Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

Tolna megye közős gazdaságaiban ba gyomSuyaí vannak a kis zárszámadások nak. Érhető, némi izgalommal készülnek ezekre a rendezvényekre mind a tagok, mind a vezetők. A kis zárszámadás annyit jelent tulajdonképpen, hogy az évzáró közgyűlés előtti hetekben brigádonként, t ermelési értekezleteken beszélik meg a tagok és a vezetők a mögöttük lévő esztendő gazdaságra kiható eseményeit. Értékelik, elemzik a tervteljesítést, továbbá összegezik a tanulságokat. Valójában szembenézés ez. Varga Jánossal, a nagyszokolyi közös gazdaság párttitkárával és Ferenczi Józseffel, a tsz főagronómusával arról beszélgetünk, mit várnak ettől a fontos rendezvénysorozattól. Felkészültek-e a szembenézésre?

Mit várnak Nagyszokolyon a kis zárszá madástól ?

Főagronómus: január 22-e után brigádonként tartjuk meg a kis közgyűlést. Bevett szokás. Így csináltuk tavaly is.

Párt titkár: Január 6-án taggyűlést tartottunk és tulajdonképpen ezzel kezdődött a tavalyi esztendő értékelése. Szeretnénk, ha a zárszámadó közgyűlés időpontjáig kiforrnák magukat a dolgok.

Újságíró: A termelőszövetkezet politikai vezetője és egyik szakvezetője milyen kérdések tisztázását várja brigádértekezletektől? Bizonyára felvetődnek ott olyan kérdések is, amelyekkel nem lesz túl kényelmes állapot szembenézni.

Főagronómus: Számítunk erre. Feltétlenül szóba kerül, a szabadságolás tavalyi gyakorlata, ennek a rendjét valószínűleg sok szövetkezeti tag fogja bírálni. Fizetett szabadság kizárólag azt a tagot illeti meg, aki teljesít kétszázhúsz munkanapot. Nos, az a helyzet, hogy a szövetkezeti tagoknak körülbelül 50 százaléka a 220 munkanapot, a fizetett szabadság előfeltételét, nem tudta elérni. Nyomban hozzáteszem, hogy főleg azért nem, mert nálunk is léteznek foglalkoztatottsági gondok.

Újságíró: A vezetők mit mondanak majd azoknak a tagoknak, akik a feltételek nem teljesítése miatt a fizetett szabadságtól elestek?

Párt titkár: Főleg a határesetek izgalmasak. Azt tartom határesetnek, amikor valaki 190. vagy 200 munkanapot teljesített. Gondolom, arra az álláspontra kell majd helyezkednünk, hogy a jövőben valamivel rugalmasabb legyen a fizetett szabadság megadása

Újságíró: Szerintem elvtársak, abból kellene talán kiindulni, hogy a fizetett szabadság a közös gazdaság ajándéka. Gondolom, ez a dolog lényege. Az a gazda, aki 220 munkanapot teljesít, valószínűleg olyan termelési értéket produkált az egész közösség számára, hogy a termelőszövetkezettől megérdemli a fizetett szabadságot. Nem gondolják, hogy célszerű lenne, a szembenézés során a termelési értékből kiindulni?

Párttitkár: Az állattenyésztők, a jószággondozók esetében ez rendben van. De a fogatosoknál már kissé körülményes az egy főre jutó termelési értékre apellálni. Nem biztos, hogy a munkanapok száma az ő esetükben a termelési értékre vonatkoztatva, elfogadható és kedvező képet. mutat.

Újságíró: Ha ez nem biztos, akkor nem árt megvizsgálni, hogy a munkanapok mögött mikor van és mikor nincs tényleges teljesítmény.

Főagronómus: Igen. ez Jő gondolatnak látszik, mindenesetre éppen a brigádértekezletek aktivitásától várjuk, hogy ezen a területen az idén sok minden tökéletesebb legyen.

Újságíró: A foglalkoztatottság. Számítanak rá tehát, hogy a brigádértekezleteken központi téma lesz ez is?

Főagronómus: Biztosan az lesz. Feltétlenül szóba jön, majd, hisz tavaly néhány tag saját hibáján kívül nem tudta megszerezni a kötelező munkanapokat. Egyet- mást csináltunk ugyan, de ez még kevés. Az állattenyésztésben bevezettük a váltórendszert.

Részben az állatállomány fejlődésével, részben a váltók beállításával 8—10 emberrel többet tudtunk foglalkoztatni a tehenészetben, egyszóval az állattenyésztésben. Nem ment könnyen, de ez is valami. Azért mondom, hogy nem ment könnyen, mert a régi emberek az állattenyésztésben nem szívesen osztják meg a munkát új emberekkel, azt mondják, megcsináljuk mi magunk is.

P&rttitkár: Enyhítette a foglalkoztatottsági gondokat a kertészet Annyit jelent, hogy tizennégy nőnek állandóan biztosítottunk munkát, átlagban, mert volt rá eset. hogy egyszer több, egyszer kevesebb haszonnal dolgozott a kertészet.

Újságíró: £s mit mondanak

azoknak a tagoknak, akik hibájuké» kívül nem teljesíthették tavaly a 120, illetőleg a 150 munkanapot, azt, ami a háztáji föld kiadásához, az igazolt nyugdíjévhez, a szociális és társadalmi juttatások birtoklásához elengedhetetlenül szükséges.

Párttitkár: Őszintén megmondjuk a valóságos helyzetet, tehát a nehézségeinket, és arra kérjük a tagokat, hogy a foglalkoztatottsági gondok enyhítésére' tegyenek javaslatokat, gondolkodjanak, segítsenek. Ezen a területen nagyon sokat várunk most a brigádértekezletektől. Hozzáteszem, hogy mi magunk is belátjuk, többet kell törődni a

*1 ídS. föglafiíözlatotísSgával, mint amennyit eddig törődtünk. Van rá remény, hogy az Iregszemcsei Vegyesipari Ktsz idehelyezi a műanyagfeldolgozó részlegét. De hogy konkrétan mit csináljunk, arra határozott elképzelésünk még nincs. Az elnökünk át akar menni Pincehelyre. megnézni, hogy ők hogyan szereztek bedolgozó munkát,

Újságíró: Szerintem nincs sok értelme, hogy Pincehelyen tájékozódjanak. Úgy vélem, többet erne Budapesten körülnézni, a belkereskedelem, a külkereskedelem, az élelmiszeripar főhatóságainál.

Főagronómus: Számítok rá,

hogy élesen vetődnek fel majd termelési kérdések is. Bizonyára lesz olyan tag, aki elmondja, hogy ha a hagyományos kukoricafajtáknak is annyi műtrágyát és olyan tálajmunkát, talajművelést adunk, mint amennyit amilyet az egyszeres keresztezé- sü hibridek kaptak, akkor bőven teremnének a hagyományos kukoricafajták és nem kellene vásárolni a drága, egyszeres ke- resztezésű hibrid kukoricamagot. Itt majd szakmailag magyarázom meg a gazdáknak a különbségeket és a lehetőségeket.

Újságíró: Egyre több közös gazdaságban tapasztalom, hogy múlhatatlan a termelőszövetkezetekben a középkáderek, a brigádvezetők szakmai és politikai tudásának a növelése.

Párttitkár: Mi is látjuk és a tagok is látják, hogy egyik-másik brigádvezető nem úgy látta el a feladatát. ahogy a közösség érdekei megkívánták volna. Erről beszélni fognak a gazdák, és mi a témával kapcsolatban elvszerű álláspontra fogunk helyezkedni. Lesz olyan brigádvezető, akivel kapcsolatban felteszik a kérdést; marad-e, vagy sem? Milyen kifogások merülnek fel? Előfordul, hogy némelyik brigádvezető csak a haverokat értesíti, mikor jó kereseti lehetőséget biztosító munkáról van szó. Az is előfordult tavaly, hogy a brigádvezető egyszerűen nem értesítette a tagokat, nem szólt nekik, és például a silózás „munkaerő hiánya miatt” akadozott akkor,, amikor a tagok örökké munkát kérnek.

Háhgsűíyozaí szeretném, hogy ezen a területen a tagok építő szándékú kritikájára, erkölcsi támogatására nekünk, vezetőknek nagy szükségünk van.

Újságíró: Számítani lehet rá, hogy a brigádértekezleteken némelyik brigádvezetővel kapcsolatban elhangzik majd olyan kívánság, hogy váltsák le?

Párttitkár: Nem! Ezen már

túl vagyunk. A bírálatra számítani lehet, de ez nem jelenti azt, hogy le vele! A tagok meg fogják mondani, hogy mit kifogásolnak és mi reméljük, hogy az érintett brigádvezetők, az építő szándékú kritikát elfogadják, segítségnek veszik. Valamikor volt itt olyan állapot, hogy aki hibát követett el. azt mindjárt öl is akarták kergetni, ez azonban ma már úgy érzem, a múlttá.

Főagronómus: Annál is inkább, mert a tagok látják, hogy a brigádvezetők mind szakmai, mind politikai vonatkozásban képezik magukat. Magyarán, tanulnak, hogy egyre jobban lássák el a nem kis felelősséggel járó feladataikat.

Újságíró: Á brigádértekezletek tehát hasznos és értékes hozzájárulásai lesznek az idei tervek megvalósításának.

Párttitkár: Feltétlenül. A tagok látják, a gazdáknak és a vezetőknek szorosan, vállvetve kell együtt munkálkodni, mert másként nem megy. S örömmel közölhetem, hogy érdekli, foglalkoztatja az embereket a gazdálkodás menete.

Újságíró: Milyen évzárásra szíF mítanak?

Főagronómus: Tavaly 6 millió 100 ezer forintot osztott a gazdaság, az idén körülbelül 6 millió 4—500 ezer forintot oszt, a tag jainak.

Újságíró: Uj belépőket várnak?

Párttitkár: Igen. De a tagok ma már nagyon megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé.

Újságíró: Köszönjük a beszélgetést, elvtársak.

SZEKULITY PÉTER

45 éve halt meg Lenin. Halála évfordulója alkalmából közöljük az Iszkra megjelenésének történetét.

Hz Iszkra Lipcsében

Rendkívül érdekes, az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából egyaránt foltos emlékhelyet ismertem meg Lipcse külvárosában, a Russem-strassen. amelyet az 1813-as orosz—német fegyverbarátság emlékére neveztek el. Örökzöld sövény mentén_ jutni el a lapos tetejű, földszintes, a fák .Szőtt szerényen meghúzódó épülethez. Előtte márványtömb Lenin emlékét idézi. Az 1900-as években, ebben a 48-as számú házban működött a szociáldemokrata Hermann Rauch nyomdája. Szerény kis nyomda volt ez, amelyet néhány évvel ezelőtt rekonstruáltak. Mindössze két helyiségből áll, az egyikben egy König és Bauer kézierővel hajtható gyorssajtó áll, a másik teremben három szedőregális. tele betűszekrényekkel, egy lehúzó, egy kézi hajtású tégélysajtó és a tulajdonos íróasztala. Nincs az egészben semmi különleges, amolyan század eleji vidéki nyomda, ugyanis Propstheida annak idején kis falu volt Lipcse mellett.

Mi teszi különösen érdekessé ezt a kis vidéki nyomdát? Itt nyomták 1900 decemberében az Iszkra első számát. Lenin politikai munkássága ebben az időszakban a szétszórt oroszországi szocialista szervezetek egységes forradalmi párttá való egyesítéséire koncentrálódott, s e cél eléréséhez a legfontosabb eszköz egy összoroszországi szociáldemokrata lap megteremtése volt. Lenin 1900 nyarán kezdte meg első emigrációját, egy ideig Svájcban tartózkodott, majd Münchenbe utazott, ahol folytatta a lap kiadásának előkészítését. Nyomdát kellett találnia, cirill betűket előteremteni, ami illegális úton lehetetlen volt. Münchenből Lenin, Klara Zetkin tanácsára, december második felében Lipcsébe utazott, hogy az Iszkra első kiadását megszerkessze és nyomtatásba adja. Zetkin és mások ajánlották Leninnek Hermann Rauchot. Rauch nyomdája azért tűnt alkalmasnak a feladat megoldására, mert a városon kívül feküdt és Rauchon. valamint társán, Hohlenen és egy ta- noncon kívül más munkaerőket nem alkalmazott. Nyomda most már volt, de a szükséges cirill betűk hiányoztak. A betűiket végül is egy nagy nyomdaüzemben dolgozó munkások szerezték, ahol orosz vallási műveket is nyomtattak. A cirill betűket ismerő szedőt, Joseph Blu- menfeld lengyel szociáldemmokratát Lenin maga szervezte meg a munkára. Róla Krupszkaja így ír: „Képzett szedő volt és jó elvtárs. Szív- vel-lélekkel az ügyért ólt”

Az Iszkra első száma december végén készült el, de csak 1901 január első napjaiban lehetett elszállítani. Kipattant a szikra, amelynek lángba kellett csapnia.

Vajon mi késztette Lenint, hogy az Iszkrá' Németországban állíttassa elő? A nyilvánvaló ok a század eleji német munkásosztály ereje, szervezettsége, tapasztaltsága és internacionalizmusa lehetett, ezenkívül Lipcse volt' az orosz emigráció központja. Aligha találhattak volna jobb megoldást, mert Lipcse — már abban az időben is — nemcsak vásárváros, har.em a német nyomdaipar központja is volt, ahol számos nyelven állítottak elő nyomdai termékeket, így oroszul is, tehát kéznél voltak a cirill betűk. ..lílllllllllllllllllllllllllllll ................................Illlllllllltltt

H

atvan év távlatában a terjesztőket és a terjesztés módozatait feltárni szinte lehetetlen. Bizonyos azonban, hogy a legfőbb németországi el- osztóközpont Berlin volt. Az ott élő orosz emigránsok és a német szociáldemokraták szoros együttműködése eredményeként sikerült raktárt berendezni a Vorwärts kiadó és könyvkereskedés pincéjében. Berlinből Königsberg irányába. majd onnan illegális utakon, azokban a bizonyos dupla fedelű bőröndökben kerültek az Iszkra első számának példányai Oroszországba Természetesen voltak más útjai is a terjesztésnek, különösen a későbbi időszakban. A némei és orosz elvtársak szoflidaritását sem a cári Ochrana, sem a porosz—német zsarnokság csend- őrsége nem tudja megtörni. 1904 júliusában Kőnigisbergben perre kerül sor, a német szociáldemokratákat „titkos szervezkedéssel hazaárulással és a cár megsértésével” vádolták. A kőnigsbergi per egyik védője, Karl Liebknecht, akinek 50 év előtti mártírhaláláról a napokban emlékezett meg a világ, védőbeszédében így szólott: „Az államügyész úr azt kérdezi: létezik-e szégyenteljesebb valami, mint az előttünk fekvő iratok? Én ismerek ennél sokkal szégyenletesebbet: az oroszországi állapotokat amelyekre ezek az írások vonatkoznak. .."

Eddig a történet. A proletárszolidaritás, nagyszerű példájaként ebből a kis Russen-stras.se-i igénytelen nyomdácskábó! 'ndult e!l hódító útjára, mint kollektív szervező és agitátor, az összoroszországi egységes marxista párt szervezője, az Iszkra.

Ma, halálának 45. évfordulóján Leninről, nemcsak mint nagy tudósról, a szovjet állam megalapítójáról, hanem e történettel a fáradha tatlan organizátorról, az Iszkra első számának szerkesztőjéről is megemlékezünk.

(boros)