Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-21 / 16. szám
Cabot Lodge Párizsba készül Henry Calwt Lodge, akit Nixon — Harrixnaa utódjaként — a Póriasban tárgyaló amerikai delegáció vezetőijévé nevezett ki, pillanatnyilag Washingtonban tartózkodik. A hírek szerint hamarosan elutazik a francia fővárosba. Képünkön; Lodge Sharkmao szenátorral beszélget. ÖPeäefoto—AP—MTI—KS) Irány: az integráció 1. Húsz éve kezdődött Húsz éve kezdődött — hirdetik a krónikák, amelyek feljegyezték, hogy 1949 januárjában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői értekezletet tartottak és megállapították: ,A népi demokráciák országai és a Szovjetunió szélesebb gazdasági együttműködésének megvalósítása céljából az értekezlet szükségesnek tartotta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakítását, az értekezleten részt vevő oszágok képviselőiből, egyenjogú képviselet alapján azzal a feladattal, hogy gazdasági tapasztalataikat kicseréljék, műszaki segítséget nyújtsanak egymásnak és segítsék egymást nyersanyaggal élelmiszerrel, gépekkel, felszereléssel stto.” Az idézet tanúsága' szerint a krónikásoknak igazuk van; a KGST bölcsőjét valóban két évtizeddel ezelőtt ringatták. De mégis, húsz éve kezdődött? Nem, sokkal előbb. Voltaképpen több mint ötven éve, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, amely megvetette az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett nagy szocialista átalakulások alapját. Megteremtette a Szovjetuniót, amelynek győzelme nyomán több ország számára, is megnyílt a szocialista fejlődés útja. A szocializmus kilépett egy ország kereteiből. A föld összlakosságának egyharmada, szárazföldi területének pedig több mint egynegyede jelentős nyersanyag- forrásokkal és árufelvevő piacokkal új szocialista világrendszert alkotott. Ez a történelmi események egyik láncolata, amely elvezetett az 1949-es eseményekhez. A másik láncolat a kapitalista országokhoz fűződik. A második világháború után a tőkés világ mindent megtett, hogy az újonnan felszabadult országokban meggátolja a népi demokratikus fejlődést. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és néhány más nyugat-európai ország kormánya lényegében bojkot- tálta a kereskedelmi kapcsolatokat a népi demokráciák országaival és a Szovjetunióval. Arra törekedett, hogy ezeket az államokat alárendelje a Mar- shall-terv diktátumának. Törekvéseinek erősítésére létrehozta a nyugat-európai országok USA- vezette integrál óját, az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét. A második világháború után csaknem három évvel tehát történelmileg megérett egy olyan összefogás lehetősége és szükségessége, amely hasznosítja a Szovjetunió és több kelet-európai ország gazdasági alapjának, államrendjének és ideológiájának azonosságát, közös «■övei segíti az országok gazdasági életének legésszerűbb fejlesztését; együttes erőfeszítéseket állít szembe az imperialista diszkriminációs mesterkedésekkel. Ez bevezető a KGST történelméhez. amelynek szereplői 1949. január 25. óta a megalakítását kezdeményező hat országon kívül Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-től kezdve pedig Mongólia. Albánia az utóbbi években távol tartja magát a KGST-töL Az ázsiai szocialista országok — Mongólia kivételével — és Kuba megfigyelőként vesz részt a Tanács munkájában, Kína azonban nem igényli a KGST-együttműkö- dést. Jugoszlávia 1965-ben — külön megállapodás alapján — bekapcsolódott a közös munkába. A KGST megalakulása nagy port vert fel Nyugaton. A legjellemzőbb visszhang egy amerikai gazdasági folyóiratból származik, amely 1949. februárjában így írt: „A Szovjetunió plusz kommunista integráció — veszélyes ellenfél.” Ez az ellenfél valóban veszélyesnek bizonyult a szocializmus ellenségeire, versenytársaira nézve, de nem egyszerre és nem automatikusan bontakoztatta ki előnyeit. Erősödése, terebélyese- dése fokozatos volt. Kezdetben — az első 5—6 évben — a legegyszerűbb együttműködési formákat választották a KGST tagállamai : kicserélték termékeiket. A kapitalista embargó viszonyai között így biztosították egymásnak a fejlődéshez nélkülözhetetlen gépeket, nyersanyagokat, legfőképpen a Szovjetunió segítségével. A következő 6—7 évben — egészen 1962-ig — újabb teA Dombóvári Járási Építőipari Ktsz felvételre keres építésztechnikust. építőmestert, vagy művezetőt, építésvezető beosztásba, valamint vegyésztechnikust, művezetői beosztásba. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a személyzeti előadónál levél útján, vagy személyesen. Dombóvár, Hunyadi u. 20. (169) rületre terjedt ki az összefogás: közvetlen a termelésre. Ekkor már a tervek egyeztetése, az áruk gyártásának szakosítása és a kooperáció került napirendre. Idővel — a szocialista országok gyors ütemű haladásával — az együttműködés módszer®, formái már elmaradtak az igények, a szükségletek mögött. Ekkor lépett fejlődésének harmadik szakaszába a KGST, amelyet 1962- től kezdve már nem az egyszerű együttműködés, hanem a széles körű és új típusú munkamegosztás elvei, céljai vezérelnek. Ezt a húszesztendős folyamatot bizonyára sokan összevetik az együttműködés problémáival, nehézségeivel, megkérdik; elmondható-e a két évtizedes tapasztalatok alapján, hogy minden nehézség, vita, probléma ellenére is az összefogás eszméje, szándéka bizonyult erősebbnek? Ige*. Azok az ellentétek ugyanis, amelyek a különböző fejlettségből, más-más adottságokból, szükségletekből, következésképpen érdekekből adódnak, nem megold- hatatlanok. A szuverénitás és a szoros együttműködés szembeállítása — bebizonyosodott —tarthatatlan. A nemzeti és a nemzetközi érdekek internacionalista alapon összeegyeztethetők — erre is sok a példa. A tudományos-műszaki forradalommal egyetlen kisebb ország sem tudna lépést tartani kizárólag saját erejéből, vagy ha megpróbálná, ez mérhetetlen, s aránytalan áldozatokkal járna. Ezért vált uralkodóvá az ösz- szefogás a közös munka gondolata, amelynek a megvalósítása senkinek az önállóságát, szuve- rénitását nem csorbítja meg. De a KGST mellett érvelnek a számok és a tények is. Pálos Tamás (Következik: Országhatárok felett és alatt...) Népújság 4 1969. január 31. A vezeték másik végöl Andy Hilton a föléhez szorította a kagylót Nem tudta mire vélni, hogy az első jelzés után elnémult a készülék. Újra tárcsázott de hiába, a készülék néma maradt Andy Hilton a legfiatalabb asszisztens volt Lexington laboratóriumában. Értesült, hogy Lexington beteg, s állapota felől akart érdeklődni — nem minden számítás nélkül. Ugyanis az volt a szándéka, hogy néhány év múlva feleségül veszi Judyt, s biztosra vette, hogy csak a javára szolgál, ha érdeklődéssel viseltetik jövendő apósának egészségi állapota iránt. Lexington tudta ugyan, hogy Andy néha Judyért jön, s együtt mennek moziba, de nem sejtette, hogy komoly szándékai vannak. Egyébként még Judynak son volt sejtelme erről. Mivel a harmadik tárcsázásra is néma maradt a készülék, Hilton felhívta Judy iskoláját. Közölték vele, hogy Judy nincs ott, mert beteg. Jody beteg, Lexington beteg, a telefon Béta»,: — 136 — Hilton felhívta Oak Ridge központját. A telefonosnő azt mondta, majd összeköti a Lexington-lakással, de két perc múlva közölte vele, hogy valami baj lehet a vonalon. Mihelyt egy technikus szabad lesz, elküldi Lexingtonékhoz... A fiatalember nem elégedett meg ezzel. A déli munkaszünetben nem ment az étkezőbe, lemondott ebédjéről, Kocsijába ült és húsz perccel később Lexington háza eiőtt megállt. ,.,K?.®zállás közóen kétség támadt benne. Mit szól majd a fonóke ahhoz, hogy hívatlanul meglátogatja? Hiszen lehetséges, hogy Lexington szándékosan kapcsolta ki a tele- íont, hogy senki se zavarja... Ez látszott a legkézenfek- bobb magyarázatnak. , Határozatlanul járt fel és alá a ház eiőtt. Nem akart :? *ennk Másrészt, ha Judy is és apja is beteg ki más törődhet velük, mint ő? A bejárathoz lépett megnyomta a csengőgombot Lexington nyitott ajtót. Hilton alig ismert rá. Ijesztően szürke volt az arca. Olyan embernek látszott, akire elviselhetetlenül súlyos teher nehezedik. Hilton látta, hogy Lexington igazán beteg. Erőltetett vidámsággal köszöntötte: ..... Halló Mr. Lexington! Értesültem, hogy beteg, és azért jöttem, hogy... . 05- Köszönöm szíves érdeklődését — válaszolta Lexington elutasítóan. — Már jobban érzem magam. Ha csak ez volt látogatásának célja ... Hilton zavartan lesütötte a szemét. — Azt hittem, talán segítségére lehetek valamiben. — Köszönöm, Judy gondoskodik rólam. — De hiszen ő is beteg... — Nem olyan veszélyes. —- Furcsa^ — gondolta magában Hilton. — Az öreg hangja elutasító, de szeme mintha kéme valamit, mintha arra kérne, hogy tegyek valamit érte. — 137 — — Őszintén megvallva, aggódtam magukért — mondta. — Megpróbáltam telefonon felhívni, de a készülőt néma maradt. — Igen. Elromlott. Lexington úgy viselkedett, mint aki parázson áll, s Hilton elszégyellte magát tolakodásáért. Voltaképpen Judy felől akart érdeklődni, de most már nem volt hozzá mersze. Azért mégis megkockáztatott egy kérdést. — Egyébként rendben van önöknél minden? — Teljesen rendben. — Üdvözlöm Judyt. — Köszönöm Andy, majd átadom az üdvözletét. Hilton elgondolkozva visszament kocsijához. A házban mozgolódás kezdődött. Mintha egy láthatatlan kéz továbbpergetne egy filmet. Amíg Lexington az ajtóban Hiltonnal beszélt Judy és a négy szökevény mozdulatlanul állt abban a hely zetben, amelyben a csengetés érte őket. Anderson óvatosan félretolta a függönyt és kikémlelt az ablakon mindaddig, amíg látta hogy a fiatalember kocsijába ül és elhajt. Aztán Lexingtonhoz fordult: — Biztos abban, hogy látogatója semmit sem vett észre? — Egészen biztos vagyok benne. — Tudhatja, hogy az életébe kerül, ha az a fickó valami ostobaságot csinál... Lexington bólintott. Shaw röhögve mutatta, hogy ebben az esetben elmetszik Lexington torkát. A fenyegető mozdulatra Judy kétségbeesetten felsikol- tott. A hátsó ajtóhoz rohan t, feltépte, de Byers néhány ugrással utolérte. Elkapta hajánál fogva és addig pofozta, amíg elhallgatott. — Hagyd abba — mondta Christie. — Eleget kapott. — Az átkozott bestia a kezembe harapott. Judy apja vállára borult. — 138 —
