Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Súlyos véradó Fülsiketítő fékcsikorgás, üvegcsörömpölés, csődület. . . Aztán a mentőautó szirénázása. Karambol? Gázolás? Gyűjtőnéven közlekedési baleset. Sajnos, elég köznapi jelenség mind az országutakon, mind a nagyvárosokban. Hiába, a gépjárművek korszakában élünk, az automobil hódító útjának semmi se bír ellenállni. S amilyen mértékben szaporodnak a gépkocsik, olyan ütemben sokasodnak a közlekedési balesetek. Nemrégiben az Egészségügyi Világ- szervezet Génfben részletes jelentést tett közzé az autóbalesetekről. Ebből kitűnik, hogy az utóbbi 15 évben a gépkocsibalesetek áldozatainak a száma világszerte rohamosan növekedést mutat. A statisztika szerint csupán 1966-ban (és csak 27 országban !) 145 000-en vesztették életüket és több mint 2 700 000-en sebesültek meg. S e statisztikákban nem szerepel az USA, a világ le gmotorizáltabb országa, amely a balesetek tekintetében abszolút világrekorder! A valóságban a sakkal súlyosabb. Hiszén közismert, hogy a súlyos sebesültek elég nagy hányada minden orvosi beavatkozás ellenére kórházba szállítása után pár napra kiszenved. Kontinensünkön a legtöbb gépkocsi- baleset az NSZK-ban történik: 1966ban 16 864 halott és 456 582 sebesült. Következik Franciaország 12150 halálos áldozattal (az 1950. évi 3354-gyel szemben) és 290 256 sebesülttel. Különben a francia szakemberek kiszámították, hogy a gépkocsibalesetek jelenlegi növekedési üteme mellett 1970-ben 17 000, 1980-ban 30 000. és a 2000. évben kereken 120 000 francia állampolgár fog áldozatul esni! Ijesztő számok, félelmetes perspektíva. Japánban — a gépkocsiipar és a gépjárműközlekedés rohamos fejlődése következtében — háromszorosára növekedett a balesetek és áldozatok száma. Japánban 1966-ban 13 904-en haltak meg és 517 775-en sebesültek meg (1950-ben mindössze 24 450 sebesülést jegyeztek be). Ugyancsak 1966-ban az USA-ban 53 041 személy halt meg autobn-Tiesct következtében.. Az Egészségügyi Világszervezet említett jelentése rámutat arra, hogy a legtöbb szerencsétlenség szombaton és vasárnap történik, a legkevesebb pedig csütörtökön és pénteken. A nap különböző időszakaiban a szerencsétlenségek gyakorisága így oszlik meg: 18—19 óra között 1189, 19—20 óra között 1144 , 201—21 óra között 833. Az áldozatok sorában a legmagasabb százalékarányt (26-ot) a gépkocsivezetők képviselik, majd a karambölozott gépkocsi utasai és a gyalogosok (22%) következnek. Természetesen a balesetek számának ijesztő növekedése alapos tanulmányozásra sarkallta a szakembereket. Ezek végül is arra a következtetésre jutottak, hogy a közeljövőben minden 10 balesetből 9-et meg lehet előzni. A megoldásokat sokféleképpen látják. Az amerikai Stanford Intézet például mindenekelőtt a sofőrök alapos átrostálását indítványozza, mivel Amerikában a szerencsétlenségek 90 százalékát vezetési hiba okozza. A Stanford Intézet javasolta többek között, hogy 20 százalékkal csökkentsék a közlekedési sebességet, emeljék 18-ról 21 évre a hajtási igazolványok megadásának korhatárát, a 70 éven felüli egyénektől pedig vonják meg a hajtási engedélyt. Ez azonban azt jelentené gyakorlatilag, hogy minden öt amerikai "közül egyet eltiltanának a volán mellől. Az automobil-tervezők különféle műszaki tökéletesítések révén igyekeznek fokozni a gyártmányok üzem- biztonságát. Ilyen megoldásokkal a legkorszerűbb kocsiknál már találkozhatunk is (biztonsági övék alkalmazása, volán mellőzése, tolóajtók beiktatása stb.). Kétségtelenül ilyesmire is szükség van. Mert a statisztika adatai szerint a halálos sebesülések 30 százalékát a különböző műszerek, szerelvények 17 százalékát a szélvédő és 15 százalékát az ajtók okozzák. Ennék ellenére a vezetés és a biztonságos közlekedés alapvető tényezője a sofőr marad. Az ő éberségén, reflexein és gyakorlottságán múlik jórészt a balesetmegelőzés. Pontos helyzetfelmérés mutatta ki, hogy a jó vezető is (!) kb. 30 km-enként elkövet egy-egy hibát, s 'átlag 300 km- enként közel jár a karambolhoz. Nyilvánvaló, hogy tapasztalatlanabb gépkocsivezetők esetében a baleset- veszély jóval nagyobb. Érdekességek a világ legnagyobb autóversenyéről A múlt hó 24-én indult el a közel száz kocsiból álló mezőny, hogy ezen, á világ leghosszabb és legnehezebb autóversenyén mérjék össze tudásukat. A rajthely London volt és a cél a 16 000 km-re levő Sydney, Ausztrália fővárosa. A versenykiírás nem szabályozta a kocsik és a versenyzők felszerelését, így tehát tág teret kaptak az autógyárak konstruktőrei, mert mondanunk sem kell, hogy nem szériaautók falják most a kilométerek ezreit; tehát ügyeskedtek, ami meg is látszott a kocsikon. Így például a Citroen a porlasztó légszűrőjét kihozta a gépháztető alól, a kocsi tetejének magasságáig. A Porschék elejét, beleértve a szélvédőt is. ijesztő rácsszerkezettel látták el, ezekkel a kocsikkal félelem nélkül lehet, akár egy kengurut is elgázolni. Több autó szélvédője elé dróthálót rögzítettek gondolva arra, hogy a repülő madár, vagy kő ne tehessen kárt, a verseny közben pótolhatatlan szélvédőben. Az csak természetes, hogy majdnem valamennyi kocsit hatalmas benzin- tartállyal láttak el. volt olyan is, amelyik 170 liter üzemanyagot tudott magával vinni. Annál nehezebb probléma volt a motorokat úgy beállítani, hogy azok, adott esetben, az Európában használatos oktánszámú benzinnél alacsonyabb értékű benzinnel is zavartalanul folytathassák útjukat. Az üléseket kagylószerűen képezték ki, hogy azokban ne csúszkálhassanak oldalirányban a versenyzők, illetve a kísérők, akiknek nemcsak az esetleges szerelésnél jut fontos szerep, hanem kitűnő térképolvasás! készséggel, nyelvtudással és végső soron rövidhullámú rádió kezelési tudással kell rendelkezniük. A nagy autógyárak, végig az útvonalon megszervezték a segélyszolgálatot és utasításaikat a rádió hullámain juttatják el versenyzőikhez. Az élelmezési tudomány is szerepet kapott ezen a világversenyen. Mindössze gyufaskatulya nagyságú az a pasztilla-, amely magába foglalja az egy személynek egy napra szükséges kalóriát, de túl ezen, énnek elfogyasztása után megszűnik az éhségérzet is. Annyi bizonyos azon kevesek, akik elérik a Sydney-i célt, elsősorban fürdeni kívánnak, hogy utána egy nagy adag sült húst fogyaszthassanak, illetve ágyban aludhassak ki ezt a keserves 16 000 kilométert. Motorkerékpárral a Karakumon át A Szovjetunió valamennyi éghajlati övezetét átutazta hat üzbekisz- táni turisa csehszlovák gyártmányú ,,Jáva” típusú motorkerékpárokkal, s miután kilencezer kilométert maguk mögött hagytak, megérkeztek a sarkvidéki Murmanszkba. Szamar- kandban startoltak, majd két és fél hónap alatt étkeztek meg a Kóla félszigetre. A turné vezetője így nyilatkozott: — A turné indulási szakasza volt a legnehezebb. A Szovjetunióban elsőként vágtunk át motorkerékpárral a Karakum-sdvatagon és az Usztyurt- fenhsíkon. Egy egész hónapot vett igénybe, amíg magunk mögött hagyhattuk a sivatagot, pedig ez a távol- 9 ság alig több mint ötszáz kilométer. A Kola-félsziget hóval, faggyal, köddel köszöntött bennünket. Ezt a turnét, amely magába foglalta a turisztika valamennyi próbatételét. a lenini Komszomol fennállásának ötvenedik évfordulója tiszteletére szerveztük. TÉL Garai Gábor Kossuíh-díjas költőnk vízszintes 32. szám alatti verséből idézünk rejtvényünk vízszintes 1., valamint függőleges 11. számú soraiban. / z 3 ■ A S 0 7 a 9 s /o // 1 /z !3 Ar 16 1 /6 /7 /a !9 20 2/ 22 * 23-‘e . '-J 2« 27 Ű 25 30 * 3/ SS 33 3A ’ \ 3S d , *5 37 * M 39 40 AJ A2 A3-* * f P AA Ü AS 46 A7 as A9 50 5! ez • 5A SS SS u H 57 se 39 • 60 6/ 62 63 65 67 66 tesF 70 7/ 72 75 7A :>5 — Vízszintes: 1. A vensidézet kezdete (folytatása függőleges 11). 11. Csókás szélei. 12. A teanövény alkaloid ia. 13. Borjúmirigy. 14. Előd. 15. 48-as tábornok. 16. Nagyobb időköz. .18. Szeszes ital 20. Fedetlen istálló. 22. Borfajta, 24. A Lett SZSZK fővárosa. 26. Esd, 27. A föld felé. 28. Dagály. 30. Sajátos fényű elem (ford.). 31. Azonos mássalhangzók. 32. Az idézett vers címe. 35. Időmeghatározás. 36. Személyes névmás. 37. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 38. Védelmez. 40. Kilátásba helyezése. 42. Lovas- ugrató-pályán sok van. 44. Takar (ford.). 45. Égitest. 47. Az arcon jelentkezik. 48. Molibdén vegyjele. 50. Jugoszlávia legdélibb része (’). 53. Mint vízszintes 27. számú. 54. Hónap röv. 56. Kötőszó. 57. Téli sporteszköz (ford.). 58. Életnedv. 59. Bibliai alak. 61. A Duna mellékvize. 64. Jelfogó. 65. A német ABC utolsó betűje. 67. Létezik. 68. Építészeti stílus (—’). 69. Kínai hosszmérték. 71. Gondol-e? 73. Spanyol férfinév. 75. Latin kettős magánhangzó. Függőleges: 1. Római pénz. 2. Ennivaló. 3. Iratkapocs. 4. Karddal küzd. 5. Egykori perui uralkodó. 6. Kép. 7. Egykori cím rövidítése. 8. Jugoszláv város. 9. Kerek szám. 10. Tüzel. 11. Az idézet befejező része. 15. Szeszes ital. 17. Közép-európai folyó. 19. Venskellék. 21. Vágóeszköz. 22. Égtáj. 23. Kietlen (ford.). 25. Gázlómadár. 27. Folyadék. 29. Orsó közepe! 32. Helyiség.' 33. Irén — németül. 34. Fordítva: az MTK egykori válogatott csatára (Zoltán). 36. Szakít, 39, Erődítmény. 41. Árusít. 43. Az ókori egyiptomiak szent bikája. 46. Éle. 49. Indítéka. 51. Tengeri emlős. 52. Mint függőleges 8. számú. 53. Másképpen: Lehel. 55. Kerek szám. 58. Ütlegel. 60. Kérdőívek rendszerint első kérdése (+’). 62. Mókus. 63. Vége — németül. 64. Babona. 66. Évszak. 68. Konok ellenszegülés. 70. Állathang. 72. Mint vízszintes 27. számú 74. Izomkötő. 75. Juttat. Beküldendő; a vízszintes 32., valamint a vízszintes 1. és függőleges 11. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1968. december 28, déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejtvény”. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. December 15-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 1: A világbajnokságot; függőleges 12: huszonhét éven át védte; vízszintes 79: Tóth László; függőleges 27: Maróczy Géza. A helyes megfejtők a következők: Hoff ercsik Márta Szek- szárd, Barabás Zsuzsa Tevel, Takács Vilmosné Tolna-Mözs, Gneschner Attila Dombóvár, ifjú Barta Gergely Nagydorog. A megfejtőknek a könyvet postán küldjük el. ___________________________ A gengszterek zúgolódni kezdtek. — Miért nem engedélyezel egy kis szórakozást? — Lám-lám, most ő játssza meg a lovagot a nő előtt! — Qsak be akarja hizelegni magát nála ... — Hagyjátok, legyen o az első...! — Senki ne nyúljon hozzá! — kiáltott rájuk Hensley — s egyszeriben csend lett. — Agyonlövök mindenkit, aki felállni merészel! Nem szórakozni jöttünk ide... Halál fia, aki ront a helyzetünkön! Nelly Katzer hálásan nézett rá. Testében kissé feloldódott a görcs. Fejét a falhoz támasztotta, s behúnyta a szemét. Majd megdermedt a vékony selyemruhában. A férfiak még mindig mohó szemmel figyelték. Az egyik egy takarót dobott feléje. Nelly nem nyúlt hozzá. A kunyhóban csend volt. Katzer és Kilborne visszatérésére vártak. Végtelen lassúsággal telt az idő. Hensley felállt, és a nőhöz ment, A többiek feszülten figyelték minden mozdulatát. — 76 — Megfogta a nő kezét és megfordította a csuklóját, hogy lássa karóráját. * A sötét fülke ajtaja hirtelen kinyílt. — Ki az? — Én! Stewart! A név nem mondott semmit a kérdezőnek, aki mindössze annyit állapított meg a jövevényről: a déliek éneklő hanglejtésével beszélt és a gyufa fényénél is jól lehetett látni szájában a néhány megfeketedett fogcsonkot. Amint beszélt szájából olcsó whisky szaga áradt. — Már azt hittem, hogy a vonatkísérő! tíyere be nyugodtan, ketten is elférünk! Stewart a padlóra dobta az elégett gyufaszálat, s meggyújtott egy másikat; a kutya felborzolt szőrrel állt szétterpesztett lába között. A gyufaláng fényében kiszemelte magának az egyik sarkot. Leült a padlóra, s maga mellé tette a takaróba göngyölt géppisztolyt. v — Mi van a takaróban, cimbora? Harapnivaló? — érdeklődött az öreg a göngyölegre mutatva. — Nem! — válaszolta Stewart kurtán. — Hát mi? — Törődj a magad dolgával! — torkolta le a gengszter —, s eldobta a gyufát. Egy ideig csend volt, akkor megszólalt az öreg. — Nem vagy éppen beszédes kedvedben. Stewart nem válaszolt. A kutya az ölébe fektette a fejét és halkan morgott. — össze kell tartanunk — kezdte újra az öreg. — Nekünk, néhány csavargónak, akik még tengelyen járjuk az országot. Azelőtt mindig örültem, ha valahol cimborával • kerültem össze. — 77 — — Nem akartalak megbántani — mondta Stewart. — Csak nagyon fáradt vagyok. Nem akarta elrontani a dolgát az öreggel, hátha még szüksége lesz rá, hátha még rá lesz utalva. A sötétben hallotta, hogy az öreg dugót húz ki egy palackból, s iszik. — Akarsz egy kortyot? — kínálta őt is. Stewart az üveg után nyúlt a sötétben, megszagolta, és meghúzta. Az ital úgy égette, akár a kénsav. Kitátotta a száját, hogy kiszellőztesse, lehűts» égő torkát. Heves köhögési rohamot kapott. Nem csoda, híhzen évek óta nem ivott whiskyt. — Kentucky Sam vagyok — mutatkozott be az öreg — és olyan nyomatékkai ejtette ki nevét, mintha azt mondta volna, én vagyok az Egyesült Államok elnöke. — Kentucky Sam — ismételte. — Nem mond neked ez a név semmit? — Nem! — Úgy látszik nem vagy régi csavargó. — Nem! — Engem mindenütt ismernek. Miamitól Seattle-ig. Idestova ötven éve élek tengelyen. Csakugyan nem hallottad még a nevemet? — Mondtam már, hogy nem hallottam. — Én vagyok a csavargók Nesztora. Legalábbis így neveztek el az újságok, amikor legutóbb írtak rólam. De az igazat megvallva, ez a foglalkozás halálra van ítélve. Egyre kevesebben találnak örömet a céltalan csavargásban. Az emberek ma asaládot alapítanak, autót vésznek és azzal járják az országot. , _ — Miért nem követed te is a példájukat? — kérdezte Stewart unottan. . — Már megszoktam a vonatot. Aki ötven évig élt va- -'ontengely fölött... — 78 —
