Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

' I I » V * * » Megyei mozaik 50 ÉVE Az intervenciós csapatok május 1-én elérték a Tisza vonalát. A francia csapatok egyidejűleg bevonultak Makó­ra és Hódmezővásárhelyre. Az olasz és francia tisztek veze­tése alatt észak felől támadó csehszlovák burzsoá interven­ciósok miután már előzőleg megteremtették az összekötte­tést a románokkal, 2-án be­vonultak Miskolcra és köz­vetlenül Salgótarján alá ér­tek. A válságos helyzetben a forradalmi kormányzótanács, a kommunisták és a hozzájuk csatlakozó volt baloldali szo­ciáldemokraták erélyes fellé­pésére a harc továbbfolytatá­sát határozta el és mozgósí­totta a budapesti munkáso­kat, akik forradalmi lelkese­déssel ragadtak fegyvert. A Vörös Hadsereg, amelynek kö­telékében a munkásezredeken kívül önkéntesekből szervezett nemzetközi (orosz, osztrák, lengyel stb.) alakulatok is har­coltak, május végén megkezd­te az északi hadjáratot. 2- án: Megalakul a gyönk: forradalmi törvényszék. Ezen a napon állítják Szabó Ignác római katolikus plébánost és Gyurgyev János tanítót, pálfai lakosokat forradalmi törvény­szék elé. Szekszárdon és Hő- gyészen internált túszokat he­lyeznek szabadlábra. 3- án: Dunaföldváron a di­rektórium úgy határozott, hogy a bérelt földeket csak nincstelenek kaphatják meg. 4- én: Kezdődik az a mozga­lom, amelynek keretében Tol­na vármegye proletariátusa Budapest proletárjait támo­gatja élelmiszerrel. 5- én: A vagyonosok kizárá­sát kérik Papp István és tár­sai az öcsény községi tanács­ból. Lorencz Márton decsi­szállási lakos panaszolja, hogy a szerb katonák teljesen ki­fosztották. 6-án; A szekszárdi forra­dalmi törvényszék első halálos ítélete. Puskás János vörös­őrt, aki önkényeskedésből há­rom embert agyonlőtt, kivég- zik. 9-én: A vörösőrség megyei törzse elfoglalja székhelyét, a szekszárdi járásbíróság épüle­tében. 11-én: Ülést tartottak akis­gazdák, melyen. Kovács Lő­rinc ozorai földmunkás is­mertette a kisbirtokosok hely­zetét a múltban és a felépí­tendő kommunista társada­lomban. 18-án: A demarkációs vonal védelmét a forradalmi kor­mányzótanács utasítása értel­mében a vörösőrség veszi át. Ezen a napon került le Tolna megye a feketelistáról a köz­ellátási népbiztossággal foly­tatott tárgyalások után, mivel erejéhez mérten rendezte a gabona- és kukoricabeszolgál­tatást 19-én: A fehér pénz körüli problémák ürügyén ellenfor­radalmi kísérlet Nagyszékely­ben. 21-én: Aranyos Györgyöt forradalmi kormányzótanács biztosává nevezik ki a megye területére. 25-én: A Tolna megyei Köz­lönyben megjelenik a buda­pesti forradalmi munkás- és katonatanács felhívása, amely Tolna megye lakosságához szól és amelyben a fiatal pro- letárállam megvédésére szó­lítja fel a megyét. 27-én: Termelőszövetkezeti központ alakul, amelynek székhelye Dombóvár lesz. 30- án: Tamásiban ellenfor­radalmi lázadás tör ki, amely­nek értelmi szerzői csendőrök, kulákok, földbirtokosok vol­tak. 31- én: Zay Dezső parancs­noksága alatt a dombóvári fe­gyelmi szakasz egy bányász­századdal megerősítve elindul a tamási ellenforradalom le­törésére. Szerb megszállók a megye „Folyó hó 22-én a szerb pa­rancsnoksághoz történt kikül­detésemről a következőket je­lenthetem : 1. A szerb megbízott kért, hogy lehetőleg hassunk oda, hogy a demarkációs vonal mö­gé ne küldjünk röpiratokat és agitátorokat, mert ő parancsot kapott a főparancsnokságtól, hogy ellenkező esetben erélye­sen lépjen fel. 2. A lövöldözéseket szüntes­sük be, mert szerintük a há­ború befejeződött. 3. Megemlítettem a károkat, melyeket okoztak, megígérték. hogy a mai naptól kezdve nem fog előfordulni, ezért garanciát vállalt. 4. A bemenekült szállásiak visszamehetnek, semmi bántó- dásuk nem lesz. 5. A demarkációs vonalat megmutatta, mégpedig Pör- böly-puszta és Alsónyék határ közt, az erdőbe vezető egyenes, úgynevezett pörbölyi út, attól a keskeny erdősarok, onnan visszafelé az alsónyéki fűzfák. Megemlítették még, ha bármi történne, nekik azonnal jelent­sük, illetve tudtukra adjuk, ők barátságos együttélést kíván­nak velünk. A lehető legudva­riasabb formák között elbú­csúzván, előzőleg megígérvén még, hogy kívánságaikat ille­tékes helyre juttatjuk, eltá­voztunk. Egyéni véleményem a követ­kező: Szerbeknél minden valószí­nűség szerint zavargások van­nak. Előbbre jönni nem akar­nak, csupán azért kerestek most ürügyet az előnyomulás­ra, hogy a bajai hídfőt bizto­sítsák, és a Baja—bátaszéki vasútvonalat. Ezért összponto­sítanak nagyobb erőt a pör- böly—alsónyéki szállásokra. Ruházatuk elég rossz, szerbiai születésűek, legnagyobbrészt régi katona. Teljes fegyelem, katonás magatartást' tanúsítanak. Ne­künk feltétlenül isztánai szál­lásokat kellene megszállni, ál­landó összeköttetést fenntar­tani, volt tisztparancsnokot ki­Csapataink ma (1919. május 3.) visszafoglalták Szolnokot. Az éjjel kiadott parancsra bá­mulatos menetteljesítménnyel, több mint 30 kilométernyi utat rettentő sárban megtéve érték el vöröskatonáink Szol­nok határát. Szolnokról erős ágyú- és gépfegyvertűz fogad­ta csapatainkat Menet közben az utat feltörte a 10 centimé­teres gránátok tömege, csapa­taink azonban minden sár, fá­radtság és gránáttűz ellenére nyomultak előre, hogy kikö­szörüljék a csütörtöki csorbát. Szolnok előtt fölfejlődve, igazi proletárbátorsággal nyomultak előre, be a városba. A városban utcai harcok fejlődtek. A fehérek, — vagy hatszáz főnyi csapat — a ro­mánoktól kap>ott ágyúkkal és gépfegyverekkel lövöldözték proletár testvéreinket. A mieink hatalmas lendülettel és vérbeli proletár-vakmerő­séggel támadtak, elvettek a fehérektől 5 ágyút, több gép­fegyvert és igen sok foglyot ejtettek. Csapataink között az L vörösezred, a tengerész dan­küldeni Gardos-pusztára. Ka­tonai természetű véleménye­met, mint volt tartalékos tiszt mondom. Decs, 1919. május 28. BOGÁR JÁNOS a munkástanács elnöke” (Részlet K. Balog János könyvéből.) dár, a bihari vöröszászlóalj, a 32/ÍII. üteg harcoltak nagy­szerűen és mutatták meg, hogy hogyan kell a Vörös Had­seregnek a proletárságért küz­deni ... A harc áldozatairól, sebe­sültjeiről a Tanácsköztársaság fog méltó módon gondoskod­ni. A csapatok élén a fárad­hatatlan Szamuely Tibor irá­nyította a támadást... A be­vonuló katonák mellett a szol­noki felfegyverzett munkás­ság, élén a vasúti munkásság­gal, a proletárokhoz méltó erővel és nagyszerű bátorság­gal vette ki részét a harcból. Este 6 órakor vonultunk be a városba. A bevonulás való­ságos diadalmenet volt. Mun­kások, katonák, munkásasszo­nyok éljenriadala közben vo­nultunk a város főterére ... Hadseregparancsnok (Vörös Újság, 1919. május 6.) Eseménynaptár Szedresi „Vármegyei Direktórium, Közélelmezési Osztály! 3422'919. v. számú rende­letre jelentjük, hogy a 80 kiló só ellenében össze tudtunk szerezni 240 korona értékű tojást, melyet már be is szál­lítottunk és a sót is megkap­tuk. A cukrot kiváltani, mi­vel vágómarhánk nincs, még életkép máig sem tudtuk, tekintette] azon körülményre, hogy Szedres község csak 180 kh nagyságú, 180 házzal bíró te­lepes község, melyből mint­egy 1200 lélek van össze­zsúfolva, úgyhogy egy-egv házra alig jut 800—1000 négy­szögöl terület. Ezen község legelő- és takarmányhiány folytán nem képes megfelelő jószágot tartani. Úgyhogy a községben öt év óta húsvágás nem volt, és csak az idén húsvétkor vághattunk egy ki­mustrált, sovány tinót, melyet a jegenyési gazdaságtól vásá­roltunk. Hogy szegények és nyomorultak vagyunk, az elég csapás ránk nézve, még na­gyobb csapás, hogy munkás népünknek az itteni gazdasá­gok alig 1300—1400 munka­napot biztosítanak, ami kivált nagy családú, szegény ember­nél elég elkeseredést szül, végül most annak elébe né­zünk, ha valahonnan nem tu­dunk disznót, vagy szarvas- marhát előteremteni, nem kapjuk meg a cukrot, mely­nek árát már régen összegyűj­töttük. Kérjük szíves elintézést. Szedres, 1919. május 25. Intéző bizottság” (Részlet K, Balog János könyvéből) Minden a szabadságért! ...Elvtársak! Aki egyszer a Napba nézett, az nem tud hozzászokni a bűzös petróleumlámpához. Aki egyszer összetörte rabbilincseit, nem lesz olyan ostoba, hogy me­gint összekovácsolja azokat. Aki megásta a kapitalizmus sírját, nem fogja megásni á proletariátus sírját, és aki egyszer összetörte a kapitalizmust, nem fog soha vállalkozni arra, hogy újra felépítse. (Úgy van! Úgy van!) A történelem útjai kiszámíthatatlanok. Bármi tör­ténhetik, csak egy nem lehetséges, és ezt kell minden pro­letárnak belátnia. Nem lehetséges, hogy a régi rend, a régi világ visszajöjjön, hogy újra rabszolga legyen a magát fel­szabadított népből. (Felkiáltások: Soha! Nem engedjük!) Ha pedig ezt belátjuk, akkor minden mellékes. Mellékes az, hogy felakasztanak-e engem, téged, vagy akárkit, mellékes, hogy elhullunk-e néhányan, vagy ezren ebben a küzde­lemben. A Vezúv aljában terem a legjobb bor, az akasztótu tövében mindig a szabadság vörös rózsái termettek meg. (Éljenzés). Ne féljetek, ne reszkessetek, proletárok! Minden, a szabadságért, a proletár-fölszabadulásért kihullott vér milliószorosan meghozza a maga gyümölcsét. (Részlet Landler Jenő május elsejei, Iparcsarnok előtt elmondott beszédéből). Májusban történt EGYETEMES TÖRTÉNELEM 1-én; Általános sztrájk Franciaországban. Szovjet- Oroszország és Szovjet-Ukrajna kormánya Besszarábia ki­ürítését követeli Romániától. 13—21: Jugyenics támadása Pétcrvár ellen. Május—június a szovjet Vörös Hadsereg végső győzel­me Kolcsak felett. MAGYAR TÖRTÉNELEM 1- én: Az első szabad május elsejét ünnepük országszer­te. A román hadsereg eléri a Tisza vonalát. 2- án: A csehszlovákok bevonulnak Miskolcra. A kor­mányzótanács ülésének határozata az ellenállás folytatásáról. 5-én: Károlyi Gyula ellenforradalmi kormánya Aradon. 9-én: A salgótarjáni ellentámadás. 20—24: A miskolci csata. 30-án: Az északi támadás kezdete. A Vörös visszafoglalja Szolnokot \ \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom