Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

■y

II Gyöngyösi brigád neve márka

(Szervezik a szocialista brigádvezetők országos tanácskozását, melyen Gyöngyösi Gyula bádogos-brigádvezető is részt

vesz.)

— Nálunk, a dombóvári építőipari ktsz-ben szép számmal jelentkeznek az emberek a szocialista brigád mozgalomba — mondja Gyöngyösi Gyula brigádvezető. — Hosszú időn keresztül egyedül voltunk, de ma már sokan vagyunk.

A ktsz elnöke, dr, Samu Lajos közbeszól:

— És tegyük hozzá mindjárt, hogy ebben Gyöngyösi elvtársnak is nagy szerepe van. Segítette a mozgalmat példájával is, szervezésével is.

— Tulajdonképpen sok minden kellett ahhoz, hogy megváltozzék a helyzet — szövi tovább Gyöngyösi Gyula. — Mi átszervezéssel kerültünk a ktsz-hez. Akkor már szocialista brigád voltunk. De teljesen egyedüL

Úgy nevezik Gyöngyösiéket, hogy „örökölt szocialista brigád". Ebben benne van a régebbi viszonyok bírálata, de azt is tudja mindenki, hogy ez a brigád a kritikus körülmények közt is méltó volt címéhez: az új viszonyok közt is úgy élt, dolgozott, hogy a hírnevén ne essék csorba. Nem azzal törődtek, hogy ilyen közömbös környezetbe kerültek, hanem azzal, hogy miként tudnának többet tenni az eredmények növelése érdekében. Még szerencse, hogy közben a felsőbb szervek nem feledkeztek meg róluk: figyelemmel kísérték, értékelték munkájukat. A szocialista brigád címet így végül is minden évben elnyerték a szabályoknak megfelelően. A ktsz új vezetősége meglehetősen nagy veszteséggel kezdte a munkát. Amikor megvizsgálták a körülményeket, elemezték a lehetőségeket, nem volt nehéz belátni, hogy az eredményeket csak az emberekkel — a tagokkal — együtt tudják javítani, először tehát az embereket meg kell nyerni az ügynek. így került középpontba a Gyöngyösi szocialista brigád, s magának a szocialista brigád mozgalomnak a gondolata. A tagokat fellelkesítette az a tudat, hogy jobban építenek rájuk. Több brigád bejelentette, hogy megpróbálják elnyerni a szocialista címet. Ma már nyolc szocialista címért küzdő brigádot tartanak nyilván. Gyöngyösiék pedig tavaly elnyerték az ezüst fokozatot.

Nem véletlen, hogy erre az időre esik az eredmények rohamos megjavulása. A veszteségesből nyereséges ktsz lett.

— Jólesik mindnyájunknak az erkölcsi megbecsülés —- mondja Gyöntvösi Gyula. — Nagyon jó érzés ez a mostani megtiszteltetés is.

— És az anyagi elismerés?

— Több jut a közösnek is, de a borítékba is.

— Jó lenne ezt egy kicsit részletezni. Az kifejezésre jut-e az anyagiakban, hogy már ezüstszintes szocialista brigád? Mert akad hely, ahol nemigen látják be, hogy az erkölcsi elismerés mellé anyagi is dukál.

— Úgy érzem, az anyagi elismeréssel sincs baj.

Az egész tagság körében javult a munkaerkölcs. Az már természetes, közismert, hogy a Gyöngyösi brigád neve márka: nagyon sok megrendelő ezzel a kikötéssel kopogtat: „Feltétlenül Gyöngyösiék jöjjenek...” De az is kezd természetessé válni, hogy mostanában már a máskor lehetetlennek tűnő feladatokat is megoldja a kollektíva. Most van napirenden a saját üzemtelep kiépítése. Ez megannyi problémával jár. Áz új üzemcsarnokba feltétlenül kell porelszívó berendezés. Tárgyaltak is a kivitelezővel, ám kiderült, hogy a költségkihatás rendkívül magas, nagyon megterhelné a ktsz-t. Erre elhatározták, hogy saját erőből készítik el a porelszívó berendezést. Pedig ez nem profilja a ktsz-nek. Dehát akarással sok mindent át lehet hidalni. s a törekvő ember olyanhoz is ért, ami nem is szakmája. Még egy csomó társadalmi munkát is végeztek a saját üzemépületek megteremtése közben. Gyöngyösiék is. mások is. Persze, ha szükséges, egymásnak is segítenek.

BODA FERENC

Nyílt levél

szódavíz-ügyben

Tisztelt Uram!

Több mint két órán keresztül türelmes-döbbenten hallgattam fejtegetését, a mai szódavízhiány enyhítésére, illetőleg megszüntetésére vonatkozó . tervéről... A történet mindenkit érdekel, miután hazánkban a szódavíz-ügy már nemzeti üggyé vált, és több újságcikk jelent meg eddig róla, mint a gazdasági mechanizmus elmúlt évi tapasztalatairól. Tehát az ügy felettébb fontos, ezért is fordulok. így meglehetősen nagy nyilvánosság előtt önhöz, hogy találmánya megvalósításáról lebeszéljem.

ön nem gondolt a szénsavhiányra, meg a tűzoltóságra, az üzemi rendészetre, a rendőrségre és a bíróságra. Mert mondanom sem kell, az ügy végül is a bírói pulpitus elé kerül. Miért?

Elsősorban azért, mert tűzoltó - szerszámot megrongálni, eredeti céltól eltérő más dolgokra felhasználni nem szabad. Azonkívül a tűzoltóságnak joga van bírságolni. A szénsav állami, vállalati tulajdon, még akkor is, ha Ön is igen tisztelt uram tulajdonosa — minden a miénk — a vállalatnak. Az üzemi rendészet meglehetősen éber. Igen hamar felderíti, hogy a lopást ön követte el, és átadják a rendőrségnek. ahol kihallgatást kihallgatás követ, majd ügyészi vádemelés, és végül bírósági tárgyalás. A kilátások nem rózsával rakott utat ígérnek... Hát ezért ne fogjon felettébb érdekes kísérletéhez ... Meg azért se, mert önnek családja van, egy gyermeke várja haza minden este. S azt én is, meg bizonnyal ön is jobbnak látja, ha nem az állam, hanem ön neveli fel azt a szép fiút. S ezért kell életben maradnia. Mert mondanom sem kell, hogy egy ki* palackkal is lehet olyan szerencsétlenül járni, hogy. , . No, szóval v--í''-'k csak. Váriuk meg a szódav-’--«gyet, amíg illetékesek azt megnyugtató módon elrendezik.

Igyuk csak mi ezt a jó homokos szekszárdi vizet, de legalább nem olyan klóros, mint a pesti víz. És ez sem kevés vigasz ebben a szénsavhiányos világban.

Tisztelt Uram!

Elnézését kérem, a nyílt levél másnak Is, — nemcsak önnek szólt, másokat is akartam figyelmeztetni, vigyázzunk életünkre, becsületünkre — a szódavíz-ügy megoldását meg bízzuk azokra, akik ehhez értenek, akiknek ez a feladata.

PÁLKOVACS JENŐ

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz

Fizetés megegyezés szerint. Heti 44 órás munkaidő. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán

Szekszárd, Tarcsay V. u. Irodaház. (245)

— Ha visszavonod vallomásodat, perújrafelvételt kérek.

— Nincs célja, sem értelme. Itt Nevadában minden rendőrt, minden bírót a markában tart a szindikátus.

— Gyere velem Kaliforniába és tedd meg ott a vallomásodat. Ott védőőrizetbe vesznek az újrafel- vételi tárgyalásig

— Nem engednek el Nevadából. Állandó megfigyelés alatt állok.

— Módom van rá. hogy észrevétlenül elvigyelek innen.

— Ne nehezítsd meg a helyzetemet, Jimmy. Még

mindig kedves vagy nekem, mégsem kívánhatod tőlem, hogy az életemet kockáztassam érted. )

— És az én életem? Azzal nem törődsz? Nagyon könnyen veszed a dolgot.

— Börtönbe kerülök a hamis vallomás miatt. ..

— Ez az utolsó szavad?

— Igen. És ha most nem mész el rögtön, a nyakadra küldöm a szindikátus embereit.

— 283 —

— Adj legalább némi esélyt, Nancy... Hogyan hívják azt az alakot, aki rábeszélt a hamis vallomásra?

Nancy pillantása végifutott a termen.

— Menj! Ott jön a főnököm... Ha meglát veled, meggyűlik a bajom.

— Látod, csak magaddal törődsz,.

— Menj, vagy idehívom.

Szmokingba öltözött, halszemű alak közeledett Nancy felé lassú, kimért lépésekkel.

— Itt az ideje, hogy átöltözz. Hamarosan te következel! — mondta Nancynak.

Nancy megkönnyebbülten fellélegzett. Sarkon fordult és egykettőre eltűnt a színpad melletti keskeny ajtó mögött.

Christie néhány lépést tett az ajtó felé, de akkor észrevette, hogy a halszemű bizalmatlanul figyeli. Erre meggondolta magát.

Ha a kijárathoz akart jutni, ei kellett haladnia szorosan a halszemű mellett.

Határozatlanul ődöngött a játékautomaták közöt t- Akkor irányt változtatott, s mielőtt a mosdóhelyiség' ajtaját becsukta maga mögött, még egyszer visszapillantott. Azt látta, hogy a szmokingos még mindig őrajta tartja merev halszemét.

A mosdóhelyiség ablakán keresztül kijutott a szabadba, a klub udvarára, s onnan nem volt nehéz az utcára érni.

Alig tudta visszatartani magát, hogy ne eredjen futásnak a Fremont Streeten. Néhány száz méter után hirtelen »megállt. Eszébe jutott valami.

Egy taxisofőrtől megkérdezte, merre van a City Center Motel, A sofőr szótlanul az utca túlsó oldalára mutatott.

— 284 —

Christie-nek csak át kellett mennie az úttesten.

Tisztában volt azzal, hogy nincs vesztegetni való ideje. Ha a halszemű gyanút fog, nemsokára tűvé teszik érte a várost.

Igyekezett minél közömbösebben viselkedni.

Belépett a motel fogadóhelyiségébe és megkérdezte a portástól:

— Hányas szobában lakik Nancy Keith?

A portás nem is ^pillantott fel az újságból.

— A tizenkettesben. De most nem találja itt. Hét előtt elment a Bonanza-Clubba.

— Köszönöm — mondta Christie.

Nem távozott, hanem a motel udvarába ment. Három oldalról a szobák zárták körül az udvart. Csak néhányban égett a villany, s legtöbb vendég valamelyik klubban volt szerencsét próbálni.

A tizenkettes szoba is sötét volt.

Christie belépett a nyitott ablakon. Az utcáról beáramló neonfény eléggé megvilágította a helyiséget.

Szokványos amerikai motelberendezése volt a szobának: vastag szőnyeg, televízió, modem bútorok. Egyetlen ágy olyan méretben, hogy egy személynek széles, kettőnek viszont keskeny; beépített szekrény és fiókos fehérneműsszekrény.

Az ágy mellett az éjjeliszekrényen amerikai szokás szerint vékony láncon odaerősítve a biblia.

Tisztában volt azzal, hogy normális körülmények között céltalan behatolni Nancy szobájába, abban a reményben, hogy talál valamilyen biztosítékot ártat- ' lansága mellett. De eszébe ötlött, hogy Nancynak valamikor az volt a szokása, hogy minden írást gondosan megőrzött. .

( — 285 —