Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
A dombóvári Láng-beruházás A vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos korábbi elképzelések. tervek megvalósításában megtorpanást váltott ki a gazdasági reform. A régi mechanizmusban .a nagyobb beru- zásokat központi forrásokból finanszírozták, általában költségvetési juttatásokból folyósították az új üzem forgóeszköz-ellátását, a betanulással, felfutással kapcsolatos terheket is. Bizonyos fokig érthető, ha most az érintett vállalatok húzódoznak a nagyobb befektetésektől, hiszen most már minden „saját számlára-’ megy. Ä rendelkezésre álló — amortizációból és a vállalati nyereségből származó — fejlesztési alappal úgy gazdálkodnak hogy az minél előbb nyereséget hozzon. Ezt pedig sok esetben elérhetik más módszerekkel is, mint nagyobb vidéki gyárépítéssel. A vidéki ipartelepítés ellen hat a beruházási piacon még meglévő egyensúlyhiány. Sok a beruházási igény — nagy a kereslet a beruházási javak iránt — az építőipari kapacitás viszont kevés. Szűkösek a pénzügyi eszközök is. 1 Több, két-három évvel ezelőtt már elhatározott ipar- telepítési beruházásról rrost „kiderül”, hogy az érdekelt fővárosi vállalatoknak nem js olyan sürgős. Különböző indokokkal kibújnak a korábban vállalt kötelezettségek teljesítése alól, vagy olyan igényeket támasztanak — főleg az anyagi hozzájárulás terén — a helyi szervekkel szemben, amelyre nincs fedezet, amelyek teljesíthetetlenek. Elteszik későbbre a programokat, a bizonytalan jövőben „ígérik” a megvalósítást. Az elodázásban, visszalépésben szerepe van annak is, hogy az új mechanizmus közgazdasági szabályzói elsősorban arra ösztönöznek, hogy a ma elérhető minél nagyobb nyereség érdekében mozgósítsák az anyagi eszközöket, ne vállaljanak áldozatot ma a holnapi, vagy holnaputáni nagyobb nyereségért. Erősen vitatható ez a gyakorlat hiszen a vállalati stratégia távlatokra kell, hogy szóljon, a fejlesztés mindig áldozatokat követel, átmeneti megoldásokkal csak toldozgat- ni-foltozgatni lehet. Igen örvendetes, hogy ma már az elmondottak ellenkezőjére is akad példa. A Láng Gépgyár dombóvári beruházását nemhogy fékeznék, hanem éppen meggyorsították az 1968. január elsejével életbelépett új szabályok. Az első tárgyalások 1967. őszén kezdődtek. 1968 februárjában már megtörtént a részletes megállapodás, szinte hetek alatt rendezték a területátadást, tavaly elkészült a kút, a bekötőút, a térvilágítás, ma már ott van az építőanyag egy része, készek a kivitelezési tervek, lényegében tehát megindult a beruházás. Az elhatározástól az üzembe lépésig három esztendő telik el, rekordidő ez egy ilyen komoly nehézipari beruházásnál. A százesztendős Láng Gépgyár a fővárosi nagyüzemek többségéhez hasonló nehézségekkel küzd. Fejlesztési hihetőségei két okból is korlátozottak: Területileg nem terjeszkedhet, másrészt pedig munkaerőhiány akadályozza a fejlesztést. Termékei iránt azonban évről évre nő az igény (ma például már 1971-re igazolnak vissza rendeléseket). Turbinái — az első 300 lóerős 1905-ben készült el, ma viszont már 200 megawattosra kaptak rendelést —, Disel-mo- torjai, kazánjai, élelmiszeripari és vegyipari gépei itthon is. külföldön is keresettek. Intenzív műszaki fejlesztés folyik a vállalatnál és a piackutatás eredményei azt mutatják, hogy távlatokban is szükség van a termelés növelésére. Ma a növekvő kereslet és a szűk kapacitás között úgy teremtik meg az összhangot, hogy egy sor kisebb üzemmel is „bedolgoztatnak”. Volt olyan elképzelés is, hogy vásárolni kellene vidéken egy gépállomást. A számítások azonban arra az eredményre vezettek, hogy e megoldások csak átmenetileg lennének jók, hosszú távra egy új, korszerű vidéki gyár létrehozása hozhat megoldást. — Éppen azért, mert a jövőre is gondolunk, kell vállalnunk a vidéki ipartelepítéssel járó terheket, olyanba fektetni anyagi eszközeinket, ami talán ma és holnap még visz, de holnapután már hoz — mondja Fehér József műszaki főmérnök. — És e ponton találkozunk a Tolna megyei és dombóvári vezetők elképzeléseivel, akik nagy készséggel segítenek abban, hogy megépüljön és mielőbb termelhessen az új gyár. Csak ezzel a megoldással vagyunk képesek hosszú távra is biztosítani a vállalat fejlesztését. A beruházással járó anyagi terhek nagyobb részét mi vállaljuk, a megyei tanács vb pedig a rendelkezésére bocsátott iparfejlesztési alappal is támogatja a dombóvári üzem létesítését. Egy évvel ezelőtt, tavaly februárban több tárgyalás után született meg a megállapodás, amely szerint a Láng Gépgyár Dombóváron hozza létre vidéki üzemét. Végső kiépítésében — ez tíz-tizenkét éves program — ezerötszáz dolgozót foglalkoztató gyár létesítéséről van szó, az első ütem kivitelezéséhez azonban azonnal hozzáfognak. Részletes megállapodás erről történt. Az első számítások szerint 25 millió forintba került volna a beruházás, amihez 12 millió forintot ad az iparfejlesztési alapból a megyei tanács. Utána „pontosították” a számításokat, részben az építőipari árak emelkedése, de főképp a tervek alaposabb . felülvizsgálata és átdolgozása következtében ez az összeg több, mint duplájára, 54 millió forintra emelkedett. Kiderült ugyanis, hogy a korszerűbb technológia megvalósításával, a műszakszám növelésével, az eszközök jobb kihasználásával nem az eredetileg tervezett 300, hanem 500—550 fő foglalkoztatására lesz alkalmas az új gyár. Erre vállaltak kötelezettséget „Lángék”, és kérték az anyagi támogatás növelését is. A napokban kapták meg az értesítést, hogy bizonyos feltételek vállalása ellenében további tízmillió forintot kapnak az ipar- fejlesztési keretből. Közben Dombóvárott a községfejlesztési beruházásokat úgy módosították, hogy a község átvállalja az időközben elkészült kút és bekötőút költségeit A kutat bekötik a dombóvári vízműhálózatba, ezáltal a vízmű már ki tudja elégíteni az új kórház igényeit is. Soronkívül készítette el a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat az első ütem kivitelezési tervdokumentációját, ma tehát már lényegében „sínen van“ a beruházás. Az iparfejlesztési alapból 22 milliót kap a vállalat helyileg a közművesítéssel kap segítséget a Láng Gépgyár, a többi pénzt — a negyvenmilliós forgóeszköz-szükséglettel együtt közel hetvenmillió forintot — a fővárosi gyár teremti elő saját fejlesztési alapjából, illetve a fejlesztési alap kiegészítésére felveendő bankhitelből. Az első ütemben megépülő létesítményeket úgy helyezik el, hogy már figyelembe veszik a későbbi bővítés — a második és a harmadik ütem — beruházásait. Az első ütemben például elkészül a kétszintes igazgatási és szociális épület, amit később hozzáépítéssel és emeletráépítéssel bővíthetnek. A most elkészülő üzemcsarnok mellett is ki van jelölve a később hozzáépítendő csarnokok helye. A tervek szerint az idén tető alá hozzák az épületeket, így téliesíteni lehet a munkahelyeket Az építők 1970 második félévében adják át a „terepet” technológiai szerelésre, a szereléssel egyidejűleg megkezdődik a termelés előkészítése, 1971. januárban pedig indul a termelés. A Láng Gépgyár program-osztálya már most vesz fel úgy rendeléseket, hogy számít a dombóváriak „belépésére”. A beruházás gyors tempóját az új mechanizmus közgazda- sági szabályzói diktálják. Ma már nemcsak népgazdasági, hanem vállalati érdek is, hogy a befektetett tízmilliók minél hamarább megtérüljenek, az anyavállalat már 1971-ben nyereséget is vár a dombóvári üzemtől. Természetesen, az első hónapokban csak alkatrészeket, fél- gyártmányokat várnak Dombóvárról, de mór 1971-re tervezik egyes egyszerűb gyártmányok komplett előállítását is. Nagy lesz a felelőssége az új üzem kollektívájának, hiszen ha rosszul dolgoznak, az anya- vállalat termelését akadályozzák, viszont ha jól működik az új dombóvári gyár, ezzel maguk is besegítenek a későbbi fejlesztési program megvalósításába. A második és a harmadik ütem beruházásához — mai számítások szerint az ezer- ötszáz főt foglalkoztató gyár összesen mintegy háromszáz- millió forintba kerül — a pénz "gy részét már a dombóváriaknak kell „megkeresni”. J. I. Inkább kevesebbet... S ióba unszolta a gyűlést levezető elnök hozzár- szólásra a meghívottakat. Pedig náluk nem volt szok&s a passzivitás. A járásból megjelent gazdasági vezetők az első órában odaadó , figyelemmel kísérték a mondottakat, s a sok értékes gondolat közül feljegyezték a számukra fontosakat. De amikor már a második óra végefelé tartottak, észrevehetően csökkent figyelmük. Ehhez hozzájárult, hogy gyakoribbak lettek az ismétlések és a megjelentek számára vázlatosan is elegendő, rövid informálás . helyett túlzott részletességgel taglalták a pártszervezet belső dolgait, s teendőit. Értjük az indítékot és a törekvést. Mostanában rengeteg konkrét ismeretanyag gyülemlett fel a járási politikai szerveknél, tarsolyuk telistele van tapasztalatokkal. A gyakori helyszíni tanácskozások — községi, üzemi, termelőszövetkezeti —, a választott testület tágjai által végzett brigádvizsgálatok, mind megannyi hasznos ismeretszerzéssel jártak és seregnyi ellentmondást, feszültséget hoztak a felszínre. Közölni , akarták, át kívánták adni nekik is, megtoldva állás- foglalásukkal. Ez a törekvés lehet szép, de nem biztos, hogy jó is. Sőt. Reális veszélyt jelent ugyanis, hogy a sok-sok felgyülemlett, megoldásra váró problémát nem ütemezik, s nem szelektálják megfelelően, hanem az egésszel mintegy „nyakonöntik” a különböző értekezletek résztvevőit. Esetünkben is ilyesmi történt Ami túl sok, abból nem egyszer kevés tesz. Miért? Megnehezíti a saját feladat, az egyén teendőinek kihámozását. Zavarhat, ha nehéz felismerni, reá mi vonatkozik. Persze, hogy kell a tájékozódás, javítani is szükséges, de hogyan. Ne érezze úgy az ember magát egy, a pártbizottság által szervezett gazdaságvezetői értekezleten, mintha párttitkárok tanácskozásán volna... Tudjanak, merjenek kiszűrni és kihagyni az oda nem tartozó, vagy túlzott részletezést nem igénylő mondandóból. Ha ezt teszik, több idő és energia jut a rájuk váró, a számukra érdekes teendők analizálására, az elmélyülésre, s az eszmecserére. Képzettek, tapasztaltak, helyzetükből adódóan politikai tájékozottsággal is bírnak még a párton kívüli gazdasági vezetők is. Éppen ezért lehet és legyen sűrítet- tebb, tömörebb, s ugyanakkor mozgósitóbb az előadás. Félreértés ne essék, szükséges, hogy minden szintre lejusson a járás politikai testületének értékelése és elengedhetetlenül fontos útmutatása. De ne mindenkinek ugyanazt és ne egyformán: Egy-egy témát más-más oldalról, másként kell feltárni egyiknek és a másiknak is. Sokkal többre mehetnek, ha szűrik a résztémákat és éppen azt részletezik kellően, ami a meghívottakra tartozik, rájuk hárít feladatokat. Megtérül az energia, amit már az előadások összeállításakor erre fordítanak. Érvelhetnének, hogy így is célhoz értek. Csak részben. Igaz, lemérhette az említett gazdaságvezetői értekezlet szinte valamennyi résztvevője a gondolat- gazdag tájékoztató alapján a vezetése alatt álló terület gyengeségeit. Kaptak ugyan muníciót, de elmaradt a kétoldalú tanácskozás, mivel a vitára a kétórányi előadás után nem futotta, arra nem került sor. Ha megfontolják és körültekintően szelektálnak, biztosan hasznosabbak, célravezetőbbek lesznek tanácskozásaik és jobban megfelelnek a várakozásnak. Inkább kevesebbet, de jobban.., ■4 -é Hírmagyarázónk írja: Munkavállalás az NDK-ban A sajtó a minap közzétette; a fiatalok újabb csoportja részére teszik lehetővé, hogy munkát vállaljanak a Német Demokratikus Köztársaságban. Erre a két ország közt korábban létrejött munkaerőkooperációs egyezmény értelmében kerülhet sor. Eszerint az NDK a különféle ipari üzemeiben munkalehetőséget biztosít magyar fiatalok részére, az ott szokásos bérezési feltételek mellett. Gondoskodik a megfelelő ellátásukról lehetőséget nyújtanak a fiatalok rendszeres hazautazásához stb. Ennek jegyében eddig két alkalommal Tolna megyeiek is voltak köztük. Az első csoportban 5€, a másodikban több mint 70. A fiatalokkal 2—3 évre kötöttek szerződést. A Tolna megyeiek zöme már járt itthon, s így személyesen tudták elmondani, hogy a baráti országban milyen jól megy soruk. Jellemző, hogy nemcsak az anyagi ellátásukkal törődnek, hanem a más jellegűekkel is. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert némelyik szülő korábban aggódott a fia vagy lánya sorsa iránt.. Nos, a fiatalokra olyannyira felügyelnek az anyagiakon túlmenően is, hogy akiknél például komolyabb erkölcsi problémák merültek fel, egyszerűen hazaküldték. Ilyenre szerencsére nem sok esetben került sor, az egy-két eset azonban illusztrálja, hogy a magyar fiatalokat nem egyszerűen munkaerőnek tekintik.- Azt még nem tudni, hogy az ősszel induló csoportban hány Tolna megyei fiatalnak lesz helye. A szervezés még csak most kezdődik. Az sem ismertes, hogy melyik városba kerülnek. Az első csoportbéliek Sömmerdában, a másodikak pedig Möhlkauban és Zuttauban dolgoznak. A megyei tanács azonban már lépéseket tett annak érdekében, hogy a Tolna megyeiek részére lehetőleg a Karl-Marx-Stadt-i kerületben vagy magában Karl-Marx-S tad tban jelöljenek ki munkahelyet. Ezzel a kerülettel ugyanis Tolna megyének közvetlen baráti kapcsolatai vannak, már több küldöttséget is cseréltek egymással, s jó lenne, ha most a munkavállaló fiatalok is oda mennének. B.R,
