Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
Téli mimha r>incobelyen „Vadvendéglő” a kesel yűsi vadászház előtt. Otthon is elvégezhetik Áz idén 1,3 millió forint bevétel Télen 250 tag dolgozik A pincehelyi Vörösmarty Tsz tagjainak tv-antenna készítő munkájáról, mint melléktevékenységről, annak idején írt a Népújság, kellő méltatással. Már az elején látszott, hogy az ipari munkát még az idős parasztasszonyok is el tudják sajátítani, és örömmel végzik. Igen jól jött a fizikailag nem nehéz, állandó foglalkozást jelentő munka sok szövetkezeti tagnak, családtagnak. Aa Idei év eredménye egymillió 300 ezer forint értékű bérmunka, amit a Budapesti Híradástechnikai Vállalat adott a Vörösmarty Tsz-nek. Az antennakészítés, összeszerelés, valamint egyéb alkatrészek szerelése 72 személyt foglalkoztatott mostanáig. Palóc Tamás, a közös gazdaság elnöke örömmel adott számot arról, hogy újabb munkát találtak a szövetkezet tagjainak, és ez a lehetőség szinte korlátlan. Az eddigi hetven dolgozó mellett még legalább százan kapnak munkát A Kender- és Jutagyár elfekvő hulladéka, a kötegekben lévő, elszabdalt fonalmaradék. Tonnaszámra van ilyen anyag a gyár területén. A kötegből ki kell húzni a szálakat, takácscsomóval ösz- szekötni és orsóra felgombolyítani. Igen értékes anyag ez a fonal, mert juta kell hozzá, azt pedig tőkés importból nyerik. A darab fonalat semmire nem tudták használni, összekötözve viszont jelentős értéket képvisel. A pincehelyi Vörösmarty Tsz a Nemez- és Rost- feldolgozó HTSZ közvetítésével jutott ehhez a munkalehetőséghez. Együttműködési szerződést kötött a szövetkezet és a htsz, ennek alapján a htsz saját anyagaiból is ad munkát, és közvetít, koordinál más üzemekkel. A pincehelyiek új melléktevékenységéhez régi varrógép, vagy rokka kell csupán, semmi más. A varrógépre, illetve annak vázára felerősítenek egy textilipari alkatrészt, az úgynevezett spindlit, amire ráhúzzák az orsót és a varrógép, illetve a rokka meghajtásával az összekötözött fonalat az orsóra tekerik. Sok háziasszony akar ebben a munkában dolgozni. Szemtanúja voltam annak, hogy a szövetkezet elnöke megtanította a takácscsomó kötésére Andics Bélánét. Andicsné csak érdeklődni ment az antennaszerelő műhelybe, (az utolsó antennákat készítették és csomagolták, már százezren felül), és itt találkozott Palóc Tamással. Néhány perc alatt el is sajátította az asszony a bonyolult csomókötést. Azzal búcsúzott, hogy a kidobott varrógépéhez szerez valahol egy kereket, aztán jöhet a fonalköteg. Rendkívül örült ennek a lehetőségnek, mert kisgyerekei miatt nem tud házon kívül dolgozni. Hogyan lehetséges, hogy éppen ők fedezték fel a kender- és jutagyári „hulládéit” feldolgozhatóságát. Sok utazás, utánajárás, üzleti tárgyalás eredménye ez, és az ilyen jellegű munka eleinte nagyon szokatlan volt Palóc Tamásnak. Korábban hosszú ideig iő- agronómusként dolgozott. Ügy mondja: nehéz volt a rögtől elszakadni. A dolgot megbeszélték az egész tagsággal, vagyis azt, hogy ha aránylag gyakran nem találják az elnököt, ne legyen emiatt méltatlankodás. A szövetkezet vezetői és más vezető beosztású dolgozói természetesen tudják a feladatukat és önállóan dolgoznak. Tulajdonképpen így jó ez és szükséges is; nem mindent az elnök irányít, hanem megoszlik a munka. A melléktevékenység a söprűkötéssel is bővült a szövetkezetben. Külön üzem ez, .76 embernek ad munkát, két műszakban. Körülbelül 60 ezer söprűt kötnek a téli időszakban. Traktorosok, és más foglalkozású férfiak végzik a nehezebb munkát, asszonyok és lányok pedig megvarrják a söprűt. összesen mintegy 250 szövetkezeti tag, illetve családtag talál munkát egész télen, az állatgondozókkal együtt. Palóc Tamás megjegyezte, ez még nem a maximum, további megoldásokat kell keresni annak érdekében, hogy minden tag elég munkához jusson, egész esztendőben. (gém énei) Az AKÖY hibázott — fizet Minden bizonnyal meglepődve olvassák kis írásunk címét azok, akiknek a korábbi években valamilyen ügyük volt a 11-es Autóközlekedési Vállalattal. Mert valljuk be, a közlekedési vállalatok mintha kissé távol állnának mindentől, és az ő szabályzataiktól eltérni, lett légyen az bármilyen jogos kérés, nem voltak hajlandók. Merőben más most a helyzet. Egyik olvasónk — Till György, Tamási, Dózsa Gy. u. 53. — pa- naszlevelet küldött az AKÖV vezetőinek, mert megszüntettek egy járatot, emiatt a munkába, illetve hazajárása körülményes, károsodott is. mivel bérletüket nem tudták tovább használni. A panaszra új módon reagált az AKÖV. így válaszoltak többek között: „Csak félreértés történt a személyzet részéről, ugyanis, amikor tudomást szereztünk a járat kimaradásáról, azonnal intézkedtünk. Az tény, hogy némi kis változás történt a nagy befogadóképességű kocsik miatt, azonban a panasz tárgyát képező járat közlekedését ez a változás nem érintette... Mivel a november 25-i 2965/196. számú j járat a vállalat hibájából maradt 1 ki, T. Cím részére a havi bén* letjegy összegéből a részarányos pénzt hajlandó vállalatunk visz- szatéríteni, mivel minden törekvésünk arra irányul, hogy az utazóközönség által fizetett minden forintért megfelelő ellenszolgáltatást biztosítsunk." Tehát, az AKÖV fizet. Mondhatnánk talán azt, hogy ez „nemes gesztus”, vagy „emberséges cselekedet”? Korántsem. Hisz természetes dologról, üzletről lévén szó, itt a tisztesség mindkét fél részéről minimális követelmény. Az utas a i/evő, az AKÖV az eladó. Az áru Till György és társai esetében rossz volt, így — visszafizetés révén — adtak elégtételt. S ez a természetes. Uj az ügyletben csak annyi, hogy eddig ilyen jelenséggel nem. találkoztunk ... Pedig az elmúlt években nem egy járat maradt el...- Pj képújság 5 1969. január S. félelmetesen szép télen a gemenci erdő. Azt monajáü, hó nélkül nem tél a tél, a zajló Duna és a Sió mentén ilyenkor ködbe vesző ősrengetegben. Újévre azonban megkapta hóbundáját a híres vadrezervátum. Szarvasfalkák nyüzsögnek a vadetető helyek hóabroszos tisztásain. Időközönként leltűnik mellettük néhány sötétebb folt: vaddisznók habzsolják, a figyelő szarvas tehenekre rá se hederítve, a kiszórt kukoricát. ^ A szarvasoknak, őzeknek körülbelül ötvenöt etető-helyre szállítjuk naponta hét fogattal a vadgesztenyét és a lucernaszénát. Ugyanennyi szóróhelyen kapnak a vaddisznók is kukoricát, főleg azért is, hogy a téli vadászatok idejére csapatokba terelődjenek — magyarázta Party István, a gemenci vadrezervátum vezetője. A keselyűs! vadászház előtti hóborította tisztás téli .vadvendéglőjét” már ismeri az ország, legalább is fényképekről. Ugyanis, szinte minden télen elzarándokolnak ide budapesti fotóriporterek is, hogy szarvascsordát fényképezzenek. Ha szerencsés időpontban érkeznek, s türelmesek, százkétszáz szarvast, köztük pompás agancsd. bikákat, s a szomszédságukban „csemegéző” őzeket és vaddisznókat is lencsevégre vehetnek. Mégpedig egészen közelről. Party István egy esetleges túl kemény téltől félti nagyon szarvasait, bár felkészültek a takarmányozásra télvíz idejére. De az átszenvedett jeges árvizek emlékeinek víziója mindig lidércnyomásként éled fel gondolataiban. Ezért is örömmel hallottuk a vadászvendégeket kísérő dr. Csontos Gyulának, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatójának közlését arról, hogy vadmentő dombokat emelnek a vízügyi igazgatóság közreműködésével az árterület! erdőrészekben. ősz óta már öt, egyenként 150—200 méter hosszú töltésszakaszt építettek, amelyek mindegyikén mintegy 200 nagyvad: szarvas, őz vaddisznó találhat menedéket és ott tárolt élelmet a dunai árvizek, így a j égtor laszok okozta kiöntések idején. Az idén további öt „vadszigetet’’ emelnek, s ezék építését — ahogyan az anyagi erőből telik, mivel egy- egy ilyen domb létesítése csaknem "00 000 forintba kerül 1— a későbbiekben is folytatják. Ez már egyik eredménye az erdő- és vadgazdálkodás összhangba hozásának, amelyet az országban elsőként a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság és a Gemenci Vadgaz- dasás korábbi egyesítésével tettek lehetővé. Szöveg: BALLABÁS LÁSZLÓ Képek: BAKÓ JENŐ Jeges világ emléke. Ködbe vész a renge teg a zajló Siónál. Naponként hordják a takarmányt az etetőhelyekre. Gemenc télen
