Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
Vezető párt, vagy a vezér pártja? Két esztendővel fennállásának fél évszázados jubileuma előtt rendkívüli állomásához érkezett a Kínai Kommunista Párt. Sajnos, olyan állomáshoz, amely a párt több évtizedes forradalmi vívmányait veszélyezteti. A napokban befejeződött IX. pártkongresszusról van szó, amely külsőségeivel és tartalmával egyaránt kiérdemelte a rendkívüli jelzőt. Kezdjük a megrendezés körülményeinél. A kínai vezetők hosszú előkészítő munka után szánták el magukat a kongresszus összehívására. S ebbe a lélektani előkészítésbe beletartozott a féktelen szovjetellenesség felszítása, ami már sejtetni engedte, milyen irányvonal ellogadtatásához próbálnak közvéleményt teremteni. Sem a párttagság, sem a nép körében nem törekedtek valamiféle konstruktív program kikristályosítására; a kongresszus céljai között ilyen program kidolgozása nem is szerepel. Minthogy a kongresszus nem kívánt az egész párttagsághoz, Kína dolgozóihoz szólni, nem is keltett meglepetést, hogy a kijelölt küldötteket nagy titokban Peking be szállították és megkezdődött a tanácskozás. A többnapos tanácskozás érdemi munkájáról mindeddig nagyon gyérek a megbízható információk, s nem valószínű, hogy egyhamar teljesebb képünk lesz ä vitáról. Ezen még egy-két „szálonképessé” tett beszéd nyilvánosságra hozatala sem változtatna lényegesen. Éppen ez a titokzatosság, jelzi azonban, hogy a kongresszus nem a kommunista párt- kongresszusok megszokott funkcióját látta el; hanem más feladata volt. Minden bizonnyal azok járnak közel az igazsághoz, akik a maoisták hatalmi harcának szükségszerű következményeként értékelik, amelynek a „proletár kulturálisforradalom után rá kellett tennie a pecsétet a maoiz- mus, a maoisták egyeduralmára. Erre utal mindaz, ami a kongresszusról kiszivárgott, vagy amit a kiadott közleményekben olvashattunk. Mivel állhatták elő a maoisták a kongresszuson? Gazdasági téren egy újabb „nagy ugrás” sejtelmes elképzeléseivel, amely már szakított a korábbi fogalmazásokkal, miszerint Kínában a szocialista építés támasza a tervgazdaság és a baráti országokkal való együttműködés. Ehelyett olyan távlatokat körvonalazott, amely .„marxista elméletekre és a permanens forradalomra” épül. Mindennek persze semmi köze sincs a marxizmushoz, inkább a troc- kizmus egyik kései visszhangja és alkalmas további kalandok „elméleti megalapozására”. Nagyon jellemző, hogy a kínai vezetés a szocializmus felépítését a „világforradalom” győzelmével hozza összefüggésbe, vagyis a meghatározatlan jövőbe helyezi. > Ideológiai téren a kongresszus teljes szélességében kibontotta a maoizraus zászlaját. Mao Ce-tung eszméit korunk marxizmusának kiáltotta ki. így jelenti ezt az Uj Kína hírügynökségnek a kongreszusról kiadott hivatalos közleménye is: „A kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításának és még nagyobb győzelmek elérésének alap- feltétele, hogy az egész párt, az egész hadsereg és az országban élő minden nemzetiség Mao Ce-tung eszméjének nagy vörös zászlaja alatt egységet teremtsen a gondolkodásban, a politikában* a tervezésben, a harcban és a cse- lekvésbeii”. A maoizmusnak, mint „a proletárdiktatúra időszakában a forradalom elméletének” az elfogadtatása arra kényszeríti a kínaiakat, hogy vezérfonalnak tekintsenek olyan gondolatokat, amelyek a kínai forradalom bizonyos időszakában talán helytállóak lehettek, de ma már túlhaladottak, s nacionalista, soviniszta irányban egyre messzebb távolodnak a marxizmustól. A társadalom életében a kongresszus megerősítette a mostani sémát: a katonai segédlettel fenntartott bürokratikus diktatúrát. Továbbra is a hadsereg játssza a vezető szerepet, de nemcsak a honvédelem, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a tömegek átnevelésének területén is. A párt számára sem nyitott más távlatokat a kongresz- szus. Egyszerűen Mao Ce-tung személyének engedelmes eszközévé tette a pártot, hátat fordítva a kommunista pártokban uralkodó minden normának, a demokratikus centralizmus elvének, a kollektív vezetésnek. S arra4 sem volt még példa, hogy a pártelnök a párt szervezeti szabályzatában kijelölje .utódját, mint .ahogy ezt Mao Ce-tung Lin Piao esetében tette. A külpolitikában a maoisták a jól ismert veszélyes platformra helyezkedtek. Megerősítették szovjetellenességük hivatalos politikai rangját, nagy szolgálatot téve ezzel az imperializmusnak. Nem hagytak kétséget atekintetben, hogy a Szovjetuniót és a szocialista világot egyik fő ellenségüknek tekintik. A nemzetközi munkásmozgalomban szintén a marxista-leninista pártokétól eltérő stratégiát vallottak, s elszánták magukat az egység ellen törő szakadár tevékenység folytatására. A IX. kongresszus arra utalt, hogy Pekingben a Kínai Kommunista Párt régi és dicső elnevezése alatt új politikai szervezet született, — új elméleti és új szervezeti szabályzattal. Az egykori, sok-sok forradalmi harc tűzében edződött és a kínai népet gy őzelemre vezető pártból a vezér pártja lett, amely Mao Ce-tung és csoportjának korlátlan szellemi és tényleges egyeduralmát hivatott leplezni és erősíteni. Ezt a folyamatot a szocialista Kína minden barátja a testvéri párt, a testvéri nép sorsa iránti aggodalommal szemléli. Nyilvánvaló azonban az is, hogy amit ma a maoisták mondanak és tesznek, teljes ellentétben áll a történelmi realitásokkal, a történelmi tendenciákkal. S ez hosszú ideig nem tartható. A személyi kultusz ideje lejárt, a szocializmus és a kapitalizmus harca korunk vitathatatlan fő ellentéte, a szocialista építés általános törvényszerűségei tartósan nem hagyhatók figyelmen kívül, a nemzetközi munkásmozgalomban erősödnek az egységtörekvések. A történelem pedig kérlelhetetlen tanítómester és a realitások makacs tények. Ve>lük szemben a maoizraus dogmái végül is erőtlennek bizonyulnak. (P. T.) Nixon első száz napja Washington (MTI) Kedden véget ért a Nixon-kormányzat működésének első 100 napja, az az időszak, amelynek lejártáig az amerikai politikai hagyományohoz híven az új elnöknek ki kell alakítania politikai programját és hozzá kell fognia annak megvalósításához. Politikai körökben egyöntetű az a vélemény, hogy az új kormány csak részben oldotta meg ezt a feladatot. Nixon mind ez ideig még azt a mintegy kétezer vezető tisztséget sem töltötte be teljesen saját embereivel, amely úgv nevezett elnöki diszkréció al tartozik. Fontos posztok űrt sek, a többi között a külügyminisztériumban és más minisztériumokban. Nixon — Kenhedyvei és Johnsonnal összehasonlítva — csupán igen kis programot terjesztett a törvényhozás elé. Az elnök eddig 14 üzenetet küldött a kongresszusnak, jórészt részletkérdésekkel foglalkozva, öt ízben tartott az új elnök televíziós sajtókonferenciát és néhány beszédet mondott programjáról. Belpolitikájában az elsődleges kérdésnek „az infláció megfékezését” jelölte meg. Nixon kormányával szemben egyébként, a Gallup-inté- zet adatai szerint a közvélemény csaknem kétharmada légedettséget mutat, a megkérdezettek 26 százaléka azonban nem tudott véleményt nyilvánítani. Ez arra mutat, hogy a kormány mind ez ideig nem alakította ki sajátos poPompidou jelölteti magát a francia elnökválasztáson Georges Pompidou, volt francia miniszterelnök, kedden délelőtt bejelentette, hogy jelöltetni kívánja magát a legkésőbb öt héten belül sorra kerülő francia elnökválasztáson. Pompidou a hivatalos bejelentést személyesen tette meg, még a gaulleista parlamenti csoport politikai bizottságának délelőtt fél tízre kitűzött ülése előtt. Jean-Marcel Jeanneney államminisztert nevezték ki kedden igazságügy-miniszterré a hétfőn lemondott René Capi- tant helyére. Capitant azért mondott le, mert — mint De Gaulle feltétlen híve — nem hajlandó együttműködni Alain Poher ideiglenes köztársasági elnökkel, aki a népszavazási kampány során a „nem” mellett foglalt állást. Megkezdődött a választási küzdelem Szerdáról bizonytalan időpontra halasztották el a francia minisztertanács legközelebbi ülését, amelyen a kormány tagjainak Alain Poher ideiglenes köztársasági elnök elnökletével meg kell határozniuk az elnökválasztás időpontját. Poher bejelentette, hogy a hét vége előtt semmiképpen sem ül össze a minisztertanács. Minden jel arra mutat, hogy június 1-re esik a választás. A választási küzdelem már teljes erővel megindult. Ebben a küzdelemben a gaulleis- ták a vasárnapi népszavazási kudarc ellenére is határozott előnnyel indulnak. Az ellenzéki pártok oldaláról nézve a helyzet még zavaros. A centristák szemmel láthatóan arra törekszenek, hogy kihasználják a helyzetből adódó lehetőséget és az ideiglenes köztársasági elnök, Alain Poher személyében állítsanak ellenjelöltet Pompi- douval szemben. Poher hétfő este még kitérően válaszolt a jelöltségére vonatkozó kérdésekre. A szocialista vezetők egy része szívesen támogatná Alain Poher jelölését, ezt kétségtelenül nem tehetik meg a pártszakadás veszélye nélkül. Több szocialista vezető " ezért arra gondol, hogy a pártnak saját jelölttel kell indulnia a küzdelemben. A szocialista párt vezetőségének két másik javaslattal is számot kell vetnie. Az egyik a Francia Kommunista Pártból indult ki. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára hétfőn levelet intézett Guy Mol- letthoz, a szocialista párt főtitkárához és ebben javasolja, hogy sürgősen dolgozzák ki a baloldali politikai szervezetek, a szakszervezetek és a szakmai szervezetek közös kormányzati programját. Hétfőn a szocialista párttal közös párt alakítására készülő köztársasági intézmények konvenciója nyilvánosan indítványozta valamennyi baloldali politikai pártnak, hogy képviselőik azonnal üljenek össze a helyzetből adódó feladatok megvitatására és a baloldal közös jelöltjének kiválasztására. Ezekben a körökben nem titkolják, hogy újból Francois Mitterrand jelölésére gondolnak, akinek népszerűsége ismét emelkedőben. van. Az FKP vezetősége már válaszolt is erre a kezdeményezésre és közölte, kész érintkezésbe lépni a többi baloldali szervezettel. A Francia Kommunista Párt álláspontja világos, megtagad minden támogatást a centrista mezbe öltöztetett jobboldali kísérletektől, arra törekszik, hogy a gaulleista jelölttel a baloldal közös program alapján kiválasztott egységjelőlijét állítsák szembe. Ha ez nem sikerül, akkor lehetséges, hogy a kommunisták saját jelöltet indítanak az elnökválasztás első fordulóján. A L’ Humanité keddi számának vezércikkében Étienne Fajon vitába száll azokkal a jobboldali állításokkal, amelyek szerint a „nem” szavazatok győzelme a vasárnapi népszavazáson a nem gaulleis- ta jobboldal sikerét koronázza meg. A szavazási térkép alapos megvizsgálása valójában azt mutatja — írja Étienne Fajon —, hogy a „nem” szavazatokat a legmagasabb százalékban kivétel nélkül azokban a megyékben adták le, amelyekben igen sűrű a munkás lakosság és ahol a köztársasági hagyományok vitathatatlanok. Patolicsev, szovjet külkereskedelmi miniszter Kari Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter kíséretében megtekintette a hannoveri vásárt. A képen balról jobbra: Szem- jón Carapkin, szovjet nagykövet, Nyikolaj Patolicsev. és - Kari Schiller. litiáját. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a kormányzaton belül ellentétek mutatkoznak a polgári és a katonai érdekek képviselői között, s az első száz nap alatt a katonai érdekek szerezték meg az erősebb pozíciókat, ahogy azt az elnöknek a Safeguard el- lenrakéta-rendszer kiépítésére vonatkozó határozata mutatja. Mike Mansfield és Edward Kennedy, a szenátus demokrata pártcsoportjának két vezetője közös nyilatkozatban mérlegelte a Nixon-kormány első három hónapját, s ebben kijelentette: konkrét lépéseket kell tenni a vietnami háború befejezésére és az infláció Háromszázan megsebesültek, 2300 diákot letartóztattak hétfőn Tokióban, annak a tüntetésnek a során, amelyet a szakszervezetek és az egyetemi diákszövetségek rendeztek Okinawa amerikai megszállásának 17. évfordulóján. Az országszerte megtartott tiltakozó megmozdulásokban 130 000- ren vettek részt. * A Radelkis Elektrokémiai Műszergyártó Ktsz Óbudán épülő üzemtelepének egyik, már elkészült csarnokában tartotta kedden a Miniszter- tanács vándorzászlójának átadási ünnepségét. A zászlót, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese nyújtotta át. ♦ Kedden befejezte tanácskozását a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének 3. kongresszusa. A beszámoló fölötti vitában 35 küldött szólalt fel. * A keddre virradó éjszaka két ostravai személy letépte a város felszabadulása, valamint a május 1-i ünnepség alkalmából kitűzött zászlók egyikét. A biztonsági szervek dolgozói mind a két személyt őrizetbe vették és eljárást inA Szakszervezetek Országos Tanácsa kedden ülést tartott a SZOT székhazában. Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott tájékoztatót. Ezj követően a SZOT szervezeti kérdéseket tárgyalt. Ge- réb Sándornét, a SZOT titkárát — saját kérésére, érdemeinek elismerése mellett — felmentette titkári funkciója cs elnökségi tagsága alól. Trimmer Józsefet felmentette a Népszava főszerkesztői tisztsége alól és megválasztotta a SZOT titkárává. * Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy hasznosnak tartana egy jól előkészített tanácskozást az európai biztonság kérdésében. Hangoztatta, hogy fontos lenne Európában megteremteni a „bizalom légkörét”. * Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke kedden Komárom megyébe látogatott. Nyerges- ujfalun meglátogatta a Visco- sa-gyárat, majd Pilismaróton megismerkedett a község és a megfékezéséire. dítottak ellenük. Lenin útja Tsz életével.
