Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

Mélyben rejlfi hegyek... 2500 méterre fúrnak Tamásiban Ä tamásiak szemében kép­zeletbeli kérdőjellé görbül a sokemeletnyi magas fúróto­rony acélváza. Már több, mint egy év óta az a kérdés fog­lalkoztatja a közvéleményt — a járás, a község vezetőit, a lakosságot —, hogy sikerül-e olyan meleg vizet találni* amelyet egyformán lehet me­zőgazdasági és kommunális, illetve idegenforgalmi célokra hasznosítani, ugyanúgy, mint a közeli, Somogy megyei Igaion. (A tavalyi közvélemény-kuta­tás során több tamási olvasónk kért erre választ.) Sikerül-e megtalálni a kéré­séit vizet? Ez a kérdés leg­alább annyira izgatja a fúrást végző munkásokat, az irányító szakembereket, a föld mélyét, „vallató” geológusokat ás, mint a tamásiakat. A kútfúrók elsősorban mun­kájuk gyümölcsét szeretnék a föld mélyéből felszakítani, an­nak a munkának a gyümöl­csét, amely egy cseppet sem irigylésre méltó. Ha van még egy szakma, amelynek igazán, a maga valóságában dacolni kell az időjárás viszontagsá­gaival, akkor az a kútfúróké. Esőben, hóban, metsző hideg­ben, kánikulai forróságban egyformán kell végezni a mun­kát, birkózni csövekkel, több mázsás vaskoloncokkal. Nehéz, egész embert kívánó munka ez, amelyben néhány év után rendszeresen kiütközik a jel­legzetes betegség, a reuma. Lent, a pádon és fent, a ma­gasban dolgozókat védi ugyan valamelyest a ponyvafüggöny, mégis, előfordult, hogy a met­sző hidegtől sírva jött le a fú- pómunkás a fenti állványról. Hogy miért vállalják mégis? Mert mindig izgalmas számuk­ra, mii rejt a föld mélye, mi­lyen sok millió éves titkokat. És ha úgy ér véget a fúrás, hogy nem hoz sem vizet, sem olajat, sem gázt, sem ásványt, akkor is gazdagította a tudo­mányt. Mi Is tulajdonképpen a ta­mási kutatófúrás eddigi ered­ménye? Erről beszél Major József, a kútfúrás vezetőjének helyettese. — Először is, bemutatom önmagunkat: a Vízkutató Vál­lalat ceglédi üzemegységéhez tartozunk. A negyedik hónapja vagyunk itt, Tamásiban. Fő munkaterületünk az Alföld, de több helyen dolgoztunk már a Dunántúlon is. Legutóbb Pá­pán vízellátás céljaira fúrtunk 2400 méter mélységű kutat. — Számunkra izgalmas min­den egyes fúrás, mert a leg­több rendszerint valamilyen meglepetést okoz. Annak ide­jén a mi brigádunk fúrt Tá­pén víz után, és végül is olaj tört fel. — Itt is számítanak megle­petésre? — Meglepetésre mindig, mindenütt felkészülünk. Sőt, úgy mondhatnám, a várható veszélyekre is, ezért dolgozunk például itt is gázkitörést gátló szerkezettel. Meglepetés? Ed­dig az, hogy a geológusok ko­rábbi feltételezésétől eltérően még mindig nem értük el azt a triász mészkövet, amelyben a meleg vizet feltételezik. — Milyen mélységnél tarta­nak? — Elértük a kétezer mé­tert. További célunk egyelőre két és fél ezer méter. Most éppen átállást végzünk, köny- nyebb rúdazatra térünk át. Az elmúlt napokban kétezer mé­terig bedolgoztuk a béléscsö­veket — ezek végérvényesen bentmaradnak a talajban — és az átállás egyúttal szűkebb fúrási szelvényt is jelent. Az átszerelés után megtartjuk a nyomáspróbát, és a jövő héten ismét megkezdjük a tényleges fúrást. — Hallottuk, hogy a közel­múltban angol cég is közre­működött a fúrásban. — Igen. Olyan kemény kő­zetbe ütköztünk, hogy a mi hagyományos, keményacél- fúróinkkal nem boldogultunk. Olyan gyémántfúróra volt szükség, amellyel csak ez az angol cég rendelkezik. Gyor­san kiszámították: gazdaságo­sabb az ő segítségüket igénybe venni, mint a mi fúróinkkal nyűglődni. Számítunk arra, hogy a hátralevő ötszáz mé­teren még újból igénybe kell venni a gyémántfúrót. Az itte­ni talajösszetételre, a kőzetek keménységére jellemző, hogy amíg az Alföldön egy műszak­ban elértünk ötven—száz mé­teres teljesítményt, addig itt nem egyszer csak öt-hat mé­tert tudtunk lefelé haladni. — A kutatáshoz tartozik az is, hogy ötméterenként, sőt esetenként méterenként ve­szünk kőzetmintát, amelyet laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá. Ezenkívül bizonyos mélységekből — speciális fú­róval — magot kell fúrni. Ez a mag a fúrásszelvény átmé­rőjének megfelelő kőzetdarab. Egy ilyen — pontosan 1999,5 méterről — vett magot mutat Major József. A minta két, egymástól szemmel láthatóan eltérő kőzetréteg törését mu­tatja. —- Ebből a mintából esetleg arra is lehet következtetni, hogy egy hajdani krátertöl­csérbe fúrtunk bele... — Mégis, mire lehet számí­tani? — Az még teljesen bizony­talan. Kérdés, hogy a követ­kező ötszáz méteren rábukka­nunk-e a triász mészkőréteg­re? Ha az alaphegységet elér­jük — amely esetleg éppen csillámpalát tartalmaz — ak­kor nem fúrunk tovább, akkor munkánknak eredményével csak a tudományt gazdagítot­tuk. A többemeletnyi magas to­rony két szára között acél­sodronyokon szinte játszi köny- nyedséggel halad fel és le a sok mázsás vaskolonc, amely egymás után süllyeszti a mélybe az acélcsöveket. — Kétezer méter mélységnél a fúrófej és a szár súlya het­venöt tonna... A torony tövében kétszázöt­ven lóerő dübörög, csak kia­bálva értjük egymást — Pedig most csak egy gép­egység dolgozik... Szalóki Béla fúrómester bri­gádjának tagjai már intések­ből megértik egymást. A gépektől a kipufogógázt, füstöt föld alá süllyesztett cső vezeti el jó húsz méterre. Óvó­rendszabály ... Akárcsak a munkások fején a műanyag sisak. Utánfutós ZIL érkezik, csö­vekkel megrakva. A sofőr Major Józsefet keresi. — Ha jól emlékszem, utol­jára Szentesen találkoztunk... A toronyig Sz—100-as csinál utat a sárban a tehergépko­csinak. A tamásiak érthető izgalom­mal várják, mit rejtenek a mélyben húzódó hegyek... BI. Népújság 3 1969. március 8. Visszhang Vannak Kétyen „ördögök“!? Előfizetőié vagyok a Népúj­ságnak és azt rendszeresen el is olvasom. A vasárnapi cikk­ben olvastam, hogy Vannak-e Kétyen ördögök? Éntőiem ugyan nem kérdez­ték, de ha most megkérdez­nének, én is azt mondanám, hogy vannak... És lopnak is. A múlt héten péntekre virradó éjszaka ugyanis Hajdú Lajostól és még egy másik kétyi la­kostól elloptak nagyon sok száradni kiteregetett fehérne­műt, ágyhuzatot. Válasz a „Sár A Tolna megyei Népújság 1969. március 5-i számának utolsó oldalán „Sár és sötét­ség” cím alatt észrevételezték Szekszárdon, a Mártírok teré­nek közvilágítását. Vállalatunk jellegére való tekintettel csu­pán a cím második felére kí­vánunk reagálni a következő felvilágosítással: A tér északi oldalán a fo­lyamatban lévő építkezések miatt bizonyos villamos-háló­zatszakaszok lebontásra kerül­tek. Azon fémszerkezetek azonban, amelyeken közvilá­gítási lámpakarok voltak, meg­maradtak. A lámpatestek ter­mészetesen üzemelnek is. A művelődési ház építése miatt a téren parkrendezés is lesz. Ennek során áténítésre fog ke­rülni a Beloiannisz utcától a Mészáros Lázár utcáig a teljes közvilágítás, figyelembe véve már az új gyalogjárdát is. A rendezés terveit a városi ta­nács még 1967. év első felében elkészítette, sajnos a kivitele­A rendőrség kora reggel ku­tyával kivonult a helyszínre. Nem tudom hagytak-e nyomot maguk után hátra a tolvajok, de senki nem találkozott ve­lük, láthatatlanok, nyomtala­nok. .. Felültek a seprőre éjféli 13 órakor és ellovagoltak, azóta se hírük, se hamvuk. Odafönn talán most festik át, vagy ép­pen csinálják belőle húsvétra az ünnepi ruhákat. BALOG ADAM Két\ és sötétségire zés értelemszerűen csak az építkezés befejezése után kez­dődhet meg. A esatomafektetések miatt szükséges feltárások biztosítá­sáról, esetleges kivilágításáról az illetékes kivitelezőknek kel­lene gondoskodni. Az építke­zésre és az elkövetkező park- rendezésre való tekintettel ja­vasolnánk az átmenő gyalo­gosforgalmat a tér jobban meg- világítStf déli oldalára irányí­tani, esetleg tSÖTSk segítségé­vel. DSnAsz Üzletigazgatósága. Saekszárd A szerkesztőség a válasszal egyetért, azzal a megjegyzés­sel, hogy ,,A lámpatestek ter­mészetesen üzemelnek is” mondat csak a glossza (rövid kritikai újságcikk) megjelené­se óta érvényes. Egészen pon­tosan: a cikk megjelenése előtti estén gyulladtak ki a lámpák, addig asak egy világított. A tájékoztatásról A Tolna megyei Népújság február 7-i számában „Három vonat a hóban” cím alatt meg­jelent újságcikkben foglaltak­kal kapcsolatban közlöm, hogy a hófúvás, vagy egyéb termé­szeti csapások következtében bekövetkezett forgalmi akadá­lyokról, egyéb nehézségekről készséggel adunk felvilágosí­tást. A helybeli helyzetről a KPM-utasitás szerint az ér­dekelt szolgálati főnökség, az igazgatóság egész területét érintő eseményekről pedig az igazgatóság vezetője, vagy meg­bízottja tájékoztathatja a szer­kesztőséget. Az utazóközönséget ezen akadályokról állomásaink a pénztárnál kifüggesztett hir­detménnyel, élő szóval és ahol rendelkezésre áll, utastájékoz­tató hangosbemondó útján is értesítik. Nagyon szívesen vesszük, ha az utazóközönség sajtó útján is helyes, megfelelő tájékozta­•ást kap. Ehhez minden segít­séget eddig is és • Jövőben is megadunk. ­A hivatkozott újságcikk előzményei az említett utasí­tás félreértésén kívül (nem érezte magát a főnökség ille­tékesnek szekszárdon Kívül) részben azzal magyarázhatók, hogy a helyi pályafenntartási főnökség csak Tolna megye egészen kis területére illetékes és ezért átfogó jellegű felvilá­gosítást nem is adhatott. Vi­szont helytelenül hivatkozott arra, hogy a hóakadályok eset­leg nem jó fényt vetnek a vasút munkájára. Ugyanis a rádió és a televízió naponta több ízben is ismertette azok­ban a napokban a fennálló hó­akadályokat, továbbá mi is minden lehető eszközt megra­gadtunk, hogy a Hóakadályok­ról utasainkat elindulás előtt értesítsük. DB. SZABÖ TIBOR az igazgatóság vezetője Mecseki Szénbányák felvesz vájártanulókat. Jelentkezni lehet az általános iskola 8 osztá­lyát végzett 14—17 éves fiataloknak az 501 .sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetnél : Komló, Ságvári E. u. 9. Tanulmányi eredménytől füg­gően havonta 60—540 Ft-ig ösztöndíjat kap­nak, ezenkívül szerződéskötés esetén I. évben havi 200 Ft, II. évben havi 300 Ft tanulmá­nyi segélyt fizetünk. A III. évesek teljesítménybérezésben dolgoznak. Kollégiumi bentlakásos ellátást biztosítunk. (98)

Next

/
Oldalképek
Tartalom