Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
Urautomaták Úton — sok ezer évig Az elmúlt években olyan elektronikus automata berendezéseket konstruáltak, amelyek a legmostohább körülmények között, teljesen magukra hagyatva, esetleg több éven át is megbízhatóan működnek. Egy földi hasonlatból megérthetjük, mit jelent áz űraűto- maták megbízhatósága. A képzeletbeli gépkocsi Képzeljünk el egy gépkocsit, amit január elsején megindítanak s ezután óránként 50 kilométeres sebességgel 365 napig haladna. Egy esztendő alatt, megállás nélkül csaknem tizenegyszer kerülné meg az egyenlítőt. Ám az autóipari szakemberek szerint ilyen „abszolút” üzembiztos gépkocsi nem létezik, a világ autóipara a tökéletességnek erre a fokára még nem jutott el. A speciális mesterséges holdak, vagy botygók, bár nagyságrendekkel bonyolultabbak, mint a gépkocsik — néha több, mint egymillió alkatrészből állnak — mégis több évig funkcionálnak Föld- vagy Nap-körüli pályán. Ezeknek az űrautomatáknak egyik legbonyolultabb része az orientációs (tájékozó) és stabilizáló (rögzítő) berendezés. Ez a komplikált szerkezet egymaga legalább 25 000 alkatrészből áll. Pörgettyűkkel, fotocellákkal, szervomótorokkal megszüntetik a műszertest forgását, bukdácsolását. A stabilizált testnek egy pontja mindig ugyanabba az irányba mutat Ha az irányzó készülékü- keket parányi.'tükörnek képzeljük, akkor e tükörben mindig ugyanaz a „vezércsillag” látszana. A világűrben egy rakétaszonda ívmásodperc pontossággal figyeli az égbolt negyvenmilliomod részét. Ez pontosan annyi, mintha a már említett képzeletbeli gépkocsiból egy ceruzabél vékonyságú fénysugárral folytonosan eltaHídépítés — két nap alatt A nyugatnémet Krupp cég olyan közúti hídelemek gyártását kezdte meg, amelyekből mintegy 40 óra alatt összeszerelhető egy 200 méter hosszú híd. A nagyvárosi útjavítások, közműhálózati felújítások szükségessé teszik a forgalom gyors és zavartalan elterelését. E feltételeknek ma már szinte órák alatt összeszerelhető és szétszedhető hidak, felüljárók alkalmazásával tudnak eleget tenni a városrendezők. Halak szállítása víz nélkül A Szovjetunió halgazdaságában széles körű kutatást folytatnak a halak akklimatizálásá- val kapcsolatban. A halak élő állapotban történő szállítása —•, amely sok esetben több ezer kilométeres távolságokban történik — technikai szempontból nem jetent könnyű feladatot az illetékesek számára. Egy tonna süllő szállításához például 25 tonna vízre van szükség. A szállítás megkönnyítésére három szovjet kutató nemrégiben érdekes megoldást javasolt. Ezek szerint a szállítandó halakat előzetesen kábítószeres folyadékban tartják, a tapasztalatok szerint itt 3 perc leforgása alatt elalszanak. Az alvó halakat vízzel átitatott textilanyagba csavarják. A halak álma 6—7 órán keresztül tart, ez alatt az idő alatt Moszkvától Habarovszkig légi úton lehet szállítani őket. A módszer mind a légi, mind a szárazföldi és tengeri szállítást igen nagy mértékben fogja a jövőben könnyíteni. lálnánk egy 5 filléres átmérőjű céltáblát, amely 30—35 méterre van az úttest mellett. Több ezer év Az űrkutatás tudománya és technikája olyan eszközöket ' teremtett, amelyek messze túlélik alkotóikat. Már, az űrkorszak kezdetén felbocsátottak olyan mesterséges holdakat, amelyek várható élettartama több ezer év. Az egyenlítő felett keringő szinkron holdak — bár hallgatagon — még tízmillió év múlva is létezni fognak! (A későbbi, fejlett űrkorszakban meg is lehet majd javítani ezeket!!) A Nap körüli pályára vezérelt mesterséges bolygók passzív élettartama csak százmillió vagy milliárd években mérhető s ez összevethető a természetes égitestek korával. A mai átlagos mesterséges holdak aktív élettartama elérheti az egy évet, de nem ritka az. amely 4—5 évig funkcionál, A fejlődést a mesterséges bolygók élettartama vetíti elénk a legjobban. A Luna—1 csak egy hétig működött, majd 540 000 kilométerre a Földtől örökre elhallgatott. A Vénuszul, az első Vénusz rakéta, három hét után, 12 millió kilométer távolságból „felelt” utoljára. Az 1962. évi Mars—1 bolygóközi állomással 103 millió kilométer távolságig tartották a rádiókapcsolatot. A legpontosabb célzás Az 1964/65 esztendők meghozták a jól megalapozott sikert. Az egyik a Mariner—4 amerikai Mars-rakéta volt, amely 21 fényképfelvételt sugárzott a Mars közeléből, a másik a Szonda—3 szovjet űrállomás, amely kiváló képeket készített a Hold túloldaláról. Mindkét automata arról híres, hogy hívójelre ismét a Földre sugározta „műsorát”, s az útközt felderítés eredményeit. Az űrkorszak eddigi legpontosabban irányított automatája a-Vénusz—4 űrállomás volt, amely 300 millió kilométeres utazás után pontosan megtalálta a célját, majd fékezés után leszállt rá. Ennek megfelelő pontosságú földi célzás nem is létezik: olyan pontosság ez, mint a Földön 50 kilométerről eltalálni egy 6 milliméter (!) átmérőjű céltáblát. A jövő évtizedekre már olyan mesterséges égitestek konstruálása várható, amelyek aktív élettartama meghaladja a 10— 100 évet. Ezek az űrszondák megkezdik majd az óriásbolygók (Jupiter. Saturnus) felderítését. A mai űrautomaták — a nagy távolság miatt — még a célba érés előtt elnémulnának. A harmadik évezredben talán elindítják majd az első intersztelláris automatákat a szomszédos csillagok felderítésére. Ezek több ezer évig lesznek majd úton. GAUSER KAROLY A tornádók megfékezése A tornádók félelmetes pusztításai ellen ma még nincs hatékony fegyvere a tudománynak. Sok emléletileg kidolgozott javaslat lát napvilágot, az eredményességüket bizonyító gyakorlati kísérletek azonban még váratnak magukra. Amerikai kutatók érdekes tervvel álltak elő a pusztító forgószelek leküzdésére. Szerintük a ciklonok örvénylő szélmozgása két, egymástól mintegy 1500 méter távolságra párhuzamosan mozgó felhő töltéskicserélődé- sének hatására jön létre. Azt javasolják, hogy mindkét felhőbe több kilométer hosszú, rendkívül vékony fémhuzalból készült tekercset kellene lőni, amely repülés közben lecserélődne. A szabaddá vált huzalvég ejtőernyőhöz erősítve az egyik felhőben maradna. Amint a másik huzalvég elérné a másik felhőt, a töltések rövidzárlat következtében hatalmas villámlás formájában kiegyenlítődnek. Kérdés, hogy a gyakorlat igazolni fogja-e az egyébként jónak és keresztülvihetőnek látszó tervet? A terheltté nyilvánítás 7. Ha a nyomozás során megállapítható, hogy meghatározott személy alaposan gyanúsítható a bűn- cselekmény elkövetésével, a nyomozóhatóság őt terheltté nyilvánítja. Az alapos gyanú nem jelenti annak a megállapítását, hogy az a személy követte el a bűncselekményt, de ennek a bizonyítékok alapján nagy a valószínűsége. A terheltnek jogában áll tudomást szerezni arról: milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. A terheltet részletesen ki kell hallgatni és módot kell adni neki arra, hogy védekezését összefüggően előadhassa. A terhelt vallomást tehet és azt meg is tagadhatja, de az utóbbi esetben a nyomozóhatóság figyelmezteti őt arra, hogy magatartása az * eljárás folytatását nem akadályozza meg, viszont hallgatásával megfosztja magát a védekezéstől. Erőszakkal, fenyegetéssel, vagy más kényszerítő eszközzel a terheltet nem szabad vallomástételre bírni. Ha az ügyben több terhelt van (többen követték el a bűncselekményt), a terhelteket egyenként kell kihallgatni, és gondoskodni kell arról is, hogy egymással érintkezésbe ne léphessenek. Ha vallomásaik egymással ellentétben állnak, szükség esetén megkísérlik szembesítéssel tisztázni az ellentmondást. Az ártatlanság feltételezése Itt kell szólni arról az eljárási alapelvről, amit az ártatlanság vélelmének, (feltételezésének) neveznek. Ez azt jelenti, hogy amíg valakit jogerős bírói ítélet bűnösnek nem nyilvánít, addig nem szabad bűnösként kezelni. Az ártatlanság vélelme azt is jelenti, hogy nem a terhelt köteles saját ártatlanságát bizonyítani, hanem a nyomozóhatóságnak kell bizonyítania a terhelt bűnösségét. Az ártatlanság vélelme természetesen nem zárja ki, hogy a nyomozóhatóság a terheltet gyanúsítsa a bűntett elkövetésével. A gyanú azonban nem bizonyosság. A terhelt jogai A terhelt megszervezheti védekezését, ennek keretében különböző előterjesztéseket tehet, védőt választhat, vagy védő kirendelését kérheti. A terhelt a védővel akkor is személyesen és ellenőrzés nélkül érintkezhet, ha előzetes letartóztatásban van. Érintkezésüket ebben az esetben is csak akkor lehet ellenőrizni, ha az ellenőrzés hiánya az eljárás sikerét veszélyeztetné. Ha a terhelt nem választ védőt, hanem védő kirendelését kéri, az állam előlegezi a védelem költségeit. De ha később megállapítják a terhelt bűnösségét — azaz elítélik —, a bűnügyi költségekkel együtt meg kell térítenie a védelem költségeit is. Egyébként mind a terhelt, mind védője részt vehet egyes nyomozati cselekmények foganatosításánál, a szakértő meghallgatásánál, az esetleges lefoglalásnál, házkutatásnál, szemlénél, feltéve, bogy részvételük a nyomozás sikerét nem veszélyezteti. A nyomozásnak az sem akadálya, ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ilyenkor lakhelyének felkutatására intézkednek, ha pedig olyan bűncselekmény miatt folyik az eljárás, amely egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban is büntethető, elfogató parancsot is adhatnak ki ellene. Az elfogató parancs kiadására, az ügyész, vagy az ügyész jóváhagyásával a rendőrség jogosult. Halasztást nem tűrő, sürgős szükség esetén (pl. őrizetből való szökés), a rendőrség az ügyész utólagos jóváhagyásával is kiadhatja az elfogató parancsot. DR. EÖTVÖS PÁL Megjegyzések a mezőgazdasági könyvhónap dalmandi rendezvényeihez Sok elmarasztaló szó ejfett a sablonossá vált író—olvasó találkozókról, a mezőgazdasági író- olvasó találkozóról is. Mi népművelők sokat vitatkoztunk arról, érdemes-e fáradságot, anyagi ráfordítást adni az amúgy is szegényes és sokszor hálátlannak látszó népművelési tevékenységhez. Az alábbiakban azt szeretném bizonyítani, érdemes. Dalmandon a mezőgazdasági könyvhónap keretében két előadásra került sor. Vas István, a gazdaság igazgatója aktuális témákból kért előadásokat. Február 27-én, az első előadásra talán inkább Vas István iránti tiszteletből jelentek meg a gazdaság és a környező tsz szakemberei és a járási tanács mezőgazdasági osztályának képviselője. A l50 főnyi hallgatóság figyelme hamar átcsapott a legnagyobb fokú érdeklődésre. Március 6-án került sor a második előadásra. Az érdeklődők száma ugyan nem sokNépújság 4 1969. március. 13. kai volt több, hisz a téma is kevesebb embert érdekelt, de területileg sokkal szélesebb kiterjedésű volt. Az előző előadás jó híre elhozta a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét, a járási tanács mezőgazdasági osztály képviselőjét, a kocsolai, a szakcsi, a dombóvári, a döbrükö- zi termelőszövetkezetek szakembereit, sőt két tsz-elnököt is. Vas István zárószavaiban elmondta, hogy a tudomány, a mezőgazdasági tudományok fejlődése is olyan mértékben halad előre, hogy a legnagyobb fokú önképzéssel sem lehet lépést tartani. Szakmai szinten továbbképzésnek rangsorolta az előadásokat, hisz — mondta —, ha nem képezzük tovább magunkat, vagy visszaadhatjuk a diplománkat, vagy újra beiratkozhatunk az egyetemre, de akkor ki dolgozik, ki termel. Nem frázisként hangzott, amikor a gazdaság igazgatója, annak a reménynek adott kifejezést, hogy valamennyiök nevében bízik abban, hogy meggyarapodott tudásuk gazdasági eredményeikben megmutatkozik, anyagi erővé válik. Úgy érzem, van még tenniva. lónk a népművelés némely területén. Vagy ez már nem is népművelés? De ha járható út, járnunk kell rajta. DAN MIKÄLYNJß SZMT-könyvtárvezető
