Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

Nyílt levél a kivagyiság veszélyeiről TT iiäztelt Titkár Elvtárs! Mondanivalómat azzal kezdem, hogy két dologra emlékeztetem. Két éven belül ön két al­kalommal hökkentette meg szavaival a párt­fórum résztvevőit. Ellenkező előjelű a két­szeri meglepődés. Első alkalommal egy megyei értekezleten kellett odafigyelni szavaira, ami­kor friss hangon, nagy lendülettel és meggyő­zően beszélt arról, mi történhet az ízig-vérig közéletű izzású párttitkárral, ha megszűnik tisztségviselő lenni. A második már kevésbé volt látványos. Mennyire másfajta izgalmat váltott ki az ön arrogáns reagálása a járás; párt-végrehajtó bizottsági ülésen. Miután meg­vitatták pártszervezetük politikai-gazdasági te­vékenységét, személy szerint önt illették elv­társi bírálattal. Javasolták, hogy a kocsmai italozás helyett többet foglalkozzon tanulmá­nyaival. (Akkor már előttük ismert volt gyen­gébb szereplése és esti egyetemi tanulmányai abbahagyásának szándéka). Máig sem lelem magyarázatát, hogy a te­kintélyen pártfórum előtt mi indította önt e szavakra: „Én az életmódommal elégedett va­gyok, erről nem mondok le”. Méginkább el­képesztő a néhány nap múltán tett kijelentése, amikor nem éppen ildomos helyen, illetékte­lenek előtt így nyilatkozott: „Velem ne szóra­kozzon a járási titkár, mert majd elmegyek pa­naszra a megyéhez”. Bármennyire szeretném megérteni, nem tu­dom. Változatlanul érthetetlennek tartom ki- ; fakadásait. Megfontolta? Kinek, minek használ a kivagyisága, az ön konok gőgje? Gondolom, ön nem emlékszik rá (régebben történt, ön pe­dig körülbelül mintegy tíz éve kapcsolódott a pártmunkába), de volt már arra Tolna megyé­ben precedens, hogy az országos hírű termelő­szövetkezeti elnök félvállon, fanyalogva vette a járási párt- és tanácsi szerveket. Azt mond­ta, hogy ő már kinőtte „fennhatóságukat”. Az említett elnök fennhéjázásának cisak kezdete volt a most önnél — kisebb miértékben ■— ta­pasztalt mentalitás. Ha érdekli, ha fontosnak tartja, utána nézhet tanulságos sorsának. Csak nem a vezető megyei testületben vi­selt tisztsége ártott meg önnek? Pedig, ha jól meggondoljuk, különös jogokkal önt nem ru­házza fel ez a tény, ellenkezőleg. Messzebb, to­vább kellene látnia... Ismerem az üzemben napirenden lévő ne­hézségeit, tudom, nem könnyű egy akkora gyár­ban párttitkárnak lenni. Többen elmondták ott nekem, hogy a legutóbbi hat esztendő alatt ön a negyedik párttitkár, és önt tartják a leg­rátermettebbnek. A jelenlegi párttitkár örvend a legnagyobb tekintélynek. Be ha így megy to­vább, meddig? Közismerten sokat fáradozik, senki nem vitatja, valóban őszintén szeretné; hogy jobban menjenek a dolgaik. Adhat, és adjon is ez önnek tartást, de vi­gyázzon, ne tévessze meg. így könnyen elkop­hat a kifutófiúként kezdett, húsz esztendei munkásélettel, hároméves titkári munkával szerzett és növelt tekintélye... Emlékeztetem arra, hogy a jelölő bizottság továbbította a ve­zetőséghez a tagság jelzéseit, és a nyolcvan­nál több tagot számláló pártszervezet .vezető­ségválasztó taggyűlésén az üzemiek közül csupán egyetlen egy hozzászólás hangzott el. Érthető, hogy nem hatástalan, bántja, felelősnek érzi magát. Bár a passzivitásnak elsősorban egyéb okai vannak, maga a tény nem ad-okot maga­biztosságra, vagy dicséretre. Gondolkoztam, mi menthetné türelmetlen­ségét? Képletesen szólván, többek előtt áttörhe- tetlennek tűnik az üzemben láthatatlanul lé­tező falak ledöntése. Kétségtelenül nem a párt- munkában történtek ott legnagyobb hibák, de az égető problémák megoldása önökre is hárul. Vagdalkozásaihoz talán hozzájárultak az előb­biek, de semmiképpen nem mentik, nem ment­hetik. Milyen véleménnyel lesznek arról a párt­titkárról, aki nyakig beleesett abba, amit régeb­ben a legélesebben elítélt? Képzeletben felidé­zem korábbi felfogását, a közélet, hordó mel­letti ügyintézését elítélő szavait. Komoly, értékes- embernek ismerték és te­kintették, nagy erényének tartották, hogy le­het önnel vitázni. Mitől e vitaképtelensége, életmódjának felfogása éts tanulásának el­hanyagolása terén? Álljon a talpára önmagával szemben is és senkit ne ijesztgessen... Ne feledje, a gyengék fegyvere a riogatás. Ha meg nem haragítom, javasolnám: men­jen el tapasztalatcserére Dombóvárra, az ottani cementüzem pártszervezetéhez. Mint mindenütt, nehézségekkel ott is fog találkozni, de az év­tizedek. küzdelmei folyamán megedzett, ottani párttitkártól szégyenérzef nélkül lehet nagyon sok tapasztalatot átvenni. Értékei, erényei e lá­togatás után megsokszorozódhatnak. T evelem megírásához a legnagyobb- indíté- kot a vb-ülést követő minapi epizóddal szolgáltatta. Amikor ott önnél ez alkalomból minősítéséről beszélgettek — nem hinném, hogy el tudta feledni —, mielőtt aláírta, ezt a ciniz­mussal határos, kivagyiságáról árulkodó meg­jegyzést tette: „Helyesbítek. Nem voltam én részeg, józan voltam akkor, amikor vereked­tem”. Hát ennyire jutott? Mi volt a célja? Ér telmetlennck és érthetetlennek találom, ezer írok. Veszélyes útra lép, aki bizonygatja, hogv kapásból nyolcat..^.„felsQtplJint, aki roértékt^ lenül iszik, és azt ftánytoreatja. hogy másokna' miért nem szólnak. Biztos ebben? Őszintén hiszi, hogy mentséggel szolgálhat a vádasko­dás? Ha akarja, ha nem, a párttitkár mind’" „kirakatban” van. önnel ás önért vitatkoznak, hiszen szemé­lyes ellentétben egyik kritikusával sem áll. Időben akartak^ segíteni . és éppen értékes tu­lajdonságainak megtartása, erősítése végett. Erre még nem gondolt? Idegenkedés, meg­gondolatlan és goromba visszautasítás helyett jobb lenne így fogadni a segítséget. Erejét, te­kintélyét és edzettségét is növelhetné ez eset­ben. Gondolom, tovább már nem kell bizonygat­nom, kifejtenem célomat, s levelem megírásá­nak indítékait. Fogadja úgy. mint hinni szeret­ném. Bizakodással, szívélyesen üdvözlöm: SOMI BENJAMINNÉ Válaszol a 12—361! Nincs bélyeg A szerkesztőség közönség- szolgálatától megkérdezték, vajon miért nem lehet a pos­tán egyforintos bélyeget kapni. Abból kellene legtöbb, és kü­lönösen a hivatalokban nagyon kellemetlen, amikor sok kis értékű bélyeget kell a boríték­ra ragasztani. Ha egy megyei hivatal, vagy vállalat felad ötven levelet, hosszadalmas munkát okoz a bélyegragasz­tás. Birtalan József, a Szekszárdi Postahivatal vezetője azt mondja, nem tud választ adni mikor érkezik egyforintos bé­lyeg. Ok azt az utasítást kap ták, hogy amíg vannak kisebb értékű bélyegek, azokat kell elhasználni. A szerkesztőség megjegyzé­se: valószínűleg tudták az il­letékesek, hogy emelkedni fog a postai díjszabás, időben kel­lett volna gondoskodni a meg­felelő bélyegekről. Vagy talán egyik napról a másikra történt a döntés? Babits-szobor Miért nincs Szekszárdon kint a szabadban, valamelyik téren, Babits-szobor? Tamás Istvánná, a megyei tanács tervosztályának főelő­adója válaszol: Lesz Babits- szobor az új művelődési ház mellett, valamelyik sarkánál fogják elhelyezni. A művelő­dési ház építési határideje 1969. december vége, s a terv szerint a szobor is a megye- székhelyen lesz erre az időre. Már jártak Szekszárdon a Képzőművészeti Alaptól ebben az ügyben. Annyit tudnak még a megyei tanács tervosztályán, hogy a szobor bronzból készül. (Egy Babits-szobor már van Szekszárdon, a Babits Mihály Általános Iskola előcsarnoká­ban, de valóban kívánatos, hogy kint az utcán, illetve köz­téren is állítsanak szobrot a híres költőnek.) Névtelen utcák Egy szekszárdi lakos arra kér választ, mikor nevezik el a jobb-parásztai új település három utcáját. Igen körülmé­nyes a postásnak, a víz- és áramfogyasztási díj beszedőjé­nek megtalálni a címzetteket. Az új lakótelepen élők meg- nyugtatására közölte Hegyi Ferenc, a városi tanács osz­tályvezető főmérnöke, hogy még az idén nevet kapnak ezek az utcák. A javaslat el­készült, és a városi tanács végrehajtó bizottsága elé ke­rül. ' Decemberben újabb mezőgazdasági nagyüzemi, és vállalati részlegek fénisk át a csökkentett munkaidőre A MEDOSZ-ban felmérték, ho­gyan alakult a termelékenység azokban a mező- és erdőgazdasági, valamint vízügyi üzemekben, vál­lalatoknál, ahol idén vezették be a csökkentett munkaidőt Kilenc er­dőgazdaságnál, hat gépjavító és k;- lenc vízügyi vállalatnál összesí­tették az eredményeket amelyek­hez kiegészítésképpen hozzásorol­ták még az egyes állami gazdasá­gok csökkentett munkaidőben dolgozó részlegeinél szerzett ada­tokat is. Eddig hozzávetőleg 35 000 dolgozót érint a rövidített munkaidő, számuk azonban az év végéig még tovább nő. Az új év­ben ugyanis újabb vállalatok és üzemek állnak át a csökkentett munkaidőre, de néhány brigád­juk vagy a kiszemelt üzemrészük tapasztalatszerzés céljából már decemberben az új beosztás»’« rendezkedik be. A vizsgálat szerint az üzemek általában zökkenő nélkül tértek át a csökkentett munkaidőire. A megfelelő szervezés következtében nem romlott, sőt esetenként 2—5 százalékkal javult a termelékeny­ség. Az elmúlt év hasonló idő­szakához képest megnőtt a dol­gozók keresete is, annak ellenére, hogy munkahelyükön kevesebb időt töltenek. A munkaidő-csök­kentés ütemezése is megfelelően alakult, bár — mint megállapí­tották — az állami gazdaságok­nál vontatottabban halad az át­állás. Az előzetes felmérések sze­rint azonban 1970 végére az ál­lami gazdaságok területén is be­vezetik a csökkentett munkaidőt. (MTI) A Duna Paksnál.. A dolgozó nők helyzetéről Ülést tartott a megyei nőtanács végrehajtó Tegnap délelőtt kilenc órai kez­dettel Szekszárdon ülést tartott a megyei nőtanács végrehajtó bi­zottsága. Takács Mihályné megyei titkár üdvözölte a megjelenteket, és beszámolt a választott testü­letek tevékenységéről. Takács Mihályné tájékoztatója után Szilágyi Dezsőné, a megyei nőtanács vezetőségi tagja ismer­tette a dolgozó nőik helyzetének vizsgálati anyagát, a Decsi Há­ziipari Szövetkezetben. A NEB- vizsgálat alapján foglalkoztak a szövetkezetben dolgozó nők szo­ciális körülményeivel, szakmai képzésük lehetőségeivel, és azzal, hogy betartják-e a nők védelmé­ben hozott intézkedéseket? Többnyire betanított dolgozók helyzetét vizsgálták, akik rövid tanfolyam keretében nyernek ké­pesítést, bizonyítványra nem jo- gosítót. Erős eltérés mutatkozott a nők és férfiak! bérezésénél az azonos területeket hasonlítva is, a nők rovására. Különösen a ve­zető beosztásoknál volt ez észlel­hető. A családvédelmi intézkedéseket megfelelően betartjáik, a szülési szabadságról visszaérkező nőket nem éri hátrányos elbánás. A nők nrHKÜcakörülménjr« körül már bizottsága több kifogásolnivalót italéit a vizsgálat, de az egészségügyi el­látottság jónak mondható. A be­dolgozó nők helyzetével foglalko­zott részletesen a vizsgálat, és ennek az észrevételeit az elmúlt időszakban már hasznosította is, bizonyos mértékben. A vizsgálat jó néhány olyan kérdést helyezett a figyelem kö­zéppontjába, amellyel eddig nem foglalkoztak különösebben a gaz­dasági vezetők sem. A nőhizott- ságok megalakulása nyújt segít­séget a továbbiakban a munka során állandóan felmerülő prob­lémáknál, és biztosítja, hogy a dolgozó nők helyzetét egész évben figyelemmel kísérjék a saját ma­guk közül választott képviselőik. A megyei nőtanács tegnapi ülé­sén Szilágyi Dezsőné beszámoló­ját vita követte, a hozzászólok számot adtak a NEB-vizsgálat után végzett munkáról, nőbizott- ságxík alakulásáról, és a soron következő feladatokról. Népújság 3 1968. december tt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom