Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-16 / 110. szám
Huszadik éve... Mindenki a maga ItJehéz _ iskolát járt az a vezető, aki a jóban-rosszban bővel- kedo, sok mindent tartogató utóbbi két évtizedben elnöke lenetett egy termelőszövetkezetnek. Uhrin Vendel, a dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezet elnöke sokat tapasztalt ember, s ngy ismerik, hogy mindig szót ért a dolgozó emberrel, mert nagyra becsüli a kétkezi dolgozókat, akiknek bizalmából elnök lett. A dunakömlődi tsz elnöke, mint a termelőszövetkezetek területi szövetsége elnökségének tagja nemrégiben Bogyiszlón járt. Amikor a vezetésről, a jó összhangról beszélgettek, maradandóan emlekezetes maradt az ott lévőknek egy mondása: „Sokszor szem- ben, de_ sohasem ellenük”. Igazat adtak neki Bogyiszlón. Mielölt Dunakömlödre mentem, Pakson tájékozódtam. Ott hallottam, hogy náluk szerencséses párosulnak a jó gazdálkodás objektív és szubjektív feltételei. Jól gépesített gazdaság az övék, egy dolgozó tagra 14 hold jut és állandóan törik a fejüket, hogyan produkálhatnának többet. Dunakömlődön alkalmazták a járásban legmerészebbnek tekinthető kísérletet, amikor nagy területen belevágtak az intenzív búzafajták, a hibrid kukorica termesztésébe. Tavaly, a szövetkezeti tagok egy munkanapjára 140 forint jutott a dunakömlődi Szabadság Tsz-ben. Sokféle, sokfélül jött emberekből verbuválódott a 2230 holdon gazdálkodó tsz százötven tagja. Jöttek Biharból, Kecskemét környékéről, s az őslakosok egy része is tsz-taggá vált. Ma már nem kategorizálják így tagjaikat, hanem azt nézik, a közösségben kifejtett munkája szerint ki mit ér? Elnöki tisztségében május első napjaiban kezdte meg a huszadik esztendőt Uhrin Vendel elvtárs. Most nem a gazdasági dolgokról, hanem — szándékunk szerint — kérdéseinkkel arra kérünk választ, milyen tapasztalatokkal vérteződött fel az elnök, bogy mások által is hasznosithatóan, közkinccsé próbáljuk tenni. Beszélgetésünk kezdetén előrebocsájtom, ismereteim alapján úgy vagyok a tsz-elnöki tisztség , megítélésével, hogy szerintem ez egyike ma a legnehezebb funkcióknak. Uhrin elvtárs nem cáfolja a megállapítást, de nem is túlozza el a tisztséggel járó nehézségeket. Gondolatban felidézem, amit mástól tudok. Az ötvenes évek elején egyszer egyhetes intervallumban leiedzett a szövetkezet, amikor az elnök türelmét veszítve így szólt az ágálóknak: „Döntöttem, én lemondok. Ha ti jobban tudjátok, csináljátok megfelelőbben”. Még azon a közgyűlésen szót kért egy ritkán beszélő tsz-tag, s így reagált: „Nem helyeslem. Segítsünk is, ne csak követeljünk". A lemondásból semmi nem lett. — Mi a véleménye az elnöki tisztség nehézségeiről? — Tudom, becsüli az elnök »unkáját az, aki ismeri a feladatát. Nem könnyű, de se sírni, se dicsekedni nem szeretnék, — mondja és beszélgetésünk folyamán többször, ismételten szóba hozza, hogy kerülni szeretné az egyéni érdemek kiemelését — Járásszerte elismerik, a munkáját. Mennyire kapja ezt meg a tagságtól? — firtatom mégis. — Méltányolják, de nem hordanak a tenyerükön. Hangsúlyozom, nem is igénylem. Szerintem örüljön annak az elnök, ha megértik, de min-» dig számoljon az átmeneti és egyéni megnemértéssei is. Velük, az ő érdekükben vitázunk, s meg kell ugyan érteni mindenkit, de nem az egynek, hanem a többi száznegyvenki- lencnek az érdekét kell elsősorban képviselni. Vitatkozunk, megállapodunk, utána közösen megvalósítjuk. — Itt elidőzik kissé, mert felötlött benne, hogy ha nem lett volna elnök, ő vajon milyen tsz- tag lenne? Hozzáfűzi, ő nagyon fontosnak tartja, ne csak próbáljon, de tudjon is az elnök a tsz-tag fejével is gondolkodni. — Van olyan, amit másként csinálnék, ha elölről kezdeném, de megértjük egymást, és emberileg is bizalmat adunk egymásnak. — Megítélése szerint mit kell, és mit nem szabad feledni az elnöknek? — Feltétlenül el kell felejtenie a megbántást, mégpedig teljes mértékben. Ne feledje viszont, hogy nem született elnöknek, hanem „bizalmi állás” ' ez. Mindig tartsa - saem előtt, hogy honnan kezdte, és hogy kölcsönös a vezetőség és a tagság egymásrautaltsága, így aztán előbb-utóbb mindig megértjük egymást. Van bennem türelem, de robbanékony- ság is. Utóbbit nem leplezem, de lokalizálom. Ami jó a közösségnek, magyarázza, értesse meg a vezető, de ne tegyen le róla. Vannak őszinte és hízelgő emberek, tudni kell, kiben mi lakozik, mi az indíték. Ne kedvelje az elnök a mindent helyben hagyó embertíMagyar—délszláv est Medinán A béke és barátság nemes gondolatát ápolva, a szolidaritási hónap keretében és jegyében szerdán este Medinán kulturális műsorral egybekapcsolt magyar—délszláv esA Fővárosi Öra és Ékszeripari V. Szekszárdi Díszmű Gyáregysége azonnali belépéssel felvesz géplakatosokat, villanyszerelőket, kőműveseket, vízvezetékszerelőket, szerszám- készítőket és 1 lő gépírónőt Jelentkezés a Keselyűs! úti gyáregység munkaügyi csoportjánál. (261) tét tartottak. A 8 órai kezdettel Medina község művelődési házában megrendezett összejövetelen részt vett Og- nyenovies Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára aki a zsúfolásig teli terem hallgatóságának a szövetség VI. kongresszusa alapján tartott előadást a nemzeti összefogás, a nemzetiségi politika aktuális kérdéséről. Az előadást követően nívós kultúrműsorra került sor, melynek során a Tökölről jött Medinán vendégszereplő, harminc tagú, úttörőkből álló nemzetiségi együttes kórusa a békéről, a népek barátságáról szerzett mozgalmi dalokat adott elő. Nagy sikert aratott az együtteshez tartozó, felnőtt férfiakból álló, hattagú tamburazenekar a magyar és délszláv népdalokkal. A tököli délszláv együttest elkísérte útjára Szecsujác Danica, Medináról származó pedagógus, akinek szülei jelenleg is a községben élnek. A maradandó élményt nyújtó, nagy sikerrel fellépett együttesnek a medinai úttörők virággal és ajándéktárgyakkal kedveskedtek. posztján pust, mert szilárd meggyőződésem, mindenki hozzá tud tenni valamit a közös boldogulásához, a maga területén. Mindenki fontos ember a maga posztján. — A huszadik esztendő küszöbén mire emlékszik legszívesebben? Mit tart a szövetkezet legnagyobb eredményének ? — Törésmentesen, lépésről lépésre, mindig előre ment szövetkezetünk. Nem hánytor- gatom, de mi saját erőnkből építkeztünk. Még a gazdaságilag legnehezebb 1952-es év sem tett tönkre bennünket, s büszke vagyok rá, hogy az ellenforradalom idején sem esett szét a szövetkezet. — Legnagyobbnak? Talán azt, hogy a sokféle nép összeforrott, megbecsüli egymást, sokat változott a felfogásuk, és néhány szélsőséget leszámítva, anyagilag is kiegyensúlyozott a tsz tagsága, biztonságban érzik magukat. — Elnöki munkája, társadalmi tisztségeinek ellátása mellett technikumba jár. Árulja el, hogyan tudja mindezt egyeztetni? — Negyvenkilenc éves és negyedéves technikumi hallgató vagyok. Együtt tanulunk a feleségemmel. Úgy vágtam bele a tanulásba, hogy egyszer Palánkról egy technikumi tanár felkeresett. Kiss László tanár elvtárs meggyőzően érvelt, hogy tanulnom kell. így övé az érdem, hogy hozzáfogtam. Nem vitatom, próbatevő ez a tanulás, nem egyszer erőt kell vegyen magán az ember. Este tíz-tizenegy órakor szoktam egy-két órát tanulni, de rendszeresen, a vizsgák előtt pedig néhány hétig alaposan készülök. Szigorú időbeosztással élek, így sikerül egyeztetnem a munkát, meg a tanulást. Bővelkednek-e, vagy fukarkodnak a tagok az elismeréssel, nem ez a legfontosabb, hanem a jobbat akarás, a tagság biztonsága, az állandósuló fejlődés. Kommunista, 1945 óta tagja a pártnak Uhrin Vendel tsz- elnök. Ha neki nem is kenyere a dicsekvés, van mire büszke legyen, pedig mint tsz-el- nök nem járt rózsákkal behintett úton. Fémjelzik érdemeinek elismerését az 1957-ben kapott Szabadság Érdemrend és később a Munka Érdemrend arany fokozata. Ha szerényen el is hárítja a kiemelő dicséretet, a kitüntetéseket nem kapta érdemtelenül,- mert küzdelmeivel, huszadik éve végzett közhasznú munkájával rászolgált. SOMI BENJAMINNÉ Izgalmas, hasznos kongresszus A holnap jogáról tanácskoztak Siófokon A Magyar Jogász Szövetség fennállásának húszéves jubileumát Siófokon tartott, háromnapos kongresz- szussai ünnepelte a magyar jogásztársadalom. Öröm volt látnunk, hogy a szövetség Tolna megyei szervezetének minden negyedik tagja szintén részt vett ezen a találkozón. Hazatérőben dr. Szilcz Ákossal beszélgettünk, — kivételesen nem mint megyénk főügyészével, hanem mint a megyei szervezet elnökével. Megvitattuk a hallottakat, amelyekhez a kongresszusi élmények hatása alatt dr. Szilcz elvtársnak bőven volt hozzáfűznivalója. — Azt hiszem, nem véletlen, hogy a lejgtöbb előadás, hozzászólás a jogalkotás kérdéseivel foglalkozott, — jegyezte meg. — Érdekes, izgalmas korban élünk. Jogszabályaink jelentékeny hányada a szocializmus magyarországi építésének kezdetén született, most pedig már a betetőzéshez közelítünk. Itt az ideje, hogy a tegnap tapasztalatait ma felhasználva megteremtsük a holnap jogát. Többet kellene a kötelezettségekről beszélnünk, a jogok ismertetését illetően nagyon eredményes volt a jogpropaganda... — Kötelezettségről az alkotmány is keveset szól. Alapvető törvényünk a honvédelmi kötelezettségen kívül alig szab meg mást is konkrétan, — tettük hozzá. — El tudnék képzelni, például, olyan szakaszt, amely kimondaná, hogy a törvények megtartása valamennyi állampolgárnak kötelessége. Hasonlóképp helyesnek vélném kimondani, hogy a törvényesség megtartása nem csupán a legfőbb ügyész, illetőleg a gyakorlatban az ügyészi szervezet feladata, hanem a különféle szerveké, minden állampolgáré is. •— A jogviták eldöntésére hivatott fórumoknak viszont jó volna csökkenteni a számát. Termelőszövetkezeti jogászok panaszolják, hogy a szövetkezet ügyeiben hányféle szervnél kell eljárniok. Ha magánszeméllyel áll szemben a tsz, a bíróságra mennek; ha vállalattal, akkor a gazdasági döntőbizottsághoz sietnek; ha tsz-taggal, úgy a vezetőségi bizottsághoz fordulnak. Még jó, hogy a peres ügyekben nincs már, mint volt régebben, kétszeri lehetőség fellebbezésre. — A háromfórumos rendszert nem újítják fel. Azon viszont érdemes volna elgondolkodni, kívánatos-e jövőben egyes, gondatlan bűncselekmények esetében a bűntett szó helyett a vétség elnevezést használni. A vétség szó érzékeltetné, hogy elkövetője nyílt összeütközésbe került ugyan a törvénnyel, s bár ezért megbüntették, cselekményének erkölcsi súlya kisebb. Jól átgondolva a büntetőeljárást is lehetne egyszerűsíteni, s ezzel gyorsítani. — Ha már latolgatunk, volna szíves a jogtalan használat megítéléséről is szólni? — Jogtalan használatért a sértett indítványára az kerül bíróság elé, aki gépjárművet tulajdonosának, jogosult használójának engedélye nélkül használatba vesz. Többen javasolták már, hogy a Büntető Tör- vényköny módosítása, vagy új Btk. alkotása esetén hagyják ki ezt a paragrafust. Legyen csak lopás az a jogtalan használat, amint volt régebben. A sok érv közül csak ennyit: az elkötött autó vagy motor — a legjobb esetben — épségben visszakerül ugyan tulajdonosához, ám az a jogtalan használat idején nélkülözte járművét; fogyott a benzin, az olaj, kopott a masina. — Valóban sok a töpren- genivaló. A nemzetközi magánjog, az űrjog temérdek vitára adhat alkalmat. Nagyon tetszett nekem az a türelmetlenség. amellyel annyian sürgették a jogászok továbbképzésének megszervezését. — Ebben teljesen egyetértünk. A színvonalas továbbképzés hozzásegítene ahhoz, hogy megszilárdítsuk a vállalati jogtanácsosok jogállását. Ebben a munkakörben igen sok jószándékú, nagy felkészültségű ember dolgozik; függő helyzetében mégsem adhatja tudása legjavát Ez a kérdés sokkal több, mint vállalati, belső munkaszervezési probléma. Egy, jogilag nem helytálló vezetői döntésnek messzemenő, nagyon kellemetlen következményei lehetnek. A megoldás szükségességéről meg vagyunk győződve. Bizonyos, hogy az eredményes módszerre is rátalálunk, — búcsúzott szekszárdi célunkhoz érve dr. Szilcz Ákos, a Magyar Jogászok Szövetsége Tolna megyei Szervezetének elnöke.^ — borváró — Építészek tapasztalatcseréje Közélelünk Járási tanács vb-ülés Tamásiban Az Építőipari Tudományos Egyesület Tolna megyei csoportjának mintegy száz tagja tapasztalatcsere céljából meglátogatta a Várdombon épülő korszerű sertésszállást. Az ÉTÉ már több alkalommal szervezett tapasztalatcserét, de hasonló méretűre még nem került sor. A Tolna megyei építészek nágy érdeklődéssel tanulmányozták a nyugatnémet vállalatok munkáját, az épületek szerkezetét, technológiáját, Tegnap délelőtt ülésezett a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A szokásos elnöki beszámoló után megvitatták a Nagykónyi Községi Tanács VB-elnökének beszámolóját, a községi tanács vb. vezető tevékenységéről, örvendetes jelenség, hogy a tanács aktivitása fokozódott, s hogy a vb. tevékenysége jelentősebbé vált. Az iskoláztatás kiemelkedő sikere, hogy — jórészt a családlátogatások eredményeként — gyakorlatilag megszűnt a cigánygyerekek iskolamulasztása Nagykónyiban. A népfront szervezte társadalmi munka segítette az új művelődési ház környékének parkosítását, a sportpálya és a lőtér rendezését. A tanács körülbelül tizenkét évre elegendő házhelyet alakíttatott ki. A vb. a tanácskozás befejező részében személyi földhasználati kérelmekkel foglalkozott.
