Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-14 / 10. szám
Mi fáj Madocsán ? Hosnyánszki György, járási osztályvezető óvatosságra, körültekintésre int, miközben jól fűtött irodájában beszélgetünk, az elnökhöz hivatják. Mindössze néhány percig van távol, egy minősítéshez kérte a járási tanács vb-elnöke az osztályvezető véleményét. Amikor visszajön, azt mondja: — Az elnök elvtárs szerint is óvatosan kell hozzányúlni a kérdéshez. 17 éltik Madocsát. Teljes jog*■ gal, hisz annak ellenére, hogy tavaly sorozatban érték a hosszan tartó elemi csapások, a gazdaság mégis tűrhetően zárja az esztendőt. Más szóval, a munkamorál alapjában véve jó. Joggal lehet attól tartani, hogy ha rosszul közelítjük meg a felszín alatt lappangó indulatokat, akkor a legjobb szándék is inkább art, mint használ. Tarsolyunkban a járási elvtársak tanácsaival, féltésével nem túl népszerű feladatra vállalkoztunk, Madocsa lelkiállapotának feltérképezésekor. Megfordult bennünk ez a gondolat is, hogy tulajdonképpen javát szolgálja-e a községnek, ha felszínre hozzuk mindazokat a vélt, vagy valódi sérelmeket, amelyek feszítik a tagokat és amelyekről, vagy hallgatnak, vagy csupán szűk körben beszélnek. Még ma sem vagyunk nyugodtak. De erősebb bennünk az az érzés, hogy szólni kell, hisz az indulatok gyűjtőlencséje éppen a hallgatás. Beszélgettünk egy madocsai emberrel, aki úgy ismeri a községet, mint a tenyerét. Mindent tud, de beszélni csak úgy volt hajlandó, ha becsületszavunkat adjuk, hogy nem fedjük fel a nevét. Ez az ember nem tagja a termelőszövetkezetnek, rokonai viszont kivétel nélkül a közös gazdaságban dolgoznak. Ő foglal- mazta meg először azokat a bonyolult ellentmondásokat, amelyekről később más forrásból is tudomást szereztünk. — írják meg, hogy a madocsai tsz-bén mi a szokás. Az a szokás, elvtársak, hogy akinek nagy a szája, azt megteszik valamilyen vezetőnek. Ezzel befogják a száját. Utána békesség van. Amikor azonban az illető leszerepel, ismét elölről kezdi a hangoskodást. Ezt mondják mások is. De nyomban hozzáteszik: nem az a baj, hogy a hangoskodók vezető tisztséghez jutnak, hanem az, hogy Madocsán sokak szemében a brigádvezetői, a magtárosi, stb. beosztás olyan kiváltságot jelent, mint amilyen kiváltságot jelentett a múltban a gazda viszonya a cselédhez. S ilyen szempontból, sajnos, Madocsa a rossz hagyományokat őrzi. Különös és meghökkentő dolgokat takar itt a felszín. Sokan tudni vélik, hagy Vrancsik József brigádvezető szőlőjét a fo- gatosok metszették meg, munkaidőben, a közös gazdaság „kontójára”. Mások viszont azt mondták, hogy Madocsán hagyomány az összesegítés. De ez egy ördögi kör, szinte lehetetlen belőle kijutni, mert akik elmentek a brigádvezetőnek szőlőt metszeni, azok azért mentek el, hogy a brigádvezetőnek hízelegjenek. Számításból segítettek, arra számítván; év közben olyan munkát kapnak, ahol munkaegységet könnyebb szerezni. De ez a magatartásforma annyira eltér a közösségi normáktól, hogy még a „talpnyalókat” is zavarja, olyannyira, hogy amikor a brigádvezető nem hallja, akkor azzal mentegetőznek: muszáj elmenni, másként nem boldogul az ember. Az alakoskodásra, erre az iszonyatos belső vívódásra az teszi fel a koronát, hogy az egvik fogatos káromkodva újságolta szűke’'h baráti körben, hogy monnv>r’o H van szolgálta);^ de azt is kijelentette; ezt csak itt mondja, ha másutt is szóba kerül letagadja. Rettenetes vívódás. A madocsai gazdák egy része még ma is azt hiszi; aki fönt van, azt szolgálni kell, de azt is tudja, hogy lealázó a szolgálat. Scheidl Lajos, a gazdaság elnöke még főagronómus korában házat épített Madocsán. Hívott öt-hat embert. — Mivel tartozom, élvtársák? — kérdezte tőlük a munka elvégzése után. — Semmivel — jelentették ki a főagronómusnak a tagok. Scheidl Lajos természetesen megfizette a munkadíjat. De itt is felvetődik a kérdés; annyira szerették talán a fő- agronómust, hogy még az ingyen munkát sem sajnálták tőle? Nem. Egészen másra számítottak. S ez a fajta ravaszdi játék üt vissza legtöbbször, s ez a közösségi életformától idegen szemlélet szítja fel leggyakrabban aZ' indulatokat. Ilyen helyzetben mindenki gyanús, majdnem azt írjuk: ki mint él, úgy ítél. Még egy jellemző epizód. Mint minden tag, a termelő- szövetkezet elnökhelyettese is vállalt a közös gazdaságtól kaszálást. Amikor elment, hogy hazavigye a részt, rakodás után a csősz figyelmeztette: — Nem ennyi a rész. Az elnökhelyettes ugyanis többet rakott fel, mint ameny- nyi járt volna. Arra hivatkozott, hogy nem volt tudomása arról, mennyi a járandóság. S mit mondott erre a csősz? — Nem azért szóltam ám, hogy le kell rakni. Vidd csak nyugodtan. ÍJ ezzeg, vitte volna csak el az elnökhelyettes a több-" letet: százat tehetünk egy ellen, a csősz lett volna az első, aki telesuttogja erről a falut. Nagyon büszkék a madocsaiak arra, hogy ők rátarti emberek. De hogyan értelmezi a rátartiságot a csősz? J ó okunk van elgondolkodni. K. Tőrjeit József azt m...0„ztaíja: a tagodat a iegiú- seuo mulasztás eseten is felelősségre voujait, bezzeg a vezetőit egymás között, önmagukkal szemoen elnézőek. És itt is egy furcsa ellentmondás. K. Törjek Józsefnek sok vonatkozásban igazat kell adni. ö is azok közé tartozik, akik kérlelhetetlenek és gyanakvók mindenkivel szemben, amikor másokról van szó. De roppant elnézők, amikor a saját félrelépéseiket kell. értékelni, minősíteni. K. Törjék József azt. a szemléletet reprezentálja, hogy a kölcsön kenyér visszajár. Elvek, tények egyáltalán nem zavarják. Aki nem ismeri a körülményeket és az előzményeket, az valószínűleg azt tartja róla, hogy a termelőszövetkezeti érdekek legelszántabb és legbátrabb védelmezője. Nem fél beolvasni a szakvezetésnek. Ennek az egész kérlelhetetlenségnek azonban van egy cseppet sem elhanyagolható szépséghibája: K. Törjék József tavaly brigádvezető volt és ebben a minőségében nem kifogásolt soha semmit abból, amit most több évre visszamenően felsorol. Tulajdonképpen joga van ahhoz, hogy elmondja kételyeit, bizonyos gazdasági kérdések kivizsgálását kérje, de az ő alapállása nem a kétely, a jó szándékú javítani- akarás, hanem a megfellebbezhetetlen ítélet és a vádaskodás. Nincs kibékülve a főagronómus- sal. Talán elegendő annyit leírni, hogy tavaly K. Törjék József fegyelmi ügyében a főagronómus, mint az arra jogosult hozott határozatot. Brigádvezetői tisztségéből leváltották. „Egv évet sem bírt ki” — mondják róla a községben. Éppen saját fegyelmi ügyi példázza, hogy a vezetőkkel szemben sincs elnézés. De arról ő most hajlandó megfeledkezni, hogy brigádvezetőként élt visz- sza beosztáséval. Más vonatkozásban viszont igazat kell adni neki. Az elnök- helyettessel szemben túlságosan nagyvonalúnak látszik egy olyan magyarázat elfogadása, hogy azért rakott fel több szénát, mert nem tudta, mennyi a járandóság. Rossz szájízzel olvastuk azt a jegyzőkönyvet is, ami K. Tör- jékre nézve becsületsértő. Amikor az elnök a jegyzőkönyvet megmutatta, volt olyan érzésünk, hogy az egy, talonban lévő adu. Ha kell, akkor kijátsz- szák. — Van itt még más is — mondotta a párttitkár. — Micsoda? — kérdezte K Törjék József. — Ez az almalopás. — Milyen almalopás? Erről én nem tudok semmi — csodálkozott K. Törjék József. Az elnök elővette és megmutatta a jegyzőkönyvet. Ebben arról volt szó, hogy tetten érték K. Törjék József Pakson lakó bátyját, amint a szövetkezet gyümölcsöséből almát lopott. A rokon arra hivatkozott: K. Törjék József bíztatta fel, van ott elég, csak vigye. Erről jegyzőkönyv van, és ennek a jegyzőkönyvnek a létezéséről K. Törjék József semmit sem tudott Az ilyen dolgok nem csökkentik, hanem növelik a gyanakvást. a bizalmatlanságot. (Folytatjuk) BOGNÁR ISTVÁN . SZEKULITY PÉTER Jégssexon Frast János, Heiszler János és Hindii József szereti a hideg, jeges sört. Azt hiszem, kiváltképpen jogosultak a paksi Béke Étterem jeges sörére majd a nyáron, hisz a három ember gondoskodik arról, hogy. legyen elegendő jég a veremben. Csaknem száz köbméter jeget hordanak az étterem jégpincéjébe a biritói halastóból — a Dunáról nem lehet felhajtani lovas kocsival, ezért is választották a tavi jégvágást, meg azért is, mert jobb a tavi jég mint a folyóé; tisztább, nem olyan vastag. A Béke Étterem jégverméből látják majd el valamennyi paksi vendéglátóipari egységet a nyár folyamán jéggel. Fotó: Bakó Egy új vállalat reményei és gondjai A cégtábla még a régi, a vállalat levélpapírján is a Szekszárdi „Patyolat” Mosó, Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat szerepel, hivatalosan azonban — január 1-étől kezdve Szekszárdi Textil- tisztító és Ruházati Vállalat a neve a Patyolatnak. Megmarad a régi embléma — kék körben fehér hattyú — és bizonyos, hogy névváltozás ide, névváltozás oda, ezután is a Patyolatba visszük a ruhát tisztítani mosni, a Patyolatot szidjuk, ha nem lesz határidőre kész, vagy a minőség ellen lesz kifogás. Ámbár a vállalat vezetői erősen bíznak benne, hogy a jövőben sokkal kevesebb lesz a reklamáció, hiszen az új, korszerű üzem „belépésével” gyökeresen megváltoznak a munkafeltételek, mindenekelőtt a minőség javulását várják tőle. — Majd meginvitáljuk az elv- társakat az új, korszerű üzembe... Hihetetlen mennyiségű ruhanemű fordul meg napról napra ebben a kis és most már jogosan lebontásra ítélt üzemben. Tavaly például ötvenezren felül volt a vegy tiszti tás tételeinek száma. Több, mint harminckét vagon ruhát mostak. így aztán szinte, elkerülhetetlen hogy egy-egy beadott ruha elkallódjék, bepiszkolódj on. A környékbeli építkezések súlyosbítják a helyzetet, a szanált területekről minden patkány idemenekül, egy-egy néha befészkeli magát a ruhahegybe és a Patyolat természetesen fizeti a kártérítést. Az új iizemlten A névváltozás oka: A Patyolathoz csatolták a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat szekszárdi, konfekcióüzemét, különben már korábban is bővült a vállalat tevékenysége konfek- ciós termeléssel, indokolt tehát, hogy nevében is szerepeljen a textiltisztítás mellett a ruhagyártás. A fő esemény a vállalat életében nem a névváltozás, az átszervezés, hanem az új üzem átvétele. A régiben már évek óta tűrhetetlen állapotok uralkodnak, a munkakörülmények igen rosz- szak, még a legelemibb báleset- elhárítási tűzvédelmi előírásokat sem tudják betartani. Egy alkalommal tűzrendészeti felülvizsgálatot tartottak az üzemben. Illetve csak elkezdték. A harmadik helyiség után a vizsgálatot végző mondta az igazgatónőnek: Nézze, elvtársnő, ha én most továbbmegyek, be kell záratnom az üzemet, de maga sem úszna meg büntetés nélkül... a mai követelményeknek megfelelő munkakörülményeket tudnak biztosítani a dolgozóknak, bőxúthetik a szolgáltatásokat, bevezethetik a piperemosást, az ex- pressmosást, a kilósmosást és — ami már jobban érdekli a közönséget, nagymértékben javul a minőség is. A „patyolatosok” ■ azonban nemcsak örülnek az újnak, hanem kicsit félnek is tőle. A vállalat a múlt évben nyereséges volt, most pedig — éppen az új üzem belépésével — veszteséggel kell számolni. Míg a vállalat tavalyi állóeszköz-állománya két és fél millió forint volt, most ez ugrásszerűen kereken a tízszeresére nőtt. Tavaly összesen százötvenezer forint volt az amortizációs költség, az idén már háromnegyed millióra számítanak. Ehhez jön még a másfél millió forint eszközlekötési járulék, tehát több, mint kétmillió forint az olyan új költség, ami tavaly nojn merült fel Ennek „kigazdálkodása pedig lehetetlen* ha megmaradnak a hagyományos „Patyolat’-tevékenységnél. Ezért nemcsak ezt bővítik, hanem már tavaly megkezdték az új profil kialakítását. A mosás, kelmefestés, vegyíisz- tuas meuect növelik a Korueitció- gyartasr, i>melik a bedolgozó létszámot. Kapcsolatba leptek a hoamezővásarneivi Diva (kötöttárugyárral, a gyártól beszerzett huuauekanyagok fejtésével, kötésével csókként munkaképességű dolgozókat is akarnak foglalkoztatni. A vállalat .vidéki üzleteiben — amelyek korábban csak a mosásra, vegytisstításra .gs les» tésre kerülő textíliák begyűjtését és kiadását végezték, — kereskedelmi tevékenységet is folytamat, forgalomoa nozzák elsősorban a vállalat termékeit, de a többi tanácsi vállalat —a Simon- tornyai Bőr- és Szőrmefeldol.gozó Vállalat, valamint a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat gyártmányait is. Az üzem a következő hónapokban átköltözik, a felvevőhelyiség azonban egyelőre ittmarad és a jövőben is — amikor a régi üzemet lebontják, hogy helyet adjanak az itt építendő- Gemenc •Szállónak — működik majd a városban felvevőüzlet. A vállalat "több tízezer „ügyfele” bizonyára tapasztalja majd a. változást, abban, hogy jobb lesz a minőség. A gazdaságos működés érdekében azonban még igen sokat kell tennie a vállalati kollektívának. J. J. Népújság ,) 1969. január 14.
