Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-30 / 97. szám

Vezető párt, vagy a vezér pártja? Két esztendővel fennállásának fél évszázados jubileuma előtt rendkívüli állomásához érkezett a Kínai Kommunista Párt. Sajnos, olyan állomáshoz, amely a párt több évtize­des forradalmi vívmányait veszélyezteti. A napokban be­fejeződött IX. pártkongresszusról van szó, amely külső­ségeivel és tartalmával egyaránt kiérdemelte a rendkívüli jelzőt. Kezdjük a megrendezés körülményeinél. A kínai veze­tők hosszú előkészítő munka után szánták el magukat a kongresszus összehívására. S ebbe a lélektani előkészítésbe beletartozott a féktelen szovjetellenesség felszítása, ami már sejtetni engedte, milyen irányvonal ellogadtatásához próbálnak közvéleményt teremteni. Sem a párttagság, sem a nép körében nem törekedtek valamiféle konstruktív prog­ram kikristályosítására; a kongresszus céljai között ilyen program kidolgozása nem is szerepel. Minthogy a kong­resszus nem kívánt az egész párttagsághoz, Kína dolgozói­hoz szólni, nem is keltett meglepetést, hogy a kijelölt kül­dötteket nagy titokban Peking be szállították és megkez­dődött a tanácskozás. A többnapos tanácskozás érdemi munkájáról mindeddig nagyon gyérek a megbízható információk, s nem valószínű, hogy egyhamar teljesebb képünk lesz ä vitáról. Ezen még egy-két „szálonképessé” tett beszéd nyilvánosságra hozatala sem változtatna lényegesen. Éppen ez a titokzatosság, jelzi azonban, hogy a kongresszus nem a kommunista párt- kongresszusok megszokott funkcióját látta el; hanem más feladata volt. Minden bizonnyal azok járnak közel az igazsághoz, akik a maoisták hatalmi harcának szükségszerű következményeként értékelik, amelynek a „proletár kultu­rálisforradalom után rá kellett tennie a pecsétet a maoiz- mus, a maoisták egyeduralmára. Erre utal mindaz, ami a kongresszusról kiszivárgott, vagy amit a kiadott közlemé­nyekben olvashattunk. Mivel állhatták elő a maoisták a kongresszuson? Gazdasági téren egy újabb „nagy ugrás” sejtelmes el­képzeléseivel, amely már szakított a korábbi fogalmazások­kal, miszerint Kínában a szocialista építés támasza a terv­gazdaság és a baráti országokkal való együttműködés. Ehelyett olyan távlatokat körvonalazott, amely .„marxista elméletekre és a permanens forradalomra” épül. Mindennek persze semmi köze sincs a marxizmushoz, inkább a troc- kizmus egyik kései visszhangja és alkalmas további kalan­dok „elméleti megalapozására”. Nagyon jellemző, hogy a kínai vezetés a szocializmus felépítését a „világforradalom” győzelmével hozza összefüggésbe, vagyis a meghatározatlan jövőbe helyezi. > Ideológiai téren a kongresszus teljes szélességében ki­bontotta a maoizraus zászlaját. Mao Ce-tung eszméit ko­runk marxizmusának kiáltotta ki. így jelenti ezt az Uj Kína hírügynökségnek a kongreszusról kiadott hivatalos közleménye is: „A kongresszuson kitűzött feladatok meg­valósításának és még nagyobb győzelmek elérésének alap- feltétele, hogy az egész párt, az egész hadsereg és az or­szágban élő minden nemzetiség Mao Ce-tung eszméjének nagy vörös zászlaja alatt egységet teremtsen a gondolko­dásban, a politikában* a tervezésben, a harcban és a cse- lekvésbeii”. A maoizmusnak, mint „a proletárdiktatúra időszakában a forradalom elméletének” az elfogadtatása arra kényszeríti a kínaiakat, hogy vezérfonalnak tekintse­nek olyan gondolatokat, amelyek a kínai forradalom bizo­nyos időszakában talán helytállóak lehettek, de ma már túlhaladottak, s nacionalista, soviniszta irányban egyre messzebb távolodnak a marxizmustól. A társadalom életében a kongresszus megerősítette a mostani sémát: a katonai segédlettel fenntartott bürokra­tikus diktatúrát. Továbbra is a hadsereg játssza a vezető szerepet, de nemcsak a honvédelem, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a tömegek átnevelésének területén is. A párt számára sem nyitott más távlatokat a kongresz- szus. Egyszerűen Mao Ce-tung személyének engedelmes esz­közévé tette a pártot, hátat fordítva a kommunista pár­tokban uralkodó minden normának, a demokratikus cent­ralizmus elvének, a kollektív vezetésnek. S arra4 sem volt még példa, hogy a pártelnök a párt szervezeti szabályza­tában kijelölje .utódját, mint .ahogy ezt Mao Ce-tung Lin Piao esetében tette. A külpolitikában a maoisták a jól ismert veszélyes plat­formra helyezkedtek. Megerősítették szovjetellenességük hi­vatalos politikai rangját, nagy szolgálatot téve ezzel az imperializmusnak. Nem hagytak kétséget atekintetben, hogy a Szovjetuniót és a szocialista világot egyik fő ellensé­güknek tekintik. A nemzetközi munkásmozgalomban szin­tén a marxista-leninista pártokétól eltérő stratégiát val­lottak, s elszánták magukat az egység ellen törő szakadár tevékenység folytatására. A IX. kongresszus arra utalt, hogy Pekingben a Kínai Kommunista Párt régi és dicső elnevezése alatt új politikai szervezet született, — új elméleti és új szervezeti szabály­zattal. Az egykori, sok-sok forradalmi harc tűzében ed­ződött és a kínai népet gy őzelemre vezető pártból a vezér pártja lett, amely Mao Ce-tung és csoportjának korlátlan szellemi és tényleges egyeduralmát hivatott leplezni és erő­síteni. Ezt a folyamatot a szocialista Kína minden barátja a testvéri párt, a testvéri nép sorsa iránti aggodalommal szemléli. Nyilvánvaló azonban az is, hogy amit ma a maois­ták mondanak és tesznek, teljes ellentétben áll a történel­mi realitásokkal, a történelmi tendenciákkal. S ez hosszú ideig nem tartható. A személyi kultusz ideje lejárt, a szo­cializmus és a kapitalizmus harca korunk vitathatatlan fő ellentéte, a szocialista építés általános törvényszerűségei tartósan nem hagyhatók figyelmen kívül, a nemzetközi munkásmozgalomban erősödnek az egységtörekvések. A történelem pedig kérlelhetetlen tanítómester és a realitások makacs tények. Ve>lük szemben a maoizraus dogmái végül is erőtlennek bizonyulnak. (P. T.) Nixon első száz napja Washington (MTI) Kedden véget ért a Nixon-kormányzat működésének első 100 napja, az az időszak, amelynek le­jártáig az amerikai politikai hagyományohoz híven az új elnöknek ki kell alakítania politikai programját és hozzá kell fognia annak megvalósí­tásához. Politikai körökben egyöntetű az a vélemény, hogy az új kormány csak részben oldotta meg ezt a feladatot. Nixon mind ez ideig még azt a mintegy kétezer vezető tiszt­séget sem töltötte be teljesen saját embereivel, amely úgv nevezett elnöki diszkréció al tartozik. Fontos posztok űrt sek, a többi között a külügy­minisztériumban és más mi­nisztériumokban. Nixon — Kenhedyvei és Johnsonnal összehasonlítva — csupán igen kis programot terjesztett a törvényhozás elé. Az elnök eddig 14 üzenetet küldött a kongresszusnak, jórészt rész­letkérdésekkel foglalkozva, öt ízben tartott az új elnök tele­víziós sajtókonferenciát és né­hány beszédet mondott prog­ramjáról. Belpolitikájában az elsődleges kérdésnek „az inf­láció megfékezését” jelölte meg. Nixon kormányával szem­ben egyébként, a Gallup-inté- zet adatai szerint a közvéle­mény csaknem kétharmada légedettséget mutat, a meg­kérdezettek 26 százaléka azon­ban nem tudott véleményt nyilvánítani. Ez arra mutat, hogy a kormány mind ez ideig nem alakította ki sajátos po­Pompidou jelölteti magát a francia elnökválasztáson Georges Pompidou, volt francia miniszterelnök, ked­den délelőtt bejelentette, hogy jelöltetni kívánja ma­gát a legkésőbb öt héten be­lül sorra kerülő francia el­nökválasztáson. Pompidou a hivatalos beje­lentést személyesen tette meg, még a gaulleista parlamenti csoport politikai bizottságának délelőtt fél tízre kitűzött ülé­se előtt. Jean-Marcel Jeanneney ál­lamminisztert nevezték ki ked­den igazságügy-miniszterré a hétfőn lemondott René Capi- tant helyére. Capitant azért mondott le, mert — mint De Gaulle feltétlen híve — nem hajlandó együttműködni Alain Poher ideiglenes köztársasági elnökkel, aki a népszavazási kampány során a „nem” mel­lett foglalt állást. Megkezdődött a választási küzdelem Szerdáról bizonytalan idő­pontra halasztották el a fran­cia minisztertanács legköze­lebbi ülését, amelyen a kor­mány tagjainak Alain Poher ideiglenes köztársasági elnök elnökletével meg kell hatá­rozniuk az elnökválasztás idő­pontját. Poher bejelentette, hogy a hét vége előtt semmi­képpen sem ül össze a mi­nisztertanács. Minden jel ar­ra mutat, hogy június 1-re esik a választás. A választási küzdelem már teljes erővel megindult. Eb­ben a küzdelemben a gaulleis- ták a vasárnapi népszavazási kudarc ellenére is határozott előnnyel indulnak. Az ellenzéki pártok oldalá­ról nézve a helyzet még za­varos. A centristák szemmel láthatóan arra törekszenek, hogy kihasználják a helyzet­ből adódó lehetőséget és az ideiglenes köztársasági elnök, Alain Poher személyében ál­lítsanak ellenjelöltet Pompi- douval szemben. Poher hét­fő este még kitérően vála­szolt a jelöltségére vonatkozó kérdésekre. A szocialista ve­zetők egy része szívesen tá­mogatná Alain Poher jelölé­sét, ezt kétségtelenül nem te­hetik meg a pártszakadás ve­szélye nélkül. Több szocialis­ta vezető " ezért arra gondol, hogy a pártnak saját jelölt­tel kell indulnia a küzdelem­ben. A szocialista párt veze­tőségének két másik javaslat­tal is számot kell vetnie. Az egyik a Francia Kommunista Pártból indult ki. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára hét­főn levelet intézett Guy Mol- letthoz, a szocialista párt fő­titkárához és ebben javasol­ja, hogy sürgősen dolgozzák ki a baloldali politikai szer­vezetek, a szakszervezetek és a szakmai szervezetek közös kormányzati programját. Hétfőn a szocialista párttal közös párt alakítására készü­lő köztársasági intézmények konvenciója nyilvánosan in­dítványozta valamennyi bal­oldali politikai pártnak, hogy képviselőik azonnal üljenek össze a helyzetből adódó fel­adatok megvitatására és a baloldal közös jelöltjének ki­választására. Ezekben a kö­rökben nem titkolják, hogy újból Francois Mitterrand je­lölésére gondolnak, akinek népszerűsége ismét emelkedő­ben. van. Az FKP vezetősége már válaszolt is erre a kez­deményezésre és közölte, kész érintkezésbe lépni a többi baloldali szervezettel. A Francia Kommunista Párt álláspontja világos, meg­tagad minden támogatást a centrista mezbe öltöztetett jobboldali kísérletektől, arra törekszik, hogy a gaulleista jelölttel a baloldal közös program alapján kiválasztott egységjelőlijét állítsák szem­be. Ha ez nem sikerül, ak­kor lehetséges, hogy a kom­munisták saját jelöltet indí­tanak az elnökválasztás első fordulóján. A L’ Humanité keddi szá­mának vezércikkében Étienne Fajon vitába száll azokkal a jobboldali állításokkal, ame­lyek szerint a „nem” szava­zatok győzelme a vasárnapi népszavazáson a nem gaulleis- ta jobboldal sikerét koronáz­za meg. A szavazási térkép alapos megvizsgálása valójá­ban azt mutatja — írja Étienne Fajon —, hogy a „nem” szavazatokat a legma­gasabb százalékban kivétel nélkül azokban a megyékben adták le, amelyekben igen sűrű a munkás lakosság és ahol a köztársasági hagyomá­nyok vitathatatlanok. Patolicsev, szovjet külkereskedelmi miniszter Kari Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter kíséretében megtekin­tette a hannoveri vásárt. A képen balról jobbra: Szem- jón Carapkin, szovjet nagykövet, Nyikolaj Patolicsev. és - Kari Schiller. litiáját. Ugyanakkor egyes vé­lemények szerint a kormány­zaton belül ellentétek mutat­koznak a polgári és a katonai érdekek képviselői között, s az első száz nap alatt a kato­nai érdekek szerezték meg az erősebb pozíciókat, ahogy azt az elnöknek a Safeguard el- lenrakéta-rendszer kiépítésére vonatkozó határozata mutat­ja. Mike Mansfield és Edward Kennedy, a szenátus demokra­ta pártcsoportjának két ve­zetője közös nyilatkozatban mérlegelte a Nixon-kormány első három hónapját, s ebben kijelentette: konkrét lépéseket kell tenni a vietnami háború befejezésére és az infláció Háromszázan megsebesül­tek, 2300 diákot letartóztattak hétfőn Tokióban, annak a tün­tetésnek a során, amelyet a szakszervezetek és az egyete­mi diákszövetségek rendeztek Okinawa amerikai megszállá­sának 17. évfordulóján. Az or­szágszerte megtartott tiltako­zó megmozdulásokban 130 000- ren vettek részt. * A Radelkis Elektrokémiai Műszergyártó Ktsz Óbudán épülő üzemtelepének egyik, már elkészült csarnokában tartotta kedden a Miniszter- tanács vándorzászlójának át­adási ünnepségét. A zászlót, Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se nyújtotta át. ♦ Kedden befejezte tanácsko­zását a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szö­vetségének 3. kongresszusa. A beszámoló fölötti vitában 35 küldött szólalt fel. * A keddre virradó éjszaka két ostravai személy letépte a város felszabadulása, vala­mint a május 1-i ünnepség alkalmából kitűzött zászlók egyikét. A biztonsági szervek dolgozói mind a két személyt őrizetbe vették és eljárást in­A Szakszervezetek Országos Tanácsa kedden ülést tartott a SZOT székhazában. Komó­csin Zoltán, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott tájé­koztatót. Ezj követően a SZOT szer­vezeti kérdéseket tárgyalt. Ge- réb Sándornét, a SZOT titká­rát — saját kérésére, érdemei­nek elismerése mellett — fel­mentette titkári funkciója cs elnökségi tagsága alól. Trim­mer Józsefet felmentette a Népszava főszerkesztői tiszt­sége alól és megválasztotta a SZOT titkárává. * Kurt Waldheim osztrák kül­ügyminiszter újságíróknak ki­jelentette, hogy hasznosnak tartana egy jól előkészített ta­nácskozást az európai bizton­ság kérdésében. Hangoztatta, hogy fontos lenne Európában megteremteni a „bizalom lég­körét”. * Losonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke kedden Komárom megyébe látogatott. Nyerges- ujfalun meglátogatta a Visco- sa-gyárat, majd Pilismaróton megismerkedett a község és a megfékezéséire. dítottak ellenük. Lenin útja Tsz életével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom