Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
llllllllllilliilllimilllllllllllllimilltllllllllllllllllllimilllllllllimtlllllilllillllllM llllil Mill IHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIHHIIM •• MILLIOMOSJELOLTEK | © Típusok E Hasznos dolog eltölteni a totó-lottó irodában E egy-egy forgalmas délelőttöt. Nemcsak a külön- 5 böző embertípusok, az elejtett félmondatok, mu- S latságos rítusok is kitűnően szórakoztatnak. A E lottózókat figyeltem, a szerencsejáték-kedvelők 5 legnagyobb táborát. Megpróbálom nagyjából rendszerbe szorítani = megfigyeléseimet, tudva, hogy ezen belül még S számtalan variáció lehetséges, akárcsak a lottó- = ban. A konok. Nem kell különösebben bemutatni, E az emberek (mármint a lottózók) nagy többsége £ ide tartozik, öt, vagy tíz száma van, évek óta E minden héten azt játssza meg. Tántoríthatatla- E nul hisz benne, hogy egyszer sor kerül az ő E számaira is, — csak legyen türelme kivárni. Tü- E reime általában van, mert elég három-négy hó- E napig rendszeresen játszani ahhoz, hogy ne mer- — je abbahagyni: „Gutaütést kapnék, ha pont a kö- E vetkező héten jönnének ki a számok...” A konok E lottózó számai legtöbbször családi évfordulók, s születésnapok kombinációja. Hitkán változtat, s s nemigen játszik háromnál több szelvénnyel. z A tudományos. A szerencse nála csak egy bi- E zonyos tényező abban a számtengerben, amit E évek óta gyűjtögetett különböző variációk, való- E színűségszámítások alapján. Ismerek lottózót, aki E heti tíz szelvénnyel játszik, külön füzetet vezet, E grafikonokat rajzol a számok esélyéről, s hétről E hétre bonyolult számítások alapján kombinál. A E füzetekben tíz esztendő óta gyűlnek a számok, 5 variációs lehetőségek, s a különböző színű grafi- E konok több ívnyi papíron hirdetik készítőjük ki- E tartását. E Az alkalmi. Nem lehet teljes egészében a sze- E rencsejáték-űzők táborába sorolni, mert nem ál- E landó játékos. Időnként vesz egy-egy szelvényt, E villámgyorsan, gondolkodás nélkül kitölti, s azzal E dobja be.: „nem számít, ennyit elveszíthetek.” Persze, az alkalmi lottós is ravasz: miközben z közömbösséget színlel, arra gondol: talán éppen Z azzal fogja Fortuna kegyeit megnyerni, hogy nem E zaklatja állandóan. Az alkálmiak közé kell so- E rolni a „háromharmincasokat” is: éppen van há- = romharminc a zsebében, annyit kap vissza az E üzletben, stb. Észrevehetően emelkedik a lottó- E ik száma abban a helységben, ahol a sorsolást E tartják. Ilyenkor többet vesznek a rendszeres já- = ékosok, de sok az alkalmi lottós is. Fortuna pedig fütyül a húzás helyére, azt hiszem, nem fordult még elő, hogy azon a héten, abban a községben nyertek volna számottevő összeget, ahol a sorsolást tartották. Az alkalmi lottózóból egyébként roppant köny- nyen állandó játékos lehet, ha egyszer netán eltalál egy, vagy két számot. Menthetetlenül bízik abban, hogy a következő héten övé lesz a főnyeremény... A módszeres. (Ha nem lenne sértő, babonásnak is nevezhetnénk). Egyébként a legérdekesebb, legváltozatosabb dolgokat produkáló csoport. Nincsenek túl sokan, s akadnak közöttük olyanok is, akik többé-kevésbé tréfából csinálják, de olyanok is, akik véres komolysággal. Lehetőségek sokasága: lehet becsukott szemmel egy körbélyegzőből stemplizni a telefonkönyvet, s ahol a meghatározott két betű „keresztülmegy”, azt beírni, autók rendszámát lesni, szerdán egy órakor (13) bedobni, „jóízűen” megköpködni, a számokat ártatlan lánnyal, vagy cigányasszonnyal beíratni, minden x-et más tollal beírni, megálmodott számokat játszani... és még ki tudja, hány féle új módi babona van „forgalomban” a lottózók körében. Módszerükhöz általában ragaszkodnak, néha annak ellenére is, hogy tudják: nevetséges, amit csinálnak. Láttam férfit, aki előbb jól körülnézett, mielőtt megköpködte a szelvényt, de olyat is, aki háromszor keresztet vetett. A hazárdőr. Bizonyos alaptőke szükségeltetik hozzá. Véleményem szerint elég sok, de ezt t hazárdőr nem vallja be. Azt sem, hogy pokolian ráfizet az üzletre, inkább igyekszik elhitetni mindenkivel, hogy havi száz szelvénnyel már kifizetődik a lottózás. Talán ő maga is bízik benne, hiszen lelki szemei előtt már látja az előbb- utóbb „befutó” nagy summát. Börtönben ülő pénztárosok, postatisztviselők, hivatalnokok tanúsíthatják, hogy erre igazán nem lehet építeni... Játék. És csak addig szép, míg az is marad. Nagyon sokan játsszák: kisemberek, nagyobbak, és még nagyobbak. Mindenki egyforma „jelszóval”: hátha... © Tervek „Öh, ha milliomos lennék...” — énekli Zalatnay Sarolta, a népszerű sztár, s a sláger további részében kifejti, hogy neki egy cseppet sem számítana az a néhány millió.. Jó, tegyük fel, neki nem, de rajta kívül kinek ne jutna eszébe: mihez kezdene akkor, ha mégis övé lenne a közel kétmilliónyi summa. A képzelet csak az ötösnél rugaszkodik el, a kevesebb pénznek már úgyis előre meghatározott helye van. A vallomások, amelyek mindig tréfásan hangzanak el —, de meggyőződésem, hogy komolyak — karakterre engednek következtetni. Vajon ki, mire, és mennyit költené, ha milliomos lenne? Egy férfi közölte, hogy első örömében egy hétre kibérelné a szekszárdi borozót, levitetne mindenféle kaját és a haverokkal együtt egy álló hétig fel sem jönne. Aztán házat venne magának, meg egy kocsit, villát a Balaton mellett és istentelen nagy heverészéssel töltené napjait. Volt, aki azt mondta, hogy tulajdonképpen „nem esne kétségbe”, mert négy testvére van, s ha négyfelé elosztja, már nem is sok az a pénz. Azon kívül, hogy vennének egy házat, s azt berendeznék, nemigen változna semmi. Jó kedélyű férfi: egyszer kínos helyzetben a szél elvitte a kalapomat, s mindenki röhögött, hogy futok utána, mert egy kicsit teltebb vagyok a kelleténél. Szóval vennék vagy egy tucat kalapot, a legnagyobb szélben kimennék az utcára, és eszem ágában sem lenne futni utánuk... Nem jó hecc? Ezt az egyet már kigondoltam, a többin meg ráérek spekulálni, ha meglesz a pénz. Egy másik, a dédelgetett tervek közül: „Bemennék reggel a hivatalba, mintha mi sem történt volna. Akkor aztán jól kinyitnám a számat, és a főnöknek is megmondanám a véleményem, amúgy istenigazából. Kirúghatnának, fütyülnék rájuk...” Találkoztam kislánnyal, aki „először is” 35 ruhát csináltatna, mert a leghosszabb hónap 31 napos, vasárnap pedig délelőtt, délután is kell egy; fiatalemberrel, aki mikrobuszt vásárolna és körbejárná Európát, meglett férfivel, aki bankettet adna öszes eddigi nőismerőseinek a Royalban, családanyával, aki felnevelne egy „focicsapatnyi gyereket”, fiatalasszonnyal, aki társasházat venne, s azt fiatal házasoknak adná... ugye, elég ennyi? © Realitás A „lottómilliomosok’' nevét kívánságukra titokban tartja az OTP, általában élnek is vele a nyertesek. Minden „ötös” egy kicsit szenzáció, három-négy napig foglalkoztatja a közvéleményt, aztán elhallgatnak róla. És a nyertesekről sem hallani semmit, nem hívják fe; magukra a figyelmet esztelen költekezéssel, s a milliomost sem játsszák meg. Egyébként csak a szekszárdi lottózóban közel félmillió szelvényt adnak el évente, tízéves a Lottó, és Tolna megyében egyetlen öttalálatos volt. Hát így állunk... D. KÓNYA JÓZSEF iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiimiiiiiiiiiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiimiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiimii Újfajta népbetegség Nemrég nevetve mondta egyik ismerősöm, hogy mi még a gyógyszerfogyasztásból is kultuszt csináltunk, s megérjük, hogy a vendéglátó házigazda nem a szokásos saját termésű borral, vagy a gazda- asszony remekbe készült süteményével kínálja a vendéget, hanem gyógyszerekkel. Hozzáfűzte még, magát sem kímélő gúnnyal: — Csak azt nem tudom, he. annyi a házi doktor, mert dok- torkodik a papa, mama, még a kedves körösztanyánk is, akkor miért panaszoljuk, hogy sokat kell várni a körzeti orvosnál, a rendelőintézetben? Hát szóval... lovunk ugyan kevés van. de azért a sajátosan magyar attrakció marad, átesni a ló másik oldalára. Ügy kezdődött a beszélgetés, hogy közösen emlékeztünk egy nemrég elhangzott előadásra, amely egyebek között arról szólott, milyen veszedelmeket jelent a házipatika a gyermekekre. 1968-ban a megyei kórházban 24 gyógyszermérgezett gyermeket kezeltek, 3—8 éves korúakat. Tíz esetben az ártatlan kinézetű Belloid, Fre- nolon, Atropin, Andaxin, két esetben Hypo okozta a mérgezést! És elriasztóan sok gyermeket kezeltek alkoholmérgezéssel, de maradjunk a gyógyszereknél! Hiszen a szomszéd- asszony, a barátok, rokonok tanácsára szedett gyógyszerek a felnőtt embernek is ellenségeivé válhatnak és válnak, ha nem is olyan drasztikus változatban, mint a mérgezések. Valóban, rosszabbak vagyunk a gyermeknél, aki csak utánoz, aki csak jó akar lenni, amikor kiszolgálja magát a .lázigyógyszertárból gyógyszerekkel, csak abból a színes „cukorkából” akar, amiből nem mindig kap. Betegnek Gyógyszer, egészségesnek méreg ! VIi a gyógyszer? Gyógyszerek tekintünk minden olyan anyagot, amely az emberi, vagy állati szervezet kóros állapotának felismerésére, kezelésére, vagy megelőzésére, a szervezet szabályos életfolyamatainak helyreállítására alkalmaz az orvostudomány, és kizárólag az orvostudomány! E meghatározás elég világos, józan paraszti ésszel is felfogható, hogy egészséges szervezet számára még a legártatlanabb és legelterjedtebb gyógyszer is méreg, a méregtani ismeretek nem hiába osztják fel a gyógyszereket jelzés nélküliekre, egy, vagy két keresztesekre, üres keresztesekre, illetve kábítószerekre. Méltatlankodó barátom elmondotta, hogy a nyáron Romániában járt rokonlátogatóban, és nagyon megtetszett neki valami. Az, hogy ebben a testvéri államban már évekkel ezelőtt megszüntették még társadalombiztosítási alapon is a kedvezményes térítés melletti gyógyszerkiszolgálást. Nincs is házigyógyszertár, nincs gyógyszermérgezés, felelőtlen felhalmozás és így tovább! A gyógyszerek teljes árát lefizető megelégszik az orvos által előírt mennyiség megvételével. — Ha nálunk is meg kellene téríteni a gyógyszerek árát, akkor az emberek meggondolás tárgyává tennék, hány doboz Tetrán B-t tartsanak otthon, és ajánlgassák ukkra- mukkra, hány doboz és hányféle serkentőt és nyugtatót gyűjtsenek össze maguknak, mint a hörcsögök, hogy kínálásra is jusson. Nagyon sokban van igaza ennek az indulatoskodónak. Nálunk is időszerű lenne már valamilyen okos rendelkezéssel gátat vetni a gyógyszerekkel való házi rablógazdálkodásnak. Nemcsak azért, mert milliókat szórnak szét, vagy rejtenek az éveken át kallódó fiolák, üvegcsék, hanem azért, mert egészségügyi kultúránk még ma sem tart ott, hogy az emberek többsége csínján bánjon a gyógyszerekkel, ezeket csak orvosi rendeletre, orvosi felügyelet mellett szedje. Felelősséggel és a gyógyulás szándékával, világosan látva, hogy a gyógyszer csak a betegnél szere a gyógyulásnak. A képzelt beteg számára csak az önmérgezés szere! ,’t' 4 közvélemény józan szárnya 1968-ban az ország gyógyszertár-hálózata 191 millió SZTK-receptet váltott be, tizenkét százalékkal többet, mint az ezt megelőző évben. Optimisták lennénk — oktalanul — ha azt hinnénk, hogy ez a növekedés véglegesnek tekinthető. Az elmúlt négy-öt év során átlagosan 8—12 százalékkal növekedett a gyógyszerforgalom, megfelelő intézkedések nélkül hovatovább oda jutunk, hogy gyógyszeriparunknak termelésben utol kell érnie, sőt, el is hagynia élelmiszeriparunk egynémely ágát. Nem túlzás ez, ha felnagyított is a példa. Népgazdaságunk vajon meddig győzi szusszal a házi felhalmozók szaporodását? Mikor kerül sor a probléma körültekintő rendezésére? Mint mondottuk, valamiféle korlát megszabására feltétlenül szükség van, a kérdés csak az, milyen legyen ez a korlát. Egy bizonyos, a többféleképpen is érvényesülő felelőtlenséget meg kell állítani, ha egyébbel nem, pénzzel gondolkodásra bírni a mai gyógyszerhalmozókat, és botcsinálta házi diagnosztákat, hogy az újfajta népbetegségnek, a házi önmérgezésnek kialakult kultuszát megszüntessük. A rádió, televízió, a sajtó, ezen belül a különféle szak- kiadványok a gyógyszerfogyasztás növekedésének első éveitől kezdve fáradhatatlanul adják a riasztó jelzéseket, hovatovább a közvélemény józanabb szárnya is sürgetni fogja a rendezést. Remélhetjük, hogy illetékeseink is döntésre szánják magukat. Ezt követően valószínű esni fog a gyógyszerfogyasztás, de úgy lesz az jól, ha csak azok folyamodnak a gyógyszerekhez, akiknek erre szükségük van az előbbiekben említettek szerint, azért, mert szervezetük szabályos életfolyamatainak helyreállítására szorulnak — orvosi vizsgálatok alapján! — óa — ,
