Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

1919—1949 A muukásifjóság mérföldkövei Tengernyi kín, megaláztatás, kiszolgáltatottság volt a része azoknak a munkásfiataloknak, akik a monarchia Magyarorszá­gában kerültek a munkapadok mellé. Naponta 10—12 órát dol­goztak,' de nem ment ritkaság- számba a 14 órái munkanap sem. A tíz-, tizennégy éves gyerekek kegyetlen kizsákmányolása, ere­jüket meghaladó nehéz testi mun­kája ez időszakban szinte álta­lános volt, szocialista társadalmi rendbe át­vihető. .. Ennélfogva nem lehe­tünk tekintettel a mi osztály­érdekeinkkel ellentétes, semmi­nemű tőkés érdekeltségre”. A polgári demokratikus kormány­zat, mint számos egyéb más kér­désben is, csak a fontolva halo­gatásig jutott el. A kizsákmá­nyolt ifjú proletárok gondjait, mint számos egyéb más, súlyos Az ellenforradalmi reakció megsemmisítette azokat a vív­mányokat, amelyeket az ifjú­munkások a Tanácsköztársaság­nak köszönhettek. A gyermek­es tanoncvédelem helyébe újra a tanoncok és fiatalkorúak ke­gyetlen kizsákmányolása lépett. Csak a felszabadulóis biztosí­totta, hogy véglegesen jobb na­pok következzenek a tanoncok- ra. Az MKP kezdeményezésére megalakult a Szakszervezeti If­júmunkás- és Tanoncmozgalom. mely az ipari üzemekben dolgo­zó fiatalok politikai és érdek- védelmi szervezete lett. 1948 fordulópont Az idősebb generáció előtt nem ismeretlen a század eleji pékinas sorsa, aki a tanoncisko­lába érve leül a padba és el­alszik, akit az óra végén is csak nehézen lehet felébreszteni. A műhelyben este nyolctól másnap déli kettőig dolgozik, s a mester csak pofonokkal és bottal tudja „ébren tartani’’, A hírhedt, 1884. évi, a tanon- cok tanviszonyát szabályozó VII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a fiatal már 12 éves korában el­szegődhessen inasnak és „kivé­teles esetben” megengedte a 12 évnél fiatalabbak foglalkoztatását is, persze ez a kivétel gyakori volt. A tcnoncok a hosszéira nyúlt munkanap után esténként és vasárnap jártak tanoncisko­lába, így még vasárnap sem pi­henhettek. Ma ötven éve, 1919. január 13- án a budapesti utcán sápadt ar­cú, horpadt mellű, rosszul táp­lált inasok vonultak végig, zász- laikon e jelszóval: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletá­rok!” Követelték az 1884. évi reakciós és embertelen tanonc- törvény eltörlését, s a nappali tanoncol itatás bevezetését. A sá­padt arcok kipirulnak, amikor jogos ’ követelésüket hangoztatják. A január 13-i tanonctüntetésre a polgári demokratikus kormány­zatnak is fel kellett figyelnie. Január 21-én a Kereskedelem­ügyi Minisztériumban tartott ta­nácskozáson Lékai János az If­júmunkások Országos Szövetsé­gének képviselője kijelenti: „A tanonckérdésnek csak olyan meg­oldásába nyugodhatunk bele, amely a mai tőkés társadalmi rend mielőbb várható nemz-- közi összeomlása után felépülő társadalmi kérdést csak a Ta­nácsköztársaság oldotta meg. Tíz nappal március 21-e után, rendelet jelenik meg, mely meg­tiltja a tanoncok bántalmazását, elbocsátását, az esti és vasárnapi, tanoncoktatást, korlátozza a ta­noncok munkaidejét, valamint kötelezően előírja, hogy a ta- noncokat tilos házi munkára fel­használni. A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának napilapja, a Vörös Újság így ír: „Mindent, amit teszünk, értetek tesszük, if­júmunkások”. S a Tanácsköztár­saság 133 napja alatt végre em­berszámba veszik az ifjúmun­kást, gondoskodnak szakmai, szellemi fejlődéséről, pihenésé­ről. A Tanácsköztársaságot ugyan megdöntötték, de az ifjúmunká­sokban tovább élt gondoskodó, emberséges szelleme. Az új törvény a párt és a népi de­mokrácia egyik büszkesége volt. Megteremtette az alapjait annak, hogy az ipari és kereskedelmi szakmunkás-utánpótlás egészsé­gesen fejlődhessen. Arra irá­nyult, hogy az ipari szakmun­kásképzést döntő részben a nagy­üzemek végezhessék. Bevezette az általános iskola 8 osztályának elvégzésére épülő két-három éves szakmai képzést, biztosította az évi 24 nap fizetéses szabadságot, a díjmentes üzemi étkezést, meg­határozta a tanulók országos szintű bérezési rendszerét és a tanműhelyi oktatást. A lekicsiny­lő, rossz csengésű „tanonc” és „inas” helyett elrendelte az ipari tanuló elnevezést. Az 1949. ja­nuár 14-én elfogadott törvény- javaslattal megvalósultak azok a törekvések, amelyekért a ma­gyar kommunisták, s az ifjúság legjobbjai három évtizeden ke­resztül harcoltak. A ma ifjúmunkásának ez csu­pán történelem. A modern ipari- tanuló-intézetek és -otthonok, a korszerű képzés, amelyek lehető­vé teszik, hogy az ifjúmunkások kiváló képességű szakemberré váljanak, a munkáshatalom vív­mánya. Ennek kezdete ötven évre nyúlik vissza, amikor azok a sápadt arcú. meggyötört te­kintetű inasok vörös zászlók alatt az utcára mentek tüntetni. (boros) a felszabadult Magyarország éle­tében. A proletárdiktatúra győ­zelmével — pontosan húsz esz­tendővel ezelőtt — 1949. január 14-én az országgyűlés törvénybe iktatta az iparostanulókról szóló törvényt. Az öreg „Ház” karza­tán aligha hallgathattak törvény- javaslatot valaha is olyan figye­lemmel, mint az a 300 ifjúmun­kás, a Ganzból, a BESZKÁRT- tól és más gyárakból, üzemek­ből, akiket meghívtak az ország- gyűlés ülésére. A népi demok­rácia parlamentje elítélte a fe­hérterror tanonctörvényét, amely visszaállította a középkori szel­lemet; újra törvénybe iktatta a tanoncverést. Mit is adhattak mást a darutollasok az ifjúpro­letároknak azért, hogs/ zászlóikra merték írni 1919. január 13-án: „Mi már nem leszünk kizsákmá­nyolt proletárok!”. A Tolna megyei Népújságba a lakosság részére hirdetéseket vesz fel: Angyal Ferenc, Tolna. Bajcsy-Zsilinszky u. 3. Telefon: 262. Stewart végigtapogatta borostás átlát, azután végigjá­ratta a szemét a toprongyos, vén csirkefogón, aki napok óta nemcsak hogy nem borotválkozott, hanem bizonyára nem is mosakodott. Mindketten alaposan elütöttek a többi embertől, Kentucky Sam nem törődött ezzeL A tömeg közé ve­gyült és áhítattal nézte a Fehér Házat. — Megbolondultál? —szólt rá Stewart. — Gyerünk in­nen, minél gyorsabban. — Ha már itt vagyunk, legalább alaposan megnézném. Úgyis útba esett. Kelletlenül követte Stewartot. Egy ideig szótlanul mentek egymás mellett. Stewart ha­ragja lassan elszállt ési habár szüntelenül veszélyben érezte magát a nagyvárosi forgatagban lassanként mégis engedett a bizalmatlansága.' Hamarosan megváltozott az utca jellege. Vén fák vé­delmezőén borították lombjukat egyenletes villaszerű lakó­házak fölé. — 118 — Egy idő múlva szinte minden átmenet nélkül a főváros négernegyedében jártak. Hosszú sorban egyenlő faházak sze­gélyezték az utat. Valamikor fehérek voltak, de az idők fo­lyamán megbámulták, vagy egészen megfeketedtek. Néme­lyiknek ablaka deszkával volt beszegelve. Az egyik faház előtt Kentucky Sam megállt, kinyitotta a kertajtót, előre engedte Stewartot, majd felment a kicsiny verandára és megnyomta a csengőt. öreg néger nyitott ajtót. Fekete arcát ősz fürtök keretez­ték. Kopott fekete öltönyt és papi gallért viselt. Egy pillanatig tátott szájjal, tágra meredt szemmel néz­te őket, azután barátságosan kezet szorított az öreg csa­vargóval. Kentucky Sam nevetve viszonozta az üdvözlést, azután előtérbe tolta Stewartot, s bemutatta: — Barátom, segítségre van szüksége. A néger pap csak akkor vette észre, hogy Sam nincs egyedül. Barátságosan megveregette Stewart vállát, megsi­mogatta a kutyát, azután kinyitotta a belső helyiségbe veze­tő ajtót és beinvitálta őket: — Bizonyára éhesek vagytok. A lakószobában Stewart elnyúlt egy karosszékben; a ku­tya a lábához feküdt. Stewart körülnézett a szegényes be­rendezésen és szeme megakadt egy Coca-Cola falinaptáron, amelyen félmeztelen nők csináltak reklámot a népszerű ital­nak. A néger házigazdájuk kiment a konyhába. Stewart bosz- szúsan fordult társához: — Verd ki a fejedből, ha netán az a szándékod, hogy pappal jobb útra térítesz. A papokat egyébként is ki nem állhatom. — Ne tarts tőle. Egyébként is nem valami ájtatos pap, mint a mellékelt ábra mutatja — válaszolta Sam a naptár­ra célozva, és kényelmesen elhelyezkedett egy párnázott szék­ben, amelynek bele kilógott a szakadt huzatból. — 119 — A pap néhány pár virslivel és szendviccsel tért vissza. Evés után Stewart hangulata is megváltozott. Állandó feszült ébersége fáradtságának adott helyet. Kentucky Sam közben a fürdőszobába ment, s miközben 5 a kádban ült, a pap elmondta, hogy azelőtt vándorprédi­kátor volt és sokat utazott Sammal. Egy alkalommal kénytelenek voltak leugrani a robogó vonatról. Ö a lábát törte, s csak Samnak köszönheti, hogy nem került a kerekek alá. Milyen közös kalandjaik voltak még, arról Stewart ínár nem értesült, mert elnyomta az álom. Amikor Kentucky Sam k ijött a fürdőszobából a legkevés­bé sem hasonlított arra atorzonborz csavargóra, aki a für­dőszobába ment. Arcát simára borotválta, hosszú haját is megkurtította ollóval, a néger paptól kapott tiszta inget viselte, s valóság­gal áradt belőle a szappanillat. Halkan beszélgettek, hogy ne zavarják Stewart álmát Kentucky Sam elmondta találkozásuk történetét. — Csavargónak tartottam. John Smithnek nevezte ma­gát — mondta. — De később kiderült, hogy nem ez a neve — az igazit még most sem tudom —, és kiderült az is, hogy nyakában a rendőrség. — De mi közöd neked hozzá? Miért nem igyekeztél sza­.ciuii.i i„,e! — Segíteni kell mindenkin, akit a rendőrség hajszol. Egyébként is szeretek társaságban utazni. Amikor már mindent elmondtak egymásnak, ami elbe- -".élni valójuk volt, a pap bekapcsolta a tévékészüléket. Egy filmet adtak, de tízpercenként két percig mosószer, rágógu­mi, cigaretta stb. reklám szakította meg. — 120 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom