Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

* ’’ m— -------------rrr-mr—'-------­- • : k *. • * .. „ „ «.• - '«'./WS* f t,? ? - t £**>* * - • * *: ~ v, ­€/P%4^' , ' v ; V, s az vagy van egyke ? ■my-atona Imre Sárköz című művéből: „1952-ben százszámra J\_ gyűjtötték össze az együttes tagjai a séép ^sárpilisí .nép- . dalokat. Kis Kovács. János,jpéldául egymaga több száz régi dalt énekelt el, amelyből az együttes ■ ig&q, sokat felhasz­nált már eddigi műsoraiban is.” ■ . , .. Féja Géza a Sárköz tája és- a Saxjadás cjmű műveiben egyaránt sokat foglalkozik Sárpilissel,. Az imént idézeti Kis Kovács János bácsiról, aki mellesleg .öreg .kofa ellenére' is ‘OZ ' ' egyik oszlopa volt a helyi népművészeti együttesnek, 'leírja; „...ezt a két lébon.mozgg. néprajzi. tárbá^i^majdnem^ ki-^__ tagadta a felesége, az első .bemutatóra úgy kelleti megszöktetni őt. Kovács bácsi .Daloló élet’ címen, önéletrajzát énekelté.,’>' ‘ A híres pilisi lakodalmat Féja .'így. írja Jé.;. .„„A kisebbik Török lány megy férjhez, nővére ép,pen égy. esztjende je tartotta' lakodalmát, szép mind a kettő, a bimbó is; a-kinyílt vifág' is - — és érdemes emberi vigasz, hogy. a szép lány mennyire ' kelendő. A kultúrotthon udvarán rötyágnak az üstök, sefceg a zsírban a csirke, halmozódnak. a torták, csapra verték a sörös-' és boroshordókat, s már délytán, folyik a tánc.. A vendégek ' egyre gyűlnek, még Pestről is lejött a rokonság,. mert Igazán csak itt érzik magukat otthon: Van 'vendég Vágy háromszáz Féja Géza, körülbelül egy évtizede, megkérdezett a sár­pilisi általános iskolában 54 gyermeket — 23 fiút és 31 leányt —, hogy mi szeretne lenni. Pontosan leírja a .válaszokat; azt is, hogy ki miért szeretne pónt ,az lenni; A-megkérdezették- közül 11 mezőgazdasági pályára készült,-T8 iparira, 7 nevelő­nek, 6 ápolónőnek, 3—3 pedig orvosnak,, illetne állatorvosnak, a többi pedig más pályáról .ábrándozott. Féja Gézát meg­ragadta, hogy minden gyermek nagyon értelmesen meg tudta, indokolni, hogy miért választotta ezt, vagy ■ azt: a pályát. Az egyiknek sikerült a terve, a másiknak nem, mertAegé- . szén más pályán kötött ki; Mint»' ahogyan az. lenni szólott. Olyan egyetlen egy sincs, aki céltalanul-lézengene, Bogár TStván általános is-... kólái igazgató, a sárközi ha* 'gvómányók nagy hírű ápoló* ja: — Itt. születtem a Sárköz—•. ben.. itt is élek. A munkám ■ íeé^zvetlehebbül Sárpilishez , köt, Óé. az égé^z . sárközi tér ,, ,ma érdekel, gyűjtéseim kiter­jednek' a többi községekre .is. . Meglehetősén sokat,,.foglakoz- . t^m, rnár. "az\ 'egykori.. egykek ' •* .séggeí.i; Ahogy gyűjtöm az' adatokat,, egyre erősödik az a meggyőződésem,. hogy’ egyke a . sárközi, családok nagyobb részében! ném, ..volt, hanem maradt. Ez lényeges kjilöftb- ség. Körül kell néznia te­metőkben. Még.a.jobb módú Cjsáládokban is’: volt 2—3— 4 gyermek,osiak,. azok.,egy ré­sze . . valamilyen . betegségben korán meghalt, s jó ha egy • is maradt. Ahogy átlapoztuk a taná­csi okiratokat, nem volt ne­héz megállapítani, hogy Sár­pilisen mostanában sokkal magasabb . az elhalálozások száma,., mint. a születéseké. Olyan esztepdő is * volt., ami­kor tizennégyen haltak meg, i' csak egy gyermek szüle­tett. Jellemző, hogy a követ­kező újszülött -is ugyanazé a családé volt. A faluban ma­radt fiatal házasoknál, ha egyáltalában van 1 gyermek, csak egy. A* hírek szerint nem & -akarnak többet" Bogár István:" — Sajnos, inkább most van egyke Sárpylisen, de v ez , nem itteni' specialitás, hanem meg­lehetősen általános, egy kicsit a-kor jelensége. Vagyoni hát­tere nincs, mint amire a régi .. egyke kapcsán szoktak hivat­kozni, mert hiszen a vagyon, a földszerzés manapság nem téma. Viszont annál több csa­lád gondolkodik úgy, hogy előbb tv, meg autó... Ha jól belegondolunk, tulajdonkép­pen ez is vagyoni, szerzési jel­legzetesség. Az iskolai tanuló- létszám fogyatkozik, most van szó a felső tagozatosok máshova irányításáról. Pedig nem minden községben van ilyen szép iskola, mini a mi* énk. Miért fogy a falu ás* VC-'ti Labdizók m iskola előtt. Bodor István ' fb-éíiföby ** — Tizennégy éve élek,a fa­luban. s az idén nyugdíjba megyek. Tizenhárom éve va­gyok vb-elnök. A tanács most egyesül Deccsel, a termelőszö­vetkezet pedig már egyesült Várdombbal és Alsónánával. A tsz-központ Várdombon van, a tanácsi központ pedig természetesen Decsen lesz. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy majdnem százzal csök­kent a lakosság száma a leg- otóbbi népszámlálás óta, nem nehéz megállapítani, hogy mindjobban összezsugorodik a falunk. — Mi ennek a magyaráza­ta? — Ezt pontosan megállapí­tani nem lehet. Minden bi­zonnyal hozzájárul.'hogy nincs üzeme, ezért a fiatalabbak már régebben elmentek. A tsz sem volt valami jó. Tavaly már elég jól fizetett. Sok az olyan is, aki ugyan még itt lakik, de máshova jár dolgozni. Szekszárdra legalább hatva­"“t¥áh-hetvenéw • járnak be-, pft-v ponta. " ’' — A falu’- úgynevezett ős­lakos község? — Természetesen. Ezen alapszik a híres népművészeti hagyománya. Mindenütt is­merik ezt a kis falut. * — Azért kérdem, hogy ős­lakos-e. mert voltak olyan vé­lemények, hogy az elnéptele­nedés a telepes községek jel­legzetessége. Éppen a közeli Mórágy kapcsán említette ezt valaki.. Meg azt is. mondták, hogy a mái' ember kényelmes, nem munkálja meg..a.-meredek hegyoldalakat, inkább . másho­va ■ költözik, Mórágyon... is azért sok -az- egykor- megmű* veit, ma parlagon heverő te* rület — Kérem,. Sárpilis * fekvése, hátára' kiváló. A sárközi ta* lájnak" taláiijdz' egész ország­ban', nincs párja. Ugyanazok az emberek, lakják most • Is, akik egykori Valamikor sok volt a jó módú ember, persze szegényebb -is •' akadt, mert .déttitiü azért nem’. V0I4 otyan gazdag, mint Decs. A sárközi ember mindig nagyon szere- ' tett mulatni, vigadni, s nem egynek a vagyona, is ráment. » ,iO'i3t2órzrtslo:3'ím * Vág az esze, mint a beretva Táncolnak a sárpilisi lányok. Húsz év dallal, tánccal Irta: BOGÁR ISTVÁN Ez olvasható egy rep­rezentatív kötésű könyv belső címoldalán. A könyv az együttes jubi­leumi ünnepségére jelent, meg. * ‘ Gergely Jánost, a cso­port szervezőjét összeke­restük az egész faluban. Nem. találtuk meg, mert mint tsz-tágot, a szom­szédos községbe irányí­tották, valami építkezés­hez. Vele csak Bogár Ist­ván könyvében tudtam •.találkozni: ’ „Táncba hívják a sze­gedi' F. Tóth Józsefet, a> veszprémi mérnököt, Molnár Istvánt, aki már á harmadik sárközi bá­lon van jélen, s egyik esztendőben ' sem akar lemaifádni , Andrásfal- vy Bertalan néprajzost, s. engem, a krónikást is. • -Tánc és' tánc! Igaz, hogy Sárpilisen holtra- táncoltatás még nem volt, s nem is akarják, néha szünetét is beiktat­nak. A. szünetben Gergely . János, az együttes gaz­dája, aki most á bál gaz­dája is,.versenyt hirdet. Találós kérdéseket k,ér. A megfejtők egy sárközi szőttes könyvjelzőt kap­nák ajándékba.’* Odébb pedig a kitün- - tetettek közt olvashatom ■Gergely János nevét. Bo­gár István mondja róla: ,.Ez a lelkes parasztem­ber valóban" gazdája az" együttesnek”. Harangozó Albertné tanító­nő körülbelül egy évtizede Bajáról jár mindennap vo­nattal Sárpilisre tanítani. — Tessék körülnézni az ud­varon. Most itt az összes gyermek. Feltűnően sok köz* tűk a cigány, a többségük azért külsőről felismerhető. De ha jól megfigyeli, a gyer­mekek viselkedése, egymáshoz való viszqnya közt nincs kü­lönbség: nincs cigány és nem cigány, j itt csak gyermekek vannak. Ott abban a labdázó csoportban például két ci­gány " és ' három nem cigány verődött össze. — Előfordult-e, hogy vala­melyik szülő, bejött az isko­lába azért, hogy az ő lánya mellé ne ültessenek cigány­gyermekét? — . Erre még nem volt pél­da. Egyébként olyan cigány­gyermek is akad, akire a ki­váló képességei miatt való­sággal felnéznek. Itt van pél­dául a kis Dudás Laci. Ötö­dik osztályos, de úgy vág az esze, mint a beretva. Nagyon jó számtanban, s magyarból is kívülről megtanul olyan szövegeket, hogy a többiek csak ámulnak. Persze, akad­nak. akik az ötödiktől vissza­esnek. mert hirtelen megug­ranak a követelmények, s azt már nem bírják. Egyik má­sik cigány szülő is valósággal példakép lehet. Özvegy Hay- pál Lajosné például egymaga 5 gyermeket nevelt fel, illet­ve nevel még ma is tisztesség­gel. Haypálné a tsz-ben dol­gozott, a gyermekeit pedig rendesen járatta iskolába. Ahogyan felnőttek, szakmát tanultak, s mind megtalálta a számítását Nagyon szeretnek táncolni — Az asztalokat rakjátok a fal mellé! Az imént még asztalokkal zsúfolt osztályterem pillanatok alatt tágas helyiséggé válik. Pold Margit tanárnő újabb figyel­meztetése hangzik fel: — A lányok kezdenek, a fiúk addig leülnék, s énekelnek a tánchoz. Egy, kettő, há... Táncra perdülnek a lábak. Harsog a vidám ének. — Az úttörő-tánccsoportot vezetem — így Pold Margit. —< Most éppen a megyei döntőre készülünk. Eddig álltuk a sarat, szeretnénk a megyei döntőben is jól szerepelni. Kell az után­pótlás a „nagycsoportba”.----A tanárnő helybéli? — Nem, úgy járok ide minden reggel Szekszárdról. Már második éve. Nagyon szimpatikus nekem ez a falu a gyengéi ellenére is, gyorsan megszerettem. Pedig az utazgatás nem könnyű. Nagyon szeret a pilisi ifjúság táncolni. Kár, hogy a falu nem fejlődik. Ha most megszűnik a felső tagozat, én is máshova kerülök, pedig nehéz lesz megválni ettől a falutól. Nagyon szeretem a népi táncot, hagyományokat, s itt kedvemre dolgozhattam. Egyébként az itteni hagyományokra alapoztam két éve az államvizsga-szakdolgozatomat is. BODA FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom