Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Fiatalok új lakásban

Beszélgetés Szabó Gézával, a KISZ- megyebizottság első titkárával

Ha végigjárunk egy új la kótelepet, ott szép számmal találunk fiatal párokat is. Halljuk, hogy ez is, az is új lakást kapott vagy épített magának. Másutt meg azt halljuk, hogy hányán kilincselnek lakásügyben. Szekszárdon és Bonyhádon a KISZ* lakásépítési akciót szervezett a fiatalok részére, de másutt is foglalkozik ilyen témával. A KISZ VI kongresszusa tízezer lakás épí tését irányozna elő fiatalok részére a különféle KISZ-akciók keretében. Ez a számadat a harmadik ötéves terv időszakára vonatkozik. Ebből Tolna megyére 570 lakás jut. ami megoszlik Szekszárd város és Bonyhád, Bátaszék, Dombóvár, Paks, Tamási, Dunaföldvár, Simontomya és Tolna község közt. Kiutalás révén is sok fiatal jut illetve jutott új lakáshoz. Ennek ellenére a fiatalok lakásproblémája nem kicsi. Erről beszélgettünk Szabó Gézával, a KISZ-megyebizottság első titkárával.

Szabó Géza: — Azzal kezdeném, hogy Tolna megyében jelenleg mintegy 2000—2100 lakásigénylőt tartanak nyilván. Ebből mintegy 700—800 a 30 éven aluli, tehát a fiatal lakásigénylők száma. Többségük, több mint háromnegyed részük fizikai dolgozó. A lakásigénylő fiatalok száma állandóan nő a lakáshoz jutók nagy száma ellenére is. Közköltségen nem épülhet annyi lakás, mint amennyi szükséges. Ezzel máris adott a problémánk.

Újságíró: — Talán hozzátehetnénk, hogy egy mai fiatal jogos igénye más, mint apáink idejében volt. Akkoriban, ha összekerült egy fiatal pár a társadalom zömét alkotó, dolgozó rétegben, akkor az nem is álmodott többről, minthogy továbbra is együtt, egy szobában lakjon valamelyik szülővel. Most egy fiatal pár esetében az a legalacsonyabb igény, hogy legalább külön szobájuk, legyen. Ez az igény jogos is. A fiatalok önálló keresettel rendelkeznek, természetes, hogy önálló életre törekszenek. Mellesleg, a felmérések szerint sokkal több a jól sikerült, kiegyensúlyozott házasság az önálló életet élő fiatalok körében, mint egyébként.

Szabó Géza: — Igen, a probléma-komplexum egyik meghatározója az igények megváltozása. A lakásra váró fiatalok részére ez azonban nem vigasztaló. Inkább arra kíváncsiak, hogy milyen kilátásaik vannak a lakáskiutalást illetően. Elsősorban mi is ezzel az oldallal foglalkozunk. A nép- gazdasági viszonyokat, az új lakásépítési és kiutalási koncepciókat figyelembe véve az a véleményünk, hogy egyetlen megoldás lehetséges: fokozni a fiatalok körében a saját erőt, a másik oldalról pedig számítani bizonyos közösségi támogatásra, s így lényegesen előreléphetünk.

Újságíró: — Ezt jó lenne egy kicsit részletezni.

Szabó Géza: — A felmérések szerint körülbelül 40—50 000 forint az az összeg, amit egy dolgozó fiatal pár össze tud gyűjtögetni. Nos, ez jó induló alap lehetne, ha számításba vesszük, hogy mérsékeltebb igényű lakásokat is lehetne építeni. Jelenleg egy társasházi lakás költsége 240 000 forint körül van, s ezt le kellene szállítani mondjuk 180 000 forint körüli összegre. Véleményünk szerint ez a lakások korszerűségét alapjaiban nem befolyásolná. Mondjuk 110 000 forint kölcsönt adna az OTP, de a munkáltató is hozzájárulna egy jelentősebb összeggel — az érvényes rendelkezések értelmében —. így máris elérhető lenne legtöbb fiatat részére a modern lakás. Persze, hangsúlyozni kell, hogy ígv sem egyszerre, hanem fokozatosan oldódna meg a fiatalok lakás- problémája.

Újságíró: — Igen, de ebben még mindig nincs benne a telekár, ami pedig meglehetősen magas, mert a telekárak kialakításakor figyelembe kell venni a kommunális költségeket is.

Szabó Géza: — Társasházakról van szó, itt a kommunális költség aránylag alacsonyabb, de természetesen arra is szükség lenne, hogy a tanács mérsékeltebb összeget számítson fel ilyen címen, s ott biztosítson telket, ahol az a legolcsóbb. Ha ugyanis ultramodern lakásokat, drága közművesítést, telket veszünk alapul, s hozzászámítjuk, hogy az építőipari árak felfelé tendálnak, akkor semmiképpen sem valami derűs a fiatalok kilátása. Azon vitatkozni nem lehet, hogy fokozni kell a saját anyagi hozzájárulást, ám az ilyen feltételek már meghaladnák a fiatalok reális teherbíró képességét.

Újságíró: — A vállalatok a fejlesztési alap terhére lakásokat is építhetnek, ez hogyan érinti a fiatalokat?

Szabó Géza: — A vállalati sajáterős lakásépítkezés tulajdonképpen most kezd elterjedni, így inkább arról beszélhetünk, hogy ezzel kapcsolatban mi mit javasolnánk. Azt, hogy az ilyen címen rendelkezésre álló pénzt ne egy-két komplett lakás megépítésére fordítsák, htmem több dolgozót, köztük fiatalokat segítsenek hozzá saját lakáshoz. A jelenlegi helyzet ugyanis óhatatlanul feszültséget szül: egy vállalatnál csak egy-két lakás épül évente, következésképpen csak egy-két dolgozó részesül a közpénznek ebből a részéből. De ha mondjuk 40 000 forint támogatást nyújt egy-egy személynek, akkor ugyanannak az egy lakásnak az árából 5— 6 dolgozó részesül, s ez micsoda különbség. Ezáltal a fiatalok is jobban stabilizálódnának a vállalatnál, könnyebb lenne a törzsgárda felújítása.

Újságíró: — a fiatalok lakáskérelmeit illetően felvetődik egy elvi kérdés: a család- alapítás feltétele a lakás. Ezen nem lehet vitázni, ha két fiatal összeházasodik, jogosan igényli a lakást. De vajon minden fiatal házaspár egyformán jogosult-e lakásra? Nincs-e valahol minőségi különbség? Két példát mondok el, az ellenkező végletek megvilágítására. A fiú 19 éves, a lány 18. összeházasodnak, jogukban áll. Mellesleg, meglehetősen gyakori a 20 éven alu- 'iak házassága. Énpenhogy ki- ' "Tűitek az iskolából, s leg- 'bb esetben e1 helyezkedtek, ’e a munkahetükön még meg 'em melegedtek. A társadalom kasszájába tulajdonképpen

még nem tettek be egy fillért sem, de mint fiatal házaspár, beadják a lakáskérelmüket. A másik eset: a fiú 29 éves, a lány 27. összeházasodnak, ök már évek óta dolgoznak, mindkettőnek megfelelő szakképzettsége van, újítottak, munkájukért megannyi erkölcsi és anyagi elismerés kaptak. De persze részükre is a lakás a legfontosabb. Vajon egyforma-e mindkét igény jogossága? Szerintem lényeges különbség van a kettő közt.

Szabó Géza: — Szerintem is differenciálni kell az igényeket. Mindkettő beletartozik a jogos kategóriába, de először nyilván az jön, aki már adott is a társadalomnak. Az imént mondtam, hogy az igényeket, ideális körülményeket figyelembe véve is fokozatosan lehet kielégíteni. Nos, amikor ezt mondtam, hasonlókra is gondoltam: differenciálni kell a jogos igényeket. De az új koncepciók önmagukban is ilyen differenciálásra késztetnek. A lakáshoz jutásnak mindenképpen feltétele lesz a saját erő. Nos, aki most kezdi a munkát, nyilván nem rendelkezhet az induláshoz szükséges összeggel sem. Éveken keresztül kell dolgozni és gyűjtögetni ahhoz, hogy legyen elegendő pénze. Közben ő is abba a kategóriába kerül, amelyik mondhatja magáról: „Tettem már valamit a közösség asztalára”.

Újságíró: — Nagyon jó, hogy a KISZ vezptői is látják a saját erőfeszítés szükségességét. Ez előfeltétele a témával kapcsolatos helyes tudat kialakításának. A jelenlegi lakás-légkört ugyanis meg kell változtatni, s ennek megvannak a maga tudatformálási feltételei is. A fiatalok egyéni tervezéséből, anyagi kalkulációjából eddig valahogyan kimaradt a lakás. Megrekedtek a nyári üdülésnél, utazásnál, divatozásnál, s a meglehetősen gyakori szórakozásnál, a lakásterv pedig a „majd valahogyan lesz”-re és a kiutalási kérelemre szükséges, igen csekély ösz- szegű illetékbélyeg költségére, legfeljebb a jó ismerős remélt támogatására zsugorodott ösz- sze. Üdüljünk, utazzunk, divatozzunk, szórakozzunk, de a tervezési központba a lakást kell helyeznünk, még a házasság előtti években is — ezt meg kell majd tanulni, mert a családi élet szempontjából mégiscsak a lakás a legközpontibb.

Szabó Géza: — Igen, ezzel így számolunk. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű. Tudok olyan fiatalról, aki -kezdőként meglehetősen magas jövedelmű állásba került, autója van, nagy összeget költ külföldi utazásra, de az még nem jutott eszébe, hogy lakásra is kellene gyűjtögetni. A fiatalok többsége persze mérsékelt jövedelmű, s nem kis erőfeszítést jelent számára a saját lakás. De ahhoz, hogy a többség részére elérhető perspektíva legyen, előtérbe kell helyezni a közös teherviselést. Egyébként jó lenne, ha a fiatalok közül mind többen elmondanák véleményüket ezzel kapcsolatban.

BODA FERENC

Molnár Károly:

A látható légió

A légiósok élő négyszöge előtt új színt kapott a fű. Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak vörösek. Az egyoldalú csata nyomai.

Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta százada helyzetét. A levegő óráról. órára forrósodott, egyre inkább elviselhetetlenebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mert fák nem voltak a közelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zöldellt néhány kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszállva az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondjait az is, hogy embereinek a kulacsát reggel már nem tölthette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó számottevő tartalékot is elveszítették.

I

— 22 —

— Elfoglaljuk a haciendát — mondta a tiszt az altisztjeinek. — A falak mögött védekezünk.

Gyanakodva néznek körül a légiósok a hacienda udvarán. Pillanatok alatt átkutatják, mert azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azonban elhagyatottak, csak gyíkokat és kígyókat találnak a szétszedett kocsik óriási kerekei alatt ’

Az altisztek intézkednek és a katonák teljesen birtokba veszik a hacienda valamennyi részét. Seszínűek a falak, a nap teljesen kifakította. Talán húsz éve üresek az épületek. Nyilván egy hosszú száraz időszak riasztotta el innen a lakókat

A légiósok átvizsgálják fegyvereikét, felkészülnek az újabb harcra. A mexikóiak azonban nem siettek, mert mint igazi lovasok, először lovaikról gondoskodtak. Állataikról leszedték a nyerget és kipányvázták őket az árnyékban, mert most már gyalogosan akarták folytatni a küzdelmet

Danjou határozottan adja ki a parancsait:

— Egy raj álljon az egyik kapuhoz... egy másik helyezkedjék el a másik kapuhoz... Mielőtt elindultok, kiosztom a maradék borunkat.

A százados az övéről leakaszt egy kulacsot Felemeli a magasba, hogy mindenki jól lássa.

— Ennyi az egész készletünk — mondja a tiszt. — Egy liter. Mindenki igyon belőle.

Sok nem juthatott egy embernek. De mindenki ivott.

A két raj elindult a kapukhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett el, ahol a haciendát körülvevő fal kövei szétgurulva a földön hevertek.

— Ezt a rést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados. — Két raj szállja meg a hacienda lakószo— 23 —

báit. A század maradéka legyen az udvarban. Tartalékként.

Morzicki őrmesternek fontos szerep jutott. Ö felmászott a tetőre, onnan figyelte és azonnal jelentette a mexikóiak minden mozdulatát. Nem ismerte a félelmet. Az őrmestert az ellenség jól látta és így minden pillanatban könnyen lelőhette volna. Mégsem vették célba.

i

Kilenc óra öt perc az idő. Egy parlamenter jelent meg a hacienda előtt. Már messziről hatalmas fehér kendőt lobogtatott és felkiáltott a tetőre. Szavait Mor- zickihoz intézte, nyilván azért, mert csak őt látta, mert a többiek biztos védelmet nyújtó fedezék mögé rejtőztek.

— Franciák! — kiáltotta a parlamenter. — Adjátok meg magatokat. Mi túlságosan sokan vagyunk. Minden harc értelmetlen... Semmi értelme az ellenállásnak.

Csend. Csak a keselyűk szárnyának suhogása hallatszott. A parlamenter szünetet tartott, mintha válaszra várna. A mexikói nem tudhatta, hogy a falak mögött olyan emberek várják a küzdelem folytatását, akik nem sokra becsülik életüket. Nem jött semmi válasz.

A parlamenter végül ezt mondta:

— Milan ezredes garantálja az életeteket.

Danjou felszólt Morzickihez:

— Intsen őrmester, hogy a parlamenter távozzon. A

harcot folytatjuk. i

Az őrmester szó nélkül teljesíti a parancsot. A mexikói megfordul és visszaindul a csapatához.

— Eltávozott a parlamenter — jelenti Morzicki.

— Mi katonák vagyunk. A kötelességünk, hogy harcoljunk — mondja a százados. — A diplomaták dolga a tárgyalás. Őrmester, jöjjön le a megfigyelőállásából.

— 24 —