Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

_iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiii!imiiiiiiniiiiiiiif(iiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiHiiiimiiiiiuiiiiiiiiiHiiiiiiiimeiiiiiiiiinimi!iiiiiiiii!iiiiiií HuiiimmnmmuiunmiunumimiH | Egy halász I meg a lánya Az a legjobb, ahogyan egymást jellemzik. Bencze Ferenc, a halá­szati szövetkezet elnöke úgy beszél Zerza István­ról, a szövetkezet legidő­sebb dolgozó halászáról, hogy kizárólag jót tud ró­la mondani. Munkaszere­tő, szorgalmas, rendszerető ember, nemcsak halászni tud, hanem tudja irányí­tani is a munkát. Jelen­leg a madocsai Duna- szakaszon dolgozó brigád vezetője. Amióta ez a szö­vetkezet létezik (gyakorla­tilag 1945-től), Zerza Ist­ván azóta ide tartozik. A felszabadulás előtt sokáig hajós volt, a szövetkezet­ben körülbelül hat évig el­nök. Most, hogy az egész tag­ság szakmunkásvizsgát tett halászatból, Zerza István volt a legidősebb vizsgázó- hatvanéves. Kitünően vizs­gázott. Nem teljesen egészséges, baj van a veséjével és ki­csit ideges ember, de azt hiszem, hatvanéves ko­runkra mindnyájan ilye­nek leszünk — mondja a paksi halászati szövetkezet elnöke. Zerza István lányáról, aki ugyancsak halász­szakmunkás, bár az irodán dolgozik gépíróként és ál­talános adminisztrátorként, az elnök még markánsabb jellemzést tud adni. — Örült ambíciója van a halászathoz. Ha megjön­nek a halászok, lerohangál a partra, megnézni, mit hoztak. Szívesen megy ki, amikor lehet, a Dunára is. A legnagyobb örömmel vállalta a vasárnapi mun­kát is, halat kellett mérni és könyvelni a bevételt. Zerza Júlia maga kérte, hogy elvégezhesse a szak­munkásképző tanfolyamat. Nagy szorgalommal tanult és eredményesen tett vizs­gát. Legjobb tudomásom szerint a könyvtárában megvan az összes halászati szakkönyv, amit az utóbbi időben kiadtak. Szeretném, ha továbbtanulna. A múlt­kor az utcán találkoztunk, arra kért, hadd nézze meg a halfürdetést. Szóljunk neki. Minden érdekli, ami a halakkal, a halászattal kapcsolatos. Tavaly juta­lomként elküldtük a lenin- grádi halászati kiállításra, másik két taggal együtt. Zerza Júlia alig múlt húszéves, érettségizett, ko­moly, barna szemű, mint az apja. A nevük eredeté­ről annyit tud, hogy szláv, valószínűleg délszláv. — Örökölte az édesapjá­tól a halászat iránti érdek­lődést? — Egészen kicsi korom­ban kezdődött. Nagyon so­kat mesélt nekem a halá­szatról és néha elvitt ma­gával. — Amikor megtudta, hogy maga is halász­szakmunkás lesz, örült ne­ki? — Ezt nem tudnám meg­mondani, de szívesen se­gített a gyakorlati tanulás­ban. Megtanított hálót fon­ni. — Melyikük tanult töb­bet egymástól a szakmun­kás-tanfolyam ideje alatt? — Mindketten tanultunk egymástól, én a biológiá­ban segítettem neki. Apu igen régóta nem tanult és most nehéz volt a számá­ra. De nehéz maga a ha­lászat is, ezért nem sajnál­ja, hogy a bátyáim nem lettek halászok. Egyik mű­vezető Budapesten, a má­sik könyvelő. — Mit gondol, mivel tölti majd a nyugdíjas éveit az édesapja? — Halászni fog. Már el­tervezte, hogy vesz egy kis csónakmotort és azzal jár­ja a Dunát. Zerza István: — Kislány kora óta ér­deklődik. Emlékszem, fo­gott egy piszét, vagyis küszhalat, hazavitte és föl­boncolta. Halász persze nem lehet, mert a halá­szatban legfontosabb az erő. — Nem a szaktudás? — Első helyen az erő van. A szaktudás nagyon fontos, de olyan mester­ség ez még mindig, hogy erő kell hozzá. — Azért talán mégis örült volna, ha legalább az egyik fia halász lesz? — Mindegyik az akart lenni, de már az elején rá­jöttek, hogy nehéz. Egyi­kük bele is esett a kifogott halak közé fejjel, annyira elfáradt a napi munka után. Én magam is azt mondtam, ne ebben a ku­tya mesterségben dolgoz­zanak. Jobb, ha meleg a munkahelyük. — Van-e olyan halász tsz-tag, akinek a fiából is halász lesz a paksi szövet­kezetben? — Nincs. A tanulók mind más szülők gyermekei. De ők valószínűleg nem fordí­tanak hátat, ha már el­kezdték. Például Kun Sa­nyi, aki a brigádunkhoz tartozik, egészen picike gyerek volt, amikor rajta­kaptam orvhalászaton. Égy feneketlen kosárral halá­szott, nyomkodta le a víz­be. Belőle biztos, hogy ha­lász lesz. — Valóban úgy tervezi, ahogyan Júlia mondta, hogy halászni fog Pista bácsi nyugdíjas korában is? — Igen, nem tudnék meglenni víz nélkül. A szervezet hozzászokik a vízhez, a friss levegőhöz és odakívánkozik. Hallot­tam, hogy nyugdíjas hajó­sok, akik nem jártak a tűzre, két-három év alatt meghaltak. — Milyen szerszámokkal fog halászni nyugdíjas ko­rában? — Van többféle szer­szám, ami használható. Dobóháló, milling... — Az magyarul mit je­lent? — Milling. — Milyen ez a szerszám? — Merítős. Aztán tudok majd halászni fenékhorog­gal, kecével és varsával. A kece a V-alakú keretre rá­szerelt zsák forma háló. — A halászat az egyet­len szenvedélye? — Nem. Otthon kertész- kedek, nézem a televíziót és nyulakat tenyésztek. GEMENCI JÓZSEF iHítmimiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiHii u iiiiimiiiiiiiimiiimiimiiiimiiiiiiiimiiüimmiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiimiiiiimr (Régi vicc: egy itthon szer­zett nyelvtudására büszke ma­gyar Párizsban megszólít egy franciát, s gondosan ügyelve a kiejtésre, kérdez tőle valamit. A francia, ahelyett, hogy vá­laszolna, visszakérdez: — Ön milyen nemzetiségű? —_ Magyar vagyok. 1— Érdekes. Sohasem tudtam, hogy a magyar nyelv így ha­sonlít a franciára. . .) Szólásmondás Azt tartják, ahány nyelv, annyi ember. Kétségtelen: kü­lönben boldogul, sokoldalúbb az az ember, aki az anyanyel­vén kívül egy vagy több ide­gen nyelvet is elsajátított. Kü­lönösen nekünk igaz ez a szó­lásmondás: a magyar nem vi­lágnyelv, s más nyelvekhez még annyira sem hasonlít, hogy így-úgy elboldoguljon vele az ember külföldön. Egyre jobban kitárul előt­tünk a világ, s a gazdaságirá­nyítás új rendszere több válla­latnak is lehetővé tette önálló külkereskedelmi kapcsolatok létesítését. Ezzel egyidőben ter­mészetesen bővül az olyan munkahelyek száma, ahol szükség van idegen nyelvet bí­ró dolgozókra, vagyis megnő azoknak az embereknek az ázsiója, akik többféleképp meg tudják értetni magukat. Statisztikai adatok bizonyít­ják — környezetünkben is ta­A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azon­nali belépéssel felvesz Fizetés megegyezés sze­rint. Heti 44 órás mun­kaidő. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán Szekszárd, Tarcsay V. u. Irodaház. (245) pasztalhatjuk —, hogy néhány év óta mennyire megnőtt az emberek utazási kedve. Vilá­got járni, más nemzetekkel is­merkedni az egyik legszebb él­mény. De mennyivel bensősé­gesebb, emberközelibb kapcso­latokat tud teremteni az, aki a felkeresett ország nyelvét is ismeri? (Van, aki csak erre es­küszik: egyik ismerősöm négy hónap alatt megtanult olaszul, mert ezt az országot választot­ta legközelebbi úticélként.) Külföldi szerzők könyveit legkitűnőbb magyar íróink, műfordítóink tolmácsolásában kapja az olvasó. Nyelveket is tudó irodalomkedvelők szerint hamisítatlanabb élmény az író egyéniségét közvetlenül, ere­detiből megismerni. Könnyen lehetne folytatni a felsorolást, hiszen egy töredé­két sem sikerült elmondanom annak az előnynek, amit egy idegen nyelv ismerete nyújt. Statisztika Divat lett nálunk idegen nyelveket tanulni. Már álta­lános és középiskolában szá­mottevő azoknak a gyerekek­nek a száma, akik a kötelező iskolai tárgy mellett, magán- szorgalomból — rosszabb eset­ben szülői rábeszélésre — egy másik nyelvet is „felvesznek”. De nemcsak a gyerekek ta­nulnak. Éppen a művelődési házakban és a TIT-nél indított nyelvtanfolyamok sikere bizo­nyítja, hogy a felnőttekben is megvan ez az igény. A statisztika nem pontos, hozzávetőleges tájékozódáshoz mégis segítséget nyújt. Az adatokat a TIT Tolna megyei szervezetétől kértem, mert je­lenleg elsősorban ők foglal­koznak tömeges nyelvoktatás­sal. (Persze, nem hanyagolha­tok el a művelődési házak tan­folyamai sem.) Szekszárdon, Bonyhádon, Pakson, Tamási­ban indultak TIT-tanfolya- mok, hat nyelven, négyszáznál több hallgatóval. Legnépsze­♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ▲ ▼ rűbb tagozat a német, a nyelv­tanulók több mint fele ezt vá­lasztotta. Ezen tulajdonképpen nem lehet csodálkozni: a me­gye lakosságának nemzetiségi összetétele és a „némettel min­denütt megélsz” vélemény ma­gyarázza. Figyelemre méltóan megnőtt az érdeklődés az an­gol nyelv iránt (nem jellemző, de beszéltem fiatallal, aki csak azért küszködik az angollal, hogy a legújabb slágerszöve­geket jól tudja énekelni, eset­leg fordítani.) A szigetország nyelvét egyébként három ta­gozaton, összesen 72 hallgató­nak oktatják.. Ezután sorrend­ben az orosz következik, majd az olasz, francia és az eszpe­rantó. A n.éhány év előtti esz­perantó „hullám” alábbha­gyott, szívesebben tanulnak élő nyelvet az emberek. Korszerűbbek lettek az okta­tás módszerei: a TIT nyelv- tanfolyamának résztvevői pél­dául az orosz és a német nyel­vet audió-vizuális úton sajátít­ják el. A nyelvtanulási kedvet bizonyára fokozza a tanfolya­mok kedvezményes ára is: 200 —240 forint a tandíj. Dialógus (Diáklány, harmadikos gim­nazista): — Egészen jól megy már a francia, nem szeretném abba­hagyni. — Miért tanul nyelvet? — Ha most azt mondom, hogy szerintem ez is hozzátar­tozik majd az általános mű­veltséghez, nagyképűnek tart? — Nem. — Köszönöm. Tehát ezért. (Fiatalasszony, nem régen szült, két évre otthon maradt): — Kitöltőm valamivel az időmet. Nem mintha a gyerek­től nagyon unatkoznék, de így dupla a haszon. — Foglalkozása? — Hivatalban dolgozom. — Ott szükség lehet a nyelv­tudására? — Nem, nem hiszem. (Férfi, jó harmincas, műve­zető): — Mindig irigyeltem azokat, akik több nyelven beszéltek. De irigykedéssel nem sokra megy az ember. — És így? — így is nehézen. (Vezető beosztású férfi, há­rom éve tanul németet): — Kipróbálta már a tudá­sát külföldön? — Ki. Gyászos volt, pedig azt hittem, egészen jól megy. — Tanfolyamon el lehet sa­játítani a nyelyet? — Tanfolyam, plusz hangya- szorgalom. De a legjobb egy hónapot életközeiben gyako­rolni. Száz leckével is felér. (Fiatalember, technikus): — Szeretem a szakmámat, és jó lenne az eredetiben meg­szerezhető szakkönyvekből is kilesni valamit — Mennyire jutott? — A Pravda már megy va­lahogy, ha a szótár is a kezem ügyében van. De a szakköny­vekhez még nulla a szókin­csem. Enyanyelv Elég gyakori vend ige vagyok értekezleteknek, tanácskozá­soknak, nap mint nap sok em­berrel beszélgetek. Nem hagy nyugton a gondolat: jó lenne magyarul is tudni. Pontosab­ban: szépen beszélni magya­rul. Elrugaszkodott fantáziám még tanfolyamot is el tudna képzelni, persze csak azoknak, akiknek a hivatásához szinte hozzátartozik a beszéd. Meg­érdemel annyit ez a nyelv. D. KÓNYA JÓZSEF Zombai ruházati bolt­ba boltvezetőt, vagy el­adót veszünk fel. A bolt havi forgalma 160,—M/Ft. Felvétel ese­tén útiköltséget térítünk. Jelentkezés a Hőgyészi ÁFÉSZ-irodában. (189) Felvételre keresünk három műszakos munká­ra, 16 évet betöltött 3 általános iskolai végzett­ségű női munkaerőket fonó és orsózó átképzős tanulónak. Vidékieknek lakást biztosítunk. Bő­vebb felvilágosítást levél­ben adunk. Pamuttextil­művek Fonógyára, Buda­pest, XI. Bocskai út 90. Munkaügyi osztály. (118) A Sárköz—Völgység! Vízitársulat Bonyhád, Somogyi u. 1. Tel.: 19. felújított D—4—K és D—4 —K/B 4 és 6 hengeres traktorokat elad, vagy Csepel tehergépkocsira elcserél. (100) Népújság 0 1969. március IS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom