Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
— A gépjármű-fecskendő hátsó kerekének nappal a riasztás után negyven másodperccel kívül kell kerülnie a küszöbön. Éjszaka egy perccel utána. / Ezt Csöglei István tűzoltóőrnagy mondotta, a megyei tűzrendészet! parancsnokság helyettes vezetője, és nyomban bizonyított is. Felhangzott a riasztócsengő kettős simítása és a szemlélőknek épr csak annyi idejük maradt, hogy az ajtó szögletébe húzódjanak a minden irányból szóguldva érkező tűzoltók elől. A minden irány szó- szerint értendő, mert volt, aki a mennyezeti nyíláson át, a csúszórúdba kapaszkodva érkezett. Az óra másodperc- mutatója híven jelezte az időt. Valóban nem tudott egy teljes kort leírni és már feldübörögtek a motorok. üi öt kérdés — Semmiért nem vagyunk olyan bosszúsak, — így a tűzoltóőrnagy —, mint amikor azt halljuk, hogy „a tűzoltók elkéstek”. • A tűzoltók nem késnek el, sokkal valószínűbb azonban, hogy a bennünket hívó értesítés érkezik leesve, vagy pontatlanul. A tűzjelzést felvevő telefonügyeletes éppen ezért öt kérdést tesz fel a jelentkezőknek. Ezeket itt is pontokba szedAz elképzelhető legtermészetesebb kérdések. El lehet azonban képzelni az ügyeletes . zavarát, aki például az első kérdésre azt a választ kapja, hogy: — Itt nálunk! Vagy esetleg: — Itt, a Rákóczi utcában! Ezek után eltöprenghet felette, hogy hol van az a ,-,nálunk”, vagy ha a hívás vidékről érkezik, akkor a megye majd minden településén előforduló Rákóczi utcák melyikében ég valami. Ilyenkor csakugyan „késnek” a tűzoltók, akiknek ugyan kiváló a felszerelésük, de ilyen fokú találgatási képességgel nincsenek megáldva. Tűzoltók? A „tűzoltó” kifejezés hagyományos és abból az időből jük, mert érdemes — sőt nélkülözhetetlen — észben tartani: származik, amikor a felreppenő piroskakas ellen küzdőknek csakugyan a tűz eloltása volt az egyetlen feladatuk. Ma már nem az. — Szolgálatunk két szakágazatra tagozódik. A megelőző tűzrendészeti munkásokéra és a mentő tűzrendésze- tiekére. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy megelőzni a tüzet lényegesen kellemesebb, mint a pusztító lángokkal küzdeni. A megelőzésnek szerepe van már a különböző létesítmények tervezése előtt, a helykijelölésnél is. Ezután következik a beruházási program felülvizsgálása, majd az építési engedélyek tűzrendészeti szakvéleményezése, végül a műszaki átadás ellenőrzése. Egyik sem mellékes munka. Európa-szerte ismert, tragikus tűzeset történt például Lipcsében, ahol a nagy áruháznak csak egyetlen fel- járatot terveztek és épp a feljáratnál tört ki a tűz. A megelőzés további munkája is fontos, ha nem okvetlenül minden esetben hálás. Ez a tűzrendészeti szabályok betartásának ellenőrzése. Azoknak a szakembereknek, akik mindezzel foglalkoznak, nem közönséges képesítéssel kell rendelkezniük és állandóan foglalkozniok a folyvást változó technológiával. így például Kajmádra nem régen került egy szárítóberendezés, mely óránként négyszáz liter gázolajat fogyaszt, dokumentációját azonban a licencjogát féltő amerikai cég nem adta át. A tűzoltóknak Mr. Walter szaktanácsadó szavait ellesve kellett megismerkedniük az újszerű —: de igencsak tűzveszélyes — gép sajátságaival. Ugyanők vesznek részt a tűzesetek vizsgálatainak lefolytatásában, végzik a propagandamunkát és foglalkoznak a megye több ezer önkéntes tűzoltójával is. Tűz oltók? Azok. Reggeltől reggelig A megyei parancsnokságon reggel van őrségváltás. Ezt reggelig majd napi négyórai kötelező foglalkozás követi. Ez lehet tantermi; vagy gyakorlati; de minden áldott nap okvetlenül bekövetkezik. A bevezetőben említett riadóidé, jén a negyven másodperc tehát a tanteremből is számítódhat. Minden felszerelés a kocsiban van; beöltözni már menet közben kell. Ebéd után kétórányi pihenő van; majd egy óra ugyancsak kötelező sport; végül szer- és laktanyakarbantartás. Éjszaka mindenki pihenhet, csak a telefon- és a kapuügyeletes nem. A pihenés persze nem mondható kényelmesnek; hiszen nadrágot; inget levetni nem lehet A zubbony az ágy végén lóg, a csizma úgy előkészítve, hogy még csukott szemmel is bele lehessen ugrani. Riadó nemcsak tűzesetkoí van. A tűzoltókat hívják akkor is, ha egy felfordult járművet kell kerekeire állítani, düledező házat alátámasztani, vagy kimenteni azt, aki ön- gyilkossága módjául épp a kútba ugrást választotta. A szolgálat huszonnégy órás, A szolgálat nehéz. . ORDAS JVÁN 1. Hol van a tűz? 2. Mi ég? 3. Mi van veszélyben? Ember? Állat? 4. Mekkora a tűz? 5. Ki jelezte és honnan? Arlugyij Veiner—Georgij Voíner: én Fordította: Ktumn Ferenc — Lena olyan boldogtalan volt! És reménykedett benne, hogy Kosztya visszatér hozzá, ha ez az asszony békében hagyja. — Ismét nem mond igazat. — Miért? Sztasznak eszébe jutott az Akszjonova jegyzetfüzetében olvasott mondat: — Ez a hazugság takarója, amelyet igazság- darabkákból varrtak, ön nagyon jól tudja, hogy Tányának fogalma sem lehetett Sztavickij Családi helyzetéről. Pontosan ezért informálta őt a levelében. Ezután Tánya ajtót mutatott Szta- vickijnek. Ezért nevetséges olyasfajta találgatásokba bonyolódni, mi lett volna, ha „ez az asz- szony békében hagyja”. Helyes? — Akkor nem jól fejeztem ki magam. Ennek nincs elvi jelentősége. — Nagyon is van. ön úgy számított, hogy levele hatására Tánya megijed és ráveszi Szta- vickijt, térjen vissza a feleségéhez. így van? — Lehet, hogy így volt. De esküszöm, nem rossz szándékból tettem. Szerettem volna, ha kibékülnek. Ki tudhatta volna, hogy... — Hogy mindez gyilkossággal végződik, igaz? — Ehhez már semmi közöm! Hisz ez olyan rettenetes, megölni egy embert! — Félek, hogy nincs eléggé tudatában, menynyire rettenetes. Inkább arra feleljen: ki követhette el a gyilkosságot Bukova érdekében? — Esküszöm, nem tudom! — Tételezzük fel, hogy nem tudja. Van Buko- vának valakije, ahogy mondják: udvarlója, aki mindenre képes érte? Pankova egy pillanatnyi habozás után válaszolt: — Igen, van. — Hirtelen hadarni kezdett: — De én mindössze néhányszor láttam ... — Miért? Bukova nem szívesen mutatkozik vele? — Nem. Egyszerűen nem volt nekem rokonszenves. — Részletesebben! — Nem tud viselkedni. Túlságosan heves. Van benne valami... valami kétségbeesett megszállottság. — Hogy néz ki? — Magas, úgy emlékszem barna, sovány... — Hogy hívják? — Tyihonov lélegzetvisszafojtva várta a választ. — Úgy emlékszem, Nyika. Vagy Koka... — Nyikita Kazancev? — kérdezte látszólag nyugodtan Sztasz. — Azt hiszem! Nem tudom a teljes nevét, de úgy emlékszem Nyikának becézik. — — Kérem, várjon itt rám egy kicsit Azonnal visszajövök. 20. — Egy félóra múlva, Vlagyimir Ivanics, kedvedre kibeszélgetheted magad Nyikita Kazancewel, vagy ahogy feltételesen elneveztük: a Nyakiglábbal. Szaveljev már elment érte. Sarapov felnézett papírjairól: — Na nézd csak! Hát megtaláltátok? Jól van, fiam. Hogy sikerült? — Kiszámoltam. — Tessék! — Kiszámoltam, mondom. Ahogy Leverier számította ki a Neptun bolygó létezését. A telefonkészülék tárcsáján. — Nocsak. — Figyelj ide. Ez az ötlet tegnap öltött bennem végleges formát, azután, hogy elváltam tőled. Az autóbusz tizenegy percenként jár. Hogyan érhette utói Gyemidov Gavrilenkót a távolság felénél? Felhívtam a végállomást. Kiderült. hogy Gavrilenko kétperces késéssel érkezett Vladikinóba. Az átjáróépítkezésnél ösz- szetorlódott a forgalom. Hirtelen fény világította meg az agyamat. A Nyakigláb háromszor egy hétén fordul meg a megállónál: hétfőn, szerdán és pénteken, s a fentebb vázoltak szerint pontban fél kilenckor, ami feltételezhetően a munkaidő befejezésével, vagy kezdetével áll kapcsolatban. Meg kellett fejtenem a legfontosabbat: hová utazik Vladikinóból: haza, vagy a munkahelyére? Gondolkoztam és úgy döntöttem: haza. Emellett szólt az időpont. A délutáni műszakok általában 15 és 17 óra között kezdődnek. Ehhez a fél kilenc túl késő. Az éjszakai műszakot 22 és 24 óra között kezdik. Ehhez viszont túl korai... Azonkívül volt egy merőben szociológiai természetű feltevésem ... Sarapov elnevette magát. (Folytatjuk.) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : : ♦ ♦ ♦ ♦ l X ♦ ♦
