Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-24 / 92. szám
Korunk Bánya a világűrben Egyetlen meteor kilenc évre fedezhetné Svájc egész államháztartását Az első szputnyik 1957. évi útja óta az ember hatalmas erőfeszítést tett tudományos és ipari téren a világűrbe történő behatolásért. Már ez ideig is egészen a Venusig és Marsig terjedő bolygóközi missziókat hajtottak végre, körülrepülték a Holdat, lefényképezték, műszerek segítségével megvizsgálták felszínét, és bizonyára már nem is olyan hosszú idő kérdése, hogy az első ember leszáll egy idegen égitestre. Éppen ezért nem meglepő, hogy már régebben felvetődött az a javaslat, hogy más bolygókról értékes nyersanyagokat szerezzünk és szállítsunk a Földre. Más bolygókon és a Holdon azonban csak a földiekhez hasonló lelőhelyekre számíthatunk. A kívánatos nyersanyagok megkeresése, kiaknázása és szükséges dúsítása a hagyományos módszerekkel az űrbéli feltételek mellett, valamint az anyag űrhajókkal történő szállítása oly költséges lenne, hogy az ilyesfajta tervek realizálása teljesen utópisztikusnak tűnik. Évenként több mint 10 000 meteorit hullik a Földre, függetlenül a mikrometeori- tok milliárdos seregétől, amelyek már a Föld légrétegében elégnek. A meteoritok összetételét számos vizsgálat alapján jól ismerjük. Egy vas- meteor átlagosan 90 százalék vasból és kilenc százalék nikkelből áll. Ezen túlmenően a nemesfémek egész sorát tartalmazza, közte aranyat, ezüstöt, platinát és irídiumot. A jelenlegi fémárak szerint egy meteor tonnánként 4000 svájci frank értéket képvisel. Ha sikerülne például egy 200 méter átmérőjű meteort veszély nélkül lehozni a Földre, és értékesíteni, akkor ezzel kilenc évre fedezhetnék Svájc államháztartását. Ez feltételezhetően elég szemléletes képet ad a meteorok értékéről. S ha ilyen nagy értékek forognak kockán, akkor érdemes elgondolkodni azon, vajon a képzeletnek ez a játéka szükségszerűen csak utópia, vagy pedig idővel technikai segédeszközeink elegendőnek bizonyulnak majd egy ilyen terv megvalósítására. Oskar Beschorr német mérnök évek óta foglalkozik ezzel a problémával és meggyőződése, hogy érdemes vele foglalkozni, még akkor is, ha az elgondolások realizálására csak évtizedek múlva kerülhet sor. Hogyan képzeli . Beschorr egy ilyen terv realizálását? Mindenek előtt a csillagászoknak olyan kisbolygót kellene találniuk, amelynek pályája viszonylag közel halad el a Földhöz. Az eredeti pálya irányának megváltoztatásához — ami végül is a Földdel való találkozásra vezetne — rendkívül erős energiaforrásnak kell rendelkezésre állni. Valószínűleg lehetséges lesz űrhajóval nukleáris robbanóanyagot eljuttatni a kisbolygóra: ez a robbanáskor a test egy részét leválasztja. További robbanásokkal, amelyeket a kisbolygótól bizonyos távolságra hajtanának végre, utólagos korrektúrákra kerülhetne sor. Mindenesetre abból a célból, hogy a test a Föld meghatározott területén essen le, ahol nem okozhat nagyobb kárt, rendkívül pontos pályameghatározásra volna szükség. A meteorok legnagyobb része azonban viszonylag értéktelen vasból áll, amelynek a Földre szállítása alig fizető- dik ki. Éppen ezért megpróbálják majd elérni, hogy a Földre vezető úton valahogyan megszabaduljanak ettől az alkotóelemtől. Ehhez talán felhasználhatják a Nap sugárzási energiáját. Lehetséges, hogy éppen ez a terv sohasem valósul meg. Mindenütt a világon azonban merész és a hagyományoknak ellentmondó ötleteket vetnek fel, és az „agytrösztök” vizsgálják, valóra válhatók-e. S az a kevés ötlet, amely végül is megvalósul, oda vezethet, hogy az emberiséget közelebb hozza döntő problémái megoldásához. E problémák egyike kétségtelenül a világ állandóan növekvő energia- és nyersanyagigénye. Magyarország a műholdmegfigyelési programban Egy év alatt a Magyar Tudományos Akadémia négy csillagászati megfigyelő állomásán harminc mesterséges hold 1136 átvonulásáról 29 400 megfigyelést végeztek a szakemberek. Budapesten, Baján, Miskolcon és Szombathelyen működik egy-egy csillagvizsgáló, I melyek 1961. óta nemzetközi szputnyikmegfigyelő állomások. A többi európai szocialista országgal együtt hazánk is részt vesz a szovjet műholdmegfigyelési programban. __ , Dr. Almár Iván, a Magyar Tudományos Akadémia szput- nyikmegfigyelési albizottságának vezetője mondta el, hogy a szovjet akadémia éppen most ajánlott fel egy nagy teljesítményű fotokamerát, melyet a bajai állomáson helyeznek majd el. Az eddig használatos kamerával csak a legfényesebb műholdakat tudták fényképezni. Az új szovjet kamera a halványabb fényű, mozgó objektum képét is rögzíteni tudja. A távcsövet nemcsak a csillagászok, hanem geodéták is használják majd. — Milyen feladata van a négy magyar megfigyelő állomásnak? — Az évekig tartó megfigyelések célja figyelemmel kísérni a Nap hatását a Föld légkörére. A műholdak fékeződésének mértékéből megállapíthatjuk, hogy a 200 kilométer feletti légsűrűség és hőmérséklet hogyan változik, a naptevékenység ingadozásaival párhuzamosan. Évente kiadunk tudományos köteteket, melyek az állomások megfigyelési adatait tartalmazzák, továbbá nemzetközi konferenciákon rendszeresen beszámolunk eredményeinkről. Megfigyelési anyagunkat a Szovjetunióban és más országokban tervszerűen felhasználják különféle kutatásokhoz, de fontosak olyankor is, ha egy rádióadó nélküli „halott” szputnyikot kell követni, hogy el ne vesszen. — Miért van szükség Magyarországon négy állomásra? — Annyi állomás kell, hogy az időjárási viszonyok különbözősége mellett kiegészítsék egymást. Nálunk elég ez a négy állomás, az ország négy különböző részében. A vidéki állomások eredetileg népszerű bemutató csillagvizsgálóként alakultak. Ahogy megváltozott feladatuk, a város kisebb tudományos központjává váltak. A bajai állomást időközben átvette a Tudományos Akadémia, a szombathelyi és a miskolci állomás még tanácsi kezelésben van. A Vas megyei Tanács a város központjából kiköltöztette a csillagvizsgálót, az Akadémia félmillió forintért megfigyelőtomyot építtetett, s még egy kupolát is terveznek hozzá. K. M. A Híradástechnikai Vállalat felvesz rádiócsőüzemébe női dolgozókat (16—26 éves korig). Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Kaposvár, Dimitrov u. 127. (276) Molnár Károly: Ä látható légié A katonák csaknem 40 százaléka német eredetű. Német anyanyelvűek az osztrákok és a svájciak, a leg-, több magyar, holland, cseh, lengyel és finn is érti a németet. A légió állományának 8—8 százaléka spanyol és olasz. Van néhány angol és mindig akad néhány amerikai is — mondja a légió egyik tisztje. A légió első ejtőernyős zredét az áprilisi De Gaulle- ellenes puccs után feloszlatták, mert a jobboldali tábornokok mellé állt. Korábbi korlátlan gyarmati hatalmukat sirató európaiak rózsaesővel búcsúztatták az Algírból kivonuló, megvert védelmezőiket, az ejtőernyősöket. Ha valaki gépkocsin Oran felől közelíti meg a légió főhadiszállását, Szidi bei Abbesz határánál ..A város központja felé” feliratú tábla mellett halad el. A „város” szót azonban valaki vörös festékkel átmázolta — 76 — és ezt írta fölé: „OAS”. A festéket senki sem távolította el. Szidi bel Abbesz valóban az OAS egyik fontos központjaként vált híressé. Jean Gardy, az idegenlégió főellenőre és a legmagasabb rangú tisztje volt 1958 és 1960 között. Minthogy részt vett az áprilisi zendülésben, megfosztották rangjától. Most valahol Algériában rejtőzködik Raoul Sálán tábornokkal és két másik, tábornokkal együtt. A légió parancsnoka jelenleg az OAS főembere. A De Gaulle-t vadul támadó, „General Gardy” aláírással ellátott röplapok valósággal elárasztják Szidi bel Abbeszt és a légió többi más helyőrségeit. Ha a látogató megkérdi, hogy mi lesz a légió sorsa, feltétlenül ezt a választ kapja: — A légió él és virul, és ezután is élni fog. Bár jövendő státuszát még nem jelölték meg... 1962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különösen időszerűvé, amikor Evian- ban létrejött a megegyezés az algériai ideiglenes kor-, mány és a francia kormány között. Március 19-én 12 órakor egész Algéria területén beszüntettek minden hadműveletet és minden fegyveres harcot. Megállapodtak abban is, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-el Kébir támaszpontot, 5 éven át a Colomb-Béchair-i, a Reggane-i, az In Amguel-i repülőteret, továbbá a szaharai atomfegyver- és rakétakísérleti berendezéseket, s három évig 80 000 főnyi hadereje állomásozhat Algériában. Gondot okozott a francia kormánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mert az FLN ragaszkodott ahhoz, hogy az OAS-sal nyíltan rokonszenvező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehetett feltartóztatni. Az eviani megállapodás szerint az „algériai nép majd népszava— 77 — zással dönt sorsáról”. Az eredmény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szavazásra készült, a francia kormány azt mérlegelte, hogyha számára negatív lesz az eredmény, akkor mi történik a légióval. MI LESZ A LÉGIÓVAL? 1962. május 17-én így írt a Le Monde: „A légiósok toborzása, amely az áprilisi puccs után bizonyos ideig szünetelt, tovább tart és a jövőben is folytatódik, csupán a légió személyi állományának bizonyos fokozatos csökkentését tervezik. Bizonyos légiósegységek eliagyták ugyan Algériát, de nem lehet beszélni tömeges távozásukról. A légiónak Algériából kivont alakulatait Djiboutiba és Madagaszkár szigetére irányították. Nincs szó a Szidi bel Abbesz légióstámaszpont kiürítéséről sem. 1856 óta ez a légió hivatalos székhelye. Esetleg idegenlégiósokat vezényelnek Korzika szigetére is, arra hivatkozva, hogy a légiót megalapító 1831-es törvény a kontinentális Franciaország területén kívül engedélyezte a légió állomásozását, s Korzika kívül esik a földrész határain. (Valójában az 1831-es törvény parlamenti vitájában leszögezték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kontinentális területének a részét képezi. — A szerző megjegyzése.) A párizsi sajtó értesülései ekkor azt jelezték, hogy a francia kormány korábbi Ígéreteit megszegve, továbbra is fenntartja az idegenlégiót, a gyarmati háborúk hírhedt zsoldoshadseregét. Ez tükrözte a francia kormány álláspontját. De ahogy közeledett a népszavazás ideje, úgy követelte egyre határozottabban Algéria a gyűlölt alakulat kivonását. Párizs kénytelen-kelletlen engedett. Először is a városokból vonták ki a légiósokat, de azután sor került a döntő lépésre is. — 78 —
