Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-24 / 68. szám
„Mondja marha, mért oly bus?” Halas túrajáratok — Keszegsütd pavilon lesz Szekszárdon Közismert, hogy Tolna hazánk egyik legnagyobb haltenyésztő és -fogyasztó megyéje. Ezért most a halászat berkeibe kalauzoljuk olvasóinkat Először nézzük meg, hogy milyen a megye halgazdálkodásának összképe. © Tolna' megyében már mintegy háromezer holdnyira növekedtek az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek halastavai. Ennek felén 33 tsz folytat tógazdálkodást A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának tájékoztatása szerint, csaknem 260 vagonnyi volt a megye „haltermése” az elmúlt esztendőben. Ebből 230 vagon halat a mesterséges tavak adtak, és csupán alig 30 vagonnyit halásztak a természetes vizekből, köztük a Dunából. Annak ellenére, hogy a tavalyi év sok tekintetben, így például az aszály, a kevés vízhozam, s a víz felmelegedésével bekövetkezett oxigénhiány miatt nagyon kedvezőtlen volt a halgazdálkodásra, a végeredmény kevésbé — Pócza István megyei halászati felügyelő számítása szerint körülbelül csak tíz százalékkal — maradt el a korábbi esztendeitől. Ez a nagy erőfeszítéseknek köszönhető. Pakson például nagy teljesítményű szivattyúkkal dúsították az oxigénben szegény vizet, hogy ne pusztuljon el .a halállomány. A halastavak egy része völgyzárógátas, s a természetes felis za pólód ás növelte a nehézségeket. Takarmányozási probléma is akadt. Mindezek ellenére elég jó eredményeket értek el a tsz-tógazdaságok, amelyeknél az egy holdra eső bruttó halhozam 512 kilogramm, s ebből a kihelyezett halak súlyát leszámítva, a nettóátlag 351 kiló volt, megyei átlagban. A mezőgazda- sági tsz-ek közül a kocsolai Vörös Csillag 987, az újiregi Béke 873 és a bölcskel Rákóczi Tsz 564 kiló holdankénti tiszta — nettó — halhozama emelkedett ki. Az idei gyarapodáshoz vehető, hogy a tamási Széchenyi és a pincehelyi Vörösmarty Tsz-ben lesz 40— 40 holdas halastó. .© Milyen az export? A három megyére kiterjedő Tolna—Baranya megyei Halgazdaságnak Dombóváron van a központja. A gazdaság 7500 mázsa hal szállítására kötött szerződést a Halértékesítő Vállalattal. A lekötött halmeny- nyiségnek _ általában a felét külföldre adják. A Baranya, Somogy és Tolna megyei tavakban nevelt pontyok elsősorban az NSZK-han kelendőek, de rendeltek belőlük Csehszlovákiából, az NDK-ból és Ausztriából is. Tavaly mintegy 63 vagon halat szállítottak, felerészben ugyancsak exportra, s ebbői 16 vagonnal ment Nyugat-Németországba. Már elindultak az idei szállítmányok is, bár mérsékeltebben, az NSZK-ba és Ausztriába. A nyugatnémet vásárlók a dombóvári vagy attalai tájfajta pontyot veszik. Ez a pontyfajta kipusztult a második világháborúban, de. sikerült újra kitenyészteni. Nagyon szép hal ez: magas hátú, kis fejű és csak a hátvonala mentén van egy pikkelysora, több a húsa, mint a más fajtájú pontyoknak, kevesebb az ehetetlen része. Érthető az is, hogy szívesebben exportálják, mert a külföldi megrendelőknek drágábban adhatják el. Elgondolkoztató azonban, hogy újabban úgynevezett kétnyaras tenyészanyagot akarnak vásárolni a halgazdaságtól. Esetleg nem befolyásolja majd a későbbi megrendeléseket, ha külföldön is megpróbálják tenyészteni? Kovács József, a halgazdaság főagronómusa elmondotta azt is, hogy külföldön igen nagy a kereslet a harcsa iránt, a nálunk járulékhalnak tartott compóból pedig korlátlan mennyiségűt átvenne Olaszország és az NSZK. Ezért a dombóvári halgazdaság a compók tenyésztésével, mesterséges keltetésével is kísérletezett. Sajnos, eddig nem sikerült ezt megoldania, mert a compóivadékok nagyon lassan fejlődnek, súlyuk csak mintegy két év múltán éri el a 8—10 dekát. Vajon a halkísérleti kutatóállomások nem segíthetnének a compónevelés meggyorsításában? © Végül a megye székhelyén nézzük meg, hogy milyen a helyzet a ..halpiacon”? A halbolt kirakatában kissé módosítva, felújították az ötJetes. régi plakátot: Mondja marha, mért oly bús? Újra itt a jó pantyhús! — Vállalatunk minden héten csütörtökön és pénteken három gépkocsival halszállító túrajáratokat indít Tolna megye vendéglátóipari és kiskereskedelmi egységeinek az ellátására — nyilatkozott Erdélyi György, a Halértékesítő Vállalat szekszárdi fióküzletének vezetője, majd kérdés semre így folytatta: — Van bőven halunk! Ha a megyebeli halastavakból éppen nem kapunk, akkor — mivel vállalatunk nigy gépkocsi- parkkal rendelkezik — az ország más részéből hozunk. Ezenkívül a Lengyelországból behozott sztavrida tengni ballal, valamint dán és norvég filézett — színhúsból szeletelt —, szintén tengeri hallal állunk vevőink szolgálatára. Kapható nálunk halászlé fűszerkeverék, valamint szegedi halászlékocka, s az újdonság létére hamar megkedvelt Piros arany ételízesítő is. Sajnos, iepényhal nincsen. Mint a boltvezető közölte, ez a szintén Lengyelországból importált bal annyira kapós lett, hogy pillanatok alatt kifogyott, a vendéglők is sokat elvittek belőle. — Helyette a sztavridát ajánlanám — mondta Erdélyi György — sütve, paprikás lisztben forgatva, enyhén borsozva nagyon finom vacsora, s aránylag nem drága... Most hallottam hírét először ennek a halfajtának, s őszintén bevallom, hogy lepényhalat sem ettem még, tudomásommal. Ezért véleményt sem mondhatok róluk. Kollégám azonban már ismeri, s a sztavridáról pem valami nagy lelkesedéssel nyilatkozik, annál jobban dicséri a lepényhalat. Nem akarok reklámrontó lenni, csupán azért jegyeztem ezt meg, hogy a fogyasztó véleményének is hangot adjak. Ez ,ma már egyre többet nyom a latban. — Mikor lesz megint lepényhal? — A későbbiekben újra hoznak be. Pontosan nem tudom mikor, talán két hónap múlva... Egyébként az élőhalforgalom — amint a bolt vezetője tá- jétkoztatott — alaposan megnövekedett a szekszárdi halboltban: az idei januárban és februárban mintegy 600 mázsa hal fogyott el, a tavalyi hasonló időszak 200—250 mázsa mennyiségéhez képest. Ellátási nehézségeket azonban ez nem okoz, mert bővültek a halgazdaságok. Igaz. hogy a teleltetési veszteségekből eredő költségek a jelenlegi időszakban két-három forinttal növelték az árakat. — Régebbi tapasztalat, hogy a tavaszi hónapokban nehezebb a halellátás. Most mi várható? — Felkészültünk a tavaszi hónapokra még a jelenleginél több fogyasztás esetére is, egész évben lesz hal, kielégítjük vevőink igényeit... — Remélhetőleg elegendő iepényhallal is ... Fejlesztésről Í6 hallhatnánk valamit? — Szekszárdon a vasútállomás és az autóbusz-pályaudvar közelében — a művelődési ház kertjének sarkán — halsütő pavilon létesítését tervezzük az utazóközönség és a strandfürdő vendégeinek a kiszolgálására, de nem utolsó sorban a háziasszonyok vacsorakészítésének a megköny- nyitésére is. A pavilont a Balatonról hozott keszegfélékkel és gardával, valamint sztavrida és lepényhallal látjuk el. Ha minden jól megy, a nyárig szeretnénk megvalósítani... Ezzel fejeztük be a „halországban’' tett kirándulásunkat. BALLABÁS LÁSZLÓ Népújság 4 1969. március 24. A szekszárdi Ipari Szakközépiskola (Kadarka a.) pályázatot hirdet 1 fi niszaki iiazsatiteiyettesi, 1 fi BfibelyfiRiki és 1 fi érettségeit esztergáiyes szakmekés állásra A műszaki igazgatóhelyettesi és műhelyfőnöki állásra pályázhatnak mindazok, akik műszermémöki. gépészmérnök1, vagy megfelelő felsőfokú technikumi végzettséggel rendelkeznék. Bérezés a 110/1966.M.K.2/A számú MM utasítás szerint. Pályázati kérelmeket személyesen kell benyújtani König István igazgatónál. (313) Molnár Károly: A L átható égió A császárkor elejéig csak teljes jogú római állampolgár lehetett a légió tagja. A birodalom azonban nőtt, a meghódított területek biztosításához több katona kellett. Ezért a kezdeti élvet megváltoztatták. A császár- korban a légióba nem római polgárokat ia felvettek. Vespanius idején 30 légió volt, Diocletianus uralkodásának éveiben pedig számuk 175-re emelkedett. A légiókat felosztották az egész birodalomban és állomásaikat alaposan megerősítették. Az időszámításunk kezdete után 23 évvel például 8 ilyen katonai egység állomásozott Germaniában, 8 Hispániában, 2 Airicában, 2 Egyiptomban, 4 Szíriában, 2 Pannóniában, 2 Dalmáciában. A meghódított területeken légiós táborok védték a római birodalom határait. A légió jelvénye kezdetben a farkas volt — Romulus emlékére — majd a vadkan, azután ló, később viszont a sas, amely a karmai között villámokat tart. Boegard hosszasan tanulmányozta a római légiók szervezésének kérdéseit, mielőtt javaslatával a királyhoz fordult. MI, LAJOS FÜLÖP, A FRANCIAK KIRÁLYA, «KIRENDELJÜK. Nem 1830-ban fordult elő először, hogy a francia király külföldi zsoldosokat hívott a zászlaja alá. 1481- ben I. Ferenc gyalogoscsapatainak legnagyobb részét idegenekből állította össze: 16 000 svájci, német, sa- voyai és piemonti katonája volt. 1569-ben a moncon- touri csatában a franciák 6500 lovasa közül csak 2000 volt francia, a többi svájci és német volt. 1782-ben olyan sok külföldi szolgált a francia hadseregben, hogy megengedték nekik: harcoljanak a saját zászlójuk alatt. Először megalakult a Lüttichi Légió, ezt követte a Belga Légió, majd a Német Légió, végül az olaszok és a lengyelek közös katonai alakulata. Különösen sok svájci harcolt a francia hadseregben, az ő számukat az 1700-as esztendők végén 16 000-re becsülték. Az idegien zsoldosokból álló alakulat gondolata tehát Franciaországban egyáltalán nem volt új, ezért Lajos Fülöp 1831 március 9-én elfogadta báró Bougard javaslatát, annál is nyugodtabban tette ezt, mert előzőleg diplomáciai úton megnyerte tervéhez néhány európai ország: így Anglia, Belgium, Poroszország, Spanyolország és Oroszország beleegyezését. — Mi, Lajos Fülöp, a franciák királya hadügyminiszterünk javaslatára, elrendeljük a következőket: 1. Külföldiekből légiót kell alakítani. Ezt az alakulatot nevezzék idegenlégiónak. 2. A légió zászlóaljainak ugyanaz az összetétele, mint — 5 — a francia gyalogos zászlóaljakénak. Az egyforma nemzetiségű és nyelvű katonák lehetőleg kerüljenek a csapatokban egymás mellé. 3. A zsold és az adminisztráció ugyanaz, mint a francia ezredekben. 4- ^in<*en külföldi, aki be akar lépni, ezt minden különösebb formalitás nélkül megteheti. 5. A szolgálat tartama három, legfeljebb öt esztendő. 6. A jelentkezők alsó korhatára 18, a legmagasabb korhatár pedig 40 esztendő. Intézkedett a királyi rendelet az egyenruháról is. Színe: a kék, a sárga és a piros keveréke. Valamennyi uniformison ott kell lennie a felírásnak is: LÉGION ÉTRANGERE. Később ezt a rendeletet többször módosították, így például 1854. november 14-én és 1878 július 26-án. Mindez azonban a lényegen nem változtatott, csak a mellékes körülmények változtak, lehetővé tették, hogy az öt esztendő elteltével az idegenlégionista újabb öt évre írjon alá szerződést Hamarosan megkezdődött a szervezés, a parancsnoki tiszttel a svájci származású Stoffel ezredest bízta meg a francia hadügyminisztérium. Az első katonák németek, lengyelek, hollandok, svájciak, spanyolok, és önmagukat belgának mondó franciák voltak! Stoffeltól ered ez a mondás: — Mi nem kérdezzük, ki fia vagy. Mi csak azt kérdezzük, akarsz-e harcolni Franciaországért? Két zászlóalj 1512 ember várta az ezredes parancsait. A csapatok egy része arra kapott utasítást, hogy Bonéban maradjon. A tisztek a város végén, messze az utolsó lapos tetejű, fehér házaktól parancsoltak „állj”-t a légionistáknak. — Itt lesz a gamizonotok — mondta Stoffel ezredes — munkához...
