Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

A berlini „Alex” átalakul Berlin történelmi múltú Alexan- derplatzán hónapok óta alig van forgalom. Itt most az építőgépek, a szállítóautók vették át az ural­mat, Gyalogosok, akiknek sietős az útjuk, bizony nehezen vergőd­nek keresztül rajta* A régi, egy­kor igen sűrűn beépített és a má­sodik világháború során súlyos károkat szenvedett Alexander­platz egy része lesz a főváros újonnan kialakuló szocialista vá­rosközpontjának. Sok más fővárostól eltérően Ber­lin eljövendő City”-je a társadal­mi élet központja is lesz. Ez annyit, jelent, hogy a főváros számára elengedhetetlen közigazgatási épü­leteken kívül lakóházakat is épí­tenek a központba, továbbá szín­házak, mozik, iskolák, üzletek és vendéglők is kerülnek majd oda. Aki a 9-es autóbusszal — amely egyébként egyike azon kevés nyil­vános közlekedési eszközöknek, amelyek még közvetlenül érintik a mai építkezés közeiét — végig­halad a városon, az már ki tud­ja venni a majdani Alexander­platz és a szomszédos utcák körvo­Az épülő Stadt Berlin Hotel nalait. Dominál a tv-torony, amely a második legmagasabb ilyen jellegű építmény Európában s rövidesen eléri végső magassá­gát: 360 métert. Már messziről barátságosan in­teget piros-fehér mintázatú an- tennahordozója és az óriási ezüs­tös kupola, amelyben a szükséges technikai berendezéseken kívül vendéglő is lesz. 1968. október 1-re nyers.építke- zésben elkészült a „Stadt 'Berlin” szálloda, amelynek 39 emelete 2000 szállodai vendég számára biztosít helyet. A belső építési és szerelési munkálatok csaknem együtt készülnek az épület falai­val, így az építkezés ideje nagyon megrövidül. A Hotel „Stadt Ber­lin” külsője kék lesz: a legvilá­gosabbtól a legsötétebb színárnya­latban. Egy épülő új áruház ugyancsak kékszínű lesz, rajta kí­vül számos négyemeletes iroda­épület, lakóház-magasépületek és két központi üzemi étkezőépület. Az új városközpont kialakításá­ba betervezték a meglevő két régi toronyházat, amelyek 1929 és 1932 között épültek, ezeket rekonstru­álták és részben megemelik. Már megkezdték az építését mindazon épületeknek, amelyek elkészítését 1970-re tervezik. 1970 után — amikorra elkészül már véglegesen az Unter der Linden útja is — megkezdődik az ugyan­csak történelmi múltú Friedrich­strasse rekonstruálása és az új városközpontba való beillesztése, összesen kereken Ő00 hektárnyi területen kell az elkövetkező évek során teljes rekonstrukciót végez­ni. A főváros átalakításában az építők határideje az első szakasz befejezésére: 1969. októbere. Ek­kor ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Német Demokra­tikus Köztársaság. 44 oldal 3 Ft Március 1 -tői kedden, csü­törtökön és szombaton 10, szerdán és pénteken 8, vasárnap pedig 16 oldalon jelenik meg a Népújság. Március 1-től havi 20 Ft-ért gazdag tartalmú, bővebb terjedelmű Népújságot kap. Fizessen elő a NÉPÚJSAG-ra! Fiatal festő­mázoló szakmunkást FELVESZÜNK. Tamási Körzeti Sütőipari Vállalat (316) Lexington megállt a sorompó előtt Egy rendőr lépett a kocsihoz, tisztelgésképpen két ujjú­val megérintette texasi kalapjának széles karimáját. A délie­ket jellemző éneklő hanglejtéssel beszélt. — Ilyen kora hajnalban már úton? — kérdezte. — Délig Winonába kell érnünk — válaszolta Lexington. — Értekezletre megyünk. Országos ügyben. A rendőr zseblámpájával bevilágított a kocsiba. A lámpa fénypásztája egy pillanatig megállt a néger arcán. — Ez a fekete is? — Igen. — Néger egy országos értekezleten? Tud ez egyáltalán ími-olvasni? — kérdezte vigyorogva. — Az északi államokból való. Ott képzettebbek a nége­rek — válaszolta Lexington, majd megkérdezte: — Indulhatunk? Igazán sürgős az utunk ... — Még egy pillanatra. Látnom kell a hajtási jogosítvá­nyát. — Miért? — 235' — — Ezt az utasítást kaptuk az FBI-től. Húsz fegyenc kitört valahol a börtönből, azokat keresik. Lexington az ablakon keresztül kiadta jogosítványát. A rendőr jól megnézte, azután visszaadta, — ön atomfizikus? — Igen. —- Bizonyára fontos értekezletre menaeSs. — Erről nem nyilatkozhatom. — Ez érthető. Tudom, hogy ami az atommal összefügg, szigorú titok. Hát a többiek? — Munkatársaim. Együtt dolgozunk az Oak Ridge-i atomkutató központban. De most már engedjen tovább ben­nünket, törődjön inkább a kitört fegyencekkel... — Azért nem kell mindjárt lehurrogni az embert... Hiszen csak a kötelességemet teljesítem. Látom, hogy maguk nem lehetnek fegyencek, ezt már a kocsijuk is elárulja. Azok Nort Carolinából jönnek, ennek a kocsinak pedig Tennessee-i rendszáma van... Tehát jó utat! Intett társának. Az felemelte a sorompót, szabaddá tette az utat. Christie szólalt meg elsőinek, amikor már .1(5 messze voltak a rendőröktől. — Hálás köszönet, Mr. Lexington. — Köszönd meg inkább a kereplőnek, amit a hasához szorítottam — jegyezte meg Byers. — Kii tudja, hogyan viselkedik, ha nem érzi vékonyában a revolver csövét. — Mindenesetre jól végezte a dolgát — válaszolta Chris­tie. — Lassítson most — utasította azután Lexingtont —, s térjen le az útról, oda az erdő felé. — Mi a szándékod már megint? — érdeklődött Byers leplezetlen rosszallással a hangjában. — Azt hittem, hogy sürgős az utad. — Már egészen kivilágosodott. Nappal nem mehetünk tovább. Láttátok, hogy szigorúan ellenőrzik az utakat. — Nem bánom, hajtson Lexington az erdőbe — engedett — 236 — Byers. — Ott majd megbeszélhetjük a továbbiakat. Lexington engedelmesen letért az útról s az erdőbe hajtotta a kocsit. A gengszterek egy ideig tanácskoztak, végül is meg­fogadták Christie tanácsát. Elhatározták, hogy estig a» erdőben maradnak. A kocsit a bokrok közé tolták, úgy, hogy nem látszott az út felől. Kibontottak néhány húskonzervet, ettek, majd rágyújtottak. Valamivel később Anderson és Byers elnyúlt a kocsi ülésén. Shaw takarójáha burkolózva lefeküdt egy fa tövé­be. Christie ébren maradt Lexington mellett. Alvással, evéssel és beszélgetéssel telt el a nap. Mielőtt beesteledett, egymás után megborotválkoztak Lexington borotvakészülékével. Mihelyt besötétedett, folytatták útjukat, de már egy órával később a kormánykeréknél ülő Christie a benzin­órára mutatott. — Legfeljebb harminc mérföldet mehetünk, tovább nem futja a benzinből — mondta. — Hát a kannában? — Az utolsóból is a tartályba ürítettem a benzint mi­előtt indultunk. — Mit csinálunk hát? — Nincs más hátra, mint az, hogy újra Lexington ül jön a kormánykerékhez és a legközelebbi benzinkútnál tankoljon — mondta Christie. — S ha elárul bennünket? — kérdezte Anderson. — Nem engedjük kiszállni. S ha csak egyetlen szót ejt ki azon kívül, hogy benzint kér és fizet, ha csak egyetlen gyanús mozdulatot tesz, kíméletlenül lepuffantom — mond ta Byers. Anderson gyanakodva mérte végig a tudóst. — 237 — A tv i»iou,v építkezése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom