Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
A nyer esős hatmillió, mégis fogiák a harangkötelet A néma közgyűlés — Kritikus helyzetben van a szövetkezetünk. Huszonegy év alatt még nem volt arra példa, hogy a terméket ne tudtuk volna értékesíteni. Futtatták, fejlesztették a szövetkezetei. S most négyszáz munkásnak maholnap nem tudunk munkát adni. Juhász István, a „Földvár” Gumiipari Ktsz elnöke megrázó szavakkal hívta fel a figyelmet: ha nem kapnak segítséget, meg kell szüntetni . a szövetkezetei, vagy átadni más, állami vállalatnak munkásokat, vezetőket, épületeket, gépeket, mindent. S megszűnik ezáltal Dunaföldvár két évtizedes gazdasági és politikai tényezője. Nyereség és bizonytalanság A szövetkezet vezetősége tucatnyi főhatósághoz, pártszervhez küldött levelet, amelyben sürgős segítséget kértek, s megírták, minden vezető szervhez: a december 5-i közgyűlés után katasztrofális a helyzet. Mi történt ezen a közgyűlésen? Ezen a napon nem dolgozott a szövetkezetben úgyszólván senki, hisz a közgyűlés egy olyan gazdasági egységben, ahol a munkások, a tagok társtulajdonosok, „kézzel foghatóbban” érdekeltek a gazdálkodásban, mint állami vállalatnál. A dunaföldvári Kossuth művelődési otthon zsúfolásig volt. Az elnök amikor a szövetkezet tagjaihoz, alkalmazottaihoz szólott, furcsa kettősségről beszélt. Megállapította, hogy több mint hatmillió forintot tudnak már nyereségként elkönyvelni, viszont 1969-re nincs megrendelés, tehát bizonytalan, hogy a meglevő létszámból mennyire kell csökkenteni a termelői, s alkalmazotti állományba tartozók számát. A közgyűlés napirendjéhez tartozott, hogy ismertessék, az egyes kategóriák mennyi nyereséget kapnak majd tömegében és átlagban. Az osztalékon felül tehát még a nyereség is növeli majd a jövő év első heteiben a ktsz tagjainak, dolgozóinak 1968. évi jövedelmét. Az ember azt gondolhatná, hogy amikor úgy határoz a közgyűlés, hogy a harmadik részesedési csoportba tartozók átlagosan 800 forintot kapnak, az első kaegóriabeliek nyolcezret. Itt minden jó, miért beszélnek a szövetkezet megszűnéséről, a csődről. A tagok és a vezetők Nem lehet titokban tartani egy üzemben olyan eseményt, hogy: „holnap félszáz ember megkapja a munkakönyvét”. Nem várhattuk e hír után, hogy keményen bírálják majd a közgyűlésen a vezetőket, hogy a dolgozók, s a szövetkezet vezetőségi tagjai bonckés alá veszik az 1968. évi gazdálkodást. Bármily jó is volt itt a hangulat korábban, hiába volt itt jó politikai felvilágosító munka, az üzemi demokrácia számos jele, most a közgyűlés mégis néma volt. Néhány ember szólt hozzá. Az alapító: — Nem vonjátok be az embereket, a tagokat is például a vezetésbe. Sajnáljuk a szövetkezetét, de ebben a nehéz helyzetben sem kérdeztetek meg bennünket. Előbb kellett volna tudni, hogy most mit gyártsunk? Most álljon ide elénk az, aki fejlesztette a szövetkezetét, aki mindig azt mondta, hogy a gumicsizma az a jövő, abba meg lehet öregedni. Hát itt van, a gumicsizma a kutyának sem kell. A munkásnő: — Amikor a napi termelést átvesszük, a készáruraktárban két-háromszáz pár csizmát is félre kell tenni, minőségi hiba miatt. Hát csodálkozunk, hogy fogják a harangkötelet? Azután hiába kérték, hogy „no elvtársak, tessék, szóljanak hozzá”, a közgyűlés szép csendben elszéledt, s az úton hazafelé, este a családban vitatták: mi az oka, hogy a szövetkezet eddig jutott? Otven munkakönyv S ezen a napón még egy szomorú eseményre is sor került, úgy, hogy december 5-e a „Földvár” Gumiipari Ktsz történetében nem pirösbetűs napként fog szerepelni. Harmincöt munkásnőnek, 15 munkásnak a kezébe nyomták a munkakönyvét. Az asszonyok sírtak, a férfiak káromkodtak. Pedig mindenkinek megvolt az állása, ahova elhelyezték. A szövetkezet elnöke két napon keresztül mást sem csinált, minthogy sorra járta a társ szövetkezeteket, s mindenkit olyan munkakörbe ajánlott, amely képességének hozzávetőlegesen megfelel. De azt a munkát, azt a közösséget, ami a „Földvárban” volt, sehol nem tudják megadni. A Szekszárdi Vasipari Vállalat dunaföldvári üzeme -húsz asszonynak már másnap adott munkát, de nem gumis munkát. A 'férfiakat átvette az építő szövetkezet. Fele közülük nem állt munkába, mert alacsony a kereset: meg ilyenkor a kifogások sorozata önként is adódik. PÁLKOVACS JENŐ Következik: CSIZMA, CSIZMA, CSIZMA Szekszárdi cukorrépahrfakarító gépek sikere A cukoirrépabetákarító gépek cukorrépa-felszedő és a CK—6 kialakításának programjában részt vesz a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat szekszárdi üzeme is. Az üzem által kialaíkított első gép szerepelt az országos mezőgazdasági kiállításon is, majd a tavalyi és az idei ősz folyamán, négy gép a gyakorlatban is vizsgázott az ország különböző részeiben: Har- tán, Miskolcon, Komáromban, a Lajtahanságban, ahol — az ottani szakemberek véleménye szerint — felvette a versenyt 'a külföldi gépekkel is. Két géptípus — a. CR—6 jelű jelű kiszántó — Hartán külön gépbemutatón is szerepelt. Mindkét gép nagy sikert aratott a bemutatón. (A kísérleti próbán mintegy 100 hold répát takarított be.) A gépbemutatót megtekintette dr. Dimány Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki elismeréssel nyilatkozott a szekszárdi gépek munkájáról. Az eredményes szereplés után a vállalat vezetősége dicséretben részesítette azokat a dolgozókat, akik a gépek fejlesztésében, kivitelezésében részt vettek. Heulgh, Helgez, Höngész... Hőgyész múltja „1369. szeptemberében Zách Mihály jobbágyaival és szolgáival megtámadta és kifosztotta Duz és Heulgh községeket...” (Részlet a nagyváradi monostor kon ven tjének Nagy Lajos királynak írt leveléből). Jövőre kerek 600 éve lasz, hogy a dunántúli Ids falut, az akkortájt még csak néhány házat számláló Heulght (Hőgyészt) Kifosztotta a hatalmaskodó földesúr, Zách Mihály. Az adat Lauday Sándor, nyugalmazott taznítóképző-intézeti tanár monográfiájából származik. A mű címe: Hőgyész község iskolázásának alakulása a német telepítéstől az államosításig. Bevezetőjében utalást találunk: „Hazai nevelési intézményeinkről már elég sokan számoltak be, de kevesen írtak egy kis falu művelődéséről, iskolázásáról. Pedig mindenütt, ahol emberformáló munka folyik, megérdemlik, hogy munkájuk eredményét megörökítsék, esetleg okulásul az utókornak. . Vállalatok figyelem! A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat hőkezelő üzeme 1969. ívre nagy mennyiségű kötőelem nemesítését vállalja, rövid határidőre. Ezenkívül vállal: betétedzést lágyítást normalizálást öregbítést, valamint szerszámedzést Ár: megegyezés szerint Érdeklődni lehet: a vállalat termelési osztályán. Címünk: Veszprém, Viola u. 12. Telefon: 121—72 (207) , ____\- TViom t Üveg- és Porcelán NÁGYKER Vállalat Tolna megyei lerakató ÉRTESÍTI ÜGYFELEIT, HOGY 1969 január 2-től 15-ig tartja éves vagyonmegállapító leltárát! Ezúton minden kedves vevőjének kellemes ünnepeket és eredményekben gazdag boldog új éve+ kíván (230) tükrében Elkészült a monográfia, amelynek megírásához 1968 nyarán kezdett; hozzá á Hazafias Népfront történelemkutató bizottságának indítványára a Hőgyészen élő nyugdíjas pedagógus. Kitűzött céljai, mint a bevezetésből is kiderül, szerények. A korhű feljegyzések mégis többét adnak a ma élőknek, egyszerű múltba tekintésnél, segédlet ez a mához ifi. Névváltozások Mai nevét először egy 1729-es etnográfiai térképen találjuk a községnek, létezéséről már a XIII. századból is hírt hoznak a feljegyzések. Földesurak fosztogatják, pestis és éhinség tizedelik az i'fct élő népet és a 150 éves török uralom is rányomja bélyegét az életkörülményekre. Talán nem érdektelen megtud, ni egy mai hőgyészinek, hogy 1567-ben, a simontomyai tőrök szandzsák hirtokösszeírása szerint Höngészen (Hőgyészen) 17 ház volt mindössze. 1700-ban, régi gazdája, Botka Ádám széplaki földesúr megválik birtokától és eladja 10400 forintért Ennyiért cserélt gazdát több kisebb községgel együtt Hőgyész is. A szabadságharc alatt és a rekvirálásoktól való félelmükben sokan hagyják itt otthonukat, falujukat. Vizitációs körútjáról a pécsi püspök 1722-ben ezt írja: „Mucsiból Berény felé van Hegyes (Hőgyész), egy egészen elhagyott puszta hely...” Változnak az idők folyamán a falu nevei és változnak birtokosai. Igaz, hogy a hőgyészi uradalomhoz a XVIII. században már 25 falu tartozott, és francia származású tábornok lébt az itteni föld gazdája. Merczy gróf „mindenható” ura lesz a falu lakóinak: pallofijoga is volt. A kastély előtt, a park keleti oldalán áll ma is egy évszázados platánfa. A hagyomány szerint ennek kinyúló ágán nem egy szökni készülő jobbágy fejezte fvv p-1 ''vh§lt. . Pallosjog és födetlen templom Műveletden földek, romokban heverő templom várta az itt otthont alapítani készülő német telepeseket. Levéltári adatok tanúsága szerint 1729-ben még beesik az eső a falu egyetlen, őg- régi templomába. Huszonhat évegy monográfia vei később tanügyi vonatkozásban csaa ennyit jeleznea az iratok: „van egy' tanítója a taiu- naa, wnneim János . Apponyi György lYYS-ról grófja es bn coaosa a kömyéa földjeinek. Kastéiyi és templomot, építtet, és személyében eiuször kap támogatást a jobbágyok gyermekeinek tanulása. Kétszázhárom beiskolázod diákból 149 jár rendszeresen az iskolába. Ebből a létszámból alig húsz a szegények, gyereke. Mindössze két tanítóra hárul ekkor még az olctatás gondja. Hinnék-e mai 'kisdiákok, hogy a XIX. századi hőgyészi iskolának 359 tanulóhoz 68 kétszemélyes padja volt? A mai öregek közül is sokan emlékeznek még, hogy pad hiányában ültek a tanterem padlóján. A századok és ifikolák történetét kutatva bebizonyosodik, hogy Hőgyészen mindig a fejlődés élén jártak a tanítók. Együtt éltek iparos népükkel, tanulmányozták a szőlőtermesztést, a fi- ioxéra ellené védekezés módszereit, nem kis mértékben nekik köszönhető, hogy Hőgyészen és Duzsan fejlődött a méhészet és lassan, de új tantermekkel szaporodtak az iskolák és óvodák. „Hőgyész Tolna megyében a Dunántúl egyik legkedvesebb dombos vidékén terül el. Siófok felől érkező műútja a lapályos dombóvári térséget maga mögött hagyva kanyarodik, a községet középen átszelve Szekszárd irányába. . .” — ezekkel a mondatokkal indítja Hőgyész múltjával foglalkozó monográfiáját Lauday Sándor. A község, sze- retete érződik tárgyilagos, tudományos igénnyel megírt munkájából. Valamennyi Tolna megyei kezdeményeziést, ahol a községek múltját kutatják, csak örömmel fogadhatunk. A hőgyésziek is szeretik községüket, az elkészült monográfia iránt máris nagy az érdeklődés. Lauday Sándort Kolozsvári út 82. szám alatti otthonában felkereste már Benedek Láfizlóné is, aki az általános iskolában tanít. Minden köszönetnél kedvesebb volt a nyugdíjas pedagógusnak az ő kérése: — Tanár úr, ugye elküldhetjük a gyerekeinket önhöz, hogy a helytörténeti óráinkhoz segítséget kapjanak a község monográfiájából? M. 1. Közéletünk Hétfőn délelőtt Szekszárdan tartotta ez évi utolsó ülését a Szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A vb. ezúttal Csúcs András tervcsoport-ve- zető beszámolóját tárgyalta meg a csoport 1968-ban végzett munkájáról, majd Szekszárd Város Tanácsa és a végrehajtó bizottság következő évi munkaprogramjáról és 1969 első félévének munkatervéről tárgyalt.
