Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-23 / 116. szám
Nemzedékek: Szakadáton Erkölcsös-e a KISZ-klubban táncolni? 3. I Mire az utolsó esti busz pora elül. csendes lesz a falu, legfeljebb néhány perces beszélgetésre verődnek össze a hazaigyekvők. Vacsora, műsortól és fáradságtól függően tv, aztán szigorúan lefekvés, mert buszváró van ugyan, de „váróbusz” nincs. A hétköznapok ilyenformán elvesztekjs az ideális hármast: nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, ugyanannyi pihenés, még nyomokban sem lehet fellelni. Semmiképpen sem, mert a pihenésre szánt időt szigorúan meg kell tartani, de § szórakozásra fordítható nyolc órából keltőt- ötöt mindenképpen elvisz a várakozás és . az utazás. Maradnak tehát a szombat-vasárnapok, s újabban a szabad • szombatok bevezetésével a péntek esték. , Mihez lehet kezdeni, mivél lehet agyonütni az időt ilyenkor Szakadáton? (Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egész héten csak dolgozó emberek — főként a fiatalok — kikapcsolódási igénye jóval nagyobb, mint azoké, akik Bek hétköznap is lehetőségük van erre.) Ä fiatalemberek nem csinálnak nagy ügyet belőle. Ha végképp nem tudnak mihez kezdeni, felkapnak a motorra, buszra ülnek, s ellátogatnak Gyönkre, Diósberénybe, vagy máshová, alttól függően, milyen szórakozási lehetőséget kínál a környék. Ebben az értelemben kicsit tág a szórakozási lehetőség megfogalmazás: egyszerűen arról van szó, hogy az általuk jpl ismert „báltérkép” szabja meg az útirányt. Máskülönben ez az egy dolog, ami kimozdítja őket, mert nevesebb beat-egyűttesek műsorát leszámítva, rendezhet a gyön- ki művelődési ház azt, amit akar. nem fognak átruccanni. A lányoknál már nem ilyen egyszerű a dolog. Egyetlen szülő, de kislány sem vállalja az elkerülhetetlen pletyka kockázatát, azért, hogy egy kellemes estét tölthessen Gyünkön, vagy másutt (Azzal az ördög sem törődik — anélkül, hogy bárkit is szándékunkban állna megsérteni —, hogy száz kilométerrel odébb mivel tölti szabad idejét a kislány. Amit nem tudnak, az nincsi..) Nekik tehát otthon kell megteremteni a lehetőséget, amiben a fiúk is szívesen segítenek, mert amíg világ ä vllág, egymás társaságában érzik magukat legjobban. Ä lehetőség elsősorban a KISZ-klub, ami tulajdonképpen „hivatalos” párt- ésKISZ- helyiség is egyben. Szombatonként — gyakran vasárnap is — tizenöt-húszán összejönnek, táncolnak, sakkoznak, beszélgetnek, vagyis együtt vannak. Természetesen elsősorban a tánc vonzza őket, alkatukból adódóan, meg azért is, mert mozgásigényüket az évente négyszer-ötször, nagyobb ünnepeken rendezett bál, távolról sem elégíti ki. Előre meghatározott programjuk nincs, mindig az adott szituáció szabja meg, hogyan mivel szórakozzanak. így fogalmazott az egyik fiatalember: „Nekünk olyan a KISZ-helyiség, mint az öregeknek a templom, ök nem jönnek ide. mi sem lelkesedünk a misére menésért...” — Ők sem jönnek ide — mondta a fiú. És ebben lehet valami, mert az idősebb korosztálytól sokan nem nézik valami jó szemmel a szombat esti összejöveteleket. Az indokolás nagyon kategorikus: ott táncolnak és isten boesá’, szülői felügyelet nélkül táncolnak, tehát nem erkölcsös az, amit csinálnak. Aki kíváncsi arra, hogy mivel telnek el a KISZ-klubban a szombat esték, már nem vélekedik így. Krémer Margit szakadáti kislány szülei jó^ szerint többet dicsértél? a klubot és az ott összeverődött társaságot, mint maga a kislány. Jártak ott, látták, mit csinálnak... . Krémer Margit GyönkSn dolgozik és; hallani sem akar arról, hogy valamikor, is elmenjen a faluból. Vasárnapi szórakozása: egy feketekávé a kocsmában — de csak akkor, ha összejönnek hatan, mert különben nem főznek —, délután pedig a klub. Legjobb barátnője, Schaffer Márta Kaposváron dolgozik, hetenként jár haza. Azt mondja, kezdi megszokni a várost. Eremiás Tibor építőipari segédmunkás: — A moziban nagyon jő filmeket vetítenek, csak az a baj, sokszor sötét van, elég a film, vagy mi van vele. Azzal jó lenne valamit csinálni. — Ezenkívül még mi lenne jó? A válasz jócskán késik, s akkor is kimerül egy váll- vonásban. Inkább csak magának sorolja: kocsma már van, mozi is, a KISZ-helyiség jó, meg a könyvtár is. A könyvtár a szakadáti fiatalok sajátosan egyéni szórakozóhelye. Könyvtárat általános szóhasználatban nem szokás szórakozóhelyek közé sorolni, ebben az esetben mégis ez a legmegfelelőbb meghatározás. Minden hétvégén rendszeresen összejön egy nyolc-tíz fős csoport, megnézik az őket érdeklő újságokat, főként képeslapokat, megbeszélnek egy-egy érdekesebb cikket, együtt vannak. És egy fikarcnyit sem von le kéből az a tény, hogy elsősorban ez hozza őket ide. (A szakadáti fiatalok példája egyébként bizonyíték a népművelés új formája, a klubkönyvtár életképességére). Szinte kivétel nélkül állítják: nem Vonzza őket a város, s ez már abból is lemérhető, hogy nem hangoztatják a sok faluban unalomig hallott, „itt semmihez sem lehet kezdeni” megállapítást. Ezzel szemben egy percig sem tagadják, hogy gyakran irigykedve hallgatják messzire cseppent társáik gyakorta a valóságnál is élménydúsabb beszámolóját. Ragaszkodnak a faluhoz. Köti őket a ház, ahol mindig helyük lesz, ha megházasodnak, s amely, valamikor rájuk marad, . a hazai ízek, a pénztárcakímélő hazai pakkok, lányoknál az egyedülmara- dástól félő szülők konok ragaszkodása. Az elszakadás lassú, de törvényszerű folyamat. Még akkor is, ha ezt nem veszik észre, s eszükbe sem jut azon a kérdésen meditálni, ami az ide vetődő idegennek rögtön eszébe jut: érdemes-e Szakadáton lakni? D. KÓNYA JÓZSEF — ORDAS IVÁN Hetven éve hah meg Perczel Mór A reformkor és az 1848-as forradalom országosan ismert alakja volt Perczel Mór. megyénk szülötte. A húsz-harminc éves fiatalember felkészülten, rátermetten és roppant akaraterővel céltudatosan küzdött a liberális-radikális reformeszmékért a vármegyei pártharcokban. Elragadó ékesszólásával, tüzes beszédeivel lenyűgözte hallgatóit. Igen népszerű volt. Radikalizmusáról már 1840 táján országszerte ismert. A 48-as forradalmat előkészítő politikai csoportokban ott találjuk Perczelt Egyik történetírónk szerint „a haladás táborának első soraiban harcolt.” Amikor szeptemberben megindult az ellenforradalom nyilt katonai intervenciója, ezt írta önmagáról: „Ember kellett a gátra! Hű, elszánt, szakavatott és telivér forradalmár; vezért követelt a halálos veszedelem a magyar hadak számára, ki éppoly népszerű volt, mint aminő ismeretes erélyeiről bátorságáról”. A szakirodalomban egyhangú a vélemény abban, hogy Perczel nem volt képzett tábornok. Forradalmi hádvezér: a kezdeményezés embere, gyors elhatározó képesség jellemezte. Vakmerő és bátor volt, váratlan támadásaival nemegyszer lepte meg az ellenséget A csatákban személyes bátorságával mutatott példát. Szenvedélyességre hajlamos különleges egyéniség. Érzékeny, szókimondó, heveskedő, vitatkozó ember. Nem volt a kompromisszumok híve. A honmentő szerepét látta maga előtt ezt az ábrándos és fényes képet Életútja, egyénisége irodalmi téma. Népdalok hőse, történelmi drámák szereplője költők ihlető je. A szabadságharc bukását követő száműzetés keserű évei után 1867-ben tért haza. Rövid közéleti szereplés után visszavonult bonyhádi magányába. Emlékiratait rendezgette 1898 május 23-án bekövetkezett haláláig: A bonyhádi néma sírra Hű emlékezés borul. Lelked — ez a fényes szikra Fölöttünk ég, el nem tűnve, S világot gyújt a szívünkbe, Ha egünk elkomorul. (Lampérth) Dr. Kotta László iiiválasztották egymást A dozni bonyhádi Petőfi Tszszel nem fognak játsza- építkezési ügyekben. Nem diktálhatják neki a feltételeket, aZ építkezési költségeit nem emelhetik sem milliókkal, sem százezrekkel, csak úgy, és egyik napról a másikra. A szövetkezet építőbrigádja fogja elkészíteni az egész szarvasmarhatelepet, istállókat, tejházat, mindent. Az első istálló már elkészült. Az elnöknek is, a főkönyvelőnek is fénylik a szeme és mosolyra húzódik a szája az örömtől, amikor az építőkről beszél. Huszonnégy kőműves tagja van a Petőfi Tsz-nek. Bonyhádon rengeteg az új családi ház. Ezek egyharma- dát, vagy még többet a tsz- köművesek építettek. Amit ők építenek, az csaknem 40 ezer forinttal olcsóbb, mint más a könyvtár munkájának érté- családi házak. Kedvezményt Keszőhidegkúton még az ősszel elkészült az autóbusz-megálló, de a külső vakolást már nem volt Idő befejezni a kedvezőtlen időjárás miatt. Ezt a munkát végzik szombatonként — társadalmi munkában — a község szakemberek kap a szövetkezeti épitöbrigád az államtól és ezt a kedvezményt mindenki élvezi, akinek ők rakják a falak Bemutatom a brigád négy tagját, akik most egy családi ház alapozásában tevékenykednek. Az összes embert úgysem lehet bemutatni. Teljesen véletlen, hogy őket választom. Szipei Péter a csoportvezető. Legalábbis ők így nevezik maguk között. Őróla nem tudok írni semmit, mert kissé nagyot hali és félrehúzódik a beszélgetéstől. Időnként, amikor összenéztünk, egyetértőén mosolygott. Ismeri az embereit. Nem szükséges a „főnöki"' nyilatkozat. Ohmacht József ötvennégy éves. Hadifogolyként kezdte a kőművesmunkát, aztán itthon másfél év alatt megszerezte a segédlevelet. Eleinte az állami építőiparban dolgozott, 1957 óta tsz-tag. Mikor ösz- szekerültek a feleségével, semmijük nem volt, mint mondja: annyi sem, amennyi a körme alatt a piszok „M a van. ügy mint más embernek. Sokat kellett érte dolgozni, ennyi az egész.” A tavalyi keresete 32 ezer forint. ¥ ovász József ugyanúgy. Ma reggel is dolgozott, mielőtt elment a közös munkába. Bővítgeti, tatarozza a házát, amit három éve épített Szőlőt is munkál. Lovász József Erdélyben tanulta a kőművesszakmát, Déván, szóval éppen ott, ahol hajdanában elég gyatrán álltak az építőmunkával. Legalábbis a ballada szerint, hiszen mint tudjuk, úgy falaztak a dévaiak, hogy végül is bele kellett rakni a kövek közé szegény Kőmíves Kelemennét is. Lovász József viszont már nem ezt a módszert tanulta, és jól megél. Tíz éve tsz-tag. Tasnádi János, a csoport negyedik tagja mindössze tizenöt éves, most kezdte a szakmát, mint ipari tanuló. Azt már ötéves korában elhatározta, hogy kőműves lesz, úgy tudja a szülei elmondásából, A kezdet kezdetén a szakma lényegét gyakorolja: falat rak. Az iskolában szakmai ismereteket, szak-rajzot, anyagismeretet, magyart. történelmet, számtant és tornát tanul. Otthon is kőmüveskedik: nagy ablakot vágnak a házra és kályhát raknak. Aztán segít a szőlőben és ha mindezek után még jut ideje, nézi a tv-t és kirándul a közeli hegyekbe kerékpárral, Ohmacht Józsefnek három gyermeke van, Lovász Józsefnek négy, Tasnádi Jánosék hatan vannak testvérek. Szabadságát Ohmacht Jó- zsef legutóbb Ausztriában és Nyugat-Németország- ban töltötte, Lovász József Romániában. Tasnádi János a nyáron együtt fog üdülni az egész családdal, tehát nyolcán mennek. Az édesapja munkahelyén kapják a beutalót. A nyolctagú család együtt megy valahova egy balatoni üdülőbe. Szipei Pétert, Ohmacht Józsefet, Lovász Józsefet és Tasnádi Jánost nem a szövetkezeti vezetők osztották be egymás mellé a munkára. Ők választották ki egymást. GEMENCI JÓZSEF Népújság 3 1969. május 23.
