Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

ttILAG PROtETARIflt EGYESOL)ETEK> NÉPÚJSÁG | A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TflWACS LAP)A 1 XIX. évfolyam, 76. szám ÄKA: 80 FILLÉR Szerda, 1969. április 2. Ravennai régészek Szekszárdon Olasz régészek egy csoportja a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban, EZ TÖRTÉNT Az egyik legnagyobb hírű olasz egyetem, a bolognai, minden évben kéthetes elő adássorozatot rendez Raven- nában a — szinte kimeríthe­tetlen bőségű — bizánci ré­gészet és művészet kutatói­nak. Az idei év előadásainak tárgya Pannónia volt és en­nek megfelelően előadói kö­zött is több magyar: dr. Fü- lep Ferenc, Moravcsik Gyula. László Gyula Budapestről és Kádár Zoltán Debrecenből. Valamennyien egyetemi pro­fesszorok, vezető kutatók és muzeológusok. Az előadás- sorozat befejeztével a részt­vevők egy népes csoportja — huszonnégy személy — útra kelt, hogy a helyszínre el­látogatva ismerkedjen meg a magyarországi ásatások ered­ményeivel. A bizánci kultúra nagy hatással volt a mi korai középkorunk építészetére és a művészetek egyéb ágaira is. A régészcsoport először a pé­csi, majd pécsváradi ásatáso­kat látogatta meg és a ké­ső délutáni órákban érkezett Szekszárdra. Kozák Károly régész, az Országos Műemléki Felügye­lőség munkatársa, aki a régi megyeháza udvarán folyó fel­tárásokat vezeti, a Béri Ba­logh Ádám Múzeumban fo­gadta a vendégeket, akik elő­ször az itt őrzött kőemléke­ket tekintették meg. A laikus látogatónak egy-egy szépen faragott régi kődarab általá­ban édeskeveset árul el ab­ból a távoli múltból, melyben készítették: Szakkörökben azonban Európa-szerte ismert ritkaság és különleges érték az a XI. századbeli vállkő és palmettákkal díszített három, majdnem teljesen ép, oszlop­fő, mely a szekszárdi mú­zeum féltett kincse. Ezeket a látogatók nagy érdeklődéssel tanulmányozták. Ezután került sor a régi megyeháza udvarán ismét el­kezdődött ásatásók megtekin­tésére. A rövid ideig, mind­össze három esztendeig ural­kodott I. Béla király által alapított monostorból alakult ki a későbbi századok során a szekszárdi erősség, mely — fontos közlekedési út mentén lévén —, a hazánk jó részét megszálló törököknek is fon­tos bázisa volt. A monostor­hoz tartozó templom nagyjá­ból akkora alapterületű volt, mint a megyeház udvarának fele. A Kozák Károly vezette kutatások már feltárták a templom boltozatát tar­tó négy rendkívüli vas­tag pillér alapjait, a szentély körvonalait és a torony helyét is. Az eredetileg román stílusú épületet a lepergett századok során i többször is átépítették Ennek nyomai — a ro­mánkori és gótikus kőfa- ragványok — különösen felkeltették a látogatók érdeklődését. I. Béla király, a fiatalon el­hunyt, tehetséges uralkodó, több mint valószínű, hogy az általa alapított monostor templomába temetkezett. Sír­jának megtalálása — ami ez ideig nem sikerült —, a ku­tató régész érdekes feladata. Ennél sokkal fontosabb azon­ban" az, amiről a kövek val­lanak. Most már bizonyos, hogy a megyeháza udvarán a középkori magyar építke­zés egyik nagyon értékes emléke került elő. A romokat többé nem teme­tik vissza, hanem az ásatá­sok befejeztével — a megyei tanács anyagi támogatásával Podgornij a kapcsolatok Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke algériai hivatalos látogatása során hét­főn este vacsorát adott Huari Bumedien, az algériai forradal­mi tanács és minisztertanács elnöke tiszteletére. A vacso­rán, amelyen meleg, baráti hangulat uralkodott, Podgor­nij és Bumedien beszédet mon­dott. Nyikolaj Podgornij mély megelégedését nyilvánította az algériai vezetőkkel folyta­tott megbeszélések eredmé­nyeivel kapcsolatban. Pod­gornij hangsúlyozta: az algé­riai dolgozókkal történt talál­kozók még jobban meggyőz­ték arról, hogy Algéria népe támogatja párt- és állami vezetőinek következetes antiimperia- lista politikáját, amelynek célja az országnak a ma­ga választotta szocialista úton való vezetése. — A Szovjetunió és Algé- a álláspontja számos kérdés­en megegyezik, vagy közel !1 egymáshoz, ami a szovjet —algériai kapcsolatokat a bé­ke egyik komoly tényezőjévé — azokat szépen parkírozott romkert formájában mutat­ják majd be a nagyközönség­nek. A huszonnégy olasz és fran­cia szakember nevében Van­da Goddoni asszony, a Raven­nai Bizánci Művészeti Intézet főmunkatársa mondott köszö­netét a vezetésért és egyben kifejezte elismerését az itt fo­lyó munkáért, rrfuly Szekszár- dot a „világranglistán” is „jegyzett” középkori emléke­ket őrző városok sorába jut­tatta. teszi — folytatta Podgornij. — Országaink egyek a fő kérdésben: határozottan fel­lépnek az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, tá­mogatják a vietnami és az arab népek harcát az agresz- szorok ellen, védelmezik a bé­két. Kifejtette, hogy a szovjet— algériai együttműködés évről évre sokoldalúbbá válik, ki­terjed a gazdaság, a kereske­delem, a kultúra különböző területeire, érinti a két nép védelmi képességét és életé­nek egyéb oldalait. — A szovjet—algériai ba­rátság szakadtlan erősödése azt eredményezte, hogy országaink kapcsolatai a fejlődés új szakaszába lép­nek. A mostani tárgyalások során kölcsönös egyetértés mutat­kozott abban, hogy a külön­böző területeken megnyilvá­nuló kapcsolataink a jövőben hosszú lejáratú egyezménye­ken nyugszanak majd. Huari Bumedien válaszá­ban rámutatott, hogy Nyiko­A köznapi életben is úgy van: ha rég nem látott roko­nok, ismerősök és barátok ösz- szegyülekeznek közös hozzátar­tozójuk koporsója körül, a gyászszertartás, az utolsó útra kísérés folyamatában nemcsak a halottról esik szó, hanem el­beszélgetnek sok minden más­ról is. S így van ez az úgyne­vezett „magas politikában” úgyszintén. Eisenhower ravata­la körül államférfiak és politi­kusok sokasága gyűlt össze, hogy lerója utolsó kegyeletét a volt elnök, a második világhá­ború egyik fő hadvezére em­léke előtt. Nixon elnök valamennyi Wa­shingtonba érkezett államfővel és politikussal tárgyalt. A hír- ügynökségek kiemelik, hogy például Kuznyecov szovjet kül­ügyminiszter-helyettessel és Csujkov marsallal feltűnően hosszú ideig beszélgetett, s aligha tévedünk, ha úgy vél­jük, hogy ez a beszélgetés is része volt az év későbbi felére tervezett szovjet—amerikai párbeszéd előkészítésének. Európai szövetségeseit — De Gaulle elnököt, Keisinger kancellárt, Rumor miniszterel­nököt és másokat — ugyan nemrég kereste fel első külföl­di, s mindjárt Európába irá­nyuló útján az USA elnöke, de nyilvánvaló, hogy az azóta eltelt hetek eseményei most újabb tárgyalni való témákat tartogattak számukra. Ugyanakkor az sem vitatha­tó, hogy bár mind az amerikai, mind a nyugat-európai közvé­lemény jónéven vette Nixon- tól, hogy első hivatalos külföl­Hétfőn délután az izraeli erők által megszállt Gaza vá­rosában heves tüntetés zaj­lott le arab iskoláslányok laj Podgornijnak és kíséreté­nek meleg algériai fogadtatá­sában őszintén megnyilvá­nult az a rokonszenv, ame­lyet Algéria népe érez a Szovjetunió népei iránt. Berlin (MTI) Március 24. és 31. között Berlinben értekez­letet tartottak a szocialista országok tudósai és szakem­berei, akik a kozmikus fizi­kai munkacsoport keretében együttműködnek az űrkutatá­sok területén. A tanácskozá­sokról kiadott közlemény el­mondja, hogy az értekezleten a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztár­saság, a Mongol Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság a Román Szocia­lista Köztársaság és a Szovjet­unió tudósai és szakemberei vettek részt. Az értekezleten di útja Európába vezetett, még­is, most már — első sorban az Egyesült Államokban — egyre türelmetlenebbül követelik Nixontól: tegyen végre valamit a vietnami probléma rende­zése érdekében. Nemcsak a háborútól megcsö- mörlött amerikai közvélemény, de jószerivel az egész világköz­vélemény is egyre elégedetle­nebb, hogy noha több, mint két hónap telt el már az új ameri­kai adminisztráció hivatalba lépése óta, a vietnami kérdés­ben még mindig a régi, john- soni vonal érvényesül. A közel-keleti helyzet az el­múlt 24 órában sem változott, azt azonban túlzás nélkül mondhatjuk, hogy bizonyos fajta mozgásban van. A négy nagyhatalomnak a kérdés megtárgyalására irányuló tanácskozásai most már küszöbön állnak csakugyan, s újabb diplomáciai útra in­dult — mégpedig Párizsba és Washingtonba — Jordánia ki­rálya, Husszein. Nem lehet tudni, hogy a legközelebbi jö­vőben sonra kerülő Nixon— Husszein találkozó változtat-e valamit az Egyesült Államok álláspontján a közel-keleti konfliktust illetően, ám ha más nem történik is, de legalább hozzásegíti Washingtont az arab álláspont behatóbb meg­ismeréséhez és bizonyos szem­pontból már ez is eredménynek számát. Arab iskolások tüntettek a megszállt Gazában Tanácskoztak a szocialista országok űrkutatói részvételével. A tüntető is­koláslányokat az izraeli rend- fenntartó erők megtámadták és az összecsapás során har­minc lányt megsebesítettek. Izraeli jelentések szerint a sebesültek közül huszonhár­mat kórházi kezelés után sza­badon engedtek, hét lány se­besülése súlyosabbnak bizo­nyult és így további ápolásra szorulnak. Egy tüntetőt őri­zetbe vettek, az iskolát be­zárták. Hablus városában há­romszáz arab asszony ülő­sztrájkot rendezett a város­házán. Az asszonyok röpcédu­lákat terjesztettek, amelyek azzal vádolják az izraeli meg­szálló hatóságokat, hogy az arab foglyokat kínozzák, pol­gári lakosokat tartóztatnak le és otthonokat dúlnak fel. rámutattak a kozmikus fizika területén végzett első együttes kísérletnek, a Kozmosz—261 jelzésű szovjet mesterséges hold felbocsátásának és a szo­cialista országokban ezzel kap­csolatban kitűzött közös földi megfigyelési program végre­hajtásának nagy jelentőségé­re. Az értekezlet részletesen megvitatta azokat a tudomá­nyos, műszaki és szervezési kérdéseket, amelyek a szocia­lista országok apparátusának segítségével 1969—1970-ben fel- bocsátandó szputynikok és geofizikai rakéták fellövésére vonatkozó program alapján el­végzendő együttes munkála­tokkal kapcsolatosak. O. I. szovjet—algériai fejlődéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom