Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Vau-e. *eheí-e nagyobb érdekeltség ? villamos energia Magyarországnak ■aasüáfc*,’.. Több éves, nagyszabású munka befejezése után december 29-éa érkezett meg Magyarországra a szovjet áram, azon a 100 kilo­voltos távvezetéken, amely hazánkat Munkácson keresztül össze­köti a Szovjetunió villamosenergia-háiózatával. Képűnkön: utolsó ellenőrzések az új szovjet—magyar villamos távvezeték üzembe helyezése előtt. Használton nadrágféket mert olcsó, jó és megbízható! A íiadrágfék egyik legősibb eszkö­ze a nem kívánt sebesség, eset­leg karambol, elkerülésének! Ne dobja el nadrágfékjét, hasznát ve­heti, ha, a város új lakótelepei­nek. valamelyikén lakik! Ilyen, és ehhez, hasonló reklám­szövegeket gyártok napok óta, de semmi reményem arra, hogy föl­figyelnek kolosszális értékeire. Persze, így sem haszontalan a reklámköltészet prózaibb műve­lése, me/rt amíg a korcsolya­pályához hasonló járdán és út­testen közlekedem, bohókás fé­kező mozdulatokat téve, hogy ne én próbáljam ki először a propa­gált nadrágféket addig szépen beérek a munkahelyemre. Táska­rádió nélkül is jól szórakozva, illetve egy percig sem unatkoz­va. Megjegyzem, csinálhatnék én .propagandát a korcsolyának is, de még elszabaduló képzeletein sem. bírja elviselni például a tisztes korú nagymamák esését és kelését a „pályán”, amit if­jabb éveikben még télen is utca­ként ismerteik. Ami azt illeti, a nadrágfékes. megoldások sem ne­kik valók. Ha, igazságos akarok lenni, ezt a velünk született „esz­közt” azoknak ajánlom, akik el­mulasztják gazda mivoltukból eredő kötelességüket és nem gondoskodnak a lakótelepek jár­dáinak és gyalogos-átkelőhelyei­nek Éeszórásáról. Ajánlanám egyébiránt még szíves ráadásul az esetleges kéz-lábtörések keze­lési költségeinek kirovását, sőt, a fájdalomdíj kifizetését annak, aki elég optimista, ilyenre igényt tartani.., De nem folytatom. Van egy il­letékesünk, Városgazdálkodás a neve. Vajon szereti-e a város- gazdálkodás, ha sokat emleget­jük? Mert emlegetjük, amikor szertelenkedő balettmozdulatokkal vitorlázunk a jeges úttesten, ami­kor használni kényszerülünk az ősi nadrágféket, amikor tapogat­juk kék-zöld nyomait a városi gyalogosközlekedésnek. Szabálysértést követ el az a háztulajdonos, amelyik fittyet hányva a rendelkezésekre, nem tartja rendben utcafrontját, té­len nem takarítja cl a havat, nem szórja föl háza előtt a jár­dát. Évente nem tudom, hány bírságolásra kerül sor körükben. \ város gazdái megvárják, amíg 1 íz- és lábtörött szekszárdiak :ícra vonul — jogosan — panasz­ra? El kellene ezt dönteni, már csak azért is, hogy tudjam, van-e ér­telme a bevezetésként közre­adott reklámköltészetnek! — li — Á tsz neve: Egyetértés.. — Mérleghiány a tsz-hen — 3 millió a takarékban ]Vf őst az új gazdasági mecha­i.T.1. njzmus kapcsán különö­sen előtérbe került az anyagi érdekeltség. Nem is véletlenül. Néha azonban úgy érzi az em­ber, hogy ott is feszegetik, ahol voltaképpen túlzás erről beszél­ni. Mondjuk ki nyíltan: divatos szólamnak veszik ezt az egyéb­ként. nagyon fontos, elvet, s unos- untalan hangoztatják. Az fmsz-i mozgalomban figyeltem meg hasonlót. Alig múlik el népesebb érte­kezlet, hogy valamilyen formá­ban fel ne vetődne: fokozni kell a tagsági érdekeltséget. Több­nyire pontosan megjelölik, hogy az anyagi érdekeltségre gondol­nak, s akik csak érdekeltségről beszélnek, ugyancsak erre gon­dolnak. Tolna megyében az fmsz-ek és a hozzájuk tartozó szakszövetkezetek taglétszáma körülbelül 100 000, ennek zöme fmsz-i tag, részjegyet váltott, s ezek anyagi érdekeltségéről van szó. Az ilyen jayaslat, kívánság az első pillanatban nagyon is reálisnak tűnik, az elvet hivata­los fórumon nem is igen vitat­ják, inkább helyeselték, hangsú­lyozva, hogy valóban meg kelj keresni az anyagi érdekeltség fo­kozásának a módját. De amikor * az ember jobban belegondol, alaposabban elemezgeti, kiderül, hogy az egész fából vaskarika, nem létező mézesmadzagot rán­cigái mindenki. A hagyományos érdekeltségi forma a nyereség-visszatérítés. Ez a részjegyen alapszik: az fmsz-ek tiszta nyereségük egy meghatáro­zott részét visszafizetik a tagok­nak az fmsz-i boltokban vásá­rolt, áru összértéke arányában. '' Az így kiosztásra kerülő pénz bár megyei viszonylatban meg- > lehetősen nagy, a sok ezer tagra elosztva viszont nagyon csekély. Nem szabad lebecsülni az ilyen összegeket, mert az ingyen ka­pott pénz mindig érték — bár­mekkora is az, mindenkinek jól jön. Viszont az tény, hogy ez a részesedés nem testesíthet meg olyan tagsági-tulajdonosi vi­szonyt, mint amilyen mondjuk a tsz-tagok esetében kialakulha­tott. Ha valamivel egyáltalában növelni lehetne a tagsági érde­keltséget, akkor elsősorban ez jöhetne számításba. Csakhogy mindjárt felvetődik a következő kérdés: mi indokolná, hogy a visszatérítési alapot többszörö­sére felemeljék. Ha csak meg­duplázzák, még mindig olyan csekély a tagoknak visszatérített összeg, hogy az ugyanúgy nem jelent számottevő tagsági-tulaj­donosi viszonyt, mint a jelen­legi állapot. Ennek tehát nem lenne jelentősége. Á nagy össze­gű visszatérítést eredményező változást pedig semmi sem indo­kolná. A tagok ugyan részjegy­gyei hozzájárultak az fmsz meg­alakulásához, de a részjegyek összege az összforgalomhoz ké­pest szinte teljesen elenyésző, alig számít gazdasági tényezőnek. A gazdálkodáshoz szükséges pénzt a bank, az állam bocsátja ren­delkezésre, márpedig a nyereség az összforgalomból, a gazdálko­dásból származik. Semmi sem indokolná, hogy egy csoportnak kiosszák annak a nyéreségtö- megnelq a számottevő részét, ami végeredményben nem egy cso­port, hanem az állam pénzének a forgalmazásából jött. A visszatérítés nagymérvű nö­velését tehát el kell vetni, mint a közvetlen érdekeltség számot­tevő fokozásának módját. £ okán úgy érvelnek, hogy a szolgáltatások terén, sőt, még az üzleti elárusitásnál is adódik bőséges alkalom előny biztosítására. Megkérdeztem az egyik fmsz-i vezetőt, hogy ők hogyan képzelik el az olyan so­kat hangoztatott anyagi érdekelt­ség fokozását. Elsorolta, hogy kölcsönzések esetén más tarifa alkalmazását tervezik a tagok és mást a nem tagok esetében — a tagok javára. A nem tagnak csak akkor adnak kölcsön va­lamit, ha a tagoknak nem kell. A boltokban is megkülönbözte­tést alkalmaznak egyes keresett cikkeknél. Ha listát készítenénk az ilyen lehetőségekről, esetleg elég ma­gas sorszámig juthatnánk el, formailag egész kedvező helyze­tet reprezentálhatnánk. Csak­hogy ezekről sem nehéz beiga­zolni, hogy a lényegen nem so­kat változtatnak, legfeljebb ön- áltatásra jók. A kölcsönzési dí­jak általában alacsonyak (az most más kérdés, hogy a köl­csönző így sem fizet rá), követ­kezésképpen a kétféle tarifa közt nem lehet olyan különbség, hogy azon keresztül bár­ki is különösebb tagsági ér­dekeltséget érezhetne. Még a sok kicsi sokra megy elv alapján sem. A vásárlási megkülönböztetés pedig a lehető legrosszabb fo­gás lenne propagandisztikus szempontból. Nagyon sok törzs- vásárlót sértene, s mivel itt-ott már konkurrencia is létezik, je­lentős vásárlótömeg pártolna át a konkurrenciához. A másik ol­dalon tehát többet vesztene az fmsz, mint nyerne. A boltokban különben is pénz-áru viszonylat uralkodik, semmiképpen sem ie- het ezt átváltoztatni tagsági vi­szonnyá. Az fmsz-ek létezésük óta a terület szerinti egész la­kosság ellátásának igényével lép­tek fel, illetve vállalták azt. Ami­kor még létezett a területi elv, az fmsz-i területre azért nem engedtek más szervet, mert az fmsz az egész lakossággal törő­dött, nem tett különbséget vá­sárló és vásárló közt. Ez meg is rögződött mint állapot, függetle­nül attól, hogy a területi elvet felszámolták. Most semmiképpen sem lenne tisztességes, ha akármilyen tagsági elvből ki­indulva megkülönböztetnék a vá­sárlókat. Arról nem is beszélve, hogy az a vásárló, aki 20 000 fo­rintot hagy az üzletben, többet lendít, mint aki csak kétezret, még akkor is, ha az illető tag. Egyébként a SZÖVOSZ VI. kong­resszusa is az egész lakosság el­látásával kapcsolatos felelősség­ről beszélt, nem pedig a megkü­lönböztetésről. SÍT ülönösen az új szervezeti szabályzat kidolgozása közben vetődik fel e kérdés éle­sen. Valahogyan más az elv, mint a gyakorlat. Erőteljesebben hangoztatjuk a kelleténél a tö­megszervezeti jelleg anyagi ol­dalát, s gyakran nem létező va­lamivel áltatjuk magunkat. Pe- <jig jobb lenne, ha erről őszin­tén, nyíltan beszélnénk. BODA FERENC h AZ ELNÖK GONDTERHELT, t az arcán látszik, hogy fáradt is. !, De lehetne-e más bárki is, ha- sok minden nem úgy sikerül,- ahogyan elképzelte? v — A tavasszal, amikor meg- s választottak, tudtam, hogy nehéz helyzet elé állok, de nem gon- s doltam. hogy ennyire nehéz lesz. A szövetkezet 1967-ben mér- j leghiányos volt, de az lesz ezút­tal is. Egy szövetkezet gazdálko- j. dúsának az eredménye sokban _ függ az elnök, és a szűkebb kö- , rű vezetőiség képességeitől — de j csupán ez kevés akkor, ha a tag- t ság csak tőlük vár csodát. Para­dox összehasonlítás: a futballpá- lyán küzdő 11 játékosnak szár­nyakat adhat a szurkolók buzdí­tása, viszont a termelőszövetke­zetben nem vezet eredményre még a legihangosabb szurkolás sem. Az elnök, és a mostani vezető­ség nehéz örökséget vett át az elődöktől, akik szívesen hangoz­tatják: Mi együtt örülünk, együtt sírunk a tagsággal. Miután a tagságnak semmi oka nem volt az örömre, a velük együtt sírást már nem vállalták. — Úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy talán egy negyed lépéssel azért előbbre jutottunk, bár ez is inkább a jövő évet segíti. Ta­vasszal hétszáz hold szántani va- • lónk volt — most még mintegy száz hold hiányzik ahhoz, hogy • teljes egészében elvégezzük az őszi mélyszántást. Nagyon szé- ■ pen mutat küencszáz holdas bú- zavetásünk. Jól sikerült a szőlő- ; termésünk is: több, mint ezer 1 mázsa szőlőt adtunk el, és van 1 ötszáz hektó borunk, amelyet a TÁSZI segítségével szeretnénk 1 értékesíteni. Az ő utasításai sze- i rint kezeljük, február végén lesz i a minősítés, ás utána állapítják < meg az árat. Úgy számítunk, : hogy ha sikerül az üzlet, a bor- c ból lesz négy-ötszázezer forint r tisz<- bevételünk — mondja az \ . elnök. s — Sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy a munkaerőhely­zet miatt nem. erőltethetjük a belterjes gazdálkodást, elsősorban olyan növényeket kell termelnünk, amelyek kevés kézi munkát igé­nyelnek. Nagyon gyengén állunk kézi erővel. Bár most is itt van néhány ^tagfelvételi kérelem, köz­tük olyanoké, akik már koráb­ban is tagjai voltak a szövetke­zetnek. Ha az anyagi oldalát né­zem, ajánlani kell a felvételt. Ha az erkölcsi oldalát? Akkor nem vállalták a nehézségeket a többivel együtt, most pedig jön­nének vissza, amikor egy kicsit rendeződnek a dolgok? A leltározó bizottságok, tagjai­nak kellett megmozgatni a felmé­rendő terménykészletet, mert nem volt segítő, a tagok közül. A BESZÉLGETÉS KÖZBEN bejön két traktoros, egy idősebb, egy fiatalabb. Munkaruhát, vé­dőruhát kérnek, és párnát az ülésre, mert „ilyenkor már hideg a csupasz vas ülés”. Indulatosak ők is, indulatossá válik az elnök is. Előkeresi a vezetőségi ülés hatá­rozatát a munkaruha, a védőru­ha használatáról, a kihordás ide­jéről. — Ülőpárna? Most gondolnak rá amikor már maholnap nem lesz kinti munka? A fiatalabb traktoros: „Én még a vattaruhát sem kaptam. meg. Ha nem adnak, inkább leszállók a gépről”. Az elnök: „Akkor nem is ül vissza többet.” Amikor sértődötten kivonulnak, az elnök kiadja az utasítást; ha van a raktáron megfelelő méretű va.ttaruha, ki kell adni. Felesleges indulatok. Tulajdon­képpen mindent az elnöknek kell intézni? Hiszen rajta kívül még vannak arra hivatott vezetők. És a traktorosoknak is csak az év vé­gén kell a meleg ruhára gon­dolni? Mintha őket csak a ma­guk dolga ’rd bibié. De hogyan vállalnak rísz az egész közös- ég gondjaiból? i A korábbi evekben gyakran ■ előfordult, hogy a tényleges mun- i kateljerftménynél jóval többet i számoltak el. Harminc hold szán- . tás helyet ötven holdat,.. A falutól tán két kilométerre levő pusztán feltűnően fogy a ‘ góréból a kukorica. A lopást még nem tudták senkire rábi­zonyítani. A rendőrség csak a megfelelő bizonyítékok alapján indíthatja meg az eljárást. Ki legyen az, aki éjjeleken keresz­tül lesbe áll hogy a bizonyítékot; megszerezze? — A mérleghiányt némi ügyes­kedéssel csökkenteni lehetne, de minek? Csak. önmagunkat csap­nánk be... Úgy kell gazdálkod­nunk, hogy a valóságos termelési eredményekkel szüntessük meg a mérleghiányt. A kedvezőtlen gazdálkodási eredmények miatt nagyon sok ellentmondás feszül a szövetke­zetben, bár a neve Egyetértés. Különös ellentmondás: a szövet­kezet tavaly mérleghiányos volt, az idén is az lesz, a község vi­szont — az OTP nyilvántartása szerint „takarékos község”. A la­kosság betétállománya több. mint hárommillió forint. Különös el­lentmondás, még akkor is, ha számba vesszük az élj árókat mert nyilván a hárommillióban az 6 forintjaik is ott vannak. A KÖZSÉG ADOTTSÁGAI nem rosszabbak, mint másutt bárhol a megyében. Csak arról van szó. hogy az előző években valamit elrontottak: az akkori vezetők és a tagság is. Vezetőket aíkár min­'d- i évben lehet választani, de a tagság — személy szerint — ugyanaz marad. A pozitív változásnak már vau­nak biztató jelei. Hogy a jelek valósággá váljanak, eredményhez vezessenek, a tagságnak önrna- gát is felül kell vizsgálnia, és irtaimat szavazni a vezetőknek A választott névnek rrcfffole lóén ., Al

Next

/
Oldalképek
Tartalom