Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-23 / 116. szám
Dunaföldvár A klub tagokat keres Ez év elején a Földvár Gumiipari Ktsz KlSZ-szervezeté- nek vezetői elhatározták, hogy a községi művelődési házban ifjúsági klubot alakítanak. A tervből alig két hónap alatt valóság lett, a klub februárban nyílt meg a dunaföldvári fiatalság számára. Amíg azonban ezt sikerült elérni, sok gonddal küzdöttek meg a klub alapítói. A ktsz KISZ-fiataljai 800 óra társadalmi munkát végeztek, de nagyon sokat segítettek a ktsz „Duna” szocialista brigádjának tagjai is. A községi tanács adta a padló anyagát, a többi munkát teljesen önálló erővel végezték el. A brigád vállalta a mestermunkákat: a festést, mázolást, padlózást is. Egyszerű, de ízléses a berendezés. A falon modern hangulatlámpák, virágtartók, készülő könyvespolc. A klubszobában tv, rádió, magnó, társasjátékok, sakk áll a fiatalok rendelkezésére. Annak ellenére, hogy kevés idő telt el a megalakulás óta, a klubtagoknak bőven van lehetőségük a szórakozásra. Cseh András klubvezetőtől tudakoltam: — Kik lehetnek klubtagok, ■ s mikor tartanak foglalkozásokat? — Minden fiatal tagja lehet a klubnak, aki elfogadja és megtartja a szabályokat. Jelenleg 33 tagunk van, ebből 29 a „Földvár” Ktsz dolgozója. Klubestjeinket kedden és csütörtökön tartjuk, de tervezzük, hogy kitöltjük valamivel a szombat estét is. — Mivel foglalkoznak egy- egy összejövetelen ? — Kötött foglalkozásaink a legkülönbözőbbek. Az előadások politikai, erkölcsi, tudományos és kulturális témákat ölelnek fel. Nemrég volt egy jól sikerült filmankét, Gábor Pál Tiltott terület című filmjét vitattuk meg, de gyakran beszélgetünk a tv-ben sugárzott filmekről is. Szabad foglalkozásokon játék, tánc, zene- hallgatás a program. — Szakkör? — Még csak néhány hónapja áll fenn a klub, de már működik a bábszakköri s van néptánccsoportunk is. A csoport legutóbb szép sikert ért el járási kulturális seregszemlén, ahonnan ezüstérmet hoztak. — Elképzelések? — Szeretnénk létrehozni a gimnáziummal közösén egy irodalmi színpadot. Valószínűleg menni fog, még szakoktatóra van szükség, s néhány szereplő hiányzik. — Gondjaik bizonyára még vannak? — Vannak. Sajnos a tánccsoportnak nincs ruhája, elég hiányos a klub berendezése is, ' sokmindenre még szükségünk lenne. A legnagyobb prpfcdé- mánk talán az, hogy kevés a tagok száma, a község nagyságrendjéhez viszonyítva,” A kezdetben sokkal többre számítottunk. Reméljük, hogy tartalmas programokkal, a klub munkájának javításával sikerül olyan népszerűvé tennünk, hogy néhány hónap múlva nem lesz szükség toborzásra. Ifj. Mihácsi Lajos Tíz n ap a Szovjetunióban Amikor az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében induló különvonat kigördült a Keleti-pályaudvarról a 300 tagú küldöttséggel, mindannyian nagy várakozással tekintettünk 10 napos utunk elé. A Szovjetunióba utazó küldöttségben megyénket 30-an képviselték. A résztvevők többsége eddigi munkája elismeréseként, jutalmul lehettek tagjai a Moszkva—Leningrád útvonalra tervezett társasutazásnak. Várakozásunkat mindjárt az első nap felülmúlta az az őszinte baráti fogadtatás, ahogy már Csapnál várták szovjet barátaink a Béke-vonattal utazókat. A kölcsönös üdvözlések és a virágcsokrok kifejezték a magyar—szovjet barátság kölcsönösen őszinte, testvéri érzéseit Moszkva kijevi pályaudvarára érkezve a Szokolnyiki kerület KOMSZOMOL Bizottságának titkára meleg szavakkal, — orosz szokás szerint — kenyérrel és sóval fogadta a magyar fiatalokat. Küldöttségünk is tolmácsolta a magyar fiatalok üdvözletét, majd elfogadva a Szokolnyiki kerület KOMSZOMOL-bizott- ságának meghívását, első programként szovjet—magyar baráti esten vett részt. Másnap programunk a hétmilliós lakosú fővárossal való megismerkedéssel kezdődött. Mindannyiunk számára nagy élmény volt Moszkva dolgozóinak május 1 megünneplésére való készülése. Ez a hangulat végig kísért bennünket minden programnál. A Mauzóleum megtekintésével adóztunk V. I. Lenin emlékének. A Kreml történelmi nevezetességei, a Tretyakov képtár gazdagsága és a számunkra különös élményt jelentő monumentális Népgazdasági Állandó Kiállítás, Mu- hyna Munkás-Paraszt Szövetség szobra, az OVhajós Emlékmű keresztmetszetét adta a szovjet nép gazdag történelmének, forradalmi hagyományainak, építészete és művészete gazdagságának, a gazdasági építőmunkában elért eredményeknek. A hangulatában, méreteiben és színes pompájában semmihez sem hasonlítható május 1-i ünnepség látványa mindannyiunk maradandó élménye. Leningrádban a széppel és a Hős Város lakóinak városukat szerető, minden barátot vendégként fogadó hangulatával találkozva a tél is tavaszra váltott. A zajló Néva és a mínusz hat fokos hideg a ragyogó napsütésben már itt is a tél búcsúja volt. A Forradalmi Múzeum megtekintése után koszorút helyeztünk el a Piszkarjovszkaja Hősi Temetőben. A második világháború 900 napos lenip- grádi blokádjának 1 millió kétszázezer áldozatából több, mint hatszázezren nyugszanak itt. A Béke-vonat küldöttsége nevében csoportunk két tagja, Lukács Béla és Szőcs József helyezte el a kegyelet és megemlékezés koszorúját. Este a Kongresszusi Palota nagyterme másaként felépült színházban a leningrádi balettművészek ragyogó műsorát tekintettük meg. A várossá' ismerkedve ellátogattunk a Pé- ter-Pál erődbe. A Leningrádba utazók számára mindig nagy élmény az Ermitázs megtekintése. A kiállított tárgyak gazdagsága és az épület belső díszítésének művészete felejthetetlen. Razlivban megtekintettük Lenin önkéntes száműzetésének helyét. A hajdani csőszkunyhó helyén ma kőből épített kunyhó-emlékmű áll. A minél többet látni’, megismerni akarók számára kevésnek bizonyuk idő lejárt. Ugy emlékszünk vissza útunkra, hogy reméljük a viszontlátást, az újra találkozást Moszkvával, Leningráddal és a szovjet emberekkel. KACZIÄN JÁNOS Beat stílusban 1. Hull a hó (Kovács Kati) 2. Trombitás Frédi (Omega) 3. Átkozott féltékenység (Illés) 4. Mondd, hogy nem hiszed el! (Illés) 5. Dohányfüstös terem (Metró) Jó ha tudod... — Jubilál a tábor. A fadd- dombori KISZ-tábor az idén ünnepli tízéves jubileumát. Május 26-án ünnepélyes megemlékezéssel nyitja kapuit az évről évre szépülő tábor, s a jubileumi esztendőben élsőként a KISZ agít.-prop. felelősök töltenek ott egy hetet. Az idei nyáron 1700 fiatal egy-két hetes otthona lesz a színes panelsor. * ~ Vasárnap, május 25-én Dunaszentgyörgyön a művelődési házban rendezik meg a tanácsköztársasági művészeti szemle megyei bemutatóját, amelyen néptánccsoportok, kórusok, versmondók, hangszerszólisták, és zenekarok szerepelnek. A bemutatóval egyidőben nyitja meg Szabó Géza, a KISZ megyei bizottságának első titkára a megyei politikai plakátpályázatot is. : ♦ ♦ ' . 0 . I i Fordította: Kauai Ferenc — Opera hang nélkül! — jegyezte meg Lebe- gyinszkij. — De a balett így is élvezhető, talán még jobb. Ha nem tévedek, most hányja egymást kardélre a két ifjú. — Atavizmus! — mondta Lebegyinszkij. — Burzsoá csökevény az elmaradott emberek agyában! — Micsoda? A szerelem? — Nem a szerelem, hanem, hogy ölnek és meghalnak — szerelemből. Azon a bizonyos, szimpóziumon soron kívüli bejelentést tett egy. tudós. Olyan elektronikus gépet javasolt, amely megkönnyíti a párválasztást. — Hogyan? — Az emberek többsége, hozzád hasonlóan, sokáig nem nősül, mert sehogyan sem talál rá arra az egyetlenre, akire szüksége van. A megoldás: kitől tesz egy blankettát, megfogalmazod a követelményeidet és elküldöd a Házasítási Központba. Ott megfelelő jelzésekkel ellátva betáplálják a blankettádat a gépbe, amely kiválasztja neked a legmegfelelőbb menyasszonyt. Felkeresed, bemutatkozol neki és közlöd: te vagy a neki leginkább megfelelő, fáradjon el veled az anyakönywezetőhöz. Hogy tetszik? — Sehogy. Valahogy majd csak nyélbe ütöm hagyományos módszerrel is. De te, Száska, mi vagy inkább: orvos, vagy kibernetikus? — Elméleti orvos — nevetett Lebegyinszkij. — Akkor mondd meg, az életben clőfordul- hat-e olyasmi, hogy valakit szíven szúrnak, és az illető ezek után tovább lépked? — Legfeljebb, ha egy-két lépést tehet. — De hiszen Akszjonova legalább húsz lépést tett azután, hogy halálos sebet kapott. Ez tény! — Nincs viszonylagosabb dolog az abszolút tényéknél. Emlékezz arra a hollóra, amit jó tizenöt éve fogtunk. Gyűrűt húztunk a lábára ezzel az évszámmal: „1472”. Ha egy ornitológus kezébe került, már bizonyára disszertációt írt a madárról. Megszólalt a telefon. Sztasz a kagylóért nyúlt. — Jó estét, Sztanyiszlav Pavlovics. Trifonova beszél. — Jó estét kívánok, Anna Szergejevna. Mi újság? — Ne haragudjon a késői zavarásért. Gondoltam, nem halogatom. A laboratóriumban azt állítják, hogy a kardignában levő lyuk széle megpörkölődött... A telefonvezetékek surrognak: apró villámokként cikáznak rajtuk az emberi szavak. Mintegy gombnyomásra kitisztult a feje. Óvatosan helyére tette a kagylót, majd a lóval levette az ellenfél királyát. Lebegyinszkij magán kívül ordította: — Mit művelsz, csirkefogó? — Állj! — mondta halkan Sztasz. — Mindent értek ... A lyuk a kardigánban, az egyenletesen elmetszett szálak, a halott Tánya Akszjonova húsz lépése, az előtte haladó Kazancev, a szálloda fekete ablakai... — Golyó! — kiáltott Sztasz. — Golyó volt! HÉTFŐ Sarapov napja jól kezdődött. A hírhedt szélhámos, Kosztya Korszunszkij, akit három hónapja kerestek, feltűnt a Berlin étteremben. A fényűző ebéd után bőkezűen fizetett és kilépett az utcára. Az ajtóban Szavonyenko és Drigin várta. Korszunszkij jól ismerte, Szavonyenkót. Meghajlással üdvözölték egymást, kímélten és előkelőén. Korszunkszkij szólalt meg elsőnek: — Ha helyesen értelmezem, tisztelt Szavonyenko polgártárs, úgy ön most megszabadít engem a felesleges taxiköltségtől. A nyomozó bólintott és pazar gesztussal szélesre tárta a rendőrségi Volga ajtaját: — Helyesen értelmezi, Kosztya ... Pillanatnyilag Korszunszkij a szomszéd szobában ült és részletes vallomását fogalmazta, feltéve a pontot egy egész sereg „i” betűre. Sikeres akció volt! Sarapov hátradőlt karosszékében, úgy tűnt, elbóbiskolt: arca a szokásosnál is szélesebbre kerekedett. Tyihonov megállt az ajtóban, s már-már visszalépett, de mégis meggondolta magát. Éelépett az irodába és Sarapov azonnal ráemelte tekintetét: a mosolyt lefújták az arcáról. Nyilván a jókedvvel együtt. Nincs mit tenni, oda kell lépni hozzá, le kell ülni és el kell mondani mindent szép sorjában. — Vlagyimir Ivanics, baj van — szólalt meg halkan Tyihonov. — Beigazolódtak a legrosszabb feltevéseim. Akszjonovával golyó végzett, s mi egész héten át hamis úton jártunk. Elvesztegettük a drága időt. (Folytatjuk)
