Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
Munkásarcok „Osztozkodás“ NYÍL VAN OS AN Az anyagi ösztönzésnek csak egyik formája a részesedés Kevés kormányrendelkezés találkozott olyan széles körű ellenkezéssel, mint amely a vállalati dolgozók kategorizálásáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett. Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes keresetük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximális részesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximumnak a fele, akkor az I-es kategóriában átlagosan az évi alapbér 49 százalékát, a II-esben a 25 százalékát, a IU-as kategóriájúak pedig az évi kereset 7,5 százalékát kapják. A többséget alkotó III. kategóriájú dolgozók igazságtalannak tartják a felosztási arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb részesedést, amikor a felosztás alapjául szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitázzunk ezzel a „többségi” nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma még gyakorlatilag a jelentős állami támogatások miatt nincs ilyen veszély.) Ha a kategorizálás mostani rendszerét vagy a részesedési alap felosztásának mai arányait sem tekintjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek, alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére. (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megoldást is alkalmazni. Ma azonban a jelenlegi rendszer érvényes, és ezt kell következetesen végrehajtani.) Az anyagi ösztönzés hatékonyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Nevezetesen, differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalt felelősségtől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségüket is szükséges kiterjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségek további növelését is. Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4,27 arány Volt, addig ez az arány 1966-ra 1:3,37-re 'csökkent. (S az átlag alatti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről l:l,79-re csökkent.) Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek közötti különbségeket. A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést, hanem a különböző korábbi prémiumokat, jutalmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó hányadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (tehát, a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak. Ezek után érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában lévők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelemveszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechanizmusban is megkaphatták átlagbérük 60—80 százalékát, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbérük 40—50 százalékát, különböző prémiumok formájában. A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8 százaléka volt, tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer a dolgozók többségének kedvez, nagyobb anyagi előrehaladást biztosít. A közös munka eredményein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt — és 1969-ben lesz — szükség. Ezért nagyon fontos — a félreértések eloszlatása miatt is — a vezetők célpremizálásának konkrét, igazságos, ösztönző és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása. Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abból, hogy az első, vagy a második kategóriába sorolták, senki nem húzhat anyagi hasznot. Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő cél jutalmat kapott a részesedési alap terhére. Senki nem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle. Vita és féreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az év közi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt felelősség arányában. Az egyenlősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki, miért, mennyit kaphat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan. Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utólag megmondani, hogy kinek a teljesítményével, s miért elégedetlenek. Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségrészesedésfizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is teremt, amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénzosztogatás elkerülésére, a bátor és következetesen igazságos anyagi ösztönzésre, a kategórián belüli lényeges jövedelmi különbségek létrehozására. A tavalyi év eredményei, a részesedési alap felosztásánál szerzett tapasztalatok hasznos tanulságokat szolgáltatnak az idei munkához. S közülük talán a leglényegesebb: bátran élve a vállalati önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékonyságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bátran kell célprémiumokat kitűzni az év folyamán képződő részesedési alap terhére. Csak így lehet a vállalatok belső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagymértékben növelő feladatokat is megállapítani. Ha ennek nyomán a dolgozók bére és év végi részesedése a növekvő feladatok ellenére nem csökken, sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, akkor a gyakorlatban is bizonyítást nyer, hogy a jövedelmi különbségek növelése igazságos, szocialista módszer, a kollektíva és a társadalom javát egyaránt szolgálja. KOVÁCS JCZSEF Hírmagvaréizónk írja: Lakásépítés — vállalati támogatással A napokban jelent meg a pénzügyminiszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendeleté a lakásépítés vállalati támogatásáról. A vállalatoknak, szövetkezeteknek eddig is módjukban állt segítséget adni dolgozóik lakásépítéséhez. Segíthettek az előkészítő munkákban, kölcsönadhatták fuvareszközeiket, munkaeszközeiket az önköltség térítése ellenében. Most azonban jóval többről van szó. Az anyagi támogatás forrása lehet a vállalati nyereség is. A rendelet részletesen szabályozza-, milyen támogatást nyújthatnak a vállalatok. A nyereségből származó fejlesztési alapnak maximálisan tíz százalékából lakás- építési alapot képezhetnek. E lakásépítési alapból, — amit az OTP kezel —, kamatmentes kölcsönt adhat a vállalat dolgozóinak társas- és családiházépítéshez, OTP-társasházban léve kész lakás megvásárlásához. Hozzájárulhat — a tanács részére meghatározott összeg átadásával — a bér- és szövetkezeti lakásépítés növeléséhez, ennek ellené ben megkapja a bérlő, illetve lakásszövetkezeti tag kijelölésének jogát, építhet szolgálati lakásokat, hozzájárulhat a terület- előkészítés költségeihez. A részesedési alapból vissza nem térítendő támogatást, valamin kamatmentes kölcsönt adhat a vállalat a lakásépítéshez. Van olyan lehetőség is, hogy a válla lat a dolgozónak az előtörlesztéshez szükséges összeget kiegészítse, vagy megelőlegezze. A vállalat természetesen biztosítékokat köthet ki a különféle visszaélések ellen, például arra.az esetre, ha a dolgozó kilép, a megállapodásban rögzített határidő előtt, a támogatásként nyújtott összeget visszakövetelheti. A források képzése és a támogatás módozatait a kollektív szerződés mellékleteként készülő szabályzatban kell rögzíteni. A vállalat vezetősége a szakszervezettel és a KISZ bevonásával készíti el a szabályzatot. Megállapodnak többek közt abban, hogy a fejtesztési és részesedési alap milyen hányadát használják fel, a sokféle lehetőség mely formáit választják a támogatásra, milyen feltételek mellett adnak a dolgozóknak kölcsönt, illetve vissza nem térítendő anyagi segítséget, társulnak-e más vállalatokkal közös lakásépítésre, stb. A megye vállalatai, szövetkezetei eredményesen zárták az elmúlt évet, mindenütt nyereséget mutat a mérleg. Most készülnek az 1969—70-re szóló kollektív szerződések. E hetekben kell tehát dönteni arról is, hogy élnek-e — és ha igen miképpen élnek — a rendeletben biztosított lehetőségekkel. A ma, de még inkább a jövő követeli, hogy anyagilag segítsék a vállalatok a dolgozók lakásépítését, hiszen ezzel erősíthetik a törzsgárdát, a munkahelyhez köthetik a dolgozókat, •"mellett hozzájárulhatnak a lakáshiány csökkentéséhez is (J) Huszonöt éve koptatom-javítom az utat... — Én, kérem csak kerékpárral járok, nem telik autóra, meg ha tellene sem vennék. Nem nekem való. ÁM út, a mellfen az autók járnak, az igen, az nekem. való. Huszonöt éve koptatom-javítom. Most itt, Szedres alatt a nyolcastól a 15,6-os kilométerig van gondomra adva ez a nagy forgalmú út. Mert az a helyzet, hogy nagy a forgalom. — Úgy jönnek, mennek az autók, hogy az ember könivyen azt hiszi, talán valami búcsúba, vagy tűzhöz rohangásznak. Igaz, lehet rohanni, mert jó az út. Az a gondom, hogy jó legyen. Ha látok egy kicsi lyukat, mert kerékpárról nézve minden változást észreveszek, megállók, és máris javítgatom. Vagy megjegyzem magamnak, hogy itt, meg itt van féllapátnyi lyuk, aztán összejön több, és úgy egyszerre javítjuk ki, brigádban. Mert már mi is így, brigádfélében tudunk dolgozni. — Most tél van, fárasztó a szolgálat. Gondolom azért is szól úgy a reglama, mióta csak az úton vagyok, hogy télen fakivágással, bokrok baltázásával töltsük a napot, meg az út felügyeletével. Így az emberfia tud egy kis tüzet .is rakni, s ez jó arra is, hogy ha netán itt megy el valamiféle vándor, vagy fázó traktoros, mindig tud melegedni ... Nyáron, akkor nagyon meleg van. A feleségem is azt mondja: „Te ember, nyáron mindig panaszkodsz, most meg egy szavad sincs.” Ja, mondom, télen az ember fogja a baltát, aztán famunkázik, az melegít. Nyáron men, a fekete-szürke út úgy melegít, mintha fűtenének alá. — Hát még tíz évem van visz- sza, a nyugdíjig. Most már köny- nyeib a munka, a szolgálat is, nem úgy, mint régen volt. Gépek, 'szerkezetek, meg minden, van, ami segíti az ember munkáját. Meg azt, hogy jó úton menjenek az autók.- Pj - Foto: BOGNÁR A Békés megyei Népújság írja Mi újság Bátaszéken? Január második felében két Békés megyei csoport járt Bátaszéken, a Búzakalász Tsz-ben. Az első január 20-án és 21-én, a második pedig 23-án és 24-én tanulmányozta az országos hírű termelőszövetkezet munkaszervezését. Oláh József, a Körösök V idéke Tsz Szövetség propagandistája kérdésünkre elmondotta, hogy három témában „kutatgat- tak” a Békés megyei tsz-elnö- kök, íőagronómusok és főkönyvelők. Megvizsgálták, hogy a komplex növénytermesztési brigádok milyen eredménnyel, milyen hatékonysággal és milyen gazdaságosan látják el feladatukat. A Bátaszéki Búzakalász Tsz- ben 1907 holdat tizenkét traktoros gondoz. Kilencszáz hold búzát. 300 hold takarmánygabonát, 147 hold napraforgót és 716 hold kukoricát (szemesnek és silónak) termesztenek, öt éve komplex brigádban dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a szántástól a betakarításig minden munkát a 12 traktoros old meg. A növénytermesztési komplex brigád kedvező benyomást tett megyénk szövetkezeti vezetőire. Az állattenyésztésben dolgozók bérezésénél eltértek a hagyományostól. Bátaszéken ugyanis a felhasznált anyagköltség alapján kapják meg illetményüket a tehenészek és a sertésgondozók. 1965-ben a tehenészet anyagköltsége a kifejt tej egy literére számítva 2.46 forint volt. Az új módszer alkalmazásával 1967-ben az egy liter tej előállításához szükséges anyagköltséget 1,54 forintra csökkentették. Az állattenyésztésben dolgozók kimagasló, jó munkáját nagyban befolyásolják a takarmányos brigád tagjai. Ök is komlex módon oldják meg feladatukat. Munka- szervezetük nagyban hasonlít a növénytermesztő komlex traktn- rosbri gádéhoz. I Várható, hogy a bátaszéki példa alapján már ebben az esztendőben megyénk több szövetkezete is áttér a növénytermesztési komplex traktorosbrigád szervezésére. Népújság 3 1969. január 31.
