Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
Kék karszalagosak Azt a társadalmi munkát, amelyet végeznek, tulajdonképpen nem is lehet forintban kifejezni, csupán időben. Az illetékesek talán azért nem is veszik figyelembe. Pedig csupán a városban — éppen a sok éven keresztül végzett munka után — jó néhá- nyan érdemesek lennének a kiváló társadalmi munkások részére alapított jelvény arany fokozatára. Abban is különbözik más, közhasznú társadalmi munkától, hogy vállalói feddhetetlen emberek lehetnek, olyanok, akiket erre a feladatra munkahelyük vezetősége, párt- szervezete is ajánl. A kék karszalagot csak az öltheti a karjára, az a magyar állampolgár, aki büntetlen előéletű, politikailag, erkölcsileg megbízható, környezetében, munkahelyén köz- tiszteletben áll, az önkéntes rendőri megbízatással járó kötelezettségeket önként vállalja, és a feladatok ellátására valamely szervezet, vagy kollektíva jelölte. Az önkéntes rendőr feladatát az állampolgári kötelesség tudatában, társadalmi munkaként, minden ellenszolgáltatás nélkül végzi. Igen, az állampolgári kötelesség tudatában. .. Ott látni őket, mint a rendőrség hivatásos állományának segítőit ünnepségeken, sporteseményeken, de akkor is végzik sokszor fárasztó szolgálatukat a mindennapi munka után, amikor a város, a falu lakói az igazak álmát alusszák. Vigyázzák a közrendet, a közbiztonságot, az állampolgárok személyét, és vagyonát, védik a társadalmi tulajdont. Vannak, akik már több mint tíz év óta tagjai a testületnek — munkájuk elismeréseként jó néhányan részesültek kitüntetésben, jutalomban — és vannak, akik csak néhány hónapja álltak a közbiztonság társadalmi őrei közé. Vannak, akiket a bűnüldözés romantikája vezet, az, hogy éppen ő lesz az, aki a körözött, veszélyes bűnözőt elfogja. Igaz, a gyakorlatban ez is megtörténik, mint ahogyan például a szekszárdi önkéntes rendőrök közül jó néhány büszkélkedhet ilyent „fogással”. De a gyakorlat azért mégis más, mert — szerencsére -r- nincs annyi bűnöző, hogy minden önkéntes rendőrnek, minden szolgálati időben legalább egy befutna a karjai közé. Mégis, mi tehát az önkéntes rendőrök legáltalánosabb tennivalója? Egyszóval, röviden úgy jellemezhetnénk: a megelőzés. Az állampolgárok legtöbbjét a bűntett, a szabálysértés elkövetésétől már maga a személyes jelenlét is visszatartja. Vagy ha nem, akkor az önkéntes rendőr kezében is ott vannak a törvényes eszközök, amelyek birtokában eljárhat a törvénysértőkkel szemben. Előfordul, hogy vitatják az önkéntes rendőr intézkedésének jogosságát. „Csak egyenruhás rendőrnek igazolom magamat!”. „Az önkéntes rendőr csak rendőr mellett lehet szolgálatban!”. „Nincs szolgálatban, semmi köze hozzá!”. Pedig az önkéntes rendőr szogálatában éppen olyan hivatalos személy, mint a hivatásos rendőr. Ezt kifejezésre juttatja a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény 114. §-a: „...hivatalos személy; .. c) a fegyveres erőknél, társadalmi szervezetnél államigazgatási feladatot ellátó személy, továbbá a munkásőr és az önkéntes rendőr”. A külön megállapított jogszabályok szerint az önkéntes rendőr önálló intézkedésre is jogosult, a megfelelő feltételek mellett személyesen is eljárhat, tehát magát szolgálatba helyezheti, és ez esetben hivatalos személyt megillető büntetőjogi védelemben részesül. Egyébként általános tapasztalat, hogy soha nem a törvénytisztelő emberek vitatják az önkéntes rendőr intézkedésének jogosságát, sőt, inkább adott esetben segítséget is adnak. A közelmúltban a szekszárdi vasútállomáson éjfél körül igazoltatást végző önkéntes rendőrök figyelmét felhívta egy asszony egy állítólagos „nyomozóra”, aki ott többeket igazoltatott. Mondani sem kell, hogy kiderült, az illető közönséges szélhámos volt. Az önkéntes Rendőri Csoportnaplók híven tükrözik a megtett intézkedéseket. Az intézkedések legtöbbje a megelőzést szolgáló figyelmeztetés, amely adott esetben eléri a megfelelő nevelő hatást. Viszont, ha az elkövetett cselekmény olyan súlyú, akkor az önkéntes rendőrök élnek a feljelentés eszközével is. Éjszakai „virágkedvelők” így fizettek 3—400 forintokat néhány szál letépett virágért. A tűzoltókon kívül az önkéntes rendőrök figyelmeztették néhány vállalat vezetőjét az éjjeliőrök fokozottabb ellenőrzésére, tettek észrevételeket nagyon sok' más üggyel kapcsolatban. Az önkéntes rendőrök is azok, akik szolgálatuk közben tapasztalják Szekszárdon egy kijózanító szoba hiányát. Sajnos, gyakran találnak az utcán, valamelyik szórakozóhely közelében magatehetetle- nül heverő részeget — különösen szüret és fizetésnapok idején —, kitéve balesetnek és annak, hogy megfosztják őket értékeiktől. Búzás István, az egyik szekszárdi önkéntes rendőri csoport vezetője meséli: — Néhány évvel ezelőtt a városban megállítottunk egy országúti világítással közlekedő gépkocsit. Amikor a vezetőt figyelmeztettük, arra hivatkozott, hogy egy leütött embert szállít a kórházba. Közben a sérült kiszállt a kocsiból. Amíg kérdezgettük, hol, mi történt vele — hátul a feje erősen vérzett —, az autós olyan gyorsan elhajtott, hogy még a rendszámát. sem tudtuk megállapítani. Gyorsan megállítottunk egy másik gépkocsit, és a sérültet kórházba szállítottuk, ahol megállapították, hogy az ütéstől kisebb agyrázkódást szenvedett. A zsebében ott volt mintegy ezer forint és több ezer forintról szóló takarékkönyv. A támadónak nyilván nem volt ideje kizsebelni. Az illető, amikor a kórházból kiengedték, a lakásomon felkeresett és megköszönte a segítségünket. A közelmúltban a Népújságban megjelent egy közlemény, amelyben a rendőrkapitányság anfiak az asszonynak a jelentkezését kérte, aki a sétakertben egy leütött, idős embert támogatott a legközelebbi pádhoz. E közlemény után sokan felvetették; ennek alapján milyen a városban a közbiztonság? Az esetet — és több más jellegű garázdaságot — oktatáson megvitatták az önkéntes rendőrök is. A való tény az, hogy a város közbiztonsága semmiféle aggodalomra nem ad okot, de ilyen esetek előfordulhatnak. Előfordulnak, mégpedig azért, mert sem a hivatásos( sem az önkéntes rendőrök • nem lehetnek ott mindenütt. Nagyon sok múlik a város becsületes, törvénytisztelő lakosságán is. Történetesen nem kellett volna az említett asszonyt keresni, ha az esetet nyomban jelenti, mert akkor nyilván a támadók is gyorsabban kézre kerülnek és gyorsabban elnyerik méltó büntetésüket. A közbiztonság iránti felelősség súlyát érzik az önkéntes rendőrök, de nekik is, mint a hivatásos állománynak —, szükségük var a társadalom segítségére. Sokszor úgy is felvetik a kérdést: miért van az, hogy a megyeszékhely önkéntes rendőri állományának túlnyomó része fizikai munkás. Miért nincs köztük fiatal pedagógus, aki esetleg több hozzáértéssel foglalkozhatna például ifjúságvédelmi ügyekkel, ugyanúgy, mint sok más városban? Talán azért, mert hivatásukhoz mérve lekicsinylőnek tartják ezt a társadalmi munkát? Igaz; ez a társadalmi munka nem egyszer nehézségekkel jár, amikor nem egyszer hajnalba nyúló szolgálat után kell kezdeni reggel a munkát. De aki vállalta, örömmel végzi, éppen azért, mert a társadalom érdekében cselekszik. Még akkor is, ha történetesen a munkahelyén kifizettetik az egyforintos telefonköltséget, bár tudják, hogy szolgálati ügyben telefonált... — Még akkor is, ha — mint bevezetőnkben említettük —. nem mindig kapják meg a társadalom kellő elismerését... Pedig — ismételten hangsúlyozzuk —, nagyon sok önkéntes rendőr kiérdemelte már a társadalmi munka arany jelvény ét. BI. SEGÉDMUNKÁSOKAT BEISKOLÁZÁSBA (nehézgép- könnyűgépkezelői és gépkocsivezetői tanfolyamra) gyakorló gépkezelőnek változó munkahelyre felvesz a Földmunkát Gépesítő Vállalat Fő-építésvezetősége. Székesfehérvár, Seregé í < lyesi út 83. (9) I j GÉPKEZELŐKET nehézgépkezelői vizsgával, (dóser, szkréper, gré- der, henger) KÖNNYŰGÉPKEZELŐKET vizsgával változó munkahelyre felvesz a Földmunkát Gépesítő Vállalat? Székesfehérvár Sere- gélyesi út 83. (10) (Rózuík ! Legszebb újdonságok, nemes orgonák, díszcserjék, parknövények, örökzöldek, virághagymák nagy választékban. Szállítás postán. Kérje díjmentes színes nagy árjegyzékün- ,1 két. Szálkái dísznövény- certészet. Budapest Nép- köztársaság 8. (101) — Vajon felszedték-e mán az öreget és a négert? — elmélkedett hangosan Byers. Anderson vállat vont. — Mit tudom én... Nem is érdekel. Christie egyre csak a kocsi műszertábláján tartotta a szemét. — Mi az, már megint fogytán van a benzin? — érdeklődött Byers. — Benzinünk van még a tartályban és a kannában is, hátul, a csomagtartóban. — Akkor mi a baj? — Forr a víz a hűtőben. Most már Byers és Anderson is észrevették, hogy gőzölög. Christie leállította a motort, és hagyta, hogy a kocsi guruljon. Az országút szélére kormányozta, s megállt. Anderson kiszállt. — Majd megnézem, van-e n*ég víz a hűtőben. — 259 — A csomagtartóból rongyot vett elő, lecsavarta a hűtő nyílását elzáró csavart, és fájdalmasan felkiáltott. A kitörő gőz leforrázta az ujját. Egy ideig állt, az ujjait fújva, azután a hűtőbe dugta az olajmérőt. — Egyetlen csöpp víz sincs benne! — állapította meg szakszerűen... Annyira lefoglalta őket a hűtő vizsgálata, hogy a rendőrségi járőrkocsit csak akkor vették észre, amikor ellenkező irányból érkezve, az úttest túlsó oldaláról melléjük kanyarodott. Byers ösztönösen a pisztolyához nyúlt, de Christie vasmarokkal megszorította a karját. — Ne csinálj ostobaságot! — figyelmeztette. A rendőr kidugta fejét a kocsi leeresztett ablakán. — Mi a baj, emberek? — érdeklődött. — *Nincs víz a hűtőnkben. Elpárolgott az utolsó csöppig. A rendőr nevetve mondta: — Soha nagyobb bajuk ne legyen. íj A múlt héten itt a . közelben kiszakadt egy autósnak az egyik tömlője, s nem volt nála pótkerék. Pótkerék nélkül vágott neki a sivatagnak... Nagy marha lehetett mi? — Egy ideig nevettem rajta, azután Lordsburgba hajtottam, és ideküldtem egy szerelőt. Ötszörös árat kért á pótkerékért. Jól tette... — Nincs véletlenül egy kanna víz a kocsijában? — Sajnos, vízzel nem szolgálhatok rögtön, de szívesen hozok. Tizenkét mérföldre van a legközelebbi benzinkút. Majd hozok onnan. Teljesítette ígéretét. Nem telt bele egy óra, s már Vissza is ért a vízzel. — Igazán hálásan köszönjük — hálálkodott Christie. — Nincs miért. Végeredményben a járőr kötelessége, hogy segítsen a bajbajutott utasokon, — 260 — Miközben Anderson a hűtőbe töltötte a vizet, megérdeklődte, merre juthatnak el a legkönnyebben és a legrövidebb úton Santa Fébe. — Ha oda igyekeznek, akkor bizony nem jó irányban haladnak — válaszolta a rendőr. — Már régen jobbra kellett volna térniük. Ha már erre indultak, azt ajánlom, menjenek Demingig és ott, a város Után mintegy fél mérfölddel, az első útkereszteződésnél térjenek le jobbra, a 26-os számú országúira, s azon menjenek tovább északi irányba. Autójába tette az üres vizeskannát, s búcsút intett — Szóval Demingig, és akkor jobbra. Jó utat. A járőrkocsi hamarosan eltűnt a szemük elől. Anderson nevetve megjegyezte: — Alaposan félrevezettük. Hamarosan lezárják az észak felé vezető utakat, de mi akkor már messze leszünk innen. — Mégpedig nyugatra — fűzte hozzá Byers. — Talán már rábukkantak Lexingtonra, akkor pedig tudják autónk számát. Ez nagy baj.,. — Most-ült te hátra. Felváltalak a kormánynál — mondta Byers Christienek. Néhány mérföld után akadozni kezdett a motor, s majd leállt. — Ha ez így megy tovább, hamarosan a nyakunkon lesznek — jegyezte meg Anderson elkeseredetten. Kiszálltak és tanácstalanul körülállták a kocsit. Mind a hárman tudtak vezetni, de a motorhoz egyikük sem értett. Szerencsére hamarosan egy tehergépkocsi közeledett. Integettek neki. A vezető hajlandó volt őket elvontatni a legközelebbi benzinkúthoz. — 261 —
