Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-16 / 110. szám
Ifjúság Rovatvezető: D. KÓNYA JÓZSEF. Ismét Rázós“ kérdések Az utóké csengő — Gyünkön — Csütörtökön a negyedikesek számára a gyönki „Tolnai Lajos” gimnáziumban is az utolsó tanítási nap befejezését jelezte az óravégi csengő. Sok negyedikes borult arccal hagyta el az épületet, melyben négy kedves esztendőt töltött együtt. Az első, második és a harmadik osztály tanulói pénteken délután megindították a hajtóvadászatot különböző virágokért. A virágvadászat szombaton reggel is tartott, hiszen a gimnázium feldíszítéséhez nem kevés virág kellett. így szombaton szokatlan volt a fogadtatás. A középiskola kapuját virágfüzérek díszítették. A máskor oly szigorú tantermek is orgona- és gyöngyvirágillatot árasztottak. A táblára az idén is felkerültek Ady szavai: „Fel, fel fiúk, csak semmi félelem.. Szombaton 12 órakor a negyedikesek számára még egyszer felhangzott az ismert csengőszó, s az osztályfőnökök vezetésével végigjárták a tantermeket, A készülődés már hetek óta tartott. A harmadikosok tarisznyákat varrattak, fokost csináltattak, lázas izgalommal gyűjtötték az ötfilléreseket, sütötték a gyűszűnyi pogácsákat. A negyedikes osztályok felől ebben az időben egyre gyakrabban hangoztak fel a jól ismert dallamok: „Ballag már a vén diák” ..........Mi búc súzunk, és elmegyünk”.., A búcsú azonban nem végleges, hiszen 12-én megkezdődött a próbatétel, az írásbeli dolgozatok elkészítése. Hosszú, mégis rövid volt ez a négy év, melyet a negyedikesek együtt töltöttek el. Néhányunk számára végleg befejeződtek a diákévek. Őket várják a gyárakban, az üzemekben, a mezőgazdaságban. De vannak akik főiskolán, vagy egyetemen folytatják tovább a tanulást, s ezeknek további sok sikert kívánunk. Krutek József Az alábbiakban Hazafi József levelét közöljük, akit egy, a napokban lezajlott vita indított arra, hogy néhány őt, — és valószínűleg még sok szekszárdi fiatalt — érdeklő és érintő kérdést feltegyen, — elsősorban a megyeszékhely ifjúsági vezetőihez. Levelét közöljük, s szeretnénk, ha a nyíltan feltett kérdésekre, nyílt választ is kapnánk az érdekeltektől — a rovat hasábjain. Nem mindenben értünk egyet a levélíróval —> pontosabban szólva így nem mindenben. A kér- dések mégis megérdemlik a * nyilvánosságot. „Kérdéssel szeretném kezdeni: Mikor végzünk már olyan munkát, hogy az a fiataloknak is tetsszen! (Ifjúsági munkára gondolok.) A kérdés felvetését néhány újabb panaszos-kérdéssel, a fiatalokat ért sérelemmel szeretném igazolni; a mai harmincévesek emlékeznek még arra, hogy a város fiatalságát megmozgató tervekkel, több ezer óra társadalmi munkával lebontották a mai Felszabadulás tér helyén lévő városi fürdőt. Az volt a cél és az elképzelés, hogy a kitermelt építőanyagból ifjúsági házat építenek. A fiatar lok elvégezték a bontási munkát, ennek ellenére a terv csak terv maradt... Nagyon sokan emlékeznek még a volt vármegyeházat körülvevő parkra, amely egy ideig ifjúsági park volt. Rengeteg munkával készültek el a padok és a sétányok, de a fiataloknak ebben is csalód- niok kellett, mivel nagyon rövid ideig volt csak nyitva. Ahelyett, hogy ellenőrizték, segítették volna, inkább bezáratták. Később társadalmi munkát szerveztünk a Csörgető és környékének rendezésére. A fiatalok tízezer óra társadalmi munkát vállaltak, a terv mégiscsak terv maradt, talán valamelyik asztalfiókban porosodik. Á legutóbbi időkben arról volt szó, hogy ifjúsági parkot alakítanak ki a Kálvária-hegy oldalában. Ennek már néhány esztendeje. és azóta sem történik semmi. .. De lehetne tovább is sorolni az eddig elkövetett hibákat. Ifjúsági problémákról gyakran vitatkoztak régebben, vitatkoznak ma is. Any- nyi biztos, hogy Szekszárdon sajnos még sohasem sikerült ifjúsági klubot, ifjúsági parkot hosszabb ideig működtetni. Valaki vagy valakik mindig beleszóltak, pedig Szek- szárd fiatalsága már sokszor, sokféleképpen bebizonyította, hogy életképes, csak egy kicsit segíteni kellene.. „Nagyon sokszor visszaem- lékszem 1968. májusára, amikor megnyitottuk a Városi Szövetkezeti Bizottság Babits klubját. A megnyitást követően éppen azoktól, akiknek segíteni kellett volna, hallottunk ilyen véleményt: hiába csináljátok, két hónap múlva úgysem lesz semmi. Azóta eltolt egy év. s a klub, ha egy kicsit döcögve is, de működik. Ez még tulajdonképpen a kezdet. nagyon sok problémával kellett megbirkózni, segítséget a Városi Szövetkezeti Bizottságon kívül nemigen kaptunk. Pedig a klub kedvenc szórakozóhely, ezt bizonyítja a megközelítőleg 300-as taglétszám. Egy idő múlva a zenekar problémája is megoldódott és biztos, hogy közös erőfeszítéssel meg lehetne javítani a klub tartalmi munkáját is.” „Néhány mondatban szerettem volna rámutatni arra, hogy rengeteg probléma van még az ifjúsági mozgalom há- zatáján. Nagyon szeretnénk, ha Szekszárd is felzárkózna az ország jól. működő ifjúsági klubjai sorába. Szerintem ne azon vitatkozzunk — amint ez sok esetben előfordul —, hogy egy-egy sikeres eredmény kinek a javára írandó, mert úgyis az eredmény a lényeges.” * Eddig a levél. Várjuk a választ, s a következő héten természetesen azt is közöljük. Beat stílusban Úgy látszik, a Made in Hungary legsikeresebb száma a „Hull a hó”. A szavazatokból legalábbis erre lehet következtetni. Az Ómega-együttes változatlanul tartja előkelő helyét, de érkezett levél egy eddig kevésbé ismert együttes, a Neutron érdekében is. 1. Hull a hó (Kovács Kati) 2. Trombitás Frédi (Omega) > 3. Tölcsért csinálok a kezemből. (Zalatnay Sarolta) 4. Átkozott féltékenység (Illés) 5. Kell, hogy várj (Neutron) ________ P OSTA R. K. Dombóvár. Örömmel üdvözöllek, mint új munkatársat, levélben tájékoztatlak közeli terveinkről. K. J. Gyünk. A fotóst is feltétlenül várom, a pontos dátumról időben értesítelek benneteket Addig is: a fénykép jöhet. R. F. Dunaföldvár. Nyitott kapukat döngetsz, már készül az anyag. K. M. Nagydorog. Az idősebbeknek sem „tabu” az Ifjúság, várom levelét. HELIKON 1969 Az idén május 22—25 között, a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulója jegyében rendezik meg Keszthelyen a középiskolás diákok nagy kulturális rendezvényét, a helikoni ünnepségeket, öt megye 75 közép- és szakmunkásképző iskolája küldte el nevezését, 10 művészeti ágban összesen 3500 diák vetélkedik majd Keszthelyen. Tolna megyéből 12 középiskolás nevezett az irodalmi és honismeret-pályázatra. Ott lesz a szekszárdi közgazdasági technikum és a szakmunkásképző iskola irodalmi színpada, a bonyhádi gimnázium és a szekszárdi közgazdasági technikum néptánccsoportja, a szekszárdi Garay Gimnázium tánczenekara, Patay Imre bonyhádi táncdalénekes, Orbán Ágnes és Orbán Márta, a szekszárdi szakmunkásképző iskola növéndé- kei, szólóének kategóriában, Bajor Klára tolnai, Zsoldos Péter szekszárdi diák szólóhangszer, a bonyhádi gimnázium és a szekszárdi gimnázium tanulói kamaraegyüttes-kategóriában versenyeznek. Rajtuk kívül még tíz középiskolás versmondó képviseli Tolna megyét. Sok sikert, kellemes szórakozást kívánunk. Arlugyij Veiner—Georgij Vein«: Nyomozás magánügyben Fordította: Kottái Ferenc Tyihonov felhörpintette a teáját, majd a felvágott maradékait papírba gyűrte és széles mozdulattal a papírkosárba hajította. — Kosárlabdázol? — kérdezte Szaveljev. — Jól van, eleget ültél a babéraidon! Rá se szolgáltál a vacsorára. Nemcsak kenyérrel él az ember. — Hát ez igaz — dörmögte Szaveljev. — A -te brigádodban nyugodtan adhatnának tejet, vagy valami más védőitalt. — Ülj csak le szépen, és ahogy Odesszában mondják: fülelj ide. Felírtam erre a cédulára a telefonszámokat, és testvériesen megfeleztem veled. Vedd a kagylót és kezdd. Véget ért a nyomozás ötödik napja. SZOMBAT Sztasz felállt, kihúzta magát, öklével megdörzsölte a szemét, s lassan, óvatosan megfordult fejében a gondolat: ma talán minden befejeződik, s végre alhat... Szaveljevhez lépett, gyengéden megrázta: — Ébresztő, öreg! Negyed kilenc! Szaveljev megrázkódott, felült, és még csukott szemmel közölte: — Szépet álmodtam... Az arca gyúródott volt, karikás a szeme. Szaveljev vörös hajába túrt: — Sztasz, nincs egy tükröd? Szörnyen nézhetek ki. — Láttál már angóranyulat? A hasonlóság egészen rendkívüli. *— Ami téged illet, most te se vagy éppen kiköpött Mastroianni — jegyezte meg Szaveljev. — Sztasz, mennyit alhattam? — Jó másfél órát. Induljunk, öreg. A vonat 9.10-kor érkezik. Fél tízre itt vagyok. Te pedig hozd egyenesen ide. i — Vegye figyelembe, hogy tizenkettőkor próbám vaui — mondta Pankova. — öntől függ, mennyi időt vesz igénybe a beszélgetésünk. Nekem csak két-három kérdésem lesz. „Szép nő — gondolta Sztasz. — Igaz, kikezdte egy kicsit az idő. De azért még szép.” — Rögtön el is kezdhetjük. Elmondaná, mit tud Sztavickij és felesége kapcsolatáról? — Nehéz beszélni ismerősök intim ügyeiről. — Ne féljen, Zinaida Fjodorovna — nyugtatta meg Sztasz. — A rendőrségen, a gyóntatószékben és a pszichiáternél tiszteletben tartják a szakmai titkokat. Tehát? — Tizenöt éves barátnők vagyunk Aljosával... — Jelena Nyikolajevnára gondol? — Igen, persze. Mindnyájan így hívjuk... Pankova szenvedélyesen beszélt, miközben hosszú, szép ujjait tördelte: — Nehéz dráma. Végérvényesen széthullott ez a meleg, emberi fészek, amelyet Bukova árnyalt intellektusa és Sztavickij művészi érzékenysége alapozott meg. Aljosenyka még reménykedik... A magas, jó alakú nő időnként felpattant és idegesen járkálni kezdett elegáns kosztümjében. * — Bocsásson meg, ön mivel magyarázza, hogy Sztavickij elhagyta a feleségét? — Mivel? Hát nézze, pontos választ persze nem adhatok erre, de mivel lehet önöket, érdekes férfiakat a legkönnyebben letéríteni a helyes útról? — filozofált Pankova harciasán. — Ahogy a franciák mondják: „Cherchez la femme”. — Én csak érdekes vagyok, de nőtlen — mondta szórakozottan Tyihonov. — Akkor még minden ön előtt — biztatta Pankova. — És mit gondol, hol kell keresnünk azt a bizonyos asszonyt? — Nem tudnám megmondani. Ez csak feltevés. — És Bukova sem tudja? — Alig hinném. Nekem megmondta volna. — Nagyszerű. Lesz önhöz egy kérésem: adja írásba a tanúvallomását. Lerövidítheti. Pankova a szomszéd asztalnál gyorsan rótta vallomását. Tyihonov az ablakhoz lépett. A behavazott Petrovkán nesztelenül surrantak a trolibuszok, a fagylaltárus lustán tolta maga előtt kis kocsiját. Tyihonov halkan dobolt az ablaküvegen. Reggeli fáradtsága elmúlt, kellemes izgalom fogta el, mint a vadászt, amikor megbízható nyomra bukkan. A háló ki van vetve... —■ Kész — mondta Pankova. Sztasz az asztalhoz lépett, átfutotta Pankova vallomását. A papírlapot letette az asztalra. — Látja, egy óra hosszat sem tartott a beszélgetésünk. Aláírom a belépőcéduláját. — Nagyszerű, még odaérek a próbára. Tyihonov odakanyaritotta a belépőcédulára kicsit nevetséges, gyermekded aláírását. A bélyegzőért nyúlt, rálehelt. Pankova felállt. Sztasz még- egyszer rálehelt a bélyegzőre, majd visszatette a helyére. — Bocsásson meg, Zinaida Fjdorovna, még egy kérdésem lenne. — Tessék.' (Folytatjuk)
