Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
Irány: az integráció IV. Megbízható szállító, biztos piac A világon ma már legalább egymillióféle árut gyárt a gépipar, s a vegyipar is több százezer termékfajtát állít elő. Elképzelhetetlen. hogy egy tízmillió lakosú kis ország ennyi fajta termék gyártására berendezkedjék. Erre még egy közepes, vagy annál nagyobb állam sem vállalkozhat. A technikai fejlettség mai színvonalán a legtöbb termelési és tudományágat önállóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok fejleszti. Nagy lélekszámúk, hatalmas felvevőpiacuk, nagy területük és sokoldalúan fejlett gazdaságuk teszi ezt lehetővé. Az árucikkekre azonban a kis országoknak is szükségük van. Mi tehetnek? Ha az adott ország kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerben él, akkor beépül valamely tőkés nagyhatalom érdekszférájába, s a nagy monopóliumok profitját növelve, vállalva- a „kis halfa” vadászó „nagy Hal” állandó fenyegetését, igyekszik fedezni szükségleteit. Ha szocialista ország és valós nemzeti, nemzetközi érdekek vezérlik, akkor a legszélesebb együttműködésre törekszik a testvérországokkal, s olyan gazdasági kapcsolatokat alakít ki, amelyek módot adnak az igények fokozott kielégítésére. S e kapcsolatok révén olyan gazdasági potenciálra tesz szert, hogy a szocialista világon kívül is megfelelő forrásra talál szükségleteinek kielégítéséhez. Az utóbbiak leírásához nem elméleti ismeretek, hanem gyakorlati tapasztalatok, sokszorosan beigazolódott módszerek és formák álltak rendelkezésünkre. Magyarország elmúlt húszesztendős tapasztalatai, KGST-tagságunk két évtizede egyértelműen amellett szól, hogy hazánk egyedül a szocialista együttműködés' utján juthatott el mai fejlettségi színvonalára. Jórészt magunk mögé utasítottuk azokat az országokat, amelyekkel a felszabadulás előtt egy szinten álltunk. Magyarország számára a KGST- ben kialakult együttműködés mindennapi szükséglet. Elsősorban azért, mert nyersanyagban szegény ország vagyunk, feldolgozó kapacitásunk viszont nagy. Ahhoz, hogy kapacitásunkat kihasználhassuk. a nyersanyagot külföldről kell biztosítanunk. Ebben a KGST játssza a legfontosabb szerepet, hazánk legmegbízhatóbb szállítója. A tagállamok közötti együttműködés révén a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyel- ország kőszénből fedezi szükségletünket, vasércbehozatalunk 95 százalékát a Szovjetunióból vásároljuk. Kohókokszot és hengerelt árut is importálunk, a legfontosabb 12 nyersanyagból csupán a bauxit fedezi az ország teljes szükségletét. Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése — sok más országtól eltérően — viszonylag nagy mértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind jövedelmezőségétől. Éppen az említett okok miatt állandóan növekvő importra szorulunk. De csak az az ország tud rendszeresen importálni, amely évről évre bővíteni tudja exportját. A magyar iparban már a dolgozóknak csaknem egynegyede exportra termel. Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a megtermelt árut értékesíteni tudjuk. (Nemzeti jövedelmünk közel 40 százalékát a külkereskedelmen keresztül realizáljuk.) E tekintetben is a KGST a támaszunk, ezúttal nem a megbízható szállító, hanem a biztos piac minőségében. A tagállamokkal kötött szerződéseink biztosítják, hogy külkereskedelmi forgalmunk 68 százalékát a szocialista piacon bonyolítsuk le. ezen belül 34,7 százalékát a minden tekintetben legnagyobb gazdasági partnerünkkel, a Szovjetunióval, 10,3 százalékát az NDK-val majd Csehszlovákia és Lengyelország következik a részesedés arányában. (A tőkés országok közül 1967-ben a legnagyobb forgalmat az NSZK-val bonyolítottuk le, egész áruforgalmunk 5,1 százalékát.) Sok a hasznunk a közös létesítményekből is. A „Barátság" olajvezetéken keresztül Magyarország eddig több mint 11 millió toDna olajat kapott. A „Béke” nemzetközi villamos távvezetéken a Szovjetunió tavaly 1,9 milliárd kilowatt. 1969—1970-ben évente 2,8 milliárd kilowatt villamos energiát szállít Magyarországra. A magyar gazdaság valamennyi ágában naponta tíz- és százezer forintos megtakarítást jelent a KGST-országok tudományos, műszaki segítsége. A Dunai Vasmű, a Borsodi és a Tiszamenti Vegyiművek tervezésénél, a 150 megawattos százhalombattai turbogenerator gyártásánál — hogy csak néhány példát említsünk — döntő fontosságú volt a baráti együttműködés. A magyar technikai, tudományos vívmányok, szabadalmak, dokumentációk viszont a többi szocialista országban jelentenek hathatós segítséget. A sok jó tapasztalat alapján teljesen érthető, hogy a magyar képviselők a szocialista országok összefogásának fejlesztése mellett szállnak síkra a KGST-ben. Abból indulunk ki, amit az MSZMP Központi Bizottsága éppen a múlt év végén, december 4-i ülésén megállapított: „Szükséges, hogy fokozottabban éljünk a szocialista országok gazdasági együttműködésében. a műszaki-tudományos kooperáció fejlesztésében rejlő lehetőségekkel ..Az együttműködés hatékonyságának növelésére — mert most már nem az exten- zív, hanem az intenzív fejlődés van soron — a magyar kormány javaslatot is dolgozott ki. Lényege: egyfelől a népgazdasági terveket kell jobban összehangolni, az alapvető problémákra — nyersanyagellátás, vegyipar, gépgyártási kooperáció stb. — összpontosítani, másfelől a nemzeti piacokat kell fokozatosan és tervszerűbben megnyitni egymás előtt, szorgalmazni a vállalatok közötti közvetlen együttműködést. A magyar dolgozók országépítő munkájukban jó segítőtársra találnak a KGST-ben. Erre 20 év és az ország fejlődése a tanú. A következő évtizedekben ezeket a hasznos kapcsolatokat még inkább az igények és a lehetőségek szintjére kell emelni. Pálos Tamás (Következik: A modern kor szintjén.) Dombóvári Faipari Klfcsz, felvesz asztalos szakmunkásokat, gépi betanításra férfi segédmunkásokat. Munkabér megegyezés szerint. Jelentkezés: Dombóvár Marx u. 22. sz. (208) Gyakorlattal, képesített könyvelői oklevéllel rendelkező, gépírni tudó, adminisztrációban jártas munkaerőt azonnal felveszünk Jelentkezéseket írásban a Tolna megyei lapkiadó Vállalat, Szekszárd Béla tér 1. címre kérjük leadni. Az fmsz-i mozgalomban ez is új fogalom. Egyelőre még általános elterjedéséről sem beszélhetünk, hiszen csak néhány értekezleten elhangzott javaslatban szerepelt, hogy jó lenne, ha... A megye gyakorlatában mindössze egy ilyenről beszélhetünk: a tamási fmsz foglalkoztat értékesítő ügynököt. Viszont nagy a valószínűsége, hogy belátható időn belül másutt is foglalkoztatnak ilyet. Ennek a munkakörnek nincs hagyománya, jellemző, hogy a véletlennek is meglehetősen nagy szerepe volt az első lépéseknél. Már tűnődtek a témán, de az még nem forrta ki magát Egy alkalommal azonban bekopogtatott valaki az igazgatósági elnökhöz, Klein Istvánhoz, hogy állást keres, szeretne elhelyezkedni, Klein István néhány érdeklődő mondat után közölte, hogy nem áll módjukban alkalmazni, s az illető elköszönt, elindult kifelé. Klein Istvánnak hirtelen ismét eszébe jutott az értékesítő ügynökséggel kapcsolatos elképzelés, és szinte reflexsze- rűen az állást kereső ember után szólt: ..Várjon csak egy pillanatra! Szó lehetne egy áruértékesítő ügynöki munkakörről.” Az illetővel végül meg is egyeztek, s így jött léire a megye fmsz-eiben az első ilyen munkakör. Állandó fizetés nem jár e munkakörrel, hanem részesedés az értékesített áru értékének arányában. Az alapelv: ha semmit sem dolgozik, semmit sem keres, ha meg szorgalmas, jól üzletel, sokat kereshet. A felső határ nincs megszabva. Természetesen nem akármilyen áruk értékesítésével bízzák meg, mert mondjuk a hiánycikkek listáján szereplő áruk értékesítéséhez nem kell ügynök, ugyanígy a mindennapi élelmiszerféleségekéhez sem. Listát állítottak össze azokból az árukból, amelyeket ő értékesíthet: ezek iparcikkek, bútorféleségek, könyvek, ruházati cikkek. Az természetesen az ügynök gondja, hogy kinek adja el az árut. Területileg is oda megy üzletet kötni, ahol jók a kilátások. Egyelőre főként a saját fmsz-i körzetben dolgozott. Bekopogtat a magánházakhoz, intézményekkel is felveszi a kapcsolatot, s az eddigi tapasztalatok szerint meglehetősen hasznos a munkája: rövid működése alatt körülbelül félmillió forint értékű árut értékesített. Meglepő, hogy például nagyon sok könyvet adott el. B. F. ~ Sajnálom, mi nem iszunk szeszes italt. Byers felállt, fogta revolverét és a konyha felé induk Akkor majd magam nézek utána. A pincében... , ~ AUí°n me§- Most jut az eszembe, van egy üveg whisky a konyhában. J Byers elégedetten vigyorgott — Mihelyt a lányról van szó, mindjárt fog az eszel Lexington egy whiskys üveggel és néhány pohárkával tért vissza. Byers egyetlen kézmozdulattal lesöpörte a poharakat az asztalról. Gyűszűből igyunk? — Hozzál rendes poharakat öregem, hogy méltóképpen megünnepeljük szabadulásunkat. Lexington újra a konyhába ment és négy vizespohárral tsért vissza. — Mi az? Hol az ötödik pohár? Te miből fogsz inni? Nem iszom szeszes italt — Marhaság! Szó sem lehet róla, hogy ne igyál velünk. Hozz magadnak is poharat! — Kérem, hagyjon... — 145 — Byers fenyegetően közeledett hozzá. — Úgy látszik, nem vagy hajlandó velünk inni. mi? Megveted a társaságunkat, ugye? — Kérem, én ... — Szeretném látni, hogy nem iszik szabadulásunk örömére! — Hozzon már egy poharat! — mondta Christie Le- xingtonnak. Byers pisztolyának agyával letörte a palack nyakát, és félig töltötte a nagy vizespoharakat. Lexingtonét is. — Hajtsd fel, öreg! Szabadulásunk örömére! Hangjában volt valami, ami szótlan engedelmességre késztette Lexingtont. Az első korty után megrázkódott. Aznap még nem evett... — Az utolsó csöppig! Újra szájához emelte a poharat, és fenékig kiitta. Az erős ital pokoli módon égette a torkát Undorral, rosszul- léttel, álmossággal küszködött. Miközben a négy gengszter tovább ivott — Christie és Anderson mértékletesen, Byers és Shaw mohón és mértéktelenül — Lexington hátradőlt székébe, és lehunyta szemét. Feje elnehezült, rosszullét környékezte. Távoli morajként hallotta a gengszterek beszélgetését. Nem tudta, mennyi idő telt el addig az időpontig, amikor Byers hangja felriaszotta. Egészen közel hajolva hozzá, a fülébe kiáltotta: — Mi az, öreg elaludtál? Hozzál csak gyorsan még egy palackot! — Nincs több a házban — hallotta saját hangját. — Akkor menj a boltba és vásárolj! Lexington gépiesen felemelkedett, de forogni kezdett körülötte a szoba, és szédülten visszarogyott a székre, — Ne félj, majd kijózanítunk! Fogjad csak meg, Willie! Ö és a néger megragadták Lexingtont, a fürdőszobába vitték, és a csap alá tartották a fejét. A hideg vízsugártól Lexington magához tért, Byers szárazra dörzsölte az arcát egy törülközővel, majd visszavezette a nappaliba, — 146 — — Indulj, öreg! — mondta neki. — És hozzál mindjárt két üveggel! De Bourbont, azt jobban szeretem, mint ezt. — Egy pillanat! — szólt közbe Anderson. — Egy palack elegendő. Estére tovább kell mennünk. Megértette Lexington? Egy palackot, & nem többet. — Más kívánságaink is vannak, másra is szükségünk van. Először is négy kanna benzinre, s kocsijának tartályát is töltesse meg. Azzal folytatjuk utunkat. Konzerv is kell. de amit hidegen is lehet enni: Come Beef és sült csirke. Azonkívül kenyér és cigaretta. Mennyi időre lesz szüksége, hogy visszatérjen? — Körülbelül fél órára. — Negyven percet adunk. Ha addig nem érkezik vissza, a leányára szabadítjuk a négert. — Nincs is jobb túsz, mint egy leány! — szólt közbe Byers röhögve. Lexington nem mert ellenkezni. Minden reményét Christiebe vetetté, az félig-meddig rendes embernek látszott. Christienek gondja lesz rá, hogy Judynak ne történjék baja. Némileg megnyugtatta, hogy a pinceajtó kulcsa Christie zsebében van. Nem is mert arra gondolni, mi történhet távollétében, ha emberismerete csal. * Soha még olyan hosszúnak nem tűnt a munkaidő Andy Hiltonnak mint azon a napon. Egyre csak Lexingtonék jártak az eszében. Nem tudta okát adni Lexington furcsa viselkedésének? ifiért igyezett minél gyorsabban szabadulni tőle? Miért rejtette el előle Judyt? — Nem kellett volna hagynom, hogy olyan gyorsan lerázzon — gondolta magában nem egyszer. — Azt kellett volna mondanom, feltétlenül beszélnem kell Judyval... Valami nincs rendben Lexingtonéknál, valami történhetett de mi ? — 147 — Hírmagyarázónk írja Értékesítő ügynök
