Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-07 / 4. szám
Hunyadi és? Kossuth nyomában Bulgáriában Bulgáriai utam során szinte lépten-nyomon találkoztam a tcbb mint egy évezredre visszanyúló magyar—bolgár kapcsolatokkal, és tapasztaltam, hogy a bolgárok miként őrzik ennek a barátságnak emlékeit. Múzeumok történelmi dokumentumai, írások, szájhagyományok számolnak be arról, hogy a Nyugat felé vándorló magyarok már 839-ben, a Duna deltájához érve, szövetséget kötöttek Pressian bolgár kán államával. A honfoglalást követően is szoros maradt az érintkezés a két nép között, és ezek emlékét őrzik a magyar nyelvben mindmáig fennmaradt szláv szavak. S hogy egy évezredet ugorjunk, a XIX. század elején, Budán adták ki az első bolgár nyomtatott kőbe vésett címerei sorakoznak. Bulgária és Magyarország címerei mellett ott látjuk a lengyel, a román, a jugoszláv és a csehszlovák címert. A múzeum egyik termében megtaláljuk a várnai ütközet nagy hadvezére, Hunyadi János gyulafehérvári sírjának mását. Korabeli okmányok, fegyverek, metszetek, szobrok tanúskodnak a közös harc emlékeiről. S ott látjuk a falon az MSZMP Hajdú megyei Bizottsága és a Debreceni Városi Tanács tíz évvel ezelőtt ajándékozott márványtábláját, amely magyar nyelven emlékezik meg arról, hogy testvéri népeink hogyan harcoltak együtt a közös ellenséggel. Egyórai autóút után Sumenbe, tek hazánkból és más országokból Kossuth Lajos életéről. Az emeletes, fatornácos udvarház első emeletén lakott Kossuth. ott látjuk a bútorokat és használati tárgyakat, amelyek őt szolgálták. Magyar és bolgár nyelvű szövegek' igazítják útba a múzeum látogatóit. A vitrinekben elsárgult újságok, a Pesti Hírlap 1841-ből, Kossuth Hírlapja 1848 október 8-iki száma, és a Debrecenben kiadott Nép barátja 1849 február 8-iki példánya, Kossuth Lajos cikkeivel. Az emigráció későbbi éveiből Kossuth kéziratos újságjainak néhány száma, amelyet magyarok számára szerkesztett. Az asztalon a tintatartó, amelyet Kossuth használt, néhány személyes használati tárgy: pipa. pohár, bögre, levéltárca sorakoznak a vitrinekben. Ott látjuk felesége jegykendőjét és húga. Kossuth Zsuzsanna emléktárgyait. A falakon képek és szobrok örökítik meg Kossuth Lajost. Az épület földszintjén Kossuth egykori házigazdájának berendezett lakrészét láthatjuk, amely a kor bulgáriai lakáskultúrájáról tanúskodik. A múzeum gondnoka, aki nagy szeretettel kalauzolt végig e történelmi emlékhelyen. megmutatta még, hogy az udvar másik felében már készen áll az oszlopos épület, hogy az évente idelátogató. több mint 17 ezer bélés külföldi számára múzeumot rendezzenek be a magyar nép ú.jabbkori történetéről, 1849-től napjainkig. A múzeum berendezését a Magyar Hadtörténeti Intézet vállalta. Búcsút intünk a Kossuth emlékeit őrző Sumennak és indulunk tovább, a bolgár állam ősi fővárosa, a Jantra folyó völgyé- bén fekvő festői Tirnovo felé. A sumeni ház, ahol egykor Kossuth menedéket kapott. Ma emlékmúzeum. könyveket. Beszéltek nekem egy Mária nevű Árpád-házból származó magyar királylányról is, aki a XIII. században Annamária néven a bolgár uralkodó hitvese volt. Szófiában, a Nyevszkij székesegyház csodálatos szépségű, világhíres ikongyűjteménye — kincsei között bolgár kísérőim büszkén mutatták a Nagy-Szentmik- lósról származó kegytárgyakat, a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát. Zuhogó esőben indultunk el Várnából. Nem messze a várostól megcsodáltuk a kőerdő oszlopait. Messziről úgy tűnt, hogy valami régi oszlopcsarnok, vagy palota romjai előtt állunk. Közelebb érve azonban az oszlopokon nem fedezhetők fel emberi kéz nyomai. A csodálatos képződményeket a természet alkotta. A néphit szerint megkövesedett erdőmaradvány, a tudósok azonban megállapították, hogy cseppkőmaradványok, amelyekről a szél és a víz eltávolította a málékony anyagokat, és csak a kőoszlopok állják az idők viharát. Az út mellett magas kőkerítéssel körülvett, ápolt parkban találjuk az 1444-es várnai csata „Fegyverbarátság” emlékmúzeumát. A díszes, kovácsoltvas kapun belépünk és előttünk I. Ulászló király mauzóleuma. A király a várnai ütközetben lelte halálát. Továbbhaladva a díszfenyőkkel határolt, gondozott úton a török elleni, több, mint fél évezredes csatában részt vett népek Őcsényi Kossuth Mg. Tsz. kőműveseket keres felvételre, alkalmazotti munkaviszony, állandó munkahely, bérezés teljesítmény szerint. Jelentkezés az építésvezetőnél. (12) az élénk forgalmú városba érkezünk. A hegyoldalba épült kacs- karingós utcák egyikében Kossuth Lajos emlékmúzeuma. A magyar szabadságharc vezetője, a világosi fegyverletétel után, néhány ezer honvéd kíséretében bolgár földön talált először menedéket és Sumenben a vendég- szerető Dimitraki Hadzsi Panov házában szállt meg 1849. november 21-től 1850. február 16-ig. A házat, ahol Kossuth Lajos lakott, a bolgár nép múzeumnak rendezte be és szeretettel őrzi azokat az emlékeket, amelyek Kossuth ott-tartózkodására emlékeztetnek és azokat, amelyeket később küldGati István FELVÉTELRE KERESÜNK szakképzett kazánfűtőket Fizetés: 1700,— Ft. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (Megyei kórház, Szekszárd) (25) Középlejáratú bankhitelre vásároljon tehergépkocsikat különleges felépítményű gépkocsikat pótkocsikat dömpereket Részletes tájékoztatással szívesen állunk t. vevőink rendelkezésére Ügyintézőnk: Gesz Jánosné Sirató Rudolfné Szabados Lenke Mentési József ÚJAUTÓ-KERESKEDELEM Budapest, XIII., Gogol u. 13. Telefon: 294—288, 494—130. (56) AÜTOKER Katzer nagy kínnal felesége felé fordította a fejét. Nelly az egyik sarokban guggolt sírva. — Tedd meg, amit mondanak, Fred. Kérlek, tedd meg. Katzer lassan feltápászkodott. — Mit csináljak? — kérdezte a bandafőnököt. — Látom, hogy megjött az eszed — kezdte Hensley. — Szóval hazahajtasz, és kiveszed a levelet a levélszekrényből. Feleséged itt marad zálogba. Katzer indulni készült. — Várj még — állította meg Hensley. — Mondd csak, mennyi pénzed van a bankban? — Körülbelíxi harmincezer dollár. A gengszterek megelégedetten vigyorogitaík. — Figyelj rám. Ha elintézed a levelet, nem kell rögtön visszajönnöd. Néhány órai szabadságot adunk, hogy elmehessél a bankba és felvegyed a pénzt. Természetesen apróban, öt- és 'tízdollárosokban, legfeljebb húszasokban. — Az egészet? Mind a harmincezret? — 100 — — Természetesen. — Majd csak kitalálsz valamilyen mesét a megnyugtatásukra. Mondd azt, hogy még egy patikát veszel. — Ezt senki sem fogja elhinni. Megkérdezik majd, miért nem csekkel fizetek? — Akkor gondolj ki valami mást. Végeredményben tanult, művelt ember vagy, nem esik majd nehezedre kitalálni valamit, amivel meggyőzheted őket — Mit csináljak a pénzzel?-Néhányan harsányan felkacagtak. — Természetesen idehozod. Micsoda buta kérdés.., — És mi lesz azután? — Hogyhogy azután? — Mikor bocsátanak szabadon bennünket? — Ha kezünkben lesz a pénz, ez csak világos. — Egyszer már megígérték, hogy szabadon bocsátanak, ha élelmet és ruhaneműt hozok... — Ne jártasd a szád.. „ Ezúttal megtartjuk ígéretünkét. — Ha visszajövök, valami mást fognak követelni. S így megy ez majd, ki tudja, meddig... Hensley vállat vont. — Ha akarod elhiszed, ha akarod, nem hi'szed. Mihelyt, megkapjuk a pénzt, mehettek mind a ketten. — Hogyisne! — szolt közbe a fiatal Stone. — Menten a nyakunkra fogják hozni a rendőrséget! Hensley dühösein letorkolta. — Fogd be a szád, te zöldfülű! Majd csak találunk módot, hogy szabadon bocs ássuk őket, anélkül, hogy árthatnának. — Becsületszavamra fogadom, hogy egyetlen szót sem fog megtudni tőlem sem a rendőrség, sem más — fogad- kozott Katzer. — Fütyülünk a becsületszavadra! Most indulj! Legkésőbb délig térj vissza! A szajréval, rendőrök nélkül. Érted, rendőrök nélkül! Ha még egyszer hamisan játszol, elintézzük a feleségedet! Fred Katzer — ezen az éjszakán már másodszor — visszaindult Elktonba. Távozása után a fegyencek folytatták az evésit, majd később, amikor egészen kivilágosodott, sorra felpróbálták a ruhaneműt és átöltöztek. Habár a gyógyszerész nem hozott tíz komplett öltönyt, mindenkinek jutott ing, nadrág és zakó, vagy pulóver. Most már nem lehetett az első pillantásra észrevenni rajtuk, hogy szökött fegyencek. Végül sorban megborotválkoztak, és némelyik közülük egészen „szalonképesnek” látszott. Fred Katzer az erdőben hóval megmosta dagadt arcát. Nem fázott, habár a gengszterek csak egy vékony felsőkabátot hagytak meg neki. A gondolatok szédületes sebességgel száguldottak agyában és mindig egy megállapítással végződtek: bármit is csinál, mindenképpen a gengszterek kezében van, ha ő nem is, de Nelly, s ez még sokkal rosszabb. Egy-egy pillanatra felbukkant benne az a titkolt remény, hogy Hensley hálából futna engedi őket, ha kezében lesz a harmincezer dollár. — Hensley és hála? — rázta meg a fejét. — Ez a kettő nem fér össze. Hensley azt fogja tenni, amit célszerűnek tart. Mit ér egy bérgyilkos szava? Egy óra hosszat tartott, amíg az útmenti rejtett tisztáson álló kocsijához ért. Útközben meghányta-vetette a dolgot, s arra a megállapításra jutott, legjobb lesz, ha teljesíti Hensley utasítását, parancsát. Ha megkísérli kijátszani, egészen biztos, bosszút áll rajta. Elsősorban Neülyn. Hideg futott végig a hátán arra a gondolatra, milyen sors vár feleségére a tíz, mindenre elszánt gengszter karmaiban. A kormánykerékhez ült, bekapcsolta a fényszórót. A kocsi órájára pillantva látta, hogy már hétre jár az idő. Sietnie kellett, hogy megelőzze szomszédját, s kivegye a levélszekrényből a segítséget kérő cédulát. — 102 —
