Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
ÉRMESEK... Nyolcvanegyezer korona a munkásasszonyoknak Kohóba a gépaggastyánokkal Ülésezett a megyei NEB November 7- sz ületett Császár Erzsébet, az 1884-es esztendőben, éppen harminc- három évvel a szocialista forradalom hajnalát jelentő Nagy Október előtt. Amikor a szekszárdi selyem- gyár munkása 1918-ban felfigyelt a gyári asszonyok panaszaiban megtestesülő tömeg- nyomorra, tájékozódni akart Éjszakánként a francia forradalomról írt vaskos könyveket olvasgatta, napközben dolgozott és szervezkedtek. (Később sokszor felidézte önmagának az olvasottakat és a viszontagságok idején erőt merített a francia forradalmárok hősi helytállásából). A Tanácsköztársaság idején Szekszárdon tagja lett a városi ötös bizottságnak és a munkástanácsnak, a selyemgyárban pedig szakszervezeti vezetőnek választották Császár Erzsébetet a munkásnők. — Hogyan került be a munkáshatalom küzdelmeibe Erzsi néni ? — Jártam az országot 1918- ban kiküldetésben. Pécsett katonákat kellett betanítani a selyemtenyésztésre. Ök beszéltek arról, hogy elveszítjük a háborút, és aggódtak, mi lesz az országgal. Nagy hatással volt rám, bántott a helyzet és érdekelt minden. Amikor kezdtünk mi is szervezkedni a gyárban, kikérdeztem a nyomdászokat, hogy mi legyen a kollektív szerződésben, mi hogyan csináljunk. Rettentő nagy volt a nyomorúság, a háború miatt is. Se ruhájuk, se cipőjük a munkásoknak, nincs kenyér a gyerekeknek. így ért bennünket a magyar kommün kikiáltása. — Úgy tudom, sok volt a tisztsége. Kérem, idézze fel akkori tevékenységét. — Mindenhova beválasztottak, szinte mindent csináltunk. Gyűlésekre jártunk, ellenőriztük a piacon, hogy mit árulnak és mennyiért. Volt vita afölött, hogy az Ínség, a feketézés miatt ne engedjünk a piacon árusítani. Én azt mondtam, feketézést ne, de adják el a szegény embernek azt, ami van mert mi lesz akkor a munkással, ha sehol nem jut hozzá az élelemhez. Ott segítettünk, ahol tudtunk. Rendszeres kapcsolatba került Császár Erzsébet üzemi szakszervezeti vezető a direktóriummal, többször említi a szocializálási osztály vezetőjét, Ocskó Lászlót. — Mire emlékszik a legszívesebben ? — A segélyre, meg a vörös selyemzászlóra. Mikor mondogattam az Ocskó elvtársnak, hogy milyen nehéz a selyemgyári munkásnők helyzete, azt felelte: csináljanak valamit. Sok dolguk volt nekik is. Ez így nem megy tovább, elhatároztam, hogy felkerekedünk 0s segélyt kérünk Pesten a minisztériumtól — mondja energikusan. Császár Erzsébet szekszárdi munkás 1918-ban. selyemgyári És elindult másodmagával. Egy karéj kenyérrel a zsebben, útrakeltek a fővárosba. — Megszereztem a Károlyi újságját, nyomatékül azt vittük el a Cseproghinével együtt. Elmondtuk, azt kérjük, hogy segítsenek a szekszárdi selyemgyár munkásasszonyain. „Ha a Károlyikormány nem tudta megadni, amit ígért, adja meg a tanácskormány”. Leültettek bennünket, várjunk, majd intézkedni fognak. Kivártuk és kisvártatva nyolcvanegyezer korona segélyt szavaztak meg. — Sok, vagy kevés volt ez az összeg? — Nagyon sok pénz volt. ötszáz koronát kaptak pénzben, gyorssegély gyanánt, fejenként a szakszervezettől a gyáriak, miután a Pesten átutalt összeget az itteni bankban felvettük. (Hasonlítsunk össze. Beszélgetésünk másnapján a bizonyításhoz megnéztem a Tolna megyei Közlönyt. Az összeg értékére utal, hogy 1919-ben a jegyzői állásokat évi kétezer-kétszáz korona javadalommal hirdették. A drágulás ellenére jelentős summa volt a nyolcvanegy- ezer korona). — Mi fűződik a vörös selyemzászlóhoz ? — A gyárban úgy gyűjtöttük össze az árát, május elsejére készítettük. Szót fogadtak nekünk, szívesen, adtak Május elsején 500 selyemgyári munkás indult párosával a felvonulásra 1919-ben, a Garay-szoborhoz. A menet eleje elérte a szobrot, a vége még a selyemgyárnál volt. Három fiatal gyári lány ment elöl, egyik vitte a lengőlobogó piros selyemzászlót, a másik kettő kétoldalt fogta a széles nemzetiszínű szalagot. Úgy tűnik, mintha ma lett volna, mert nagyon szép volt az a május elseje — emlékezik. küldetésük szépségére Erzsi néni. Élményei között felbukkan a második budapesti útja alkalmából látott Nemzeti Kaszinó, az ottani pompa és fényűzés. Vörösőr vezette őket körbe — heten voltak a szekszárdi selvemgyárból — és a katon' ezt a megjeevzést tette: „Itt herdálták el az urak az ország, a munkások javait”. A mennyezetig ékes falak majolika berakása, a drága vázák, a nehéz brokátfüggönyök máig emlékezetesek. Keserű szívvel, átforrósodó, meg-megemelt hangon szól a Tanácsköztársaság leveréséről és önmaga hányattatásairól. Kilenc hónapon át tartották fogva a szekszárdi börtönben, majd a zalaegerszegi internáló táborba vitték. Erről az időszakról sokat mondhat ez az adat: 85-ről 40 kilónyira fogyott. De erőt adott a társak, a munkások szolidaritása. — Körbejárták a szekszárdi fogházat a mi gyárunk munkásasszonyai. így kiáltoztak: „Bözsike néni, él-e még? Nézzen ki, csak a fejét hadd lássuk”. Nyugtalankodtam, bajuk lehet még ebből. Hát hogyne, kisgyerekes, családos asszonyok. Egyik börtöntársam a a szoknyája ráncából adott ceruzát és papírt. Hevenyészve ráírtam a kidobott cédulára: ..Ne kerülgessetek, élek. Menjetek haza. Tartsatok meg jó emlékeitek között”. Százhatvanan írták alá Szekszárdon azt a kérelmet, amelyben szót emeltek Császár Erzsébet kiszabadítása érdekében. Gyereklányként, tizenkét esztendős korában munkás lett a szekszárdi selyemgyárban. Tizenhét éve nyugdíjas már, de hajlott kora ellenére energikus, csupán a mozgásán látszik a nyolcvannégy esztendő terhe. Mivel a lábai nehezen akarnak már engedelmeskedni, kísérővel tudott csak elmenni arra a megyei ünnepségre, aho] másfél hónapja átvette a magas kitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát. Ma, a munka ünnepén egv hajlott hátú. élénk tekintetű munkásasszony, a nyolcvan- négy esztendős Császár Erzsébet veterán. szülővárosában ott lesz a dísztribün vendégei között. SOMI BENJAMINNÉ Tegnap, szerdán délelőtt dr. Kiss Frigyes, megyei NEB-el- nökhelyettes elnökletével Szekszárdon ülésezett a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A népi ellenőrök először a mezőgazdasági üzemek főbb gépesítési és gépüzemelési problémáival foglalkoztak. Ga- csályi László vizsgálatvezető tanulmánnyal felérő összefoglaló jelentésében elemezte az erő- és munkagépekkel kapcsolatos gépesítési helyzetet, s az ezzel összefüggő kérdéseket. Megyénk erőgépállománya majdnem négyezer-négyszáz traktoregységnek felel meg. örvendetes, hogy a korszerűtlen, tűzveszélyes, izzófejes traktorok az állomány két százalékát sem teszik ki; a középnehéz univerzál-traktorok aránya azonban immár a hatvan százalékot is meghaladja. Tsz-einkben átlagosan 82, állami gazdaságainkban 79 kh jut egy traktoregységre. Tsz-eink a kukorica-betakarítás gépesítésében még csak 10—12 százaléknál tartanak. Az állami gazdaságok kukoricájuk felét csőtörő gépekkel, felét kombájnra szerelt adapterrel takarítják be. Bár kísérleti jelleggel, de üzemszerűen végzik a gépesített cukorrépa-termesztést a Gerjenj Állami Gazdaságban. Több tsz-ben fontolgatják e módszer bevezetését, mivel számos más előnye mellett a vetésterület növelését szintén lehetővé tenné. A rakodás, szállítás, raktári és anyagmozgatás gépesítésének mértéke indokolatlanul kicsiny. Az erdőgazdaságokban bozótirtásnál, csemeteápolásnál kínálkozik tág tér a gépesítésre. A népi ellenőrzés véleménye szerint, öreg erőgépnek vajmi kevés hasznát látja a mező- gazdaság. Ezért javasolja, hogy — géptípustól függően — a használati idő legfeljebb öthat év legyen. Ezzel párhuzamosan az értékcsökkenési leírási kulcsokat 18—20 százalékra volna kívánatos felemelni. A megyei NEB álláspontja szerint a felújításra átadott motorokat a termelőüzembe, visszajuttatás előtt 35—40 óráig kellene járatni a fékpadon. A javulás ellenére sem dicsérhetjük a pótalkatrész-ellátást. Itt az alkatrészhiány, ott az okos takarékosság akadályozta túlzott alkatrészkészletek felhalmozását. Persze, akad negatív példa is: az Ircgszemcsei Állami Gazdaságban 47 000, a to- mási Vörös Szikra Tsz-ben 120 000 forint értékű elfekvő készletre bukkant a népi ellenőrzés. Számos figyelemre méltó javaslata között, ajánlotta a megyei NEB a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, hogy igyekezzenek eltüntetni a műhelyi dolgozók és a traktorosok közötti határt azzal, hogy a javítások jelentékeny hányadával ez utóbbiakat bízzák meg. Ez hozzásegítene a traktorvezetők téli foglalkoztatási gondjának megoldásához. Tsz-ek részére javasolta a NEB az állami gazdaságokban bevált szerviz-szerű, éjszakai gépjavítás megszervezését. A megyei NEB a továbbiakban a tanácsi kezelésben lévő utak és hidak fenntartásáról, felújításáról, értekezett. A biztosítás versenye Megtörtént az Állami Biztosító megyei igazgatóságainak vérsenyértékelése. Tavalyi eredményei alapján Tolna megye — Baranya, Nógrád és Békés után — az előkelő negyedik helyen áll. Az eredményeket számok tükrözik. Megyénkben 1968-ban nyolc- vanhároimezer biztosított volt, a harminchétezer-nyolcszáz felbecsült kárért kereken hatvankétmillió forintot fizetett a biztosító. A két előbbi szám annyit jelent, hogy gyakorlatilag minden megyebeli családra jutott egy a változatos biztosítási formák valamelyikéből és a szakértőknek (az üvegkárok nélkül) napi átlagban több mint száz káreset becslésével kellett foglalkoz- niok. A termelőszövetkezetek részére kifizetett kártérítés értéke felülmúlta a tőlük beszedett díjtételek összegét. 1968-ban az Állami Biztosító együttesen huszonkilencmil- lióval több kártérítést fizetett Tolna megyében, mint a megelőző évben. GONDOLATOK Vészi Endre, Gábor Pál: Tiltott terület című filmdrámája nyomán Létezik-e a mi szocialista társadalmunkban is az elidegenedés problémája? Mik a legmélyebb okai? Miben gyökeredzik? Mennyire általános? — vetődött fel a kérdés a Tiltott terület című filmdráma ősbemutatóját követő ankéton, Dunaföldváron. Van-e ilyen jelenség a mi községünkben? Hol, mikor találkoztam vele? A mi gumiüzemünkben a szintén nagyon nehéz körülmények között dolgozó munkások között, vajon milyen az egymáshoz való viszony? — gyűrödzik bennem a kérdés még másnap is. Kihasználva az idei első igazán szép napsütéses vasárnap délutánt a kertben készülök fel a másnapi óráimra. Nem megy a munka. A film nyomán támadt gondolataim foglalkoztatnak. Szomszédaim is élvezik a vasárnap délutáni pihenőt. Férj és feleség is, a helyi gumiipari ktsz-ben dolgozik s a törzsgárdához tartoznak. A férfi Bodor Ferenc, a Duna szocialista brigád egyik tagja. Ők, a keverők is megnézték tegnap a filmet. Élményeiről vallatom __ — Nagvon tanulságos volt. Valóságosan ilyen veszélyes a mi munkánk is. Nálunk is előfordulhatott volna már ilyen eset, ha úgy össze nem forrott volna a brigád. Mi nagyon vigyázunk. — Különben mi is a filmről beszéltünk barátaimmal egész délelőtt — mondja. — Ma is dolgoztak? — Nem az üzemben találkoztunk, hanei a Juhász Gyurinál. Gyuri a brigádunk egyi tagja, segítettünk neki délelőtt, mert építke zik. Ott volt az egész brigád, a vezetővel, kis Holmárral együtt. Elkészült az alap, 3 köbméter anyagot dolgoztunk be. Nálunk e így szokás, hisz különben láthatja Marikt hogy nekem is mennyit segítenek a haverol Mi mindig számíthatunk egymásra. A túlsó szomszéd szól át: — Ferikém, lép át, légy szíves! Ezt az állványozást kellen tovább vinni, de az asszony segítségével ner akar sikerülni. — Már megyek is, de miért nem szóltá előbb, nem láttam oda, hogy magamtól men tem volna... Félbeszakad a beszélgetés. Rendezgetev gondolataimat. Ni-ni! Most látom csak, a tegnap mét bimbós őszibarackfa teljesen kivirágzott Mekkorát nőtt ez a tulipánbimbó is! Menny szorgos kis méhecske zümmög, itt a cseresznyefán ... A vidám napsugárban szinte für- dőzik a kert, s benne az élet. s magam is. Mily szép is a világ! Ez az engem körülvevő kis falusi világ. Pedig a városiasodás minden vágyunk. Ez jelenti a fejlődést, ebben van a jövőnk... Mi az amire a fejlődés folyamán vigyáznunk kell, hogy ki ne vesszen, meg ne szűnjön, hogy ilyen szép legyen a világ? A mi világunk. -r
