Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

* T>^W».»VWV»'WW / 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 : 4 ; 4 I } 4 4 4 ! A megbízhatóság. a megítélés és a megbecsülés Egyik gazdasági vezetővei a közelmúltban gyakran beszélgettünk a megbízhatóság, a rend­szerhez való hűség korszerű ismérveiről, öt azért foglalkoztatta a szokottnál is jobban a téma, mert embereket érintő döntések előtt állt. vállalati érdekből áthelyezéseket, kinevezéseket lefokozásokat kellett eszközölnie, ennek során a rázós kérdések sokaságával találta magát szem­től szembe. Egy nagy hozzáértést és alapos szák- 1 mai tudást igénylő poszt betöltésekor két jelölt ' között kellett választania. Az egyik azért jöhe­tett esélyesként számításba, mert ideológiailag és szakmailag egyaránt képzjett elvtársnak volt elkönyvelve, a másik csak azért került szóba, mert a szakma művészeként tartották számon, olyan emberként, aki nem ismeri a fáradtságot, s egyszerűen nem tud rosszul dolgozni. Politikai szilárdsága azonban, párttag létére is kérdéses volt, mert hol ez, hol az nem tetszett neki. Eljött az ideje, hogy a két embert közelebb­ről, ahogyan mondani szokás, konkrétabban is megnézzék. Az igazgatót és a párttitkárt gon­dos, felelősségteljes elemzésre késztették a vál­lalati érdekek, s végül eljutottak odáig, hogy ne általában, hanem most már személyhez szó­lóan beszéljenek a rendszerhez való hűségről, az elvi szilárdságról, a megbízhatóságról, a politikai tisztánlátásról. Meglepő és tanulságos felfede­zéseket tettek. Meg kellett állapítaniok, hogy a rendszerhez való hűség sókkal inkább és mara- déktalanabbul érvényes arra az elvtársra, «ki­nek időaként ez vagy az nem tetszik, mint arra, aka a megbízhatóság mintaképeként van elköny­velve. Az utóbbi ügyesen deklarálja a politikai szilárdságát, de tettekkel keveset bizonyít, mert munkáját elnagyolja, s ahol Igazán meg kellene fogni a dolog nehezebbik végét, onnét kihúzza magát Kiderült nem a tehetségével, a szorgal­mával, inkább megbízhatósága hangoztatásával szeretne érvényesülni. A másik elvtárs a szocia­lista rendet nem szavakkal, tettekkel erősíti. Pontos, lelkiismeretes munkával bizonyltja nap­ról napra, hogy hová tartozik, öt helyezték tehát a kiszemelt posztra, s az Igazgató, meg a párt- titkár úgy véli. mindkettőjük számára hasznos volt ez a személyekhez kötött, precíz elemzés, hiszen újból bebizonyosodott: a látszat néha csal. Napjainkban politikai és gazdasági síkon egy­aránt sarkalatos kérdés az emberek korszerű megítélése, hisz a szájhősöktől, a karrieristáktól kizárólag akkor szabadulunk meg, ha nyersen és kíméletlenül meztelen!tjük le a valóságot Szép számmal élnek még meg emberek a megbízhatóság látszatából úgy, hogy ezenközben nem erősítik, éppenséggel gyengítik vagy stagnálásra kénysze­rítik az üzemekben, a munkáskollektívákban a politikai és a gazdasági célok megvalósulását. Alkotó, népet, nemzetet felemelő, szocializmust építő munkánkat éppen ezek az emberek káro­sítják legjobban. Nem árt, sőt hasznos egészen az egyes emberekig „levinni” és személyekre vonatkoztatva érvényesíteni néjjunk félreérthe­tetlen álláspontját, azt, hogy az alkotás, a munka eleve elkötelezettséget, politikai szilárdságot fe­jez ki és szocialista rendszerünkkel maradéktalan azonosulást tételez fel. Mit ér ma, ha bárki Is féltéglával veri a mellét, hogy rá a népi de­mokrácia mindenkor számíthat, ám amit rábíz­nak, azt nem akarja, nem tudja, vagy éppen lusta elvégezni. „Velem nem mernek szocializmust építeni, G. elvtárssal meg nem tudnak.” Ezt a keserű ki- fakadást olyan ember szájából hallottam, aki nagyot tudna alkotni, ha tehetségéhez illő be­osztást kapna. S végeredményben éppen azzal bizonyítaná a szocializmushoz való hűségét, hogy . alkotni akar. Elgondolkoztat: itt e keserű kifakadás mögött nem többről, s nem kevesebb­ről van szó, mint arról, hogy sokasodik azoknak a száma, akik a szocialista rendszerért többet akarnak tenni, mint amennyit most a lehetősé­gek megengednek. Csupán bizalmat, helyet, teret kémek. A bizalmat legelsősorban azért Igénylik, mart közülük sokan évekkel ezelőtt csak fél­szívvel, vagy éppen színlelve tartottak velünk. Hinni merek ezekben az emberekben, mert a szövetkezeti gazdák ezreire gondolok, azokra, akik annak idején húzódozva léptek a termelő- szövetkezetekbe, most meg élharcosai a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodásnak. t 9 ( Ha azonban most erejük és tudásuk legjavát akarják adni, akkor ez nem más, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fényes iga- zolódása a gyakorlatban. Hová is tennénk a szemünket, ha csupán hirdetnénk, de nem lát­nánk, hogy pártunk vonzereje, tekintélyének állandó növekedése emberekre „bontva” mutat­ható ki legjobban. Némelykor azonban ez a tény riasztó vissza­utasításra talál. Abból következik ez a vissza­utasítás, hogy esetenként még mindig létezik az emberek beskatulyázása, amikoris nem a mai tettek, a mai cselekedetek képezik a megítélés, a megbecsülés tárgyát, hanem egy régi hiede­lem. Megütközve hallom a minap, hogy egy ál­talam nagyrabecsült elvtársról azt mondja va­laki: mit akar ő a hat elemijével? Hat elemi? Hol vagyunk már attól? Ez az ember az egye­temi tanulmányait is befejezte, de a felszínes és felelőtlen ítélkezés lusta megnézni, hogy most ki ez az ember. Nem egyszer vagyok fültanúja vitáknak, amikor valamelyik termelőszövetkezet­ben a brigád vezető-jelöltek nevei kerülnek szó­ba. Némi közösségi szomorúsággal könyvelem el, hogy olykor nagyon nagy szüksége volna a kö­zös gazdaságnak tanult brigádvezetőre, lenne Is, de időnként nem azt nézik, hogy most ki a jelölt, hanem ki volt és mit mondott tizen­két évvel ezelőtt. Magunkat, a társadalmunkat csapjuk be és károsítjuk meg ezzel az eléggé el nem ítélhető felfogással. Számtalanszor tapasztalom: az emberek nem, vagy rosszul ismerik egymást. Ritkán tudják, hogy akiről éppen szó van, az most kicsoda. Leváltották nemrég az egyik tsz elnökét. Erre a leváltásra már régebben sor került volna, ha nem azt nézik, hogy ki volt, hanem azt, hogy most ki. Beszélgetések, viták során gyakran emlegetik az emberek az erkölcsi megbecsülés helyi, munkahelyi torzulásait Elmondják: időn­ként bántó, hogy a felsőbb szervek kiküldöttei tekintélyes emberként kezelnek olyat, akinek a környezetében nincs semmi rangja, semmi be­csülete. Más esetben nem látják meg. nem ve­szik észre a legértékesebb embereket. Miként lehetséges ez? A beskatulyázáshoz kell vissza­térni és ott kell rá a magyarázatot megtalálni. Egy dolog bizonyos: ha valaha, akkor most csakugyan konkrétan kell ismerni az embereket, mert ahol a hiedelmek, a feltételezések, s nem pedig a tények döntik el a helytállásra való készséget, a politikai-szakmai műveltséget, az ideológiai tisztánlátást, ott az új gazdasági me­chanizmusnak átmenetileg befellegzett. SZEKVUTY PÉTER Lemondott a nyugdíjról Kovács János pusztahencsei Isz-elnökről azt hallottam, hogy nyugdíjba ment volna, mint igazgató, de nem tud maglenni munka nélkül, meri még aludni sem tud rende­sen, ezért elment tsz-elnök- nek. Az információban sze­repelt még az is: a szövet­kezet helyzetén már az egy­éves új vezetés is meglátszik, viszont Kovács Jánosnak még főtt ebéd sem jut Pusztahen- csén. Egyedül él, és akkor eszik főtt ételt, ha éppen úgy adódik, hogy valahol vendég­lőbe ülhet. Esetleg Szekszár- don, egy negyedévben egy­szer, ha valamilyen tanács­kozásra utazik be, vagy pél­dául kéthetenként Budapes­ten, amikor meglátogatja ott tanuló fiát és legközelebbi ro­konát. Pusztahencsén az is­kola napközijében nemcsak gyerekek számára főznek, ha­nem pedagógusoknak is, de egyszerűen nem képesek el­intézni, hogy a község első számú gazdasági, sőt majd­nem ugyanilyen súlyú politi­kai vezetője is oda járhasson ebédre. Kovács János, aki koráb­ban állami gazdasági igazgató volt Gerjenben, és megkapta a méltó elismerést, mint ve­zető és mint ember egyaránt, nem méltatlankodik az ebéd­ügy miatt. Beszélgetésünk al­kalmával szóba sem. került volna, ha én nem hozom elő. A pártbizottságon tudtam mag a kissé furcsa esetet. Ű csak annyit mond: egyszer szó volt róla, kérte, aztán nem történt semmi és őt nem is érdekli. Kovács János hatvanegy éves termelőszövetkezeti el­nököt a szövetkezet boldo­gulása érdekli. Pártmegbíza- iásként vállalta ezt a munkát és ha kél év múlva talán már sok lesz az erejéhez képest, akkor is végigcsinálja. Nem szerzett diplomát, de ötven éve dolgozik a mezőgazdasági munkában (tízéves korában már ki kellett mennie a szü­leihez a határba, amikor be­fejeződött az iskolai évzáró ünnepély, délelőtt 11 árakor). Hivatalos szolgálatot negyven évet tud felmutatni. Tehát dolgozott éppen eleget. Két­ségtelen, jól bírja magát, fekvőbeteg még soha nem volt. De termelőszövetkezeti elnöknek lenni, különösen olyan gazdaságban, ahol az alapokat kell méjg ■mindig rendezni. óriási fizikai és idegmunka. Amikor beszél­gettünk, csaknem negyed óráig kellett magyaráznia te­lefonon valakinek, hogy az öntözőberendezés javítása mi­képpen történjék, mit nézzen meg az illető, mit intézzen a gépjavító állomáson. Az ille­tő nyilván nem értetlen em­ber, is az elnök nem sutto­gott « telefonba, mégis már szinte idegtépő volt, hogy fö­löslegesen kell magyaráznia. De ez a legkevesebb. Az ál­lattenyésztést elölről kellett kezdeni, hozzá kellett, látni a talajerő normális pótlásihoz, be kellett vezetni a legszük­ségesebb és már rügen aktuá­lis nagyüzemi módszereket é* még sorolhatnánk tovább. Megtörtént a tehénállo­mány tbc-mentesitése, egy­szerre ellett mind a száz elő- hasi üsző. Épült egy 66 férő­helyes mesterséges borjú- nevelő. vettek Öntözőberende­zést és SO holdon kertészetet, létesítettek, a 73 hold új tele­pítésű szőlőből már 36 hold kapott istállótrágyát és mind a 73 hold vegyes műtrágyát. Tavaly országos első dijat nyert a szövetkezet a dohány­termesztésben. a húsz holdnál. kisebb területen kerti do­hányt termesztő tsz-ek közül. Elég szépen emelkedett a ta­gok jövedelme egy év alatt: már eléri a dolgozó tagon­kénti 19 ezer forintot átlago­san. Ncgyon vallásos a falu, de már tartottak egy K1SZ- esküvőt. Az egyik fiatal ag- ronómus az első, aki nem volt hajlandó templomba men­ni, mert semmi köze az egy­házhoz, a meggyőződése sze­rint. Ennek a különben igen szép esküvőnek az előkészíté­sében a tsz-elnökön kívül részt vett a községi párttitkár és a KISZ-titkár is. Sajnos, e középkádereknem túlságosan fejlettek, sem szakmailag, sem politikailag. Olyan ember is található kö­zöttük, aki nem hiszi el, hogy űrhajóval már a Holdat is megkerülték. Mint mondja — nyilvánosság előtt is —, ilyen dolgokat Isten nem engedhet meg. Kovács János termelőszövet­kezeti. elnök helyzete nem könnyű. De nagyon szép a munkája és szívvel-lélekkel dolgozik. Az emberek bíznak benne, segítik, szorgalmasan dolgoznak a közös gazdasá­gért. Az elnöknek ez kell. Egyébként közfelkiáltással választották meg annak ide­jén, pedig nem is volt jelen a közgyűlésen, csak né hány an ismerték ás tudták róla, hogy fáradhatatlan gazdaember. GEMENC.! JÓZSEF Korán kezdi Várom a gázpalack kicse­rélését, időnként kinézek az ablakon, hozzák-e már. Három-négyéves aprósá­gok játszadoznak az utcán. Legalább tízen vannak, szétszóródva a fűben és a járdán. Élénkek, nem túl zajos a csivitelésük. Lehet bennük gyönyörködni, kel­lemes látvány a sok ön­feledten játszó kisgyermek. Nem távol tőlük, fiatal cigányasszony ácsorog. Tiszta, rendesen öltözött. Talán vár valakit. Egy- szercsak felhangzik az ap­róságok ajkán: „Cigány, biligány...'’ Fújja a kórus, újabb csatlakozókkal bő­vül körük: „Cigány, bili- gány™” Miután többször is is­métlődik a cifra ruhás fia­tal nő szó nélkül, sietve eliszkol. Már a sarkon vi­rít ruhája, amikor az ad­dig csendben játszadozó pöttömnyi kisfiú odaszalad a csúfolódók összeverődött csoportjához: — Én isz, én isz — sely­pít. — Hol a cigány bi­ligány...? Alig látszik ki a föld­ből. de nem akar lemarad­ni a csúfolódóktól... H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom