Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Lánc- és hótalpas „motorkerékpár” Ez a motorkerékpárhoz hasonló jármű nem gyorsaságával tűnik ki, hiszen sebessége mindössze 30 km'óra, hanem kiváló terepjáró-képességével. Hátulsó lánctalpas futóművével még a tükörsima jégen is biztonsággal halad, miközben az elülső, jól rugózott hótalpak elfordításával kormányozható. Nyergében két ember számára van hely, a csomagok az ülés mögött és alatt helyezhetők el. Katonai célú alkalmazásai mellett a köznapi életben is szívesen fogadják ezt a szovjet járművet, különösen posta- és segélyszolgálati feladatok ellátására. (MTI Külföldi Képszolgálat) Cowboy Jimmy és a „csörgőkígyó-klub” Éppen olyan erőteljes és ügye- fogyott, mint Gary Cooper fiatalkorában, a vadnyugati filmekben. Kollégái „Cowboy-Jimmynek” nevezik, mert első szenvedélye a ló, a második pedig fogadásokat kötni. „Fogadjak magával — szólott hozzám Jim Watson —, hogy mint a kugligolyókat, úgy dobom el az autókereket! Tíz dollárba fogadok”. És már meg is ragadott két nagy kereket, egyet a bal, egyet a jobb kezében, magasan a feje felett meglendítette őket és erőteljesen elgurította. A két kerék egyenletesen és párhuzamosan gurult egymás mellett, húsz-harminc métert is haladt Az útjába kerülő bábukat egészen biztosan mind leütötte volna. Az Uniroyal gépkocsiabroncs konszern laredoi (Texas) próbakifutópályáján találkoztam Jim Watsonnal és 113 társával. A mexikói határ közelében vagyunk, délután öt óra, a Kap még magasan áll, de nemsokára a prérirókák kívánnak egymásnak jó éjszakát. Gumi- és aszfaltszag terjeng a levegőben. Szabad idejében Jim vad mustang- lovakat tör be, végigszáguld ja velük a prérit, éli a cowboyok életét. De alapfoglalkozása az Uniroyal próbapályához köti, amely a maga nemében a világon a legnagyobb. „Egy ló boldoggá tehet egy embert, de 200—300 négy keréken gördülő lovat kipróbálni és állandóan új mutatványokat végrehajtani — ez a legszebb egész Texasban” — mondja. Órák hosszat autózik Jimmy a nyolc kilométer hosszú kifutópályán. Ha a kijelölt sebességet eléri, nem is nyúl már a kormányrúdhoz, mert a sebesség a pályán tartja a kocsit. Jim társaival együtt összesen 20 i millió kilométer utat tett meg ebben az évben, 4 millió liter benzint használt el. Szerencsére komolyabb baleset egy sem történt, némelyik vezetőt marta csak meg a csörgőkígyó. Annyi itt a csörgőkígyó, mint máshol a nyúl. Ezért is nevezik a kísérleti telep legénységét a „csörgőkígyó-klub” tagjainak. Ha megjelennek és elkezdenek csörögni a kígyók, futni kell előlük, lehetőleg cikk- cakkban, mert a kígyó átkozottul gyón. De nem a kígyótól fél Jim a leglobban, hanem a „szellemautótól”. Néhány héttel ezelőtt az Uniroyal egy új kocsit helyezett a próbapályára. A kocsi nagy sebességgel robog a pályán, kanyart vesz, ahol kell, lassít é3 gyorsít, szóval mindenképpen rendesen viselkedik, csal: éppen... nincs benne senki. A ke mánykereket nem fogja emberi kéz, a sebességváltó önmagától mozd el, a pedálokra nem nehezedik embert láb. Ax automatizálás „szelleme” hajtja a gépet Pontosabban «r komputer. A pálya aszfaltburkoltába beépített elektronikus berendezések követik az autó menetét, értékelik sebességét, irányát és más együtthatóit és továbbítják a megfelelő utasításokat. Kétségtelen, hogy adott esetekben a szellemautó kiválóan teljesíti feladatait. Olyan próbáknak lehet alávetni, amely a kormány kér éknél ülő ember életét veszélyeztetné. „De mindenütt, ahol a próbavezetés művészet, ott nem lehet alkalmazni Computer urat” — jelenti ki büszkén Jim. Elsősorban is a kaviccsal borított éles kanyarokra utal, ahol a kocsit oldalt kinyúló pótkerekekkel kell megerősíteni, máskülönben felborulna, valamint a síkos, jeges pályákra. Jim újabb fogadást ajánl: „Tíz üveg whiskybe fogadok, hogy az üvegpróba után egyetlen szilánkot sem lehet különleges abroncsainkon találni”. És a próba megkezdődik. Először egy szokásos kerékkel felszerelt autó halad át egy üvegtörmelékkel teleszórt útrészen. A gumi tele üvegszilánkokkal. Utána következik az Uniroyal abroncsa. Az eredmény: egyetlen szilánk sem látható rajta. De az üveg nem csak ellenség, hanem barát is. Az üvegszálakat sikerrel használják fel a gépkocsikerekek szerkesztésénél. (A Stern nyomán) 7x7 Színháztörténet i rejtvény pályázat 1. Melyik isten finnepén énekelték a régi görögök az úgynevezett „kecske-énekeket”, a „tragoi- diákat”? Hermész (!) Dionüszosz (x) Zeusz (2) 2. A monda szerint kinek a fellépésétől számíthatjuk az európai színjátszás történetért Aiszkhülesz (1) Euripidész 0c) Theszpiss 0j> 3. Ki az a görög drámaíró, aki a görög drámák két szereplője mellé beállította a harmadik szereplőt is? Euripidész (I) Szofoklész 0c) Arisztofanész (2) 4. Mi annak a görög drámának a címe, amelyben az asszonyok addig nem engedik a férfiakat férji jogaikkal élni, amíg békét nem kötnek az ellenséggel? Lüszisztráté (1) Békák (x) Madarak (2) 5. Szofoklész melyik ma is játszott drámájából való az alábbi idézet: „Senki hát halandó embert ki e földön várja még Végső napjait, ne nevezzen boldognak, míg élete Kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan”. (Babits Mihály fordítása) Antigoné (1) Oidipusz király (x) Elektra (2) 6. Ki írta „A hetvenkedő katona” című vígjátékot? Terentius (1) Plautus 0c) Menandrosz (2) 7. A később megkonstruált, szigorúan megkövetelt hármas egység kinek a megállapításain alapul? Arisztotelész (1) Szofoklész (x) Arisztofanész (2) A mai számunkban induló színháztörténeti rejtvénypályázat 7 fordulóból áll, melyet hét egymást követő megjelenési napon közlünk. Egy-egy fordulóban 7 kérdésre kell válaszolniuk a pálya zat résztvevőinek. A megfejtést totó-szerűen kell beküldeni, a megyei tanács művelődésügyi osztályához, február 13-ig, de csal; akkor, ha már mind a 7 forduló lezajlott, a hét szelvényt egy borítékban. Hirtelen mozdulattal jobbra fordította a fejét, de a fenyők között nem látott senkit Az FBI-akadémián megtanították, hogyan kell villámgyors mozdulattal pisztolyt rántani, és kapásbői lőni, dm mit ért ez láthatatlan ellenséggel szemben. Lassan a magasba emelte a karját Csak most lépett ki a fák mögül, aki megállásra szólította. Széles karimájú kalapot viselt ás egyenruhát »melynek színét Whit* a sötétben nem láthatta. — Mit keres itt? — kérdezte az ismeretlen, puskájának csövét White-ra irányítva. — Eltévedtem. — Dobja a fegyverét a hóba’ — Fegyvertelen vagyok. Győződjön meg1. A* idegen azonban nem közeledett feléje. — Majd elválik! — mondta nyersen. — Velem jön! Tíz lépésnyire előttem induljon el arra! — mutatott az országút felé. — Figyelmeztetem, hogy a legcsekélyebb mozdulatra lövök. White színészi képességeihez folyamodott. — 169 — Siránkozni kezdett, hogy feddhetetlen életű polgár, követett el semmi rosszat Abban bízott, hogy akár csak egy pillanatra is alábbhagy őrzőjének ébersége, ám tévedett \ Az ismeretlen egyetlen szóval sem válaszolt Szótlanul a nyomában maradt Jó idő múlva kiértek az országútra. White akkor megjátszott naivitással így szól a fegyvereshez: ■— Köszönöm, hogy ide vezetett, most már magam is eljutok Elktonba. — Velem jön! — mordult rá az idegen. White megadta magát sorsának, de agya lázasan dolgozott Csodálkozott, hogy kísérője még az országúton sem eresztette le fegyverét Hiszen bármelyik pillanatban jöhet egy gépkocsi, s utasai megláthatják őket Miért nem intézte el már az erdőben? Miért sétál vele az országúton, egészen nyíltan? Még jobban csodálkozott, amikor egy kanyarban feltűntek egy közelgő gépkocsi fényszórói, s a fegyveres ember kiállt az út közepére. Felemelt karral megállást intett a vezetőnek. A tehergépkocsi fékezett, a vezető leeresztette az ablakot, és kiszólt: — Mi a baj? — Egy darabig kénytelen lesz felvenni a kocsira, hogy bekísérjem ezt a gyanús alakot White hirtelen megfordult. — Egy pillanatra csak. Kicsoda maga voltaképpen? — Vadőr vagyok. — Micsoda? — tört ki belőle a nevetés. — Közben én, a gyanús alak, egész idő alatt azon töröm a fejemet, hogy melyik szökött fegyenc puskája elé kerültem! — Fel a kezekkel, Különben lövök! Mit beszél itt összevissza szökött fegyencekről? — Az Ivy Bluff-i börtönből kitört tizenkilenc fegyenc. Bizonyára hallott róla. Azokat hajszolom. Az FBI nyomozója vagyok. — Ezt mindenki állíthatja. Dobja igazolványát a földre. — 170 — White elővette zsebéből ax igazolványt, s maga elé dobta. — Lépjen néhány lépéssel hátrább! Engedelmeskedett. A vadőr felvette az igazolványt, a teherkocsi fényszórójának fényében megnézte, majd leeresztette fegyverét. — Kendben van — mondta. — Végeredményben nem szagolhattam, hogy ki keresztezi az utamat. — Sebaj — válaszolta White. — Az a fő. hogy nem puffantott le. Már-már hittem, hogy az egyik szökevény puskacsov^ elé kerültem. — De hiszen egyenruhát viselek. — Néhány szökevény is egyenruhában van. Lehúzták a fegy őrökről. — Valóban azt hiszi, hogy a fegyencek a közelben tartózkodnak? — Nemcsak hiszem, egészen biztosan tudom. Meg vagyok győződve róla. White ezután a tehergépkocsi vezetőjéhez fordult, aki tátott szájjal szemlélte a történteket. — Köszönöm, hogy megállt, most tovább hajthat. Segítségre nincs szükségünk. — Hála istennek — válaszolta a vezető megkönnyebbülten. — Nem szeretek ilyesmibe keveredni. A tehergépkocsi csakhamar eltűnt a közeli kanyarban. — Most már tisztán látom a helyzetet — elmélkedett a vadőr. — Nem tudtam mire vélni a lábnyomokat és a füstöt. Ma délután vettem észre a nyomokat a hóban, s füstszagot éreztem, mintha valahol tüzelnének. Körülbelül három kilométernyire innen — intett az erdő felé — ahol a kunyhó áll. — Azért is álltam lesbe. Azt hittem, orwadászok ütöttek tanyát, mert ki más járna ilyen télidőben az erdőben? — Láttam a kunyhót, éppen onnan jöttem, amikor megállásra kényszerített. De magyarázkodásra nincs időm. Csak annyit: a szökött fegyencek túszul a kezükben tartanak egv házaspárt. — 171 —
