Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
A tett éltetője a gondolat Kandi nszhij. Chagall. Picasso Előadás a szabadegyetemen iyi egbolydult időket élünk, különösképpen, aki a nemzetközi porondon végbemenő folyamatokat figyeli és a pillanatnyi helyzeten túl elgondolkodik a fejlődés irányán, nap mint nap újabb kérdésekkel találja magát szemközt. Az érzékenyebb idegzetű emberek valósággal úgy érzik, hogy a világ az abszurd drámák logikátlanságát követi, kiszámíthatatlan dolgok történnek mindenfelé. Ez az érzelmi klíma követeli meg, hogy a józanság, a nagyobb összefüggésekben elemző tudatosság jobban hallassa a hangját, aktívabban hasson a maga közegében. Úgy is mondhatnám: a ráció, az értelem, a gondolat próbájának az ideje ez — persze nem az első és nem az utolsó próbája, de nem is akármilyen próbája. Az aggályt, hogy a tett halála a gondolat, újra meg kell cáfolni. Ha ez igaz lenne, valóban rosszul állnának a dolgok. A bonyolult helyzet mindig is azoknak kényelmes, akik előtt az új helyzet új gondolati megoldásának követelménye fel sem merül, azoknak, akik csak a maguk akiéből néznek a világra, az elfogultaknak, legyenek azok nacionalista vagy kispolgári, szektás vagy anarchista szélsőségesek, likvidátorok vagy kalandorok, vezényeljenek meggondolatlan rohamot vagy kapkodva visszavonulást. Ezeknek a tendenciáknak közös jellemzője, hogy szűkén felfogott érdekből, többnyire vélt érdekekből indulnak ki, a valóságot egyoldalúan értelmezik, az egyes jelenségeket önkényesen kiragadják az összefüggésekből, nem analizálnak, hanem deklarálnak, csupán az érzelmekre s azon belül is a legprimitívebbekre apellálnak. „Előnyüket” csak növeli, ha halmozódnak a politikai — elméleti — tudományos magyarázatot kívánó kérdések, összefüggések, amelyek a racionális igényű emberek figyelmét lefoglalják. Akik reális válaszokat keresnek a reális kérdésekre, a legnagyobb hibát követik el, ha engednek a pszichózisnak, amelyet a gyenge idegzetűek reagálása terjeszt, s maguk is a depresszió rabjaivá és passzívvá válnak, ha úgy érzik: az a komplex, összetett, a jelenségek különféle oldalaira kiterjedő válasz, amit adni kellene, sokkal kevésbé lenne hatásos, mint a leegyszerűsítő szélsőségek „egyértelműsége”. D ossz és gyenge az ilyen ér- vek logikája és még nem is őszinte: kishitűség, rossz közérzet, fáradtság keres itt kibúvót, mentséget az „objektív körülményekben”. Mert először is: mivel lenne menthető, hogy ne mondjuk el azt — fennhangon és nem motyogva —, amj felismert igazságunk és tapasztalatunk? Az, még ha nem is lesz tökéletesen hű tükre minden új társadalmi, politikai, közéleti jelenségnek, százszor hívebb lesz, mint amit az elfogultak, vagy pánikba esettek mondanak. Tökéletes igazság, abszolút igazság egyébként sincs, az igazság felismerése — ezt ma már a legtöbb szemináriumi hallgató is tudja — folyamat. És folyamatnak kell', lennie az igaz felismerések védelmének is. Az új felismerésnek is egyetlen útja a harc, a vita folytatása: az új válaszok is csak úgy fogalmazódhatnak meg, a régiek is csak úgy korrigálódhatnak: a gyakorlatban való szüntelen kipróbálásban, kísérletezve, verekedve, ösz- szeütközésekben. A perfekció, a tökély, az igazság százszázalékos, kikezdhetetlen teljessége — merő illúzió. De még közeledni sem közeledhet hozzá, aki a harcot nem vállalja, aki úgy gondolja, hogy egyelőre, amíg ez is, az is homályos, félre kell vonulnia, hogy majd aztán . . . Egy igazságot — nagyon sommásan szólva — túlhaladhat a tudomány, amely pontosabb ismereteket szolgáltat és túlhaladhat a valóság is, amennyiben a tényt, amelyet az tükrözött, megváltoztatja: ez rendszerint egyik esetben sem úgy történik, hogy a korábbi igazság minden érvényét elveszti: mind a valóság, mind a róla való ismereteink alakulása folyamatos. Van, ami érvényben marad, jóllehet már nagyon régen ismerték fel, van, ami nem változik, jóllehet már nagyon régen kialakult. A valóban újat felismerni, a régi, nem helytálló felismerést helyesbíteni, ez épp úgy a haladás szolgálata, a forramert túl sokat analizálunk, ösz- szevetünk vagy mérlegelünk, hanem mert az analíziseink, az ösz- szevetéseink, a mérlegeléseink nem mindig elég mélyek, túlságosan is regisztrálóak, nem jutnak el az adott helyzetben lehetséges következtetésekhez. De a legtöbb esetben igen is eljutottunk időszerű teendők megfogalmazásához, annak a bizonyos lenini láncszemnek a megragadásához, amellyel az egész folyamatot tovább lehet lendíteni. Ahol az analíziseink alaposak, mint a gazdasági reform kérdésében, hogy a legújabbat említsem, ott az analízis eredményeit le is fordították a cselekvés programjává. Ezt láthatja mindenki, aki a közéletben tevékeny. A dolgok bonyolultságának lehetőleg teljes számbavételétől el kell jutni az ezek megoldásának megfelelő legfontosabb alapelvek és teendők kimunkálásához, amelyek — ez a dolog természetéből következik — nem lesznek már olyan bonyolultak, nem fogják túlterhelni az egyszerű embereket sem, viszont a helyes irányba terelik aktivitásukat. C „végtermékei” az ilyen ^ elemzésnek persze abban is különböznek a hamis válaszoktól, hogy nem „pofonegyszerűek”. De nem is dilemmázó bizonytalankodások, amelyek ezt is, azt is nyitva hagyják, hanem egyértelmű és világos álláspontok, amelyek orientálnak, segítik az embereket a mindennapi munkában éppúgy, mint történelmi céljaink elérésében. A bennünket foglalkoztató, bennünket érintő összes kérdésekre ilyen válaszokat kidolgozná — bizonyára nem rövid idő feladata. Van természetes, a szükségszerűségek által diktált sorrendje ennek a munkának is, mint minden alkotó munkának, amely az energiákat értelmesen használja fel. De nem is tolódik el ködös távlatokba, ha módszeresen dolgozunk. Iltlllllllllllllllllllllllllllll'llll"1111"1 Visszhang Ismét a gázhasználatról A gá’z használata baleseti veszéllyel is jár. A megelőzés érdekeben fokozott figyelemre, a szabások, utasítások betartására van szükség. Az erre vonatkozó utasításokat a nehézipari miniszter 5/1967. számú rendelete tartalmazza. E rendelet alapján a fogyasztókat évente egyszer ellenőrizni kell. Tolna megye területén ez évben minden fogyasztót ellenőrzünk. Ehhez megfelelő szakemberekkel rendelkezünk. Sajnos nagyban gátolja munkánkat, hogy sok fogyasztó nem teszi lehetővé a készülékek megvizsgálását, a 10 forint ellenőrzési díjat nem fizeti ki, sőt a lakásába nem engedi be a szerelőt sem, a lakást egyszerűen bezárja. Nagy gond az is, hogy sok fogyasztó lakást változtat, de nem jelenti be, hogy hova költözik. Ellenőrzés után üzembiztosak a készülékek, mert az ellenőrzéskor a hib^t a szakemberek kijavítják. A veszélyes — tilos -- helyen használt készülékek üzemelését megtiltják. Nagyon szeretnénk, ha sok olyan fogyasztónk lenne, mint a tengelici cikkíró, aki igényli a gázberendezés biztonságát. WIItTH JÓZSEF a szekszárdi gázkirendeltség vezetője dalmár kötelessége, mint megvédeni azt, amit régen ismertek fel és ami még ma is érvényes. Máskülönben úrrá lesz a zűrzavar, a szubjektivizmus, a komolytalan és anarchikus önkényeskedés. II ogy mindez nehéz? Hogy az *1 ilyen hűvösen racionális elemzés, osztályozás, rendezés, amely ezt is, azt is tekintetbe veszi, hajlik a szenvtelen objek- tivizmusra, hogy a két vagy több fronton való harc a taktikázgató egyensúlyozásra csábít, a langyos egyrészt-másrészt mérlegekre, amelyekből semmi sem következik? De vajon nincs-e száz és ezer pozitív tapasztalat, amely ennek ellentmond? Talán egyszerűek voltak azok a viszonyok, amelyek között véghez vittük a konszolidációt vagy a kollektivizálást? Vajon nem bizonyítottuk be a kényes és nehéz kérdések hosszú sorában, hogy van olyan munkastílusunk, olyan politikai és ideológiai metodikánk, amely össze tudja kapcsolni az analízist, a helyzet gondos tanulmányozását, a konkrét teendők közérthető és markáns megfogalmazásával? Ha még van bizonytalanság, nyitott kérdés, tanácstalanság, akkor ez nem azért van, Egyszóval a bonyolult és bonyolódó viszonyok a mi korunkban nem szolgálhatnak indokul arra, hogy borongó hangulatok passzivitásba szorítsák azokat, akik átérzik a helyzeteket, ismerik nehézségeiket, és tapasztalataiknál fogva leginkább arra hivatottak, hogy a megoldásban közreműködjenek. A marxistáknak—leninistáknak, akik harcolva és gyötrődve, kutatva és kísérletezve munkálják ki a helyes politikát, azoknak semmi okuk sincs erre. Nemcsak azért, mert egy igaz eszméért küzdenek, hanem azért sem, mert a kor új problémáinak nemcsak érzékelésében, de felismerésében is ők jutottak a legtovább: az eszme megvalósításának pedig ez a legfőbb feltétele. A tettnek ugyanis nemcsak halála, hanem éltetője is lehet a gondolát. A forradalmi, a haladó tettnek mindenképpen az. RÉNYI PÉTER Népújság 3 1969. február 88. Fiatal művészettörténész vendége volt hétfőn a Babits Mihály Szabadegyetemnek, dr. Németh Lajos személyében, akit Csontváry-monográfiájából és a karácsonyi könyvpiacon napvilágot látott Modern magyar művészet című munkájából ismerhet közönségünk. Mintegy ötnegyed órában Ismertette a két világháború közötti korszak festészetét a meglehetősen heterogén, bár mindvégig nagy érdeklődést tanúsító hallgatósággal. Biztos kézzel választotta ki a leglényegesebbeket e talán minden kornál mozgalmasabb, gazdagabb és tarkább anyagból. Előadásának vezérgondolata e kor művészetének két fő irányát követte: a konstruktivista és szürrealista törekvésekét, amelyeknek összefutó íve végletes filozófiai nézetek között feszült, a korszak ellentmondásokkal teli történetének vetületeként. A konstruktivista megjelenítési mód az ésszerűséget hangsúlyozza a világban, a rendet, ezt jeleníti meg harmonikus arányokkal, elemi formákkal és színekkel. Az irányzatra — már induláskor is — egyfelől Mondrian neoplatonista naivitása jellemző, amely nem hajlandó e harmónián kívül mást észrevenni a világból, másfelől Malevics szuprematizmusa, amelyet inkább a rend vágya, az ésszerűség akarása sugallt, és sokkal dinamikusabb, mint Mondrian festészete. A szürrealista festészet éppen ellenkezőleg, mindvégig az irreálist, az álomszerűt, a tudatalattit ragadja meg sokkal több expresszivitással, mint az előbbi irányzat. Követői olykor játékosan és idillien fejezik ki a világ „álomszerűségét”, mint Chagall, Miro, Klee; máskor inkább azt a szorongást és félelmet tükrözik, amely a viHatáridő előtt — Elkészült Szekszárdion az Es/e Tamás utcai bolt és presszó. (Újsághír.) A szekszárdi Előhegyen, az Esze Tamás utcában elkészült az fmsz korszerű boltja és presszója. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk három illetékeshez: az egyiktől a határidő, a másiktól a minőség, a harmadiktól pedig a nyitási idő iránt érdeklődtünk, íme a válaszok! Uszléber György, a TÖVÁL főmérnöke: — Igyekeztünk a munkával, és sikerült is határidő előtt befejeznünk. A létesítményt egy hónappal a határidő előtt átadtuk a megrendelőnek, a szekszárdi fmsz-nek. lág kiszámíthatatlansága, a bizonytalanság miatt tölti el az embert. (Dali, Soutine, Chagall). Ezek a törekvések oly végzetesen tapadtak a maguk egyoldalú teóriájához, hogy már-már kiléptek a művészet köréből. A konstruktivizmus a modern építészet térformáiban kapott funkciót, a szürrealizmus pedig azzal, hogy teljesen száműzte az értelmet az alkotásból (tassisták), inkább csak ornamentális szerephez juthat. A napjainkig sok-sok variáción át kifejlődő két irányzat íve Picasso új szimbólumokat kereső látványaiban éri el tetőpontját, a nagy alkotó szintézisében (Mi- notauromachia, Guernica). S tulajdonképpen ebben a szintézisben nyertek értelmet, mert így voltak képesek kifejezni a valóságot, de nemcsak kifejeztek, hanem mozgósítóvá is váltak. Németh Lajos előadásának tartalmához nincs mit hozzátenni. Legfeljebb annyit, hogy szívesen hallottunk volna többet e kor művészetének társadalmi szerepéről, a közönséggel vívott harcáról — saját okulásunkra. Az előadást gazdag, de nem zsúfolt dia-anyag kísérte. Dicséretes az a szerénység és célravezető is, ahogy e gazdag tudású előadó szinte „a képek mögül” szólt hozzánk. (Még inkább érvényesülhetne maga a kép, ha magyarázatai közben több szünetet tartott volna, hogy a hallgatóság szabadabban asszociálhasson). Bizonyára teljesebbé tette volna ismerkedésünket a látott művekkel, ha szigorú észérvei mellett többször apellál közönsége érzelmeire. így is szép, intellektuális élményben részesített bennünket: szívesen figyelnénk rá máskor is. K. B. kiváló minőségben Pohál József, a megrendelő műszaki ellenőre: — Rendszeresen ellenőriztem a munkát, és csak a legjobbakat mondhatom róla. Az átadási-átvételi eljáráskor minden bizottsági tag elismerően nyilatkozott a minőségről, ezért jegyzőkönyvileg is köszönetét mondtunk a kivitelezőnek. Győrffy László, a szekszárdi fmsz igazgatósági elnöke: — Nagyon örülünk, hogy határidő előtt elkészült az előhegyi bolt és presszó. A legrövidebb időn belül berendezzük, ellátjuk áruval, és előreláthatóan március 15-e táján megnyitjuk a közönségnek. B. F. Tanácskozik az országos ifjúsági kulturális fórum Csütörtökön délelőtt — három napra szóló programmal — megkezdte tanácskozását a KISZ Központi Bizottságának rendezésében az országos ifjúsági kulturális fórum. Orosz László, a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője köszöntötte a tanácskozás elnökeként a megjelenteket, közöttük Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettest. Méhes Lajosnak, a KISZ KB első titkárának megnyitója után Kárpáti Sándor, a KISZ KB titkára tartott vitaindító előadást, amelynek alapján a tanácskozás több száz részvevője megtárgyalja, hogyan alakult az utóbbi időben. a magyar ifjúság részvétele a kulturális életben, milyen művelődésügyi problémák foglalkoztatják a fiatalságot. Az előre szétküldött írásos jelentésből többek között kitűnik, hogy a művelődési otthonok hálózatával nincs minden rendjén, sok intézmény közülük nem felel meg a korszerűség követelményeinek. Elgondolkoztató, hogy jelenleg 184 település közül száz helyen nincs megfelelő művelődési központ. A művelődési otthonok, házak száma országosan mintegv 3800-ra tehető. Szükség lenne a hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére.
