Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

Elromlott... — Legfeljebb elválunk... Cinikusan, vagy tréfásan sok­szor elhangzott már ez a két szó házastársak, vagy jegyesek közt, azzal a ki nem mondott gondolat­tal, hogy talán mégsem kerül er­re sor. Hátha sikerül zökkenő- mentesen együtt élniük. Meddig is? Az anyakönyvvezető nem mondja esketésnél: holtomiglan- holtodiglan. Két ember vállalja a házasságot, amely sokszor nem si­kerül. Valamennyi félresiklott közös élet magában hordozza az okot, de vajon a következmények is egy­formán érintik-e a két felet? Két elvált asszonnyal, egy volt férjjel beszélgettünk. A nevek természe­tesen képzeletbeliek, csak a sze­mélyek valóságosak. mosni, főzni rá, még akkor is, ha soha, egyetlen egyszer sem mond­ta a főztömre: ez jó volt. Most mennyivel jobb egyedül? Hová mehetek így szórakozni, falun? Még egy moziba se. Majd Lilla­füreden, az üdülésnél beszélget­hetek emberekkel, de utána még rosszabb lesz visszazökkenni a magányba. Még jó, hogy tanít­ványaim vannak. Az egyedüli jó az a pár óra, amit az iskolában töltök, éppen ezért vállaltam el minden plusz munkát, amit má­sok nem szívesen csinálnak... 2. 1. Jutka vidéken tanítónő. A ka­rácsonyt és a szilvesztert a he­gyekben tölti majd, hatnapos be­utalót kért a szakszervezettől jó- előre. A magányos ünnepektől félt a legjobban, mégis unoka­bátyjának kellett meggyőzni őt arról, hogy vállalkozzon a téli üdülésre: egyedüS is érdemes nekivágni. Vékony, madárcsontú. Sokszor kiabál indok nélkül, és könnyen sírva fakad. A rokonság szereti és sajnálja, de ideges természetét még a közvetlen hozzátartozói is nehezen viselik el. Pedig tudják, hogy nem máról holnapra lett ill : a félresikerült házasság so­kat változtatott rajta. Otthona most karácsony előtt a csendes, vidéki kisváros, ahol idős szülei élnek. Jutka egyet­len gyerek, és kiskorától hallja szülei perlekedését. Egyedüli ki­vezető útnak a házasságot látta a családi pokolból. Férjhez ment, az első vala­mennyire is szimpatikus kérőjé­hez. Elkényeztetett, féltve óvott egyetlen fiúhoz. Mosott, vasalt, főzött, és az ifjú férj olyan dur­va volt hozzá, amennyire meg­szokta, hogy lehet, a saját anyjá­hoz. Talán még valamivel dur­vább is: az anyját nem merte megütni. Ha Jutka számon kér­te az urától egy-egy éjszakai ki­maradását, testi nyomokkal vi­selte a „kíváncsiság” büntetését. Elválni mégsem akart, Szerette a férjét, konvencionális, buta sze­relemmel, az emberi méltóság vesztésével is. Az utolsó nagy összeütközés aztán mégis felka­varta ezt a csendes nőt is, elköl­tözött a közös lakásból. Falura ment, ahol szobát kapott, és vál­lalnia kellett az elvált asszony­nak ismeretlenül is kijáró meg­különböztetést. Most sírva pana­szolja: — Jobb volt együtt, még ha vert is, sokkal jobb. Most nincs ki­ről gondoskodnom, nem hallok mást, csak a saját lélegzetem. Én szeretnék törődni a férjemmel, Verával a vonaton utaztam együtt, és kéretlen is könnyen ki1 tárult élete könyve, pedig zárkó­zottnak, megközelíthetetlennek látszott. Hat éve vált el. Szép a szájának vonala, mély sötét sze­mei, amelyet nem határolnak fes­tékvonalak, ovális, tojásdad ar­ca. A homlokát már megtörték a ráncok, és a szájsarokban is ke­sernyés vonalak húzódnak. — A férjem? Belső díszítéseket, freskókat készített. Divatos fes­tő volt: Franciaországban. Igen, nagyon romantikus a szerelmünk, és a házasságunk története is. Mégis nyolc hónapig bírtam csak vele. Hazajöttem, most a szüleimmel élek, gyönyörű, mo­dem lakásban. Egészségügyi vo­nalon dolgozom, ha egyszer arra jár, keressen fel, hogy bővebben is beszélgethessünk.... — Miért nem költözik Pestre? — Az ember ott él, ahol lak­nia kell. Nem mindig mehet a vágyai után szabadon, és engem ideköt a munkám is. Van egy prózai oka is: ha Pestre cserél­nénk a szüléink lakását,' ott már nem kapnánk érte kétszobásat. Itt pedig nagyon rosszak az is­merkedési lehetőségek, mint min­den kisvárosban. Harminckét éves vagyok, de számolhatok az­zal, hogy végleg egyedül mara­dok. — Nem is akar újból férjhez- menni? — Őszinte vagyok: akarok. Vagy inkább szeretnék, de kihez? Mi nők csak a lehetőségeinkkel gazdálkodhatunk és azok itt meg­lehetősen szűkek. Pedig lehet, hogy egy másik kisvárosban él valaki, aki éppen olyan egyedül van, mint én, csak soha nem ta­lálkozunk össze, mert nem is tu­dunk egymásról __ e gyszer, és Pistáéknál is csak a házasságban derült ki, hogy a sokáig áhított asszony az ártat­lanságán kívül kevés jótulajdon­sággal rendelkezik. A gyerek miatt megpróbálták az együtt élést a veszekedések után is, de mindkettőjük makacs, és nem hajlandó megváltozni a másik kedvéért. Most élnek, külön, Pistának pe­dig kitűnő albérlete, és jó szak­mája van. Megkeresi a szükség­leteihez elegendő pénzt, talán fölösen is, s mert mutatós férfi, vonzódnak hozzá a nők. Csak sejteti, de magabiztosan, hogy a lányok se hanyagolják el. Büszke rá, hogy ő nem ígér semmit, nem hazudik, hogy háza­sodni akar. Ennek ellenére nem esik nehezére új és könnyű kap­csolatokat kialakítani, mert a eta_ tisztikai adatok szerint is többen vannak a nők, és sokan remény­kednek abban, hogy ilyen úton, de párt szereznek maguknak. Pistának ezért „irigylésre méltó” helyzete van, őt nem zavarja az elvált ember cím, és legkevésbé se zavarja a magány. Irigylik a házasok is, mondja nem egyszer, de titokban hozzáteszi, hogy azért neki is sokszor jut eszébe a csa­ládja. 4. Kettő: egy. Talán igazságtalan az arány, de a nők is így viszony- lanak a ' férfiak számához, ezért így helyes megnézni, hogy milyen a sorsa nemenként az elvált há­zasoknak. Három példa még nem ok az általánosításra, és könnyen lehet hibás a belőlük levont kö­vetkeztetés. A bemutatott kép mégsem bízató: ha elromlik va­lami, nem mindig viselik egyfor­mán a súlyát a „rontótársak”... B. MOLDOVÁN IBOLYA A (gépjárművezetés rutinmunka? Még a nyáron történt: Szek- szárd központjában az útépí­tés miatt megtiltották egy sza­kaszon a gépjárművek parko­lását. Rövid fél óra alatt a rendőr járőr nem kevesebb, mint tíz személyt figyelmezte­tett, később ugyanennyit hely­színen megbírságolt. A figyel­meztetett és a bírságolt szemé­lyek valamennyien szekszár­diak voltak. „Tegnap még sza­bad volt itt parkolni” — mondták, s védekeztek azzal, hogy „az ember már közle­kedni sem tud, mert tele van a város táblákkal”. Ezt a nyári történetet az juttatta eszünkbe, hogy az ün­nepek előtt visszatért a régi közlekedési rend a szekszárdi Zalka Máté utcába: tehát a Béla térről nem szabad gép­járművekkel behajtani az ut­cába, a Kulacs vendéglő felé. Két délelőtt szemlélődtünk e helyen. Az első nap, amikor a közlekedés meglehetősen „friss” volt itt az új rend sze­rint. szinte eanymás után ro­hantak a keskeny utcába a járművek — megsértve a KRESZ-t. Másnap már baleset is tör­tént. Egy tehergépkocsi össze- koccant egy lovas kocsival. A tehergépkocsi behajtott a tiltó tábla ellenére. Ezután még egész nap megfigyelhető volt, és még napjainkban is: a szekszárdi gépjárművezetők rutinból vezetnek. A megszo­kott utcák, az évek óta ér­vényben levő szabályok, a fel­állított táblák már valósággal beidegződtek a vezetőkbe. A szekszárdi járművezetők nem a KRESZ táblái szerint köz­lekednek. Érdemes erről most, a tél folyamán beszélni, amikor van idő a közlekedési ismeretek felfrissítésére is. A téli hó­napok során kevesebb jármű közlekedik a -városban, a köz­utakon, a veszély azonban nem csökken: rosszak a látási vi­szonyok csúszósak az utak stb. A megyeszékhelyen ezenkívül még nagyarányú útépítés is fo­lyik. Előfordul, hogy egyik napról a másikra a régi, meg­szokott közlekedési rendet megváltoztató táblát helyeznek ki, úgy terelik a. forgalmat, hogy az útépítő munkát ne akadályozza. Épp a vasárnapi Tolna megyei Népújságban je­lent meg egy felhívás: ismét módosítjájk a város központ­jában a járművek közlekedé­sének rendjét. A vezetés nem lehet rutin­munka, A KRESZ az ország­utak, a járművek vezetőinek törvénye. Betartani és e táb­lák szerint közlekedni köte­lesség. Megbüntetik aki vét a törvények ellen. A büntetések nevelő hatásukkal, sőt elret­tentő hatásukkal is hozzájárul­nak, hogy a rutinos munka a volán mögül mindinkább el­tűnjék. Szekszárdon a jövő­ben mind több változás fi­gyelhető majd meg a város közlekedésében. A nagyará­nyú út- és egyéb évítkezések miatt gyakran változtatják majd a járművek haladásá­nak irányát. Tehát a jövőben még inkább a KRESZ-táblák szerint kell közlekedni,- Pj ­3. „Szakály Testvérek Építő­ipari Ktsz. azonnali belépéssel felvesz kőműves, asztalos szak- és betanított munkást, villany- szerelőt, építő és szakipari munkára segédmunkást, ta­nuló és gyakorlott szövőnőké*, valamint tíznél több szak­mába jelentkezhetnek fiata­lok ipari tanulónak. Jelentkezni lehet: Szekszárd. Rákóczi u. 15. (581 Pista egy éve él külön, egy hó­napja vált el törvényesen. Nem is akar többet megnősülni, mond­ja. Magas, csinos férfi, jó szak­mája, jó albérlete van. Főnyere­mény egy különbejáratú albérlet, mondja és cinkosan hunyorít hozzá. Különösen nőtársaságban hajtogatja ezt szívesen, hangsú­lyozva, hogy milyen kitűnő lehe­tőséget kínál a kettesben találko­zásra. Van egy gyereke, volt felesége neveli. Fizeti érte rendesen a tartásdíjat, és törődik is a kicsi­vel, mert szereti. Kényelmesen szereti: távolbók Ma is azt tartja, hogy volt fe­lesége a legkülönb nő azok közül, akiket eddig ismert. Erre egyet­len kritériuma van, a feleségét sikerült a legnehezebben elérnie. Házasság volt az ára, Érdekes, a legdrágábban vásá­rolt ajándékra is ráún az ember Népűjsáo 5 1969, január 1. Éjszakai őrjárat Egy évvel .ezelőtt jelentkeztünk hasonló témájú írással: éjszakai őrjáraton tapasztaltakat írtunk meg, hogy Szekszárd város terü­letén üzemeknél, vállalatoknál miként őrködnek, ne keletkezzen tűz, s ha mégis, tudják-e a teen­dőket a gyors mentés érdekében, és mit tettek a megelőzésért. Most. hasonló ellenőrzésről adunk tájékoztatást. — Akkor az ellenőrzés során több problémát találtunk — mond­ja út közben Csöglei István őr­nagy, a tűzoltóság megyei pa­rancsnokhelyettese — szeretnénk remélni, hogy megfogadták a ta­nácsot. — A vizsgálat milyen konkrét területeket érint? — Megnézzük, az áramtalaní- tást elvégezték-e, a kályhák tüzét eloltották-e, nem zárták-e el a közlekedési utakat, kijáratokat, vagy éppen a tűzcsapokhoz veze­tő utakat? Általában a jó gazda gondosságával hagyták őrzőjére az üzemet. Másrészt az éjjeliőr baj esetén tudja-e mit kell ten­nie, s megvan-e hozzá a lehető­sége. az udvar egy része sötét, mert egy villanyégő hiányzik, a por­tásfülkében lévő elektromos fűtő­test dugaszolója el van égve. Kedvező körülményeket találunk útunk során a HERBÁRIÁ-nál, a Vasipari Vállalat autórészlegé­nél, de példás rend van a Bőr­díszműnél is. Ez utóbbit azért is meg kell említeni, mert egy év­vel ezelőtt elmarasztalásban volt részük. Okultak a hibákból, azóta rend van. A Textil-Röviköt és Cipő Nagyker. Vállalatnál is csu­pán annyi hibát észleltünk, hogy Mit tesz, ha tűz keletkezik ? A Gyümölcsszeszipari Vállalat portása úgy tudja, hogy a 00—4- et kell hívni. De hiába tárcsázza a helyes számot — amelyet mi mondunk meg — a 00—5-ösön nem jelentkezik senki. Jó 15 perces nyomozás után — akkor is csak a segítségünk­kel — megtaláljuk a hibát: elfe­lejtették átkapcsolni a készülé­ket a portára. — Ennyi idő alatt —, de ha baj van, s a mi segítségünk sincs itt, még több — ha valamelyik üst felrobban, leéghet az egész épü­let. Ez pedig testvérek között is legalább egymillió forint — mond­ja Csöglei István őrnagy. De találunk más szabálytalan­ságokat is. A telefonszobában a vaskályha tele parázzsal, s az aj- tószárfától alig van 10 centire. A szőnyeg is a kályhához ér, a cső sines rögzítve. És ugyanilyen kö­rülmények vannak az étkezdében is. — Mindenesetre az üzemvezető helyében nem tudnék nyugodtan aludni — ez az általános véle­mény. — Nem tudják a Tűzoltóság helyes számát a vasút forgalmi irodájában, a hibabejelentőt kér­nék baj esetén. A Vas-Műszaki Nagyker. Vállalat öreg portása telefonálni sem tud. A tűzveszély feltétlenül szükség is lehet rá csak ne legyen baj esetén akkor is késő. A szerelőműhely előtt „marós csendélet” fogad bennün­ket. Itt töltik az akkumulátoro­kat. Műanyag vödrökben kénsav és víz, körös-körül pedig papír és rongyhulladék. Előtte egy erőgép S az éjjeliőr tudja feladatát. Még azt is megmondja,- a föld­alatti tűzcsap az iroda sarkánál van. Csak nem találjuk — amin ő lepődik meg legjobban. Végül egy felderítő örömével jelenti: megtalálta. Csupán né­hány erőgép áll .útban. S ha tűz ütne ki, először a gépeket kelle­ne elvontatni. Véleményünk sze­rint a zűrzavarban semmire sein lenne idő... Hasonló rendetlenséget, tűzve­szélyes gócokat találunk az Öra- és Ékszeripari Vállalatnál is. A papírdobozós áruk között eldo­bott cigarettavégek árulkodnak, hogy egyesek nem sokat adnak a tűzrendészet! szabályok betartá­sára. Egyik helyen a poroltó kér szüléket sem tudják kezelni. A másik helyen is 12 ember közül kettő. Az, hogy a telefon mór he­tek óta néma, már csak „ráadás”. Vagy, ha lángol mái- az üzem, majd csak meglátja valaki?... Utunk véget ért, s ha ismét csak r rossz példák vannak túlsúlyban' : szánd:’ os és nem a valóságos helyzetet tükrözi: ezt ezért tesz­ek. hogy tanulságul adjuk át. s okuljanak belőle (1—e) viszont elképesztő. Húsz másod­perc alatt jelentkezik azonban a Tűzoltóság a Vegyianyag Nagy- kertől és az AGROKER-től kapott hívásra. Nos, ez utóbbinál

Next

/
Oldalképek
Tartalom