Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

y A választék, az élelmiszeripar és a reform A boltok, a polcok és a kira­katok örvendetes átalakulását figyelhetik meg a fogyasztók, s a minőség, a mennyiség növe­kedését, a választék bővülését a reform javára írják. Még nem következett be mindenütt a kívánatos és teljes fordulat, még előfordul, hogy a keres­kedelem megfeledkezik arról, hogy az a legnagyobb úr, aki fizet, tehát a vevő, de bárki megállapíthatja, jó úton hala­dunk, s e fordulat bekövetke­zik. Jelesül mutat példát e té­ren a kereskedelemnek az élel­miszeripar. Mióta a mezőgaz­daság és az élelmezésügy egy főhatóság, a mezőgazdasági és az élelmezésügyi miniszter státuszába került, azóta egyre sokasodnak a fogyasztókat kedvezően érintő intézkedé­sek, rendelkezések, amelyek jó hatást váltanak ki az embe­rekből. A MÉM koncepciója világos és egyértelmű. Az élelmiszer- iparnak korszerűen és igénye­sen kell kielégítenie a lakos­ság szükségleteit, sőt bizonyos területeken a választék bővíté­sével kedvet kell adni az egész­ségesebb étrend kialakításá­hoz. Eléggé ismert, hogy a kor­mányzat bőkezűen, dotációval, magyarán segéllyel támogatja azokat a mezőgazdasági üze­meket, amelyek több ezres ki­bocsátású hizlaldák építésére vállalkoznak. Nincs szűkmar­kúság. A feltételek betartása esetén a komplex sertéstelepek beruházási költségeinek 70 szá­zalékát vállalja magára az ál­lam. A sertésprogram megva­lósulása azt jelenti, egy-két éven belül a hentesüzletekben megszűnik .a sorban állás és ez­zel egyidőben megszűnik egy sereg bosszúság, sok kisszerű protekció. Ma már túl vagyunk azon, hogy a sorban állóknak azt ma­gyarázzuk, hogy nézzék meg a statisztikát. Hiába nézik, ha egyszer több húsra van szük­ség. Igaz, 1934—38-ban Ma­gyarországon az egy főre jutó átlagos húsmennyiség 33 kilo­gramm volt, az 1966—67. évek átlaga viszont már húsfélékből 51,6 kilogramm. Majdhogynem megduplázódott a fogyasztás, de hát az élelmiszerfogyasztás növekedése világjelenség, mert húsfélékből hasonlóképpen nőtt az egy főre jutó átlagos meny- nyiség Ausztriában, Belgium­ban, Luxemburgban, Csehszlo­vákiában, Lengyelországban, Norvégiában, szinte egész Európában. Azzal nem lehet elintézni a dolgot tehát, hogy azért van még sorban állás, mert többet eszünk, mint a harmincas években. Egyetlen megoldás kínálkozik.: ha többet fogyasz­tunk, többet kell termelni. S a több termelést a sertéshús­fronton az állam most hatal­mas segélyekkel ösztönzi. A szemléletváltozást — te­hát azt, hogy a fogyasztónak a pénzéért joga van válogatni — reprezentálja majd május­ban a Budapesti Nemzetközi Vásár élelmiszeripari kiállítá­sa és bemutatója is, amelyet a MÉM kiállítási iroda rendez. Megér egy rövid áttekintést és némi részletezést az, hogy az élelmiszeripar szinkronban a termeléssel, a reform szellemé­vel, hol és miként bővíti a vá­lasztékot. A kiállítási iroda közlése szerint például a ma­gyar konzervipar, amely ta­valy 19 új terméket hozott for­galomba, az idén újabb 19 ter­mékkel örvendezteti meg a vásárlóközönséget. A hűtőipar tavaly 22 cikkel, az idén öt új áruféleséggel bő­víti a választékot. A likőripar félszáz cikke között egyik ér­dekes idei újdonság a Cordial likőr. A söripar 1969-ben a 18 B fokos barna Baksört teszi le az asztalra. A szeszipar újdon­sága az almavodka, ami az üz­letekben kapható. Újdonság a Corvital étkezési szőlőcukor és nem utolsó sorban a Club 99 skót whisky. A MÉM tájékoztatóból meg­tudjuk, hogy a boripar 1969­ben három új áruféleséggel nö­veli a pezsgő választékát. A növényolajipar tavaly három új tisztítószert hozott forga­lomba: a Luna 68-at, az Uni- mo szőnyegtisztítót és a Super Flórát, az idén hat cikkel bő­víti a választékot, szakemberek megítélése szerint első helyen említhetjük a tábla étolajat, a tisztítószerek sorában pedig az újfajta inggallér-tisztítót, a ny­lonfehérítőt, a kád- és csempe­tisztítót, továbbá a Luna 69 és Minimo tisztítószereket. Miközben az élelmiszeripar a belföldi fogyasztók egyre jobb kielégítésére törekszik, azonközben népgazdasági ér­dekekből az exportját is bő­víti. A magyar húsipar mint­egy 40 országba küld árut. Immár hagyomány, hogy az exportcikklistán a Pick és a Herz szalámi, a Gyulai kol­bász vezet. Egyelőre ezek az áruféleségek Verhetetlenek. De mind nagyobb érdeklődés ta­pasztalható a magyar dobozolt sonka és az egyéb dobozolt húskészítmények iránt. A hús­iparnak csak egy üzeme éven­te mintegy 300 ezer speciális nevelésű és hízlalású sertést vág, termékeinek minősége szinte utolérhetetlen. Ezzel magyarázható, hogy a különle­ges eljárással készített marha- és sertésnyelv, valamint a pá­colt marhaszegy mind több or­szágban örvend nagy kereslet­nek. Közismert, hogy Olasz­ország, Franciaország és a Né­met Szövetségi Köztársaság szívesen vásárolja a magyar élőállatot és a nyers húst is. A baromfifeldolgozó ipar a termelés fejlesztése arányában bővíti a belföldre irányuló áruk választékát és külföldi vevőkörét. 1965-ben a konzervipar még mindössze 42 ezer vagonos ka­pacitással rendelkezett, jövőre a^ kapacitás 70 ezer vagonra bővül. Figyelmet érdemel, hogy a konzervipar 1042 me­zőgazdasági üzemmel tart szoros kapcsolatot, s az együttműködés­re jellemző, hogy a terme­lőüzemek bor­sócséplő gépe­ket használnak és paradicsom- lé-kinyerő állo­másokat állítot­tak fel. Amikor a fo­gyasztók nap­jainkban kö­rülnéznek az élelmiszerbol­tokban, s ko­saraikkal vé­gighaladnak a polcok előtt, szinte naponta fedezhetnek fel új készítmé­nyeket, élelmi- szeripari árufé­leségeket. A magyarázat ké­zenfekvő : az új gazdásági mechanizmus hatni kezd a gyakorlatban, s ezt a fogyasz­tók elsősorban a boltokban vehetik é'zre. Szp. Kitüntetések Hagyomány immár, hogy hazánk felszabadulásának év­fordulója előtt a Hazafias Népfront megyei bizottságán az MSZBT sok-sok aktívája közül a legjobbakat külön is elismerésben részesítik. Meleg, barátságos" hangulatú ünnepség keretében kedden került sor öt MSZBT-aktivista kitüntetésére a Hazafias Nép­front megyei bizottságának székházában. Részt vett a je­lentős eseményen a megyei pártbizottság képviseletében Varga István, s a népfront ré­széről Csajbók Kálmán me­gyei titkár. Czank József megyei MSZBT- titkár bevezető szavai után dr. Gyugyi János a baráti társa­ság elnöke mondott beszédet. Köszöntötte egyúttal azokat a jelenlévőket — Pálfi István zombai tsz-tagot, Kiss Mihály- nét. a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozó­ját, Szabó Imrét, a dombóvári Gőgös Ignác gimnázium ta­nárát. Hajdú Istvánt, a nép­front szekszárdi és Földesi Jánost, a népfront paksi já­rási titkárát — akik a két nép közötti barátság elmélyítésé­nek érdekében kiemelkedő munkát végeztek. Egyben át­nyújtotta nekik az MSZBT Országos Elnöksége nevében az aranykoszorús jelvényt, a dí­szes oklevél kíséretében. Népek barátsága est Dunaföldváron A dunaföldvári Magyar László gimnáziumban az idén is sor került a népek barát­sága estjére. A szovjet és lengyel est után a II. osztály rendezte meg az idén a bol­gár estet. 28-án és 29-én. A műsort Zsivka Baltad- zsieva, fiatal bolgár költőnő Bulgária című verse nyitotta meg, majd egy film követ­kezett Bolgár nyár címmel. Ezután az ország népének történelmét, építészetét, fes­tészetét ismertette képekkel illusztrálva, Bíró Katalin. Di- mov: Dohány című regényé­nek két részletét és egy népi dramatizált mesét mutattunk be ezután. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben már készítik az első magyar whisky, a „Club—9.9” mi­nőségi bizonyítványát. Képünkön: Búza Sarolta technikus a „Club—99” whisky szeszfokát ellenőrzi. Bonyhádiul víz nélkül maradtak Mire számíthatnak? Néhány nap óta sokan mondják Bonyhádon, meg­látják, kitör a botrány, ha jönnek majd a vízdíj miatt. Méltatlankodnak, hogy — ha lassan is —, gyarapsza- nak az új kutak, mégsincs vize a 12 ezer lélekszámú Bonyhád község négyötö­dének. Szombat óta víz nélkül maradt a járási székhely. Érthető, hogy szerfelett nyugtalanok az emberek, s a gyárak, a ktsz-ek, a járási kórház, az iskolák munkájában jelen­tős fennakadást okoz. A történtek miatt egy­értelműen senkit nem le­het okolni, inkább az ki­fogásolható, hogy ennyire sokáig tart a javítás. Rossz időpontban, hét végén, szombat délután történt meg a baj, idomtörés tör­tént a fővezetékben. Nehezítette a rendkívüli -semény következtében be­állott baj elhárítását, hogy a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak a fenntartásra és karbantar­tásra kijelölt illetékes üzemegysége a községtől távol, Tolnán található. Azonnal avizáltak nekik, és a vállalat becsületére válik, hogy szerelőik va­sárnap hajnali fél négy órakor hozzáfogtak a hiba elhárításához, s azóta is dolgoznak. A hét első munkanapján telefonáltak a bonyhádi vezetők a szekszárdi vállalathoz. Ott a vállalat mérnök­asszonya meglepődve fe­lelte, ő hétfőn délelőtt ér­tesült a történtekről. Mél­tatlankodott, hogy miért nem szóltak neki soron kívül. Miközben eltelt, há­rom nap, hétfőn délután a szerelők gépkocsit me­nesztettek Szekszárdra, utazzék ki Éonyhádra a művezető és ő mondja meg, hogy mit tegyenek a továbbiakban. A bonyhádi vízhiány a vállalat központját kevés­bé nyugtalanította volna, mint azokat, akik szenve­dő alanyai a dolognak? Erről a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalatnál próbálunk meg­győződni, tájékozódni. A vállalat igazgatója, Kovács Bajos éppen Bonyhádról volt visszatérőben, amikor felkerestük őt a központ­ban. így nincs szükség a bonyhádiak helyzetének felvázolására. — Megértem nyugtalan­ságukat — hiszen ott jár­tam —, de ne legyenek türelmetlenek — válaszol­ja. — Ez lenne az érem egyik oldala. Viszont őket szorítja legjobban a cipő. — Jegyzem meg. — Izgal­masabb ennél, hogy mire számíthatnak? Mikor lesz vizük? — Ma, kedden talán el­készül a vártnál nagyobb szabásúvá vált munka. Megemlítem, hogy besegí­tett a helybeli vasivari ktsz is, körülbelül félórás gépi munkával. Megnyugod­hatnak a bonyhádiak, lesz elegendő vizük az ünne­pekre — válaszolja Ko­vács Lajos igazgató. — Megragadom az al­kalmat, hogy szóvá tegyem, már korábban krónikussá vált Bonyhádon az általá­nos vízhiány. Mi hoz vég­leges megoldást? — ügy tudom, véglege­sen az újabb, az V-ös szá­mú kút bekötése jelent megoldást. A pontosabb tá­jékoztatás végett behívja munkatársát, bekapcsoló­dik a beszélgetésbe Aczé- los József, a vállalat fő­építésvezetője. — Mikorra várható ez az új kút? — Ez az újabb kút, ti­zenkét napon belül beindul — feleli Aczélos József. — Tervezés alatt áll, s ebben az évben be is akarják kapcsolni a következő, a VI. és VII. számú kutakat, de a magasabb részen la­kók ellátására a nyomás­fokozóra is szükség van. Utóbbinak elkészült a ter­ve, de kivitelezési meg­bízatást még nem adtak rá a bonyhádiak. — Hasznosítható tanul­sága a bonyhádi törpevíz- mű-társulás munkájának, hogy a jövőben mindenütt a távlatokat figyelembe véve kell megszervezni a vízellátást — jegyzi meg Kovács Lajos ' igazgató. Szerintünk a törpevízmű hálózatát nem hozták össz­hangba a község település­fejlesztésével. * Bízunk abban, hogy mire cikkünk megjelenik, a válla­lat igazgatójának tájékoztatá­sa szerint, megszűnik Bony­hádon a vízhiány. Egy megjegyzés azonban jogosnak tűnik. Hogy rövi- debb ideig hasson a baj, az áldatlan állapotok keltsenek gyorsabban és nagyobb izgal­mat a vállalatnál. Ne csak a vállalat igazgatóját izgassa annyira a rendkívüli eset, hogy kiutazik a helyszínre, hanem a többi felelős szak­vezető se értesüljön későn, ők se hagyják a jövőben ilyen esetben helyszíni szaktanács­adás nélkül a szerelőket. SOMI BENJÁMINNÁ >

Next

/
Oldalképek
Tartalom