Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
A minap itthon, etru barátommal vitatkoztam Az volt a vitatéma: kiről, mikor, hol, hogyan lehet véleményt mondani. Én elmondtam egy esetet. Éppen Londonban tartózkodtam, amikor odalátogatott Nixon. Látogatásáról bőven írtak a lapok, közvetítetlek a rádió- és tv-állomások. Nekem egy harmincéves rádióriporter beszámolója tetszett a legjobban. Ezt a rádióriport ért David Dimblebynek hívják és a BBC-nél dolgozik. Nixon érkezéséről így számolt be: .,.. .Inkább egy kereskedelmi vállalat menedzse vére emlékeztet, mint államfőre. . . Nemrég még azt hitték róla. hogy politikailag elhalálozott... Olyan embernek látszik, akitől nem volna bátorságunk akár egy használt autót is vásárolni. . .” Megemlékezett Wilson miniszterelnökről is. éjképpen; .,. . Wilson olyan ember benyomását kelti, mint aki azon gondolkodik, hogyan lophatná el Nixon vacsoráját. . Ugyanő közvetítette Nixon elutazását is. Amikor a repülőgép a magasba emelkedett, Dimbleby East Kitt híres versét idézte: ..Amikor a cirkusz kivonult a városból, mi csak álltunk és integettünk, . ." — Ezeket mondta Dimbleby, vagyhogyhívják Ni,Toriról, meg Wilsonról? — kérdezte a barátom, — Ezeket! — Ez semmi! — Hogyhogy semmi? — Nixonról, meg Wilsonról mondhatunk még különbeket is — és ő sorolni kezdte, hogy miket mondhatna még. de én ezeket nem írhatom le, mert a nyomdafesték is belepirulna. Amikor elsorolta » jelzőket, akkor megjegyezte: — Nixonhoz nem kell bátorság, meg Wilsonhoz sem. Jöjjön ide az a fickó és mondja meg a véleményét mondjuk arról az igazgatóról, aki ott igazgató. ahol ő dolgozik. Akkor elismerem, hogy bátor. Sót, akár hősnek is nevezem, ha úgy tetszik... Mindezen en mélyen elgondolkodtam, (tudja a. szerkesztő úr. hogy én mindenen mélyen elgondolkodom). és arra a következtetésre jutottam: valóban ki kellene próbálni Dimblebyt nálunk is. Ha valóban meg merné mondani a véleményét a saját főnökeiről, akkor vissza lehetne engedni a BBC-hez rádióriporternek. Sőt. vissza is mehetne, mert vem lenne más választása. Erről jut eszembe, ha az ember pálinkát iszik, akkor nagyobb a bátorsága, de akkor meg azt mond ják rá: „Bolond lyukból bolond szél fúj”. Nem hiszik el neki az igazat. Azt mondják: „Mondja meg holnap, amikor józan lesz". De akkor már nem, mondja... Majdnem elfelejtettem, ha ezt most el nem mondom, bizony eszembe nem jut, hogy a magyar ipar ellátja a háztartásokat pálinkafőző edényekkel. Igaz, hogy nem ezen a néven hozzák forgalomba, de a derék magyar honpolgárokon nem lehet kifogni. Tudják, hogy nálunk hiánycikk az igazi pálinkafőző edény, de mint minden hiánycikket, ezt is pótolni lehel mással. Mint mondtam, ezt már megszokták: ha nincs amit keresnek, akkor vesznek helyette hiánycikkpótlót. Vagyis kukta edényt. Azt mondják, ezzel kitűnően lehel pálinkát főzni. Van, akit elkapnak, van, akit nem. Akit elkapnak, azt elítélik. A napokban is hallottam egy esetről. Egy ismerősöm, mesélte: valaki pálinkát főzött, feketén. Rendkívül súlyosbító körülmények nincsenek. Mit gondol. Hári bátyám, mennyit kap érte az illető? — Hatvan forintnál semmivel sem többel. — Hogyhogy hatvan forintnál semmivel sem többet? — Úgy. hogy a feketén főit paünkánai literenként ennyi az ára’. Félreértettem a dolgoi. Ö börtönre gondolt — én meg literre, meg forintra. Hiába, megesik az ilyesmi az emberrel, főleg ha már öregszik. Persze, azért annyira nem vagyok, feledékeny, hogy elfelejtsem elmondani: nagyra tartottam a magyar bűnözőket eddig, mert akadt köztük, aki a sz.. ,-ból is pénzt csinált, de most már csökkent a szememben a magyar bűnözők értéke. Ennek oka: a malmöi bíróság tárgyalásán 30 korona pénzbüntetésre ítéltek egy olasz származású pincért, mert ittas állapotban bántalmazta a vendégeket. A tanúk egy "része szinten olasz volt A pincér vállalta, hogy a tanúk. vallomását lefordítja svédre. Szolgálatáért 50 koronát kapott, tehát a verekedő pincér 20 koronát keresett a verekedésen. Kifizetődő verekedés volt. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Mozaikok Liszt Ferenc- anekdota 1822-ben a tízéves Laszt Ferenc szüleivel Bécsbe érkezet; Bécsben apja megállapodott Carl Czemyvel, aki zenére oktatta a rendkívül tehetséges gyermeket. Az első 12 óra leteltével Liszt Ferenc megjelent a tanáránál és átnyújtotta neki honoráriumát. A tanár azonban nem fogadta el a honoráriumot azzal az indoklással, hogy legjobb tanítványának gyors fejlődése a legszebb jutalom fáradozásáért. A gyermek Liszt nagyon meglepődött tanára nagyvonalúságán és így válaszolt: „De tanár úr, ha ez így megy tovább, a végén még önnek kell fizetnie nekem Egy kis félreértés A vadnyugaton a sheriff- helyettes beront a főnökéhez és örömmel újságolja: — A fickó természetesen beismerte a dolgot. Ámde meg kell hagyni, hogy nehéz munka volt... — Az Isten szerelmére, hiszen az a vádló volt! I féri msMtiyja Megőrjítesz! — fakad ki a férj. — Olyan holmikat vásárolsz, amelyekre nincs szükséged, olyan pénzen, amelyet kölcsönkérsz, s csupán azért, hogy olyan embereknek imponálj, akiket ki sem állhatunk4. lehagy elkopjon Az egyik skót szálloda halijában a tükör felett a következő felirat olvasható: „Kizárólag nagyrabecsüM vendégeink használatára,1? Túlbecsülte Indiana amerikai államban egy baptista pap összeadott egy jegyespárt. Ilyenkor az a szokás, hogy az ifjú férj fizet, a. szertartásért. Ezért hát megkérdezte: — Mivel tartozom, esztelendő úr? — Adjon annyit, amennyit, ez önnek megér — válaszolta diplomatikusan a pap. Az ifjú férj a zsebébe nyúlt és átadott a papnak egy dollárt. Erre ő végigmérte a menyasszonyt és az ifjú férjnek visszaadott 50 centet. Népújság 10 Házasság óh 1 — Neki tetszel, inest még csak a gyerekek vannak visz- ml — Ne izgulj, tombolán nyertem. de a férjem a bécsi fitbaraiőiiíátUM játssífe LÄ1\ ** Már huszadszor mondom, ha nem kém bocsánatot, rásscfunegyek a mamához. > / 1*3». mÁrste* bo*y 2* «egt múlva M * iréfilc im) vatta»,
