Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Súlyos véradó Fülsiketítő fékcsikorgás, üvegcsö­römpölés, csődület. . . Aztán a mentő­autó szirénázása. Karambol? Gázo­lás? Gyűjtőnéven közlekedési bal­eset. Sajnos, elég köznapi jelenség mind az országutakon, mind a nagy­városokban. Hiába, a gépjárművek korszakában élünk, az automobil hó­dító útjának semmi se bír ellenáll­ni. S amilyen mértékben szaporod­nak a gépkocsik, olyan ütemben so­kasodnak a közlekedési balesetek. Nemrégiben az Egészségügyi Világ- szervezet Génfben részletes jelentést tett közzé az autóbalesetekről. Ebből kitűnik, hogy az utóbbi 15 évben a gépkocsibalesetek áldozatainak a száma világszerte rohamosan növe­kedést mutat. A statisztika szerint csupán 1966-ban (és csak 27 ország­ban !) 145 000-en vesztették életüket és több mint 2 700 000-en sebesültek meg. S e statisztikákban nem szerepel az USA, a világ le gmotorizáltabb orszá­ga, amely a balesetek tekintetében abszolút világrekorder! A valóság­ban a sakkal súlyosabb. Hi­szén közismert, hogy a súlyos se­besültek elég nagy hányada minden orvosi beavatkozás ellenére kórházba szállítása után pár napra kiszenved. Kontinensünkön a legtöbb gépkocsi- baleset az NSZK-ban történik: 1966­ban 16 864 halott és 456 582 sebesült. Következik Franciaország 12150 halá­los áldozattal (az 1950. évi 3354-gyel szemben) és 290 256 sebesülttel. Kü­lönben a francia szakemberek kiszá­mították, hogy a gépkocsibalesetek jelenlegi növekedési üteme mellett 1970-ben 17 000, 1980-ban 30 000. és a 2000. évben kereken 120 000 francia állampolgár fog áldozatul esni! Ijesztő számok, félelmetes perspek­tíva. Japánban — a gépkocsiipar és a gépjárműközlekedés rohamos fejlődé­se következtében — háromszorosára növekedett a balesetek és áldozatok száma. Japánban 1966-ban 13 904-en haltak meg és 517 775-en sebesültek meg (1950-ben mindössze 24 450 se­besülést jegyeztek be). Ugyancsak 1966-ban az USA-ban 53 041 személy halt meg autobn-Tiesct következtében.. Az Egészségügyi Világszervezet em­lített jelentése rámutat arra, hogy a legtöbb szerencsétlenség szombaton és vasárnap történik, a legkevesebb pe­dig csütörtökön és pénteken. A nap különböző időszakaiban a szeren­csétlenségek gyakorisága így oszlik meg: 18—19 óra között 1189, 19—20 óra között 1144 , 201—21 óra között 833. Az áldozatok sorában a legmaga­sabb százalékarányt (26-ot) a gép­kocsivezetők képviselik, majd a ka­rambölozott gépkocsi utasai és a gyalogosok (22%) következnek. Természetesen a balesetek számá­nak ijesztő növekedése alapos tanul­mányozásra sarkallta a szakembere­ket. Ezek végül is arra a következte­tésre jutottak, hogy a közeljövőben minden 10 balesetből 9-et meg lehet előzni. A megoldásokat sokféleképpen látják. Az amerikai Stanford Intézet például mindenekelőtt a sofőrök ala­pos átrostálását indítványozza, mivel Amerikában a szerencsétlenségek 90 százalékát vezetési hiba okozza. A Stanford Intézet javasolta többek kö­zött, hogy 20 százalékkal csökkent­sék a közlekedési sebességet, emel­jék 18-ról 21 évre a hajtási igazol­ványok megadásának korhatárát, a 70 éven felüli egyénektől pedig von­ják meg a hajtási engedélyt. Ez azonban azt jelentené gyakorlatilag, hogy minden öt amerikai "közül egyet eltiltanának a volán mellől. Az automobil-tervezők különféle műszaki tökéletesítések révén igye­keznek fokozni a gyártmányok üzem- biztonságát. Ilyen megoldásokkal a legkorszerűbb kocsiknál már talál­kozhatunk is (biztonsági övék alkal­mazása, volán mellőzése, tolóajtók beiktatása stb.). Kétségtelenül ilyes­mire is szükség van. Mert a statisz­tika adatai szerint a halálos sebesü­lések 30 százalékát a különböző mű­szerek, szerelvények 17 százalékát a szélvédő és 15 százalékát az ajtók okozzák. Ennék ellenére a vezetés és a biz­tonságos közlekedés alapvető ténye­zője a sofőr marad. Az ő éberségén, reflexein és gyakorlottságán múlik jórészt a balesetmegelőzés. Pontos helyzetfelmérés mutatta ki, hogy a jó vezető is (!) kb. 30 km-enként el­követ egy-egy hibát, s 'átlag 300 km- enként közel jár a karambolhoz. Nyilvánvaló, hogy tapasztalatlanabb gépkocsivezetők esetében a baleset- veszély jóval nagyobb. Érdekességek a világ legnagyobb autóversenyéről A múlt hó 24-én indult el a közel száz kocsiból álló mezőny, hogy ezen, á világ leghosszabb és legnehezebb autóversenyén mérjék össze tudásu­kat. A rajthely London volt és a cél a 16 000 km-re levő Sydney, Ausztrália fővárosa. A versenykiírás nem szabályozta a kocsik és a versenyzők felszere­lését, így tehát tág teret kaptak az autógyárak konstruktőrei, mert mon­danunk sem kell, hogy nem széria­autók falják most a kilométerek ez­reit; tehát ügyeskedtek, ami meg is látszott a kocsikon. Így például a Citroen a porlasztó légszűrőjét kihoz­ta a gépháztető alól, a kocsi tete­jének magasságáig. A Porschék ele­jét, beleértve a szélvédőt is. ijesztő rácsszerkezettel látták el, ezekkel a kocsikkal félelem nélkül lehet, akár egy kengurut is elgázolni. Több autó szélvédője elé dróthálót rögzí­tettek gondolva arra, hogy a repülő madár, vagy kő ne tehessen kárt, a verseny közben pótolhatatlan szélvé­dőben. Az csak természetes, hogy majdnem valamennyi kocsit hatalmas benzin- tartállyal láttak el. volt olyan is, amelyik 170 liter üzemanyagot tu­dott magával vinni. Annál nehezebb probléma volt a motorokat úgy be­állítani, hogy azok, adott esetben, az Európában használatos oktánszámú benzinnél alacsonyabb értékű ben­zinnel is zavartalanul folytathassák útjukat. Az üléseket kagylószerűen képez­ték ki, hogy azokban ne csúszkál­hassanak oldalirányban a verseny­zők, illetve a kísérők, akiknek nem­csak az esetleges szerelésnél jut fon­tos szerep, hanem kitűnő térképolva­sás! készséggel, nyelvtudással és vég­ső soron rövidhullámú rádió kezelési tudással kell rendelkezniük. A nagy autógyárak, végig az útvonalon meg­szervezték a segélyszolgálatot és utasításaikat a rádió hullámain jut­tatják el versenyzőikhez. Az élelmezési tudomány is szere­pet kapott ezen a világversenyen. Mindössze gyufaskatulya nagyságú az a pasztilla-, amely magába foglalja az egy személynek egy napra szük­séges kalóriát, de túl ezen, énnek elfogyasztása után megszűnik az éh­ségérzet is. Annyi bizonyos azon kevesek, akik elérik a Sydney-i célt, elsősorban fürdeni kívánnak, hogy utána egy nagy adag sült húst fogyaszthassa­nak, illetve ágyban aludhassak ki ezt a keserves 16 000 kilométert. Motorkerékpárral a Karakumon át A Szovjetunió valamennyi éghaj­lati övezetét átutazta hat üzbekisz- táni turisa csehszlovák gyártmá­nyú ,,Jáva” típusú motorkerékpárok­kal, s miután kilencezer kilométert maguk mögött hagytak, megérkeztek a sarkvidéki Murmanszkba. Szamar- kandban startoltak, majd két és fél hónap alatt étkeztek meg a Kóla fél­szigetre. A turné vezetője így nyilatkozott: — A turné indulási szakasza volt a legnehezebb. A Szovjetunióban első­ként vágtunk át motorkerékpárral a Karakum-sdvatagon és az Usztyurt- fenhsíkon. Egy egész hónapot vett igénybe, amíg magunk mögött hagy­hattuk a sivatagot, pedig ez a távol- 9 ság alig több mint ötszáz kilométer. A Kola-félsziget hóval, faggyal, köd­del köszöntött bennünket. Ezt a turnét, amely magába foglal­ta a turisztika valamennyi próbaté­telét. a lenini Komszomol fennállásá­nak ötvenedik évfordulója tiszteleté­re szerveztük. TÉL Garai Gábor Kossuíh-díjas költőnk vízszintes 32. szám alatti verséből idézünk rejtvényünk vízszintes 1., valamint függőleges 11. számú soraiban. / z 3 ■ A S 0 7 a 9 s /o // 1 /z !3 Ar 16 1 /6 /7 /a !9 20 2/ 22 * 23-‘e . '-J 2« 27 Ű 25 30 * 3/ SS 33 3A ’ \ 3S d , *5 37 * M 39 40 AJ A2 A3-* * f P AA Ü AS 46 A7 as A9 50 5! ez • ­5A SS SS u H 57 se 39 • 60 6/ 62 63 65 67 66 tesF 70 7/ 72 75 7A :>5 — Vízszintes: 1. A vensidézet kez­dete (folytatása függőleges 11). 11. Csókás szélei. 12. A tea­növény alkaloid ia. 13. Borjú­mirigy. 14. Előd. 15. 48-as tá­bornok. 16. Nagyobb időköz. .18. Szeszes ital 20. Fedetlen istálló. 22. Borfajta, 24. A Lett SZSZK fővárosa. 26. Esd, 27. A föld fe­lé. 28. Dagály. 30. Sajátos fényű elem (ford.). 31. Azonos mással­hangzók. 32. Az idézett vers címe. 35. Időmeghatározás. 36. Szemé­lyes névmás. 37. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 38. Védelmez. 40. Kilátásba helyezése. 42. Lovas- ugrató-pályán sok van. 44. Ta­kar (ford.). 45. Égitest. 47. Az arcon jelentkezik. 48. Molibdén vegyjele. 50. Jugoszlávia leg­délibb része (’). 53. Mint vízszin­tes 27. számú. 54. Hónap röv. 56. Kötőszó. 57. Téli sporteszköz (ford.). 58. Életnedv. 59. Bibliai alak. 61. A Duna mellékvize. 64. Jelfogó. 65. A német ABC utolsó betűje. 67. Létezik. 68. Építészeti stílus (—’). 69. Kínai hosszmér­ték. 71. Gondol-e? 73. Spanyol férfinév. 75. Latin kettős magán­hangzó. Függőleges: 1. Római pénz. 2. Ennivaló. 3. Iratkapocs. 4. Kard­dal küzd. 5. Egykori perui ural­kodó. 6. Kép. 7. Egykori cím rö­vidítése. 8. Jugoszláv város. 9. Kerek szám. 10. Tüzel. 11. Az idézet befejező része. 15. Szeszes ital. 17. Közép-európai folyó. 19. Venskellék. 21. Vágóeszköz. 22. Égtáj. 23. Kietlen (ford.). 25. Gázlómadár. 27. Folyadék. 29. Orsó közepe! 32. Helyiség.' 33. Irén — németül. 34. Fordítva: az MTK egykori válogatott csatára (Zoltán). 36. Szakít, 39, Erődít­mény. 41. Árusít. 43. Az ókori egyiptomiak szent bikája. 46. Éle. 49. Indítéka. 51. Tengeri emlős. 52. Mint függőleges 8. számú. 53. Másképpen: Lehel. 55. Kerek szám. 58. Ütlegel. 60. Kérdőívek rendszerint első kérdése (+’). 62. Mókus. 63. Vége — németül. 64. Babona. 66. Évszak. 68. Konok ellenszegülés. 70. Állathang. 72. Mint vízszintes 27. számú 74. Izomkötő. 75. Juttat. Beküldendő; a vízszintes 32., valamint a vízszintes 1. és füg­gőleges 11. számú sorok meg­fejtése. Beküldési határidő: 1968. de­cember 28, déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejt­vény”. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorso­lunk ki. December 15-i keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése: Víz­szintes 1: A világbajnokságot; függőleges 12: huszonhét éven át védte; vízszintes 79: Tóth László; függőleges 27: Maróczy Géza. A helyes megfejtők a követ­kezők: Hoff ercsik Márta Szek- szárd, Barabás Zsuzsa Tevel, Ta­kács Vilmosné Tolna-Mözs, Gneschner Attila Dombóvár, ifjú Barta Gergely Nagydorog. A megfejtőknek a könyvet postán küldjük el. ___________________________ A gengszterek zúgolódni kezdtek. — Miért nem engedélyezel egy kis szórakozást? — Lám-lám, most ő játssza meg a lovagot a nő előtt! — Qsak be akarja hizelegni magát nála ... — Hagyjátok, legyen o az első...! — Senki ne nyúljon hozzá! — kiáltott rájuk Hensley — s egyszeriben csend lett. — Agyonlövök mindenkit, aki felállni merészel! Nem szórakozni jöttünk ide... Halál fia, aki ront a helyzetünkön! Nelly Katzer hálásan nézett rá. Testében kissé feloldó­dott a görcs. Fejét a falhoz támasztotta, s behúnyta a sze­mét. Majd megdermedt a vékony selyemruhában. A férfiak még mindig mohó szemmel figyelték. Az egyik egy takarót dobott feléje. Nelly nem nyúlt hozzá. A kunyhóban csend volt. Katzer és Kilborne visszaté­résére vártak. Végtelen lassúsággal telt az idő. Hensley felállt, és a nőhöz ment, A többiek feszülten figyelték minden mozdulatát. — 76 — Megfogta a nő kezét és megfordította a csuklóját, hogy lássa karóráját. * A sötét fülke ajtaja hirtelen kinyílt. — Ki az? — Én! Stewart! A név nem mondott semmit a kérdezőnek, aki mindössze annyit állapított meg a jövevényről: a déliek éneklő hang­lejtésével beszélt és a gyufa fényénél is jól lehetett látni szájában a néhány megfeketedett fogcsonkot. Amint beszélt szájából olcsó whisky szaga áradt. — Már azt hittem, hogy a vonatkísérő! tíyere be nyu­godtan, ketten is elférünk! Stewart a padlóra dobta az elégett gyufaszálat, s meg­gyújtott egy másikat; a kutya felborzolt szőrrel állt szét­terpesztett lába között. A gyufaláng fényében kiszemelte magának az egyik sarkot. Leült a padlóra, s maga mellé tette a takaróba göngyölt géppisztolyt. v — Mi van a takaróban, cimbora? Harapnivaló? — ér­deklődött az öreg a göngyölegre mutatva. — Nem! — válaszolta Stewart kurtán. — Hát mi? — Törődj a magad dolgával! — torkolta le a gengszter —, s eldobta a gyufát. Egy ideig csend volt, akkor megszólalt az öreg. — Nem vagy éppen beszédes kedvedben. Stewart nem válaszolt. A kutya az ölébe fektette a fejét és halkan morgott. — össze kell tartanunk — kezdte újra az öreg. — Ne­künk, néhány csavargónak, akik még tengelyen járjuk az országot. Azelőtt mindig örültem, ha valahol cimborával • kerültem össze. — 77 — — Nem akartalak megbántani — mondta Stewart. — Csak nagyon fáradt vagyok. Nem akarta elrontani a dolgát az öreggel, hátha még szüksége lesz rá, hátha még rá lesz utalva. A sötétben hallotta, hogy az öreg dugót húz ki egy palackból, s iszik. — Akarsz egy kortyot? — kínálta őt is. Stewart az üveg után nyúlt a sötétben, megszagolta, és meghúzta. Az ital úgy égette, akár a kénsav. Kitátotta a száját, hogy kiszellőztesse, lehűts» égő torkát. Heves köhö­gési rohamot kapott. Nem csoda, híhzen évek óta nem ivott whiskyt. — Kentucky Sam vagyok — mutatkozott be az öreg — és olyan nyomatékkai ejtette ki nevét, mintha azt mondta volna, én vagyok az Egyesült Államok elnöke. — Ken­tucky Sam — ismételte. — Nem mond neked ez a név semmit? — Nem! — Úgy látszik nem vagy régi csavargó. — Nem! — Engem mindenütt ismernek. Miamitól Seattle-ig. Idestova ötven éve élek tengelyen. Csakugyan nem hal­lottad még a nevemet? — Mondtam már, hogy nem hallottam. — Én vagyok a csavargók Nesztora. Legalábbis így ne­veztek el az újságok, amikor legutóbb írtak rólam. De az igazat megvallva, ez a foglalkozás halálra van ítélve. Egyre kevesebben találnak örömet a céltalan csavargásban. Az emberek ma asaládot alapítanak, autót vésznek és azzal járják az országot. , _ — Miért nem követed te is a példájukat? — kérdezte Stewart unottan. . — Már megszoktam a vonatot. Aki ötven évig élt va- -'ontengely fölött... — 78 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom