Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-24 / 68. szám
X A fejlődést segítette az új alapszabály Egy év tapasztalatai a tamási Egy évvel ezelőtt, a zárszámadások elkészítése és az éves terv kidolgozása mellett még egy olyan feladat hárult a termelőszövetkezetekre, amelyi-e fennállásuk óta nem volt példa. Az új termelőszövetkezeti törvény alapján meg kellett alkotni minden egyes szövetkezetnek a maga gazdasági, politikai adottságához igazodó „alaptörvényt”, az új alapszabályt, és az azt kiegészítő munkarendet, ügyrendet. A régi minta-alapszabály olyan sablon volt, amelynek merev korlátái miatt nem juthattak kifejezésre a szövetkezetek egymástól eltérő sajátosságai. A réginek egy lényeges hibája volt az is, hogy — a szövetkezeti demokráciára való hivatkozással — sokszor indokolatlanul megkötötte a vezetők kezét, még ha a gazdag” érdeke úgy kívánta volna, akkor sem dönthettek önállóan. Vállalatszerű gazdálkodás Az új tsz-törvény alapján megalkotott alapszabályokban a szövetkezeti demokrácia érvényre juttatása mellett külön hangsúlyt kap a vállalatszerű gazdálkodás, a vezetők nagyobb jogköre mellett a vezetéshez kapcsolódó nagyobb felelősség is. Az elsődleges érdekelteknek, tehát a szövetkezeti tagoknak, vezetőknek pz elmúlt egy év számos tapasztalatot adott, hogy ténylegesen mit is jelentett az új szövetkezeti törvény, és hogyan segítette a gazdálkodás színvonalának fejlesztését. Az egyik fokmérő kétségtelenül a gazdálkodás, az elmúlt évi zárszámadások eredménye. A szövetkezetek fennállása óta legmostohább év ellenére is a szövetkezetek nagytöbbségében — még a mérleghiányos tsz-ekben is — határozott fejlődés volt. De ami semmiféle metrikus eszközzel, sem pénzzel nem mérhető: politikailag, öntudatban maga a szövetkezeti tagság is fejlődött, a közösnek tudatosabb gazdájává vált. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Szekszárd, Kese- lyűsi út, FELVESZ darabos órabéres 44 őrás munkahét, minden második szombat szabad. Üzemi konyha van, napi egyszeri étkezés térítés ellenében biztosítva. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. Az elmúlt év tapasztalatairól Kiss Istvánnal, a tamási Űj Élet Tsz elnökével folytattunk eszmecserét. — Valóban, mi magunk is tapasztaltuk, hogy a régi tsz- törvény már valósággal gátjává lett a további fejlődésnek. Az egész szövetkezeti mozgalom számára szükséges volt az új törvény, az új alapszabályok kidolgozása. Közelebb hozta az embereket — Hogy beváltotu-e a hoa- zA fűzött reményeket? Igen, feltétlenül beváltotta. Sok segítséget adott a vezetésnek, de az egész tagságnak is. Az alapszabály pontosan meghatározta a gazdálkodás feltételeit, követelményeit, a tagság, a vezetők jogait, kötelességeit, a hozzá kapcsolódó ügyrend és munkarend pedig a munka végzésének feltételeit. Az új alapszabály nagy értéke, hogy közelebb hozta az embereket a közös gazdálkodáshoz, jobban érzik annak a súlyát, hogy mit is jelent tsz- tagnak lenni. — Milyen feltételeket teremtett itt, Tamásiban az új alapszabály? — Azzal kezdeném, hogy már magát az előkészítést is alaposan megvitattuk az egész tagsággal. És éppen a tagság véleményének figyelembevételével határoztuk meg a munkavégzés mértékét: a munkaképes férfiaknál 250, a nőknél 120 munkanapban, a gyengébb fizikai képességű, idősebb férfiaknál 150, a nőknél 100 munkanapban. — Nem volt magas ez a követelmény? — Ahogyan az elmúlt év bizonyította, nem. Volt például olyan asszony, aki elérte a 250 munkanapos teljesítményt. Éppen a vállalatszerű gazdálkodás érdekét szolgálta ez a követelmény. Amíg korábban az volt a gyakorlat és az elv; „akkor megyek dolgozni, ha akarok” — most ez megváltozott. Megértette a tagság: munkát csak úgy, és annak lehet biztosítani, akire állandóan számítani lehet. Egyébként, a munkafeltételeket csak az a néhány személy teljesítette, akire korábban sem lehetett számítani. Ismét csak azt kell hangsúlyoznom: megértették a tagok, hogy saját, egyéni érdekük a közösben végzett munka, mert az a magasabb kereset mellett még olyan előnyt is biztosít, mint a fizetett szabadság, a magasabb betegségi segély, és a nyugdíjnál is a magasabb osztályba sorolás. A szövetkezeti demokrácia — Hangzottak el olyan vélemények, bogy az új szabályok háttérbe szorították a szövetkezeti demokráciát. Valóban igaz ez? — Kérdés, hogy mit sorolunk a szövetkezeti demokrácia fogalmába? Egyáltalán: azzal teljes-e, ha a legkisebb í-ószletkérdésben is a közgyű- ' '3 jóváhagyására támaszkonk, vagy pedig, mint a tag- által választott vezetői;, ' ik a jogainkkal, de érez- "k egy-egy döntésünk, fele- j -légünk súlyát? — A törvény egyértelműen rendezi a vezetők, az üzemi vezetők, a vezetőség jogát. A tagság szemében a vezetést az Éj Élet-ben elnök, és a függetlenített vezetők képviselik sok helyütt. De itt, ahol a tagokból választott vezetőség ülései felérnek egy- egy termelési tanácskozással, ott, azt hiszem, nem szenved csorbát a szövetkezeti demokrácia. Mi, a magunk esetében például jónak tartjuk azt a módszert, hogy különböző — fontos, kevésbé fontos — kérdésekben nem teszünk javaslatot, hanem előbb megkérdezzük a vezetőségi tagok véleményét. — A tsz-törvényhez igazodva, a közgyűlés száméra fenntartjuk a legfontosabb ügyek eldöntésének jogát. De ugyanakkor a tagokat állandóan tájékoztatjuk, és kikérjük a véleményüket. Most például, alig három hét leforgása alatt brigádgyűléseken, majd az egész tagsággal tanácskoztunk. Ezeken háromszázötvenen vettek részt, sok olyan okos javaslatot, tanácsot mondtak el, amelyekre nyugodtan alapozhatjuk döntéseinket. — Ezeknek a brigádgyűléseknek a rendkívüli nagy, gyakorlati hasznát elsősorban abban lehet lemérni, hogy sok, felesleges szócséplés nélkül az adott szakterületeken dolgozók — traktorosok, állattenyésztők, növénytermesztők — a maguk gondjával-bajávol foglalkoznak, érdemben, a téma súlyának megfelelően. Nyilván, a traktoros érdemben sokkal könnyebben, hozzáértőbben nyilvánít véleményt — például, hogy a területünknek megfelelően, milyen traktortípusból vásároljunk — a gépcsoport munkáiéról, mint a borjúnevelő. És ugyanez a helyzet fordítva. Ezekre, az egy-egy szakterületre korlátozódó megbeszélésekre soha nem szabad sajnálni az időt — azt hiszem, a szövetkezeti demokrácia itt, és így valóban érvényesül. De hozzátehetném még azt is: akkor nem érvényesül a szövetkezeti demokrácia, ha a vezető nem érzi az emberekben rejlő lelkesedést, ambíciót. Gazdának érzik magukat — A tsz-törvény nlyan bizottság létrehozásáról is Intézkedett, amely korábban nem volt: a vezetőség bizottságáról. Ennek a bizottságnak a működéséről mi az itteni tapasztalat? — Kevés. Mégpedig azért, mert nagyon kevés volt az olyan vitás, fegyelmi, és egyéb ügy, amellyel a vezetőség bizottságának foglalkozni kellett. A törvény célja az volt., hogy a szövetkezeti vezetőség válláról levegye a vitás ügyek intézésének terhét, és egy szőkébb körű testületre bízza. Nálunk — mint már említettem — a vezetőségi ülések egyre inkább termelési tanácskozás jellegét öltik. Olyannyira, hogy a dolgok úgy kapnak hangsúlyt: „így döntöttünk” — valóban érzik azt, hogy a választott vezetőség a tagvág képviselője. A tagokban egyre inkább gyökeret ver a közös vagyon iránti felelősség tudata, nemcsak munkásnak, hanem gazdának is érzik magukat, így érthető, miért volt kevés dolga a vezetőség bizottságának. BI. Népújság 0 IM», március 24. A JOGRÓL MINDENKINEK A főbüntetések Évszázadok óta hosszas vita folyik a jogászok között arról,1 hogy mi is tulajdonképpen a büntetés célja. Voltak, akik a büntetés lér nyegét abban látták, hogy az elkövetett bűncselekményt meg kell torolni, mások az elriasztást tekintették a büntetés fő céljának. A mi szocialista Büntető Törvénykönyvünk a következőket mondja erről: a büntetés célja: a társadalom védelme érdekében, a bűntett miatt 1. törvényben meghatározott joghátrány alkalmazása, 2. az elkövető megjavítása, 3. a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása. Énnek előrebocsátása azért szükséges, mert még mindig él közvéleményünkben a „szemet, szemért, fogat, fogért” elve, amely semmiképp sem egyeztethető össze a humanitással, az igazságszolgáltatás céljaival, de még „hasznosságával” sem. A büntetéseknek két csoportja van: fő- és mellék- büntetések. Mellékbüntetés mindig csak főbüntetés mellett alkalmazható, mintegy a főbüntetés kiegészítéseképp. A halálbüntetés A legsúlyosabb büntetés a halálbüntetés. Ezt a Büntető Törvénykönyv kivételes büntetésnek tekinti és csak akkor lehet alkalmazni, ha a büntetés célja másként nem érhető el. Halál- büntetést csak az állami, társadalmi és gazdasági rend, az élet, valamint a társadalmi tulajdon elleni legsúlyosabb bűntetteknél, végül a legsúlyosabb katonai bűntetteknél lehet alkalmazni. A halálbüntetést a törvény minden esetben vagylagos büntetésként írja elő, tehát mindig szerepel mellette vagylagosan más (szabadságvesztés) büntetés is. Halálbüntetés csak azzal szemben alkalmazható, aki a huszadik életévét betöltötte. A szabadságvesztés A legáltalánosabb és legfontosabb büntetési nem a szabadságvesztés. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását éppen a közelmúltban szabályozták, és a korábbi börtön, illetve büntetésvégrehajtási munkahely mellé létrehozták a szigorított börtönt, illetve a szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyet. (Nyilvánvaló, hogy teljesen más büntetési jelleggel kell sújtani a gondatlan gázolót, mint a gyilkost, s ennek nemcsak a büntetés mértékében, hanem a szabadságvesztés végrehajtásának módjában is kifejezésre kell jutnia.) A szabadságvesztést mindig határozott időtartamban kell leszabni. Legrövidebb szabadságvesztés 30 nap, a leghosszabb 15 év. Halmazati büntetésként — vagyis ha a vádlottat több bűntettért egyidőben vonják felelősségre — 20 év szabható ki legfeljebb. Életfogytiglani szabadság- vesztés büntetés jogunkban nem alkalmazható. Az elítéltet a bíróeág a büntetés kétharmad részének letöltése után szabadon bocsájthatja, ha feltételezhető, hogy a büntetés céljai így is elérhetők. Az, akit szándékos bűncselekmény miatt ítéltek el, és korábban már ugyanilyen bűn- cselekmény miatt egyszer szabadságvesztésre elítélték, csak a büntetés háromnegyedének letöltése után bo- , csátható feltételes szabadságra (feltéve, hogy a két büntetés között tíz év még nem telt el). Nem lehet feltételesen szabadságra bocsáj tani azt, altit korábban kétszer ítéltek szabadságvesztésre, vagy akinek életmódjából, bűncselekményének jellegéből az derül ki. hogy a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedik. A javító-nevelő munka A javító-nevelő munkára ítélt köteles a bíróság által meghatározott természetű munkát elvégezni, személyi szabadsaga egyébként nincs korlátozva. Az elítélt munkabéréből a bíróság rendelkezéseinek megfelelően öttől húsz százalékig terjedő részt levonnak. Ez az oka annak, hogy a javító-nevelő munkát sokan összetévesztik a pénzbüntetéssel. Gyakran úgy is kezelik, mint egy1 „részletekben megfizetendő” pénzbüntetést,. pedig ennek a büntetésnek a jellege is egészen más, mint a pénz- büntetésé. A büntetés javító-nevelő céljának megvalósításában elsősorban a munkára és a munkahelyi kollektívára épít. A pénzbüntetés A pénzbüntetés legalacsonyabb összege 100, legmagasabb pedig 50 ezer forint. DR. EÖTVÖS FAL FIGYELEM! Most érkezett import vegyszerekkel ciánozást, zsizsiktelenítést, egér, patkány, légy s különböző rovarok irtását garanciával vállaljuk. Nagyobb terület megrendelése esetén árengedményt adnak. Cím: Községgazdálkodási Vállalat Kecskemét, Műkért 9. Féregirtó részleg. (174)
