Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

Sherlock Holmes valóban élt ’ A mesterdetektív orvos volt Amikor Sir Conan Doyle, a híres angol regényíró meg­teremtette hősét, egy példa le­begett lelki szeme előtt: Jo­seph Bell egykori professzora, aki az Edinburgh-i skót egye­tem orvosi karán tanított, s akinek az irö néhány évig tit­kára volt. Egyes visszaemlékezések sze­rint dr. Bell feltehetően ha­sonlított Sherlock Holmes-ra. — Az emberek zöme nem veszi figyelembe a legfeltű­nőbb és legfontosabb dolgo­kat — mondotta egyszer dr. Bell hallgatóinak. — A jó or­vosnak azonban már akkor tudnia kell, hogy páciense mi­re fog panaszkodni, mielőtt az illető kinyitná a száját. Joseph Bell éppen ilyen or­vos volt. Egyszer este valaki bekopogtatott rendelőjének ajtaján. ..Tessék!” Az ajtóban egy ismeretlen személy jelent, meg. — Miért olyan felindult? — — kérdezte Bell a belépő fér­fit, anélkül, hogy rápillantott volna — Honnan tudja, hogy fel­indult vagyok? — kérdezte meglepetve a férfi.-— Megfigyeltem, hogy négy­szer kopogtatott. Betegeim ál­talában egyszer, kétszer, leg­feljebb háromszor kopogtat­nak. (Tudósítónktól) öt metszési bemutatót szervezett március­ban a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Tolna megyei Szervezete, az Ültetvényterve­ző Vállalat és a Tolna megyei Tanács VB. mezőgazdasági ás élelmezésügyi osztálya. Ebből Bell nem tévedett. Páciensé­nek megvolt az oka az izga­lomra. Joseph Bell rendkívüli meg­figyelőképességével újból és újból bámulatba ejtette diák­jait. — Foglalkozása — cipész — diktálta egyszer Bell a diák­jának, aki az új beteg karto­tékját kitöltötte. Hogyan jött erre rá? — kér­dezte a diák. — Kopott volt a nadrágja a térdén, — válaszolta a pro­fesszor. — A cipészek munka közben térdük között tartják a lábbelit. Egy másik páciensét így üdvözölte: — A város déli részéből jött? — Igen. — A golfpályán át? — Igen. Látott talán, doktor úr? — Nem. De a város déli részén a golfpálya az egyet­len hely, ahol agyagos a talaj. Vessen csak egy pillantást a cipője orrára. Ahogy átjött a golfpályán, agyagos leti,. Egyszer a doktor a követ­kező szavakkal fordult pácien­séhez: — Szolgált a hadseregben? — Igen, doktor úr. Bátán az őszibarack, Bogyisz- lón és Bölcskén az alma, De­esen és Pakson a szőlő met­szési módjait mutatták be és ismertették azok előnyeit. A bemutatók vezetői az. ország ismert szakemberei közül ke­rültek ki. — Hegyi vadász volt? — Pontosan az. — A közelmúltban szerelt le? — Igen, doktor úr! — őrmester volt? Barbados szigetén teljesített szolgálatot? — Igen, doktor úr! Bell professzor a követke­zőképpen magyarázta meg a dolgot diákjainak: — Az illető szép szál em­ber volt, ám kalappal a fején lépett be a rendelőbe. Csakis a katonák hagyják a sapkát a fejükön, ha valahová belép­nek. Az a tény, hogy 'még bem szokta meg az udvariasság követelményeit, bizonyítja, hogy nem régóta jár civilben. Nagyon magabiztos fellépése •arra vall, hogy őrmester volt. Olyan betegségben szenved, amely Nyugat-India lakosai között igen elterjedt. Ezért té­telezem fel, hogy Barbados szigetén szolgált. Conan Doyle 1881-ben vég­zett és hajóorvosnak szegődött el." Amikor úgy találta, hogy már eleget látott a világból, letelepedett és rendelőt nyi­tott Londonban. Ám kevés be­teg kereste fel, s ezért Conan Doyle irodalommal kezdett foglalkozni. Visszaidézte a professzorával kapcsolatos em­lékeket és megteremtette Sherlock Holmes alakját. Joseph Bell, aki Sherlock Holmes-ban önmagát, a szer­zőben pedig legkedvesebb di­ákját ismerte fel, nem hara­gudott, Ellenkezőleg, dicsérte azt a logikát, amellyel Doyle regényeit írta. A valódi Sherlock Holmes, vagyis dr. Joseph Bell, 1911- ben halt meg, 74 éves korá­ban és nagy pedagógusként került be az orvostudomány történetébe. IHetszési bemutatók Éjfélkor — a szekszárdi benzinkútnál Hetekkel ezelőtt már tud­ták az érdekeltek, hogy áp­rilis elsejével megváltozik a benzin és a fűtőolaj ára. Az eddigi 76 oktános normálben­zin, megszűnik, helyébe lép a 86-os. Azaz, nyolcvanhat ok­tánszámú lesz a normálbenzin. A megye benzinkútjait már nappal, „zárórakor” átállítot­ták, tartályaikat teletöltötték az új benzinnel, a szekszárdi azonban éjjel-nappal üzemel, itt pontosan éjfélkor kellett megkezdeni az új 86-os ben­zin árusítását, amelynek ára literenkint 3 forint. A benzinkút számlálószer­kezetét már korábban 3 fo­rintra állítot ták be, de addig is, amíg az árváltozás érvénybe lép, 2,70 a benzin ára, füg­getlenül attól, hogy milyen minőségű az üzemanyag. Itt tehát - pontosan éjfélkor kellett átállni. Napközben nagy volt a for­galom, míg korábban átlago­san naponta 7—8 ezer liter normálbenzin fogyott el, most 13 ezer litert mértek ki. Azok jártak jól, akik késő délután, vagy este jöttek. Ök ugyanis már a jobb minőségű benzin­ből kaptak a régi áron, a 76- os már délután kifogyott. Mint Csendes Antalné, a szekszárdi ÁFÖR-telep veze­tője elmondta, a közületek ki­váltották az új 3 forintos ben­zinjegyeket, szuperbenzint azonban igen kevesen igényel­tek. A 86-os benzin jó azok­hoz az autókhoz is. amelyek eddig' szuperrel futottak. Míg benzinből a szokottnál na­gyobb volt a forgalom, fűtő­olaját hétfőn alig vittek. Volt. aki csak ötliteres kannával jött, azzal, hogy holnap már olcsóbban. 2,20 helyet 1,50-ért kapja^ Á fűtőolaj minősége különben ugyanaz, mint a Diesel-olajé, azzal a különb­séggel, hogy a visszaélések el­kerülése céljából festik. A > festéket a tartálykocsiba töl­téskor keverik bele. Motor­hajtásra tehát 2,20 a gázolaj ára, fűtési célra 1,50. Kedd: 0 óra 2 perc: Székely! Péndorné ben- Hétfő, 23 óra 75 nc:v T "veszik a benzinkút- zink -t-kezelo kiszolgálta a háremforintos ról a 2,79-cs ártáblázat- . jegyzőkönyvbe ve- benzin első vevőjét, a CTT 48—07-es Trabant szik a tartályban lévő készletei. gazdáját. HM' 'ITHilli üffUT Molnár Károly: A látható légié — Pereg a dob. Azután rázendít a zenekar. Idegen a melódia. Morziczki rádöbben, hogy mexikói alakula­tok tűntek fe! a láthatáron. Semmi kétség. Széles karimájú kalap a katonák fején, színes az egyenruhá­juk, nadrágjukon széles sáv. — Mexikói gyalogság közeledik északról — jelenti az őrmester a parancsnoknak. Vilain világosan látja a helyzetet, minden elveszett. Még nagyobb, még el­viselhetetlenebb a túlerő, mint eddig. A légiósok gé­piesen harcolnak, töltenek, céloznak, tüzelnek. Mind­ez az egykori fárasztó gyakorlatozás, vagy pedig a jelenlegi kilátástalanság eredménye, ezt nehéz lenne megállapítani. — 28 — Elhallgatnak a fegyverek, csak a mexikóiak öröm- újjongása \rerődik vissza a falakról. Az ostromló lo­vasok üdvözlik az érkező gyalogosokat. Rövid pihe­nőhöz jutnak a légiósok. Az ellenség ugyanis át­csoportosítja erőit. Morziczki mindent jelent a tetőről. — Gyalogosok váltják fel a lovasokat, — mondja. — Egy tisztet látok közeledni. Fehér kendő a kezében. Újabb parlamentert küld az ellenség. A tiszt lassú, kimért léptekkel közelít. Húsz méterre áll meg a franciáktól. — Adjátok meg magatokat! — kiáltja. — Meg­menthetitek az életeteket... Halljátok, franciák? Mi­lan ezredes üzenetét hozom nektek. Morziczki intett a parlamenternek, aztán leugrott a tetőről. Megállt a parancsnok előtt. — Választ vár a mexikói tiszt, — jelenti az őr­mesternek, nem mintha a parancsnok nem hallotta volna a felszólítást. — Nem tárgyalunk. Harcolunk, — mondta Vilain anélkül, hogy gondolkodott volna a válaszon. Az őr­mester tisztelgett és visszamászott a tetőre, — Harcolunk, — kiáltotta Morziczki. — Feleslegesen haltok meg, — szólt a mexikói tiszt. — Miénk lesz a győzelem .,. Meglobogtatta a kendőt, mint aki nem is az ellen­ségtől, hanem jóbarátoktól búcsúzik. Kezét a sapká­jához emelte, hátrafordult és megindult visszafelé. Újra kezdődött minden. Még elkeseredettebb harc tombolt, mint előzőleg. A mexikóiakat megrészegítette a diadal közelsége, a légiósok viszont már barátkoztak a halál gohdolatával. — 29 — Két órakor Vilain alhadnagy a homlokába kap egy lövést, összeesik és meghal. A parancsnokságot Man- det alhadnagy veszi át. A vérengzés még nagyobb erővel folytatódik. Rit­kultak a légiósok lövései. A mexikóiak kihasználták ezt és két helyen betörtek az épületbe. Lépésről lé­pésre haladtak előre. Tervszerű védekezésről már nem lehet szó. Mandat nem is ad parancsokat, hanem egyik halott katonától elveszi a fegyvert és lövi az ellen­séget. A meleg és a szomjúság kibírhatatlan. A légiósok beszélni is alig tudnak, mert nyelvük odatapad a ki­száradt szájpadlásukhoz. Már ott tartanak, hogy min­dent meginnának, csak folyadék legyen. Van olyan katona is, aki kínjában megkóstolja elesett bajtársa vérét, Áradnak a mexikóiak az épület romjai közé. Nem lehet őket feltartóztatni. Már csak két szobát védenek a légiósok. A küzdelemnek ebben a szakaszában ritkább a fegyverropogás, mint korábban, de egyre több a közelharc. Milan ezredes elégedetlen katonáival. Hosszúnak tartja a hacienda ostromát, mielőbb végezni akart a védőkkel, hogy mielőbb a franciák karavánjának ül­dözésére indulhasson. Négy óra után elhatározzák, hogy felgyújtják az épületet. Minden száraz. Hamar futnak végig a lángok az udvaron. Száll a keserű füst. Még kibírhatatlanabb a légiósok helyzete. Megadásra azonban nem gondol­nak, ez a lehetőség eszükbe sem jut, harcolnak to­vább. Sebesültjeiket pedig már nem is tudják, hogy hol helyezzék biztonságba. Huszonhét katona áll szembe a több ezer mexikóival. A többi légiós meghalt, vagy harcképtelen. A dráma gyorsan halad a végkifejlet felé. — 30 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom