Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

ÁPOLÓNŐK E gy nem túl régi, hivatalos statisztika ar­ról értesít, hogy az ország több, mint tizennyolcezer ápolónői állásának kere­ken csak egy százaléka betöltetlen. Sok más pálya hasonló adataihoz mérten ez szokatlanul kedvező arány: — ha a puszta státus-statisz­tika nem lenne kellemes öncsalás. Előfordul­hat, hogy minden hely betöltött, csak éppen a helyek, a státusok száma kevés. Ma minden­esetre, ha egy fiatal nőnek ez a szándéka, vi­szonylag rövid idő alatt módot találhat arra, hogy valamelyik kórház kötelékébe kerüljön. Az ápolónői pálya még távolról sincs meg­szabott iskolai végzettséghez kötve. Akár tel­jes általános iskolai végzettséghez sem. Ez a szükség törvénye. Országosan és Budapesten minden ötödik, vidéken minden negyedik ápolónő szakképzetlen. Ismereteit a gyakorlat­ban szerezte, tehát. — ipari szakkifejezéssel élve — a betanított munkás szintjén áll. Sok­szor azonban csak egészségügyi segédmunkás­nak minősül. — 0O0 — A pálya szép, azonban szigorúan csak esz­mei értelemben. A gyógyításban segéd­kezni szép, a részfeladatok azonban már lényegesen kevésbé azok. És épp a részfelada­tokba lehet belefásulni, mellettük elgápiesedni. Itt válhat a hivatás megszokott mesterséggé. Az ápolónő gennyes sebeket is kötöz, ágytála­kat cipel, magatehetetlen betegeket fürdet. Emellett tűri, ha tűri, a betegágyban különösen gyorsan napvilágra kerülő szeszélyeket. Idő­beosztásuk pedig alighanem teljesen egyedül­álló. — Két iskolás gyermekem van; — meséli az egyik megkérdezett. — A férjemet nem is em­lítem már. A három műszak sem gyönyörű­ség, de még mindig jobb, mint a „hosszúzás”, amikor tizenkét-tizenhat órákat kell lehúznunk egyvégtében. Ezután a család már otthon nem számíthat ránk. A kórházak kincsként értékelik azokat a nő­véreket, akik önként vállalják az állandó éj­szakázás terhét. Van azonban olyan kórház is ahol az állandó éjszakázást, emberiességi okokból nem engedélyezik. Az ápolónők között főleg a képesítés nélkülieknél, akiket a kétévi képzési idő horgonya sem köt szorosabban a kórházhoz, mindig nagy volt a munkaerő­vándorlás. Akadt év, amikor az Egészségügyi Minisztérium általános betegápoló iskoláinak minden ötödik tanulója félbehagyta tanulmá­nyait, az olyan gyermekápolónő-jelöltek közül, akik munka mellett igyekeztek szakképesítést szerezni, minden harmadik. — 0O0 — K i a rósz ápolónő? — kérdeztük egy osz­tályvezető főorvos asszonytól. — Akiben tudatosul, hagy hatalmat ka­pott a kezébe. Mert azt kapott. A beteg ember érthető szorongással lép a kórházba, ha pedig mindehhez még magatehetetlen, tulajdonkép­pen nemcsak a kezére van bízva a nővéreknek, hanem kiszolgáltatva is. Sokan ezt a kiszolgál­tatottságot már eleve a pénzükkel óhajtják megváltani. — És ki a jó? — A jó nem szokott szembetűnni. Emberi gyöngeség, hogy mindig a rosszra figyelünk fel legelőször, abból vonunk le konzekvenciá­kat és általánosítunk. Általánosítunk. Aligha akad szakma az or­szágban, melynek képviselőitől az alább fel­jegyzettekhez hasonló véleményt lehet kapni: — Szeretem, sőt nagyon szeretem a szakmá­mat. De ha csak tehetem, nem árulom el, hogv immár tíz éve ápolónő vagyok. Rossz a hírünk. Erről a „rossz hírről" egy műtősnő így vé­lekedett: — Azért fossz a hírünk, mert felfújják. Nem hiszem, hogy az ápolónők többsége akármeny- nyivel is sűrűbben vétene a hagyományos, és megjegyzem, eléggé prűd erkölcsi törvények ellen, mint mondjuk a szövőnők, az építőipari munkáslányok, vagy akár az orvosnők. Az vi­szont igaz, hogy mivel állandóan a legközvetle­nebb kapcsolatban élünk az emberi test „tit­kaival”, nem csinálunk mindenből csodát és kevésbé vagyunk szemforgatók, vagy ha úgy tetszik, álszentek. A borravaló, vagy szebb kifejezéssel élve) a „mellékes”. Egy főnővér: — Nem tilthatom meg sem a betegek­nek, sem a hozzátartozóknak, hogy borravalót adjanak, és a beosztottjaimnak sem, hogy el­fogadják. Én is elfogadom. Azt viszont nem értem, hogy miért éppen az eléggé rosszul fi­zetett ápolónőknél kell ezt kifogásolni? Vannak az egészségügyi szakmának lényegesen jobban kereső dolgozói, akik nem csinálnak ebből lelkiismereti kérdést. Elöl járnak a „jó” pél­dával. Más persze az ajándék elfogadása és más a megkövetelése. Nem egy nővér távozott már tőlünk, akit az utóbbin, a követelőzésen tetten értem. Ahhoz azonban egész egyszerűen nem érzek erkölcsi alapot, hogy egy tisztessé­gesen dolgozó, háromgyermekes családanyá­nak nekiessek, mert nem tiltakozik az ellen, ha az ezerháromszáznyolcvan forintos fizetését, néhány százassal meg akarják fejelni. Arról nem készült statisztika, hogy a hazai ápolónők közül hányán vallják az így körvona­lazott elveket, de — ha úgy nagyjából is —, még ez tűnik a legelfogadhatóbbnalc. Az ilyes­fajta fizetés-kiegészítés ugyanis tény, s az ma­rad, ha hallgatunk is róla. — 0O0 — A néhány évvel ezelőtti ápolónői fizetés­rendezés, az adatok bizonysága szerint, némileg csökkentette az elvándorlási kedvet. Ámbár a jelenlegi fizetések is szeré­nyek. A szakképzett ápolónők ezerkétszáz fo­rint körüli összeggel kezdenek. Ezernyolcszáz forint fölötti fizetést általában csak a főnővé­rek kapnak. Egy pálya, foglalkozás, szakma, mesterség, vagy hivatás képviselőinek megbecsülése nem kizárólag az iskolai végzettség, vagy a szak- képesítés függvénye; ámbár a fejlődés útja kétségkívül a magasabb iskolai Végzettség, elsősorban az érettségi, és a szakképesítés felé vezet. A megbecsülés talán sehol annyira, mint az ápolónőknél, az emberi magatartáson alapul. Van valami megindító abban, az országosan el­terjedt megszólításban, amely az ápolónőket korra és családi állapotra való tekintet nélkül „nővérke” névvel illeti. Az előlegezett bizalom, hangja csendül ki belőle. ORDAS IVÁN ÉS NEKEM NEKED NEKI NADRÁG !!! Hagy válaszfék t on. Több mint IOC C00 nad­rágból választhat igényé­nek megfelelőt a szaküzle­tekben, áruházakban és ÁFÉSZ-boltokban. Az egész ország területére szál­lít a Férfi- és Fiúruha Nagy­kereskedelmi Vállalat, Buda­pest, V,, Arany János u. 27. (252) Közlemény A Pécsi Polláck Mihály Építőipari Technikum és Szakközép­iskola fennállásának 25. évfordulója alkalmából 1969. június 8-án délelőtt 10 órai kezdettel valamennyi ta­gozaton végzettek számára öregdiák-lalálkozót rendez a Pécsi Nemzeti Színházban. A szervező bizottság kéri azokat a szaktársakat, akik a névre szóló értesítést nem kapták meg, levélben közöljék címüket, ahová a meghívót kérik, egy ben ebédigényüket is jelentsék be. Cím: Pobst László tanár, Polláck Mihály Építőipari Techni­kum és Szakközépiskola Pécs. Székesfehérvári u. 4. sz. Telefon: 10—61. (269) Bajai vállalat önálló. több éves gyakorlattal rendelkező gépész* mérnököt, szak­technikust, vagy tech­nikust keres főmechanikusi munkakör­be. Fizetés megegyezés szerint. Ajánlatokat má­jus 20-ig, az eddigi tevé­kenység részletes leírásá­val, „Megbecsülés” jeligé­re a bajai hirdetőbe kér­jük, (224) A Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat felvesz ESZTERGÁLYOSOKAT, BETANÍTOTT MUNKÁ­RA ÉS ANYAGMOZGA­TÁSRA SEGÉDMUNKÁ­SOKAT. Fizetés megegyezés sze­rint. 44 órás munkaidő. Jelentkezni lehet a vál­lalat munkaügyi csoport­jánál Szekszárd, Kese- lyűsi út. (212) Lakatos szakmunkást, autódaru-kezelőt, beton- elemgyártáshoz férfi és női segédmunkásokat al­kalmaz Beton- és Vasbetonipari Művek Pécsi Gyár, dom­bóvári telepe. (216) TEKINTSE MEG A Smtöxö MŰVIK kiállítását a BNV területén, a Petőfi Csarnok mögött! A Szellőző Művek oz ország legnagyobb légtechnikai berendezéseket gyártó vállalata. Több évtizedes fennállása óta bizonyítékát adta annak, hogy a legkorszerűbb módszerekkel világszínvonalú gé­peket gyárt. A kiváló minőséget tanúsíthatják például Belgium, India, Jugoszlávia, Lengyelország, Német Demokratikus Köz­társaság, Románia s mindazon országok iparvállalatai, ahová a Szellőző Művek termékei eljutnak. (39)

Next

/
Oldalképek
Tartalom