Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Ä cipók minősége Mi az oka a minőség romlásának? Az utóbbi időben megszaporod­tak a panaszok a cipők minőségé­re. Leválik, a talp, felszakad a varrás, lepereg a lakk, átázik a cipő. A Déldunántúli Cipő-nagyke­reskedelmi Vállalat szekszárdi le- rakatához — fogyasztói reklamá­ció következtében — 1967-ben 939 pár cipő, papucs és csizma került vissza. Tavaly — jóllehet, nyolc­millió forinttel alacsonyabb for­galmat bonyolítottak le — a fél­millió pár cipőből már 1448 párat vittek vissza az üzletekbe és a boltokból továbbítottak Szek- szárdra. Kilószámra jönnek a jegyzőkönyvek, mind mind arról tanúskodik, hogy a vevő vissza­vitte a boltba a cipőt, a boltban helyt adtak a reklamációnak, a vásárlót kártalanították valami­lyen formában. A reklamációk számának növe­kedése folyamatos. Míg öt évvel ezelőtt alig volt panasz — ne­gyedévenként negyven-ötven pár lábbeli minőségét kifogásolták a vásárlók — 1968 első negyedévében a for­galomba hozott 110 ezer pár cipővel szemben 182 pár ke­rült vissza a nagykerhez. A második negyedév adata: 160 ezer pár cipő — 496 fogyasz­tói reklamáció. A harmadik negyedévben 117 ezer párból 320, a negyedik negyedév „rekorderedménye”: 130 ezer párat adtak el, visszakerült 450 pár. Meg kell mondani, hogy a rek­lamációk száma, aránya koránt­sem tükrözi a valóságos helyze­tet, inkább a folyamat szemlélte­tésére alkalmas, mármint arra, hogy állandóan emelkedik a mi­nőségileg jogosan kifogásolt láb­belik aránya A vásárlók túlnyo­mó többsége ugyanis tájékozatlan, ha pár heti viselés után kiderül, hogy a cipő gyári hibás, bosszan­kodik, de nem viszi vissza, mivel nem ismeri a lehetőségeket. (Per­sze, vannak ügyeskedők is, akik visszaélnek a reklamálás lehető­ségével, azzal a kereskedői szem­lélettel, hogy a vevőnek mindig igaza van.) A Belkereskedelmi Minisztérium Kollégiuma a közel­múltban foglalkozott a cipőáruk minőségével. Megállapította töb­bek közt, hogy a vásárlói kifogá­sok száma évről évre emelkedik és jelenleg már országosan eléri, a fővárosban pedig meghaladja a forgalomba hozott bőrlábbeli mennyiségének egy százalékát. Bizonyos, hogy Tolna megyében sem kedvezőbb a helyzet és ha itt a múlt évben „csak” 0,28 szá­zalék ez az arány, ez azzal magya­rázható, hogy a megye lakossága nem él oly mértékben reklamá­cióval, mint a budapestiek. Még az egy százalékos arány sem tük­rözi a valóságot, hiszen nem min­den gyári hibás, használhatatlan, vagy idő előtt tönkrement cipőt visznek vissza a boltba A szakemberek szerint a fo­gyasztói kifogások szaporodásá­nak objektív oka is van. Az utób­bi időben a kereslet erősen elto­lódott a könnyű, ragasztott talpú cipők irányába A tartós, főleg varrott eljárással készülő lábbelik aránya folyamatosan csökken, míg a könnyű, „divatosabb” cipők for­galma évről évre emelkedik. Ezek a lábbelik mutatósabbak, ugyan­akkor nem lehet megkövetelni tő­lük azt a tartósságot, vízzel, sár­ral szembeni ellenállóképességet, mint a goyser, vastagabb talpú ci­pőktől. Kétségtelen, hogy ebben sok az igazság. Egy-két évvel ezelőtt sok vita volt a divatcsizmák minősé­géről. Sokan méltatlankodtak, hogy milyen csizma az, amelyik átereszti a vizet Nos, a vékony bőrből, vagy műbőrből készülő, vékony, ragasztott talpú csizma nem arra való, hogy hóban, la­tyakban járjanak vele. A minő­ségi szabványok sem támasztanak ilyen követelményt Kirándulásra, őszi, téli strapára a durábelba- kancs, a vikszos csizma, az erős marhaboksz cipő, vagy csizma való. Ezeknél szigorú előírás — a meó- zásnál ezt is figyelembe veszik, hiszen elő van írva, — hogy két, vagy három órai vízben áztatás után se engedje át a vizet Ezek a lábbelik azonban foko­zatosan kimennek a divatból. A kereskedők panaszkodnak, hogy nem lehet eladni a gumiból ké­szült hócipőt, hócsizmát, senkinek sem kell a kiváló minőségű, cseh­szlovák importból származó ka- locsni, még ha negyven-ötven százalékos árengedménnyel is kí­nálják, akkor sem fogy. Nem kell a vastag, mikropórusos gumitalpú cipő sem, pedig ez a talp sokkal jobban ellenáll, sőt teljes mérték­ben véd az átázástól — mint a könnyű, pár milliméteres ragasz­tott talp. A könnyű cipőktől sehol a világon nem követelik meg, hogy vízben, sárban is lehessen járni velük (kivétel az ugyancsak könnyű, fröccsöntött gumi- vagy műanyag lábbeli). Tavaly láthat­tunk a kirakatokban olasz és spa­nyol női cipőket, csizmákat Szé­pek, formásak, de ha viselőjük fél órát jár vizes úton, talán még hamarabb átáznak, mint a hason­ló hazai lábbelik. A bundacipő is védi a lábat a hidegtől, de hosszabb idő alatt átázik. A vásárlók jó része nem tudja ezt, egyszerűen, senki sem figyel­mezteti őket. Nem tudják meg az árból sem, hogy a könnyebb, ra­gasztott talpú cipő kevésbé tar­tós, nem három-négy éves haszná­latra gyártották. Egy pár „nehéz”, férfi goyser duplatalpas cipő ára 400 forint körül van. A hasonló, de könnyebb, keresztülvarrott tal­pú cipő — a talpvastagság csak negyede az előbbiének — 340—350 forintba kerül. Ugyanakkor tar­tóssága talán fele a másiknak. Ha az ára is fele lenne, senki sem követelhetné, hogy ugyanannyi ideig lehessen hordani. A minőségi hibák legtöbbje azonban a gyártásnál keletkezik. Rossz minőségű anyagot használ­nak fel, gondatlan munkát végez­nek sok esetben. Ha a műbőr szá­rú, ragasztott gumitalpú csizmá­val a gazdája két órát sétál a vi­zes, sáros járdán és a lába is ned­ves lesz, ne reklamáljon. De ha a talp leválik, jogosan viszi vissza a boltba. Márpedig a vásárlói ki­fogások tekintélyes része talple­válás miatt történik. Ha gondos munkát végeznek a gyárban, nem szabad a varrásnak felfeslenie. A szekszárdi, 32-es cipőbolt a Szombathelyi Cipőgyár által gyártott tizenkét pár lábbelit volt kénytelen visszavenni,— kicserélni, vagy az árat visz- szafizetni — a vásárlóktól. A tizenkettőből hét esetben talp- leválás, kettőnél lakkrepedés, egy­nél tűzésfeslés, egy esetben felső­rész-kitörés, egy pár cipőnél pedig varrásszakadás volt a hiba Ha­sonló a helyzet a Duna és a Tisza Cipőgyár termékeivel is. A negye­dik negyedévi négyszázötven rek­lamációból mintegy 30—30 száza­lék a Duna és a szombathelyi gyár termékeire vonatkozott, 25 száza­lék a Tisza Cipőgyárat érintette. A többin „osztoznak” a lerakat kisebb szállítói. A nagykereskede­lemnek a nagyobb gyárakban mi­nőségi bevizsgálói vannak, ott ve­szik át az árut, a kisebb üzemek szállítmányainak átvizsgálása a nagykereskedelmi vállalatnál tör­ténik. A fogyasztói reklamációk tehát már emiatt sem tükrözik teljesen a gyártásnál keletkezett hibákat, hiszen ami felismerhető, ki sem kerülhet a gyárból. A ki­sebb szállítók — helyi iparválla­latok, szövetkezetek — 1968-ban 111602 pár lábbelit adtak el a szekszárdi lerakatnak. Az itteni minőségi vizsgálat több, mint tizenkétezer párnál talált gyártási hibát, ennyit kellett vagy alacsonyabb kategóriába, minőségi osztályba sorolni, vagy visszaküldeni a fel­adónak. A cipők minőségére tehát egyre több a panasz, sürgős intézkedésre van szükség ahhoz, hogy a hely­zet, amit a reklamációk aránya nem tükröz — javuljon. Szigo­rúbb mércét kellene alkalmazni az átvételnél, jobban kellene is­merniük a vásárlóknak is jogai- keit JANTNER JÁNOS (Keddi számunkban: Amit kifogásol — és amit nem is- mer a fogyasztó.) Hírmagyarázónk írja: flz új szabálysértési törvény gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai Kedvező tapasztalatokat hoztak a tanácsoknál az új szabálysér­tési törvény gyakorlati alkal­mazásának első hónapjai. Az új törvény nagy feladatot rótt az államigazgatási szervekre, s köztük is elsősorban a községi tanácsokra. Ezek összesen 38 faj­ta szabálysértési cselekmény el­bírálására kaptak új jogkört 1968. október 1-én, s ma már a tanácsokhoz tartozó szabálysértési ügyek mintegy 80 százalékában járnak el. Magas követelmények­nek kell megfelelniük, hiszen évente 150—160 ezer feljelentés érkezett szabálysértések miatt a tanácsokhoz, s átlagosan százezer embert érintettek a kiszabott bír­ságok. A tanácsok jól felkészültek megnövekedett teendőikre. Mint­egy 2500 községben szabálysér­tési bizottságot alakítottak, s ál­talában a tulajdon elleni szabály- sértéseket, az orgazdaságot, a vá­sárlók megkárosítását, az időleges munkakötelezettség megtagadását bízzák rájuk. Tehát azokat az ügyeket utalták eléjük, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik a társadalomra. Eddigi tájékozódásaink és ta­pasztalataink egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az új szabály­sértési törvény életbe lépése óta eltelt négy hónapban gyorsabbá vált az .ügyek elbírálása, továbbá szilárdult a törvényesség, és kö­rülbelül a felére csökkent a fel­lebbezések száma ahhoz az idő­szakhoz képest, amikor a járási tanácsok foglalkoztak a szabály- sértésekkel. Érdemes volt tehat azokra a szervekre bízni a dön­téseket, amelyek a legjobban is­merik a körülményeket. Differen­ciáltabbá vált a büntetések ki­szabása. Van, amikor beérik a figyelmeztetéssel, mert úgy íté­lik meg, hogy ez is eredményt hoz. Azon is lemérhetjük a sza­bálysértési eljárás új formájának növekvő nevelő hatását, hogy so­kan határidő előtt megfizetik a bírságot. Községi tanácsaink azt is fel­ismerték, hogy csak akkor lehet súlya, tekintélye döntéseiknek, ha mindegyiket szigorúan és kö­vetkezetesen végrehajtják Külö­nösen Somogy megye községei tűntek ki az elmúlt hónapokban az új szabálysértési törvény lel­kiismeretes alkalmazásában, ugyanígy elismerést érdemel Szol­nok megyében Tószeg község ta­nácsa, ahol egyetlen hátralékos ügyet sem találtunk. Elvétve ugyan, de bizonytalan­ság, határozatlanság, vagy indo­kolatlan liberális, illetve túl szi­gorú bírságolás is előfordul a szabálysértési ügyek intézésénél. Jó figyelmeztetés ez arra hogy a járási tanácsok szakigazgatási szerveinek rendszeres segítséget kell nyújtaniuk a községi taná­csok számára a szabálysértési törvény alkalmazásához. (MTI) Napi 30 000 tojás Hátáról Harmadik éve üzemel a hátai No vember 7. Termelőszövetkezet baromfiüzeme. Tavaly 10 000 000 tojás került ki a telepről. A hatalmas telepen mindössze huszonötén dolgoznak, látják el a közel 40 000-res Dekalb állományt. Az egész telepet korszerű beton utak hálózzák be, (ökéiccs rend és tisztaság uralkodik a megye legkorszerűbb ilyen jellegű tele­pén. Foto: Bakó Jenő. A baracsi Kossuth Mg. Tsz traktorosokat vesz fel, tagnak vagy alkalmazottnak. Jelentkezni a tsz-irodában. Templomos Baracson. (3) Honvédségtől leszerelt, érettségizett, motorkerékpározni tudó, szekszárdi lakos, fiatal férfi munkaerőt alkal­mazunk szervezői mun­kakörbe, azonnali be­lép ésseL Jelentkezni önéletrajzzal együtt a kiadóban, 8—12-ig. A Budapesti Lakásépítő Vállalat (Bp. X. Pongrác u. 21.) felvesz nyolc általánost végzett fiúkat — kollégiumi elhelyezéssel — kőműves, ács, állványozó, épületüvegező, épületbur­koló, fapadlózó, müanyag- burkoló, lágyfedő és szi­getelő, tapétázó cs épület­asztalos szakmákra. Teljes ellátás, ösztöndíjat, munkaruhát biztosítunk. Je­lentkezéseket a fenti címre kérjük megküldeni! ____________________________________ (8) A Sárköz—Völgységi Vízi­társulat Bonyhád, u. 1. Tel.: 19. Somogyi D—4—KB 6 hengeres traktort elad, vagy elcserél 350-es, vagy 450-es Csepel tehergépkocsira. (37)

Next

/
Oldalképek
Tartalom