Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

Az iskolamester dinasztiát alapit © Kiss István 1858-ban került Felsőnyékre a tanító-kántor mel­lé. A mai iskolaszervezet alap­ján nehéz pontosan megmonda­ni, hogy tulajdonképpen milyen minőségben is. Talán ez lenne a legtalálóbb kifejezés: tanítóinas­nak. Valami szerény előképzett­sége volt, de fizetés nem, azaz... Az illetmény viszonyaira a csa­ládban kialakult egy mondás: „Az Iskolamester mondta neki, hogy itt-egy szelet kenyér, mássz fel vele a meggyfára, egyél hozzá meggyet.” Felsőnyékre kerülésének pon­tos dátumát sem lehet megálla­pítani. .Mindig azt hangoztatta, hogy „őrangyalok vasárnapján kerültem Nyékre”, de nem tud­ják, hogy melyik hét végét is nevezték őrangyalok vasárnap­jának. Az uradalmi csizmadia fia — mert az volt Kiss István — így kezdte pályafutását Felsőnyéken, több mint egy évszázaddal ez­előtt. Nem valószínű, hogy a „kezdő fizetés” nyerte volna meg különösebben a tetszését, inkább az adott neki erőt, hogy nagyon szeretett volna iskolamesterré válni. Megnyerte a falu bizalmát, és mivel akkoriban választásos rendszer volt, mestere után őt választották meg. Pár évvel ez­előtt még éltek emberek, akik nagyon jól emlékeztek Kiss is­kolamester urra. Egész életében két fő cél ve­zérelte : szívvel-lélekkel tanítani a falut. Tanítani a falut — nem­csak az ifjúságot. Amikor ő el­indult, még nem volt egységes, jól Szervezett, tudományosan megalapozott iskolai hálózat a falvakban. Szinte teljesen az is­kolamesteren múlott, hog3r meg­reked-e az iskolai keretek közt, vagy továbbnéz annál. Kiss Ist­vánnak azt súgta az emberi,, ne­velői ösztöne, hogy az egész fa­lut kell tanítani. A hétköznapi életre. Kiss István, nagy propa­gandistája lett az intenzív gaz­dálkodásnak. Ö kezdte elterjesz­teni az akkor új szőlő- és gyü­mölcsfajtákat, művelési módsze­reket. Még fél évszázad múltá­val is járta a mondás a falu­ban: „Az öreg iskolamester an­nak idején így mutatta a szem­zést, nálánál jobban senki sem tudta a faluban.” Együtt élni a falu embereivel, velük lenni örömben, gondban! ö éppúgy ott volt a beteglátogatók közt, mint a lakodalmakban, a kérvényeket éppoly szívesen megfogalmazta, mint amilyen készséggel magya­rázta a napi politika és tudo­mány híreit. Két gyermekét a néptanítói pá­lyára nevelte. Ez a pálya soha­sem járt duzzadó erszénnyel, a mester úr sosem dúskált a földi ja­vakban. Gyermekeinek ezt mond­ta: „Ennél nincs szebb hivatás a földön. Ne az erszény lebeg­jen a szemetek előtt, hanem az, hogy munkátok nyomán mit vál­toznak az emberek.” Ugyanúgy távozott a faluból a temetőbe, mint ahogyan évtizedekkel az­előtt, tanítóinas korában érke­zett : üres kézzel nem hozott magával vagyont, nem is ha­gyott maga után. Megmaradt az írókészlete, a naplója, s mun­kásságának dicső emléke. Jel­lemző, hogy temetésén még a más vallású pap is ildomosnak látta elbúcsúztatni. Minden va­gyonnál nagyobb értéket hagyott hátra: megalapozott egy peda­gógusdinasztiát. Azzal, hogy ma­ga példás iskolamesterként élt, dolgozott, s azzal, hogy két gyer­mekét ugyanilyen szellemben in­dította el — a pedagóguspá­lyán. © Az egyik Kiss Somogyba ke­rült tanítónak, a másik — Kiss László — Felsőnyéken maradt, s elfoglalta apja helyét a ka­tedrán. Kiss László magánúton volt kénytelen tanulni. De örökölte apja akaraterejét, a nehéz kö­rülmények közt is megszerezte a tanítói oklevelet. Folytatta apja hagyatékát Le­hetetlen iskolai körülmények közt kínlódott a jövő generációjával: a szűk tanterembe néha 80—100 gyermeket volt kénytelen össze­zsúfolni. Ilyen körülmények közt az átlag alig juthatott tovább az írás-olvasáson, de amelyik gyer­mekben tehetséget látott, felka­rolta, egyengette tovább is az út­ját. Tankönyv még alig akadt, azt a pedagógusnak kellett helyet­tesíteni. Ahhoz, hogy megéljen, az iskolai munka mellett külön gazdálkodnia kellett. Négy gyer­meke volt, de ő sem tudta gyer­mekeit iskoláztatni, azok saját erejükre voltak kénytelenek tá­maszkodni. A négy közül Istvánt jelölte ki utódjának. István, bár eredetileg technikai pályára kí­vánkozott, megszívlelte az atyai intelmet, s a család hagyományá­nak megfelelően nem volt nehéz elkötelezni magát a pedagógus­hivatással. © — Ifjú koromban megszerez­tem a tanítói képesítést, most öreg koromra pedig végül teljesült az ifjúkort vágyam is: technikai ké­pesítést is szereztem, fáradságos magántanulás után elnyertem a mérnöki diplomát, s e kettőt na­gyon jól össze tudom kapcsolni — vallja életéről Kiss István, a Kiss-dinasztia harmadik tagja. 1933-ban választották meg apja utódjának. Ő nem akart Felső­nyéken maradni. Állami tanító szeretett volna lenni, márpedig akkoriban Felsőnyéken csak egy­házi iskola volt, s valahogyan nem tudott megbarátkozni a párbér­rendszer nem egyszer megalázó jellegével, dogmatikus légkörével. Harminc állami helyre pályázott, ám nem volt tekintélyes protek- tora, hogy valamelyiket is elnyer­hette volna. Helyben a megvá­lasztása — noha mások is pályáz­tak — nem volt kétséges, hiszen e dinasztia és a falu összeforrt. Ez azonban nem jelentette vá­gyainak pontos beteljesülését, de- hát az ő énjét is a családi tradí­ció határozta meg: a hivatásmin- denekfelett. Es nagy buzgalom­mal fogott munkához, a túlzsúfolt tanteremben. Teljesen egyedül kezdte, s néha 110-n él is több gyermeket kellett egy helyiségben tanítania saját belátására külön akarta választani a gyermekeket, hogy egyik része délelőtt, másik délután legyen órákon, de a pap — lévén egyházi iskola — nem engedte. Megszavaztak az iskola bővítésére 5000 pengő államse­gélyt. Ezzel tudtak volna új tan­termet építeni, de a pap azt. is visszautasította, mondván, hogy akkor másik tanító is kellene, ar­ra pedig nincs pénz, inkább ma­radjon minden így. Végül 1942-ben vettek fel egy másik tanítót, s egészen az álla­mosításig ketten tanítottak. Kiss Istvánnal egy modern, új iskolában beszélgetünk, 1961-ben építették milliós költséggel. 13 pedagógus neveli benne a felső­nyéki gyermekeket, s egy-egy ne­velőre 18 gyermek jut. Teljes egészében szakos oktatás folyik. Idáig fejlődött az iskola az ál­lamosítás óta, a dinasztia harma­dik tagjának igazgatósága alatt. Most, hogy* Kiss István tanár, igazgató nyugdíjba készül — egy év múlva lesz esedékes —. az is­kola már nem azonos azzal, amelyben kezdte. A nevelők sem, a gyermekek sem. A dinasztia harmadik tagja elődjeinél többet tud felmutatni, de nem vagyont... Mellesleg, ugyanabban a lakás­ban él, amelyik még a dinasztia első tagjának a szolgálati lakása volt. i — Lesz-e utánpótlás? — A fiam, ugyancsak Kiss Ist­ván, a debreceni tudományegye­tem földrajz-történelem szakán végzett, középiskolai tanár. Me­gyei ösztöndíjas volt, Dombóvár­ra helyezték. Büszke vagyok rá. BODA FERENC 7x7 Színháztörténeti rejtvénypályázat 1. A klasszikus dráma kor* szakában a hármas egység me­rev törvénnyé alakult. Kinek a nevéhez fűződik e szabály rög­zítése? Hardy (1) Jodell (2) Scaliger (x) 2. Mi a neve annak a mellék­szereplőnek, akinek a klasszi­kus dráma színpadán semmi egyéb dolga nincs, mint a fő­szereplők monológjait ál-dialó­gokká változtatni? confident (1) actus (2) trufa (x) 3. Melyik drámából való ez az idézet? „Én csak Hyppolitost idéztem és imádtam: Az oltárfüstben is őt látva szüntelen. A meg nem nevezett, ő volt az istenem. .. .. Apjában is szemem az ő képét találta” Cid (1) Phaedra (x) Szentiván-éji álom (2) 4. Melyik vígjátékban szerepel Orgon? Úrhatnám polgár (l) Fösvény (x) Tartuffe (2) 5. Ki írta a „Színházi levelek” és a „Hamburgi dramaturgia” című, a XVIII. századi német dráma fejlődésének utat szabó műveket? Goethe (1) Schiller (2) Lessing (x) 6. Ki volt az, ; ki ?tIagyarorszá- gon 1790-ben hivatásos színtár­sulatot szervezett? Bajza József (l) Megyeri Károly (2) Kelemen László (x) 7. Melyik esztendőben nyílt meg a. Rondella színháza? 1718 (1) 1774 (2) 1805 (x) * A szelvények a megyei ta­nács művelődésügyi osztályára küldendők be, egyszerre, feb­ruár 13-ig. — Szóval Hensley a bandavezér. Hányán vannak a kunyhóban? — Azt hiszem, tizen. De semmi esetre sem szabad meg­támadni őket!. — Teljesen megértem aggodalmát, Mr. Katzer, de ön­nek is meg kell értenie, hogy teljesítenünk kell kötelessé­günket. Meg kell akadályoznunk, hogy a szökevények to­vábbi gonosztetteket kövessenek el. Mivel felfedeztük rej­tekhelyüket, felesége elvesztette értékét . számukra, mint túsz. Fogadni mernék, hogy haja szála sem fog meggörbülni. Miért terhelnék magukat olyan gyilkossággal, amiből sem­mi hasznuk. — Bosszúból. Azt fogják hinni, én árultam el őket — Lehetséges, hogy igaza van. Ezzel az eshetőséggel is számolnunk kell. Mégis b e kell látni, hogy nincs más kiút. — Akkor is ezt mondaná, ha az ön felesége lenne a gengszterek hatalmában? White nem válaszolt rögtön. — Valószínűleg — mondta vontatottan. — Csak annyit — 175 — mondhatok, bízzon bennün k. ígérem a lehető legóvatosab- bak leszünk, hogy feleségét ne sodorjuk még nagyobb ve­szélybe. — Engedje meg legalább, hogy visszamenjek a kunyhó­ba. — Elment az esze? Mit akar ott? — Meg kell győznöm őket, hogy nem én szabadítottam rájuk a rendőrséget. — Csak nem hiszi komolyan, hogy megengedjük, hogy figyelmeztesse a gengsztereket? — Aligha tud megakadályozni szándékom végrehajtá­sában. — Téved. Egyszerűen letartóztatom. — Letartóztatási, parancs nélkül? — Tanúként letartóztatom, azaz biztonsági őrizetbe ve­szem. mert később szükségünk lesz a vallomására. Ez tel­jesen legális, erre jogom van. Felállt, s a patikus vállára tette a kezét. — Bízzon.. bennem, bízzon bennünk — mondta meg­nyugtatóan. Katzer zavartan nézett körül. Szemében határtalan két­ségbeesés, teljes reménytelenség tükröződött. — Kérem, legyen őszinte hozzám... Nézete szerint mi­lyen esélyem van arra, hogy élve viszontlátom a felesége­met? — Fifty-fifty — válaszolta White halkan és elfordult. XI. Három órával később teherautókon katonák érkeztek az alvó városkába, két század tengerészgyalogság. Gépfegy­verekkel, 'géppisztolyokkal, lángszórókkal, kézigránátokkal és könnyfakasztó bombákkal voltak felszerelve. A vadőr közben az erdőigazgatóságtól beszerezte a nemzeti park részletes térképét. A katonai különítmény parancsnoka és White alaposan áttanulmányozták a térképek — 176 — A katonák nesztelenül körülzárták a kunyhót. Azt a parancsot kapták, hogy két-három méteres távolságra ma­radjanak egymástól, és alkossanak kört, mintegy fél kilo­méteres sugárral. így kellett bevárniuk, amíg kivirradt, s akkor, az adott jelre — egy vörös rakéta kilövésére — látótávolságra meg­közelíteni a kunyhót. Tervszerűen történt minden. Semmi sem mutatta, hogy a kunyhqban rejtőzködők gyanút fogtak. A sötét decembe­ri hajnalon csak hóborított fák látszottak, a hó elnyelte a katonák lépéseinek zaját. Fél órával később, amikor a katonák már gyűrűt alkot­tak a kunyhó körül, Elktonban felszállt a helikopter. Csak a pilóta és Sam White volt rajta. White rádió útján érintkezésbe lépett a különítmény parancsnokával. — Nyomuljanak látótávolságra a kunyhó felé! Azután elővette jelzőrakétával töltött pisztolyát, és ki­lőtte a vörös rakétát. A helikopter néhány kört írt le a kunyhó fölött. Le­ereszkedett. amennyire a fák megengedték, s akkor White szócsövet vett elő, s'lekiáltott: Sanv White FBI-nyomozó beszél. Két század katona­ság körülzárta a kunyhót. Jöjjetek ki egyenként, és adjá­tok meg magatokat. Aki ellenáll, azt lelövik. — Még egyet: Fred Katzer nem árult el benneteket, mindent elkövetett, hogy félrevezessen bennünket. Aki Katzer Nellyhez nyúl, villamosszéken fejezi be életét. Le­gyetek észnél, adjátok meg magatokat! Száznál több szempár feszülten nézett a kunyhó felé. Semmi sem mozdult. White csak most vette észre, hogy a kunyhó kéménye nem füstöl. ' — 177 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom