Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

\ Első emelet 106-os számú ülésterem Elmélyült, felelősségteljes munka és választópolgárokat érintő kérdések — Betekintés a vb-tagok munkájába Tárlat (Folytatás az 1. oldalról:) s a tényéktől függetlenül han­goztatják, hogy minden a leg­nagyobb rendben, Ordas Jó­zsef vb-tag nyíltan, egyértel­műen tette fel a kérdést: mi­lyen lesz a húsellátás megyei, ezen belül városi vonatkozás­ban? Igaz-e, hogy az első fél­évben a második félév terhé- fogyasztottunk ? Dr. Dimény Imre szintén nyíltan és egy­értelműen válaszolt: kijelen­tette, amit az első félévben elfogyasztottunk, az nem a második félév rovására tör­tént, ettől nem kell tartani. Nem titkolta viszont a minisz­ter elvtárs, hogy valamelyest vannak nehézségek az arányok tekintetében, a sertés, a mar­ha, továbbá a friss és a fa­gyasztott hús szempontjából. „Növekszik a fagyasztott hú­sok aránya, mert a hűtőházak­ban nagy készletek halmozód­tak fel. Tudjuk, a lakosság ezt nem vásárolja szívesen, de mit tehetünk? Fokozatosan ezt a húst is el kell fogyasz­tanunk.” S ez valóban így van. A hűtőházakban felhalmozott készleteket kell először meg­enni \és pazarlás, tékozlás len­ne az amúgy is megcsappant szarvasmarha-állományt rit­kítani akkor, amikor hús, igaz hűtőházi, de van. Élénk, eleven vita Uhrin Vendel vb-tag meg­kérdezte, az OMMI miért ké­szíti sokkal drágábban a komplex . talajvédelmi tel've­ket, mint a társulás? Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes sze­rint; feltételezhető, hogy az OMMI munkája azért drá­gább, mert sokkal több mér­nöki munkát fordít a tervek elkészítésére. A termelőszö­vetkezetek természetesen ma­guk döntik el, hogy az OMMI-nak, vagy a társulás­nak adnak-e megbízást? So- morjai Sándor szerint egyelő­re az egyszerűbb, de olcsóbb, ám mégis hatékony eljáráso­kat helyezik a közös gazda­ságok a talajvédelem terén előtérbe. Ezzel kapcsolatban kért szót Horváth József, a vb elnökhelyettese és' megkérdez­te a miniszter elvtárstól: „Nincs-e lehetőség arra, hogy a talajvédelmi munkák elvég­zéséhez a legmostohább kö­rülmények között gazdálkodó tsz-ek itt, Tolna megyében is kapjanak állami támogatást, segélyt.” Dimény elvtárs sze­rint a minisztérium nem ren­delkezik jó tapasztalatokkal, s a talajvédelemmel kapcso­latban minden olyan, ami in­gyenes volt, a negyedik ötéves tervben meg fog szűnni. „A talajjavításhoz, más vonatko­zásban a pénzügyi feltételeket meg kell teremtenünk, meg is teremtjük, de ingyen nem.” — mondotta a miniszter. Szüllő Béla vb-tág, az állat­járvány időszakában rendsze­resített korlátozó intézkedések egy részét bírálta. „Nincs ér­telme annak, és a jövőben már nem is lehet megcsinál­ni, hogy a do'gozókat járvány idején hetekig bezárják az ál­lattenyésztési telepekre. Ki­szöknek éjjel. Minden vonat­kozásban célszerű lenne az in­tézkedések nagy részét felül­vizsgálni, mert megítélésem szerint azok elavultak.” — ■ mondotta. Dimény elvtárs sze- . rint S?üllŐ! Béla kritikai meg- ' jegyzései jogosak. A megye^és a járások összegezzék a ta­pasztalatokat, hogy azokat a minisztérium hasznosítsa. A A tizennyolcadik és amit még el kell mondani Nyolcán, vagy tízen üljük körül 32 asztalt s az első szavakat in­kább az indulat diktálja: nem ilyen ember volt, nem ezt érde­melte. Az írás, amely A tizen­nyolcadik címen jelent meg, más szándékkal íródott, más érzelme­ket és indulatokat akart kiválta­ni, s ezt egyetlen vitapartner sem vonja kétségbe, mégis a ke­gyeletsértés vádja sokáig ott le­beg felettem. De az egymást vál­tó, s nemegyszer egymásba vágó szavak észrevétlenül egy etikai kérdés köré fonódnak: az ön- gyilkosság egy közéleti ember öngyilkossága indokolható-e, s a magyarázattal együtt mentség is van-e rá? Főleg akkor, ha a végzetest és örökre jóvátehetetlent olyan ember követi el, akinek éle­tében nem volt takargatni valója, emlékét nem mocskolja idegen pénz, becstelenség. Mint Szabó Ferenc esetében, aki A tizennyol­cadik című írás hőse és hozzáte­szem, mártírja, aki tisztán és feddhetetlenül áll az utókor előtt, s tragédiája szomorú figyelmezte­tést jelent, ahogy egy, a napokban történt hasonló eset is. A beszélgetés során újra meg újra felhangzott: ha így lett volna, ha nem így történik, — de hiábavaló a kérdés, ahogy a vád és önvád is haszontalan, nem vál­toztat a tragikus tényen: egy ember ereje teljében véget vetett életének. A cikk-kavarta beszél­getések során valaki ezt is mond­ta: vigyázzunk egymásra, ne en­gedjük, hogy hasonló eset még egyszer megtörténjék. Humanis­ta társadalomban élünk, felelő­sek vagyunk egymásért — mond­ta egy másik felszólaló, s szinte ijedten tette hozzá: az utóbbi időben sok az öngyilkos. Hetek óta régi újságokat lapo­zok: az ötven-hatvan év előtt megjelent szekszárdi újságok hír­adásai szerint rendszerint -heten­ként több öngyilkosság történt a megyében, mint most egy ér alatt. Persze ez sem vigasztaló. Egy emberséges és tendenciájában homogén társadalmat, mely az eszmények és érdekek azonossá­gára épül, épp az jellemez, hogy mindenki megtalálja benne a he­lyét, s mindenki tudja kötelessé­gét és felismeri felelősségét. Egy olyan tragédia, mint amilyenre A tizennyolcadikban emlékeztem, csaknem két év után is ugyan­azt a döbbenetét kelti,,, mint a gyász óráiban, de egyben fi­gyelmeztet is: az öngyilkosság, épp jóvátehetetlensége miatt, nem old meg semmit, s a végső két­ségbeesés legfeljebb a keserű ta­nulságot jelenti csak: nem sza­bad ide jutnia egy embernek. Fe­lelősek vagyunk egymásért, ■— iga­za volt rögtönzött vitánk egyik résztvevőjének, de felelősek 'va­gyunk önmagunkért is. S ez a felelősség azt is jelenti, hogy megértjük a növekvő követelmé­nyeket, s a húsz év előtti lelke­sedés, önfeláldozás mellé ma más­ra is szükség van, több tudás­ra, s minden téren nagyobb is­meretre. Aki még ma is arra hivatkozik, hogy „a múltban nem tanulhatott”, csak az igazság fe­lét mondja, mert elfelejti, hogy a sokat emlegetett múlttól negyed század választ el bennünket, olyan negyed század, mely ajtót nyitott minden becsületes szán­dék előtt. A vita, s nem egyszer ellenér­zés, amit A tizennyolcadik című írás kavart, gyakran csak a ke­gyeletet emlegette, egy sokat szen­vedett, becsületes ember meg­bántott emlékét. Ezt sajnálom, de másról, fontosabbról is szó volt beszélgetéseink során. S az olva­sói együttérzés itt már minden esetben találkozott az írói szán­dékkal: a fokozott felelősségtu­datnak kell irányítania bennün­ket, egymásért és önmagunkért, a jelenért és a jövőért, valameny- ny iánkért. vto-H kialakult vita alapján kérte a miniszter, hogy a bonyhádi járás beruházási problémáit külön, és alapo­san meg kell vizsgálni, tekin­tettel az ottani állattenyészté­si adottságokra, és: a tőke­szegény tsz-ekre. A bonyhádi járásban ugyanis a beruházá­sok elégtelensége akadályoz- ' za a tájfajta megfelelő ütemű . rekonstrukcióját. Szabó József megállapította; \ több tsz azért áll él a sertés- telepek építésétől, mert a be­ruházási költségek „menet , közben” nőnek. Egyetlen elnök sem tudja, hogy milyen meg­lepetések érik, mennyi lesz a végösszeg, mire befejeződik % az építkezés. Horváth József a s vb elnökhelyettese ezt azzal V egészítette ki, hogy a költsé- gek növekedése nem csupán . a sertéstelepekre vonatkozik, hanem a beruházásokra álta- K Iában. Mi — mondotta dr. Di- mény Imre — 8—10 százaié- \ kos drágulásra számítottunk. Ez, valamivel nagyobb lett. Mi is tapasztaljuk, hogy a ^ tsz-ek egy része építkezési ' szándékától eláll. Ezen nem tudunk változtatni, legfeljebb azt tudjuk elérni, hogy a drá­gulási folyamat megszűnjön. Horváth elvtárs megkérdezte: \ nincs-e rá mód ugyanúgy be- ■ határolni a beruházási költsé­geket, mint a lakásépítkezé­seknél. Dimény elvtárs sze­rint: a beruházási piacon az egyensúly megteremtése lesz a legfőbb feltétele: annak, hogy a drágulás megszűnjön. Somorjai Sándor osztályve­zető az erdőrendezőségek mű­ködésének bürokratikus Voná­sait tette szóvá. A miniszter bejelentette, hogy az erdőren­dezőségek munkáját júniusban az egyéves működés után ^vizs­gálják meg és me;ffelelő in­tézkedéseket tesznek Horváth József kifogásolta, hogy Tolna megye nem rendelkezik minő­ségvizsgáló intézettel... Beosztása: szstgátt Minden szempontból tartal­mas, és gazdag volt ez a végrehajtó bizottsági, ülés. Né­hány fontos kérdésre, ami itt most a terjedelem szabta ha­tárok miatt nem kaphatott helyet, az elkövetkezendő na­pokban lapunkban visszaté­rünk. Ezen a vb-ülésen végig az a hang érvényesült, ame­lyet a dolgozók ma még gyak­ran hiányolnak vezetőiktől. Egyetlen olyan kérdés sem volt például, amire dr. Di­mény Imre azt válaszolta vol­na, hogy erről ne beszéljünk, ez nem tartozik a vb-tagokra. A miniszter az információk bőségével látta el a választott testület tagjait, s rajtuk ke­resztül a megye dolgozóit. Nem ő tisztelte meg jelen­létével a végrehajtó bizottsá­got, ő érezte magát megtisz­telve, hogy a vb-tagok meg­hallgatták. „Meg szeretném köszönni, hogy a vb lehetőséget adott a téma megvitatására. Meg szeretném köszönni, hogy a végrehajtó bizottság tagjai fe­lelősséggel foglalkoznak a me­zőgazdaságot érintő kérdések­kel” _ mondta. Szavaiból az csendült ki, hogy beosztása: szolgálat S amit megenged­het magának a miniszter, azt megengedhetnék maguknak az üzemek, a vállalatok, az in­tézmények vezetői is, amikor a dolgozók kérdeznek, java­solnak, vagy éppen bírálnak. Minden második héten topunkban, a totna megyei Fotoklub tagjai mutatják be olvasóinknak legsikerültebb felvételeiket. Ezzel a kezdeményezésünkkel nemcsak az a célmik, hogy fórumot biztosítsunk a fotósoknak, hanem az is, hogy olvasóink is megismerkedjenek munkáikkal, megyénk embertípusaival, tájaival, új létesítsnényeinkkeX Zord időbe*. Horváth Jósáét Mvéfete. SZEKVUTY PÉTBE CSANYI L A SZÍ.O Zebratesiők, Havasi Ödön felvét ele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom