Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
\ T \ \ j Egy konfliktus és {Hátságai... Vöreskatonák, vörösötök, munkásörök Fogadás a munkásőrség megyei parancsnokságán Az éles vita folyamán — okkal, ok nélkül — vélt és jogos sérelmek egyaránt elhangzottak, melyek egy része nehezen gyógyuló sebeket is ütött. Vezetők és vezetettek, igazgatók és munkások között hosszabb-rövidebb időre adódhatnak ellentétek. A hatásokkal is számottevő feloldás módja, útja többnyire nagyon göröngyös, különösen a néhány éve létesült, vagy újonnan letelepült ipari üzemekben igényel nagyobb energiát a megoldás. Ha két kommunista között alakul ki a konfliktus, még- inkább az üzemi pártszervezet feladata annak feloldása. Akadályozhatja őket ebben a helyzet elmérgesedése, a kellő tapasztalat hiánya, vagy ez elfogultság. Ilyen esetben a felettes pártszerv óhatatlanul be kell kapcsolódjék az ügybe. Egy új üzem munkásnője által tett panasz dolgában társul szegődtem a szekszárdi városi pártbizottság első titkárához. Végére kellett járjanak a dolognak, mert az üzem munkásainak egy részét is élénken foglalkoztatják a történtek (véleményük megoszlik), másrészt kiterjedtebbé vált a probléma azáltal, hogy a panaszos munkásnő másutt párttitkán tisztséget viselő férje éppen a sérelmek következtében nem ment el a titkári továbbképző tanfolyamra. De felmerül, indokolt a kérdés; mi lenne, ha minden szekszárdi üzemben a városi pártbizottságnak kellene közbejárnia, hogy a vitázó felek közös nevezőre jussanak? ffz áthelyezés és hatása Miután az új üzem kilencedik éve kiváló teljesítményeiről közismert törzsökös munkásnőjét egy másik brigádba helyezték át, letette párttagsági könyvét az asztalra. MegA Bonyhádi Cipőgyár keres cipőipari modellőrt továbbá egyetemi végzettséggel rendelkező közgazdászt azonnali felvételre. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Jelentkezés a vállalat személyzeti vezetőjénél. (298) gondolatlan kilépési szándékát ugyan visszavonta, de a brigád tagjai sem találták igazságosnak, hogy éppen őt helyezzék máshová. Az előzményekhez tartozik, hogy a brigád méltatlanság miatt egyakarattal leváltotta korábbi vezetőjét, de annak családi körülményeire és kérésére tekintettel, humánusan, úgy döntöttek, hogy továbbra is a brigád tagja maradhat. Igen ám, de ők akkor még nem tudták, hogy új brigádvezetőt máshonnan kapnak, és így valakinek át kell menni máshova. És éppen azt a társukat helyezték át — a kelleténél több tűzőnő nem lehet a brigádban —, akinek javaslatára, emberségből, saját soraikban hagyták a volt brigádvezetőt. Szépséghibája a dolognak — ki tudja, miért —, hogy az asszonyok a gazdasági vezetőknél nyíltan nem reklamáltak. Nem mondták el, hogy ők nem így képzelték és ragaszkodnak ahhoz a munkatárshoz, aki a nyolc esztendő alatt közösen végzett munka idején jóban-rosszban összeforrott a brigáddal. Fokozta a közérzet, s a hangulat romlását, hogy az áthelyezett munkásnő keresete a januári 1554 forintról februárban az új brigádban 984 forintra csökkent. Büntetésnek tartják a vétek nélkül történt áthelyezést. Bemutatja az igazgató az üzemben a bérnyilvántartási törzslapokat és mondja, hogy két másik asszonyt is áthelyeztek. A törzslapok vizsgálatából kiderül, hogy — ha nem is oly nagy mértékben — a régi brigádban is 2—300 forinttal csökkent a kereset. Mi az oka ezeknek a különbségeknek? — Ilyen még nem volt, idén a február nagyon rossz hónapunk. A gyengébb' anyagellátás és a veretek hiánya miatt most az üzemnek félmilliónyi lemaradása van. Emellett ez a második brigád új cikkeket gyárt, így februárban a bedolgozási idő alatt csak 68 százalékos teljesítést produkáltak, s ez maga után vonja a keresetek csökkenését is. — Indokol az üzem igazgatója. Érvei kpzött elhangzik, hogy jogilag és rnorálisarf nem történt méltánytalanság, hiszen maga a brigád akarta tagként megtartani a vezetői tisztségre méltatlannak ítélt brigádvezetőt. Mim nevezőre iuínak Az üzemben történt helyszíni tájékozódás, s a panaszos jó dolgozónak elismert munkásnővel folytatott beszélgetés után most a városi első titkár, az igazgató és a munkásnő együttes, tisztázással próbálkozó beszélgetése van soron. A pártbizottság első titkára, Rúzsa János elvtárs bevezetőben összefoglalja a konfliktus lényegét és fontos vonásait. Hogyan lesz egyetértés, hogy mindkét fél és a brigád is elégedett lehessen? Órák hosszat tart a szópárbaj, melynek során elhangzanak az éivek és ellenérvek, összecsapnak a nézetek: — Velem ugyan beszélt az elvtársnő, de máig sem tudom, mi a kérése. Sírva és indulatosan mondta, hogy öt vétlenül büntetik, de nem kérte a visz- szahelyezését. Ellenben közölte velem, hogy a férje emiatt nem megy el a továbbképzésre. Sajnos, „cukkolják”, és ő ugrik — így az igazgató. — Teljesen kikészültem ebben. Nem alázkodom meg. Könyörögni nem szoktam, mert ha a kifogástalan munkám, és a közösségi tevékenységem kev6, miért kérjek? Elismerem, ideges voltam, csúnyákat is mondtam. De máskor is volt munkahiány a brigádban, mégsem raktak át senkit. Engem áttettek, később, tíz nap múlva áthelyezték a volt brigádvezetőt is, viszont odavittek egy másik tűzőnőt. Meggyőződésem, nem termelési okokból tették. Lehet, hogy két hét múlva, a termelésre hivatkozva, engem áttesznek az öltözőbe? Az egész dolgot meg sem beszélték velem — sorolja keserűen az üzem kommunista munkásnője. Bírja türelemmel, nem ítél felületesen az első titkár. Bennem felötlik a kérdés: Vajon ott helyben, az üzemben, a pártszervezet segítségével nem tudták volna megtalálni a közös nevezőt? Ügy tűnik, még itt is nehezen közelítenek egymáshoz. — Megígérték, hogy nem lesz kevesebb az órabérem, és kevesebb lett. — Mint már több kérdésben, most is kiderül a félreértés. Az igazgató mondja, hogy a negyedév végén a mozgó bérből korrigálható a kiesés, de természetesen nem az órabér meghagyása révén, és nem azonnal. — Bizonyos fokú fonákság, hogy aki a volt brigádvezető maradását akarta, maga került el — szól közbe Rúzsa élvtárs. Mivel lehetne Jezárni ezt. a komplikált, ágas-p.og^á vitát? Az igazgató határozottan kitart amellett, hogy nem büntették és nem is büntetik a jó munkaerőnek ismert munkásnőt. Közbevető javaslattal él: — Most már javul a régi brigádban az anyagellátás. Előbb nem, de ha akarja, áprilisban visszakerülhet. — Győződjön meg az igazgató elvtárs a brigád hangulatáról és ragaszkodásáról. És ne érezzem meg a középvezető retorzióját — hangzik a reagálás. ’ Ezen még vitatkoznak, mivel az igazgató nem tartja megalapozottnak ezt az aggályt, de végül mégis közös nevezőre jutnak a változás dolgában. Osztogattak, és kaptak sebeket, melyek nehezen hegednek. Elgondolkoztató, hogy az eljárás és a sérelemből adódó meggondolatlanság mennyi tanulsággal szolgál. SOMI BENJAMINNÉ Bensőséges hangú ünnepségre került sor tegnap délelőtt a munkásőrség megyei parancsnokságán. Hét idős elvtársat fogadott Palkovics István alezredes, a megyei párt- bizottság tagja, a munkásőrség megyei parancsnoka, és átadta a munkásőrség országos parancsnoka nevében az emlékplaketteket. Az idős elvtársak valameny- nyien aktív harcosai voltak az első proletárhatálomnak. Vö- röskatonák, vörösőrök voltak valamennyien, és amikor a párt szólította őket, 1957-ben elsőkként álltak a párt fegyveres testületé a munkásőrség sorai közé. Béndek István, Csák Gergely, Hornok Bálint, Led- neczky József, Marton János, Nádas Pál és Pálffi Vilmos volt vöröskatonák, vörösőrök, most tartalékállományban, illetve aktív munkásőrszolgálatban lévő elvtársak kapták meg a Fegyverbe című emlékplakettet. Palkovics István elvtárs, a párt megyei bizottsága nevében jó egészséget, hosszú életet kívánt a forradalom katonáinak, az idős elvtársaknak. Köszöntötte az idős harcosokat, honvédségünk nevében Vezsenyi Lőrinc őrnagy is. A katonák kedves ajándékát adta át az idős elvtársaknak. A tizenkilences veteránoknak a „Fel vörösök, proletárok” című lemezt amelyen a Magyar Tanácsköztársaság dalai vannak felvéve és egy a Zrínyi Katonai Kiadó által készített 1919—1969 című jubileumi miniatűr kötetet adott át. Az idős elvtársak hosszan beszélgettek a munkásőrség megyei parancsnoksága, és a honvédség magas rangú képviselőivel. — Pálkovács — Foto: Jantner Közületek és kisiparosok részére: öntöttvas tokozott elosztókat minden típusban raktárról állandóan szál Utunk: Rendelésfelvétel: Pécs, Lyceum u. 14., Anyagosztály Telefon: 18—47, 15—72, 16—14. (253) Hírmagyarázónk írja: imiüua.oiiuuiiiiiiiiifsitiiiiui Idén is lesz tüzelőakció A Minisztertanács 3067/1966 számú határozata alapján a SZOT ez évben is megszervezi a dolgozók és a nyugdíjasok kedvezményes tüzoltóakcióját. Az elmúlt évhez hasonlóan a hitelkeretben 600 és 900 forint névértékű utalványokat bocsáj- tanak ki. A nyugdíjasok idén is 600 forintos utalványt kapnak. A TÜZtP és földművesszövetkezeti telepeken lehet az utalványokat beváltani. Az utalványok szeptember 3n-ig teszik lehetővé a dolgozóknak, hogy kedvezményesen szerezzék be tüzelőjüket. Az idén is, szinte válogatás nélkül, mindenféle fát. szenet lehet az utalványokkal vásárolni Német brikettet azonban idén is csak Budapesten lehet kapni. Az idei tüzelőakció 1969. április 1-én kezdődik. A SZOT, illetve a szakmai szakszervezeti központok az utalványok szétosztását megkezdték, és a vállalati szakszervezeti bizottságok javaslata, véleménye alapján megkezdik a dolgozóknak kiosztani. A rendelkezésre álló árufedezet lehetővé feeszi azt is, hogy indokolt esetben egy dolgozó több utalványt is kaphasson. A 600, illetve 900 forintos utalványok értékét egyenlő részletben vonják le a dolgozóktól. PITYU Ballaa mellettem a fiú. az imént ért utói. köszön illedelmesen, úgij, mint „tegnapelőtt ”, amikor még térdemen lovagolt, most meg már fejjel magasabb nálam. Szaladnak áz évek. Pityu mesél, mint mindig, amikor találkozunk. — Most egy kicsit fáradt vagyok. Képzelje, lét nap alatt száz kilométert gyalogoltam. Igen, százat, talán még többet is. Amikor már azt gondoltuk, hogy csak pár száz lépés Sárszentlőrinc, akkor jött egy ember, s azt ■mondta, hogy van még vagy kilenc kilo- v tér vissza. Azt gondoltam akkor, hogy v sszaballagok, aztán leverem azt a táblát, r '.nek csapják be az utast. Ha egyszer azt ' k ki, hogy Simoniornya—Sárszcntlőrlnr özött 14 kilométer az út, akkor legyen annyi, vagy írják rá, hogy huszonöt... Mérgesek voltunk, aztán elkezdtünk fütyörész- getni, s csak mentünk. Hátunkon a zsák, aztán csak előre. Mint a hősök, akiknek az útját jártuk. Aztán, amikor megérkeztünk, csak dőltünk el. Pedig most már tudom, lazítani kellett volna. Még fönt voltunk, beszélgettünk, amikor a rádióból éjfélkor meg- allottuk, hogy a Hősök útján túránkat az egész ország tudomására hozták, örültünk neki, aztán elaludtunk. Reggel korán volt ébresztő. Elindultunk, gyerünk haza, Szek- szárdra. Végig a Sió-töltésen, arra mentek valamikor, negyvennégyben a szovjet csapatok is.. . És aztán hazaértünk. Én egy kicsit meg is fáztam. De szerencsére nem hongkongi, csak amolyan sima influenza. Házunk elé érünk, ott még kedves kis barátom elmeséli, hogyan is találták ki, ha- ■ ;rozták el a Hősök útján túrát. Aztán szikül egyet, és elnyeli nyúlánk alakját a lépcsőház. — Pj — Gépírni tudó dminisst- rátört felvessünk. i | Cím a hiadóbait.
