Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

Leszállás az á^replilőtérre „Le tudnak-c ereszkedni az - űrhajók az űrrepülőtérre, Hj mint ahogy manapság a re- Ü pülőgépek? Ha igen, akkor s hogyan loliet ezt megvalósí- ~ tani?” jjj JE kérdésekre felel Pável Bel- v jajev szovjet űrhajós, a Szov- :ü jetunió Hőse a „Repülés és S űrrepülés” című folyóiratban. " iiiiiimiiiUimiHiüiiinimimiiiiiii Álmodozzunk egy kicsit! Az 19 ... év egy tavaszi napja. Az űrpályaudvar épülete előtt élénk embercsoportok. A várako­zók a .Marson lévő szovjet űrál-- lomás több hónapos kutatómun­ka után hazájukba visszatérő tag­jainak hozzátartozói és barátai. A mérhetetlen kék égbolton meg- jelehik egy világító pont, s egyre közeledik. Már ki lehet venni a stabilizáló ernyőt • és- alatta az űrhajót. A leereszkedés- viszonylag nagy- sebességgel történik. Amikor az űrhajót már''csak alig . száz mé­ter választja el a földtől, mű­ködni kezd a gép sima földet érést biztosító berendezése. A föld síkjára merőlegesen beállí­tott rakétahajtóművek felbőgnek, és néhány perces működésük elegendő ahhoz, hogy- az űrhajó sebessége csökkenjen és könnye­dén leereszkedjen hidraulikus tá­masztékaira. Eloszlik á leszálláskor felka­vart por. Autóit robognak az űr­hajóhoz, hogy az űrrepülőtér épületéhez vigyék a most érke­zetteket .... • Megfelel-e majd a valóságnak az általunk festett kép? Alapjai­ban minden valószínűség szerint igen. Legfeljebb apróbb részle­tekben tévedhetünk. Valószínű, hogy az űrhajóval érkezettek nem ülnek azonnal kocsiba és nem hajtanak haza barátaikkal, ha­nem csak bizonyos ideig tartó egészségügyi zárlat, az orvosok és biológusok alapos felülvizsgá­lata után. De véleményünk eze­rint a fő kérdést illetően helyes az elképzelésünk: éppen így tér­nek meg bolygóközi útjaikról az űrhajók: nem kell szyteppéken és tengereken kutatni utánuk. Űrállomáson fognak leszállni. Az első űrhajók — az ame­rikaiak és a szovjetek is — úgy- : névezett irányítatlan balliszti­kus leszállást hajtottak végre. Ez úgy- történt, hogy a kerin­gési pálya egy meghatározott pontján, miután az űrhajót elő- zétesen figyelmeztették, szigorú­an meghatározott időre bekap­csolódott a motoros fékező be­rendezés. Ez az űrhajónak olyan fékező erőt továbbított, melynek nagyságát előre figyelembe vet­ték. hogy a röppálya sebességét a szükséges mértékűre csök­kentsék. Különböző tényezők azonban a földet érés helyét befolyásolják, ezért ma még olyan területet jelölnek ki leszállásra, ahol köny- nyű keresni és gyorsan meg le­het találni a földet ért űrhajót. A ..Vosztok” és „Voszhod” szov­jet űrhajók földet érésének he­lye általában Kazahsztán és a Volga-vidék szteppéin volt. Az amerikai űrhajósok pedig az Atlanti-óceán vizére ereszkedtek le. A leszállás különböző sebes­sége magyarázza még azt, hogy miért ereszkednek a szovjet űrha­jók szárazföldre és az amerikai­ak vízre. Az amerikai „Mercur” és „Gemini” szputnvik űrhajók olyan ejtőernyős leszálló berende­zéssel voltak ellátva, amely 9 m /'mp sebességű vizet érést tett le­hetővé. A szárazföldi leszállás ilyetj sebesség mellett nem ve­szély téten. Az amerikaiak meg­próbálták, hoffv fékező motorok- ,kal. sőt felfújható szárnyakkal és futóművel biztosítsák a" sima leszállást, ez azonban eddig még nem sikerült nekik. A szovjet ..Voszhod” űrhaiók azonban már fel vannak szerelve a sima leszál­lást biztosító berendezésekkel. Ezen űrhajók leszállási! sebessége a földdel való érintkezéskor csak­nem nullára csökken. Hogyan valósítják rrieg az űr­hajó irányított leszállását a ke­ringési pályáról? Ki irányítsa ezt a bonyolult műveletet: az ember vagy az automata? elvben há­romfajta irányítás lehetséges: ké­zi, félautomata és automata. Egyelőre nehéz megmondani, hogy közülük melyik a legjobb. Az ember minden valószínűség sze­rint nehezen irányíthatná az űr­hajót a repülésnek ebben a sza­kaszában. mivel jelentős megter­helések közepette kellene a mű­szerek adatait figyelnie, és köz­ben bizonyos tevékenységet foly­tatnia. Ez azonban még nem zár­ja ki a kézi irányítás lehetősé­gét. Milyen berendezéssel kell el­látni az űrhajót, hogy ezt a fél- acilatot megoldja? Természetes, hogy fedélzetén számológépes fel­adatmegoldó berendezésnek kell lennie, amelybe betáplálják a röppálya azon pontját, ahol a fé­kező motor-berendezést be kell kapcsolni, valamint a Föld azon pontjának adatait, ahol a leszál­lást végre kell hajtani, végül azt a_ programot, amelynek megfele­lően kiszámíthatók az űrhajó le­szállásakor végzett műveletek. Kézi irányítás esetében ez a be­rendezés adja meg az irányító­asztalon való manőverezéshez szükséges adatokat. Ezen adatok alapján irányítja az űrhajó le­szállását. Automatikus irányítás esetében a számítógépes berende­zés adatait közvetlenül az irányí­tóberendezésbe táplálják, ahon­nan az adatok alapján kidolgo­zott parancsok közvetlenül a végrehajtó berendezésbe kerül­nek. A leszállás helyének kiválasz­tásában és a földet érés pontos helyének betartásában nagyobb lehetőségei lesznek a rakétarepü­lőgépeknek. Ezek minden való­színűség szerint a repülőgépekre emlékeztetnek majd és sok jó tu­lajdonsággal fognak rendelkezni. Haditechnikai kézikönyv nan a víz alatt Az újságok hasábjain, a rádió és a televízió adásaiban gyakran találkozunk új haditechnikai fo­galmakkal, amelyek nem min­denki számára érthetőek. Az el­igazodásban segítséget ad a most megjelent „Haditechnikai kézi­könyv”. A két fejezetből álló könyv első része átfogja a korszerű haditechnika területének egészét, címszavak szerinti feldolgozásban ad felvilágosítást az olvasónak a haditechnikai eszközökről és te­vékenységről. Összeállításánál a szerzők úttörő munkát végeztek, mert sem a magyar, sem a kül­földi katonai irodalomban ilyen átfogó, enciklopédikus összege­zés még nem jelent meg. A II. fejezet azokat a legfon­tosabb természettudományos (ma­tematikai, fizikai, kémiai, stb.) fogalmakat ismerteti, amelyek a haditechnikai eszközökkel, telje­sítményükkel, • hatásadataikkal kapcsolatosak. Az igen gazdagon illusztrált könyv elsősorban a fiatalok fi­gyelmébe ajánlható. A katonai elő- és utóképzésnek, valamint az iskolákban folyó honvédelmi ismeretek oktatásának is nélkü­lözhetetlen kézikönyve. (Sz. S.) A képen látható fiatalember, az angol Colin Irwin, elhatározta, hogy kísérleti célból egyfolytában négy napot fog eltölteni a víz alatt. Víz­hatlan búvárruhája elektromos fűtésű, sisakjához két cső csatlakozik;- az egviken a levegőt kapja a felszínről, a másikon pedig a táplálékot juttatják le ’ a mélybe. Napközben 7—9 méterrel a vízfelszín alatt, meg­határozott feladatokat fog elvégezni, éjjel pedig a tengerfenékre hevo- retlve hajtja maid álomra a tejét. A kíséret alatt telemetrikiis mű­szerek segítségével ellenőrzik a bú vár egészségi állapotát, utána pe­dig alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá. A kép a felkészülés időszakában, a naponta végzett próbamerülések egyike után készült. (Fotoi AP-CP) Népújság 4 1968. december 11. Amikor közelebb értek, Stewart rájuk förmedts — Mit akartok még? Minek jöttetek vissza? — Egy nagy kődarab... egy éles kő átszakította a kocsi fenekét. Folyik belőle a benzin — lihegte Shaw. — Nyírd ki őket Yank — javasolta Hensley. — Bz a legegyszerűbb, mert különben csak bajt okoznak. — Kergesd őket a pokolba — tanácsolta Anderson. — Velünk jönnek — mondta ki a végső szót Stewart. — Velünk jönnek, mert amilyen nagy marhák, még képesek bekopogni a legközelebbi házba és megkérdezni, merre ve­zet az út New Yorkba. , — Mi a fenét kezdünk ezekkel a büdös alakokkal? — Velünk jönnek! — vágta el a vitát Stewart. — Leg­alább egy darabig. Ez mindannyiunk számára jobb. Még egy autókulcsot kotorászott elő a zsebéből, s ki­nyitotta egy kis, sötétzöld teherautó kabinjának ajtaját. A teherautó voltaképpen vasrácsos rabszállító kocsi volt. A rácsajtót is kinyitotta és betessékelte őket: — Tessék beszállni. Azt hiszem, nem először utaztok rajta. — 40 — _____ — Miért éppen rabszállító kocsin megyünk? — ellen­kezett Hensley. — Alig szabadultunk a börtönből, máris rács mögé kerülünk... — A Cadillacom sajnos a javítóműhelyben van — mondta Stewart vigyorogva. — De ha nem tetszik, nem bánom, fuss a kocsi mellett — Jól van no, természetesen beszállok. Egymás után bemásztak a ketreoszerű alkotmányba. Előbb a fehérek, azután a négerek. Christie és Anderson a kocsi kabinjába ült, Stewart mellé. A szökevények alaposan összepréselődtek a szűk helyen. Rendes körülmények között a kocsin tíz ember fért el, a ve­zetőt is beszámítva, most viszont tizenhatan szorongtak a ketrecben, és hárman a kabinban. Stewart csak akkor kapcsolta be a fényszórókat, amikor már fél kilométerrel maguk mögött hagyták a börtönsze­mélyzet lakóházait. Hüvelykujjával hátrafelé bökve egy házra mutatott. — Ott lakik az a kutya Meadows. Legszívesebben meg­állnák, hogy megetessem egy-két golyóvaL Kár, hogy olyan sietős az utunk, A gidres-gödrös úton csak lassan haladhattak, de még az is túl gyorsnak bizonyult. Az egyik kanyarban — az út nagyon kanyargós — a hátul lévők közül az egyik meg­kopogtatta a kabin választófalát. — Lassabban, Yank, máris tengeribeteg vagyok! Stewart csökkentette a sebességet. A kocsi órája azt mutatta, hogy tizennyolc perccel múlt éjfél. A benzinmennyiséget jelző műszer szerint a tartály még harmadáig volt. Negyedóra múlva egy kis helységbe értek .Alig egy tucat házból áll. — Ha jól emlékszem, ez Milton — mondta Anderson. Útkereszteződés következett, Stewart fékezett, hogy el­olvassa a jelzőtáblát: Danville, 14 mérföld. • — 41 — _ Nem lesz jobb, ha elkerüljük? — kérdezte Anderson. _ Meg kell szabadulnunk ettől az átkozott alkotmány­tól, mégpedig minél előbb. Csak feltűnést keltünk vele. Danville-ben szétoszlunk. Ki-ki szerezzen maganak kocsit, a hogyan tud. — Hát nem maradunk együtt? Mi hárman? csodál­kozott Anderson. — Nem törődöm azzal, hogy mit csináltok. Én minden­esetre egyedül megyek tovább. Mindig akkor jutottam el a legtovább, amikor egyedül voltam. Anderson vállat vont, s Christie-hez fordult. — Hát te? Christie egy ideig elgondolkozva kinézett az ablakon, csak nagy sokára szólalt meg. — Roanoke-ban van dolgom, el kell intéznem valamit még ma éjszaka. Ha kedved van, velem tarthatsz. — Valami barátod van ott? — Egy lány. Nancy. — Az, aki annak idején beárult? __ Nem beárult, hanem bedöntött. — Csak ne gyere elő újra azzal a mesével, hogy nem te követted el a gyilkosságot, ami miatt elítéltek „.'.Hagyd nyugton azt a lányt, inkább azzal törődj, hogy mielőbb mi­nél messzebb kerülj innen. North Carolinából. — El kell érnem, hogy a bíróság felmentsen. Enélkül sohasem leszek nyugodt. , __ Máskor is felkeresheted azt a lányt. — Nem hiszem. Ma még senki sem fog keresni Roano- :eban de reggel már minden utcasarkon zsaruk lesnek ■ám És Nancy is túl lesz már árkon-bokron. Ha elolvasta lz újságokat, tisztában lesz azzal, hogy felkeresem, s nem og bevárni. Ezért ma éjjel kell meglátogatnom vagy S Anderson elgondolkozva hallgatott egy ideig, aztan igv — 42 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom