Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-06 / 286. szám

Szak a si í s írpád; A ialu és a város Nyolcvan éve, 1888. december C- áat született Szakasits Árpád. Any- nyi megpróbáltatás ellenére, egész életében hű képviselője és szószó­lója maradt a dolgozó osztályoknak. Nyolcvanadik születésnapja alkal­mából részleteket közlünk írásá­ból, amely 1931-ben a Népszava Naptárban jelent meg. Robog a vonat. Amerre fut, zöld mezők terülnek el, lankák moso­lyognak, erdőcskék integetnek, a kék ég összefut a smaragd rétek­kel, s az emberben valami furcsa, titokzatos ösztön ágaskodik, s mintha az elmaradozó földekből is láthatatlan karok nyúlnának ki: a föld vonzása bennünk. Vágy a föld után, vágy a mezők szabad­sága után, vonzás, amelynek köré­ből kiszabadulni nem tudunk. A vonat robog a sárba, porba ejtett falvak mellett. A paraszt hosszan utánanéz a vonatnak, amint szörtyögős pipáját szíja a padkán, s köp egyet utána. Mit gondol? Ki tudná ezt megmonda­ni. A kultúrát köpi le talán, ame­lyet a vonat tart nyilván a szá­mára, vagy a várost, amely felé robog a vonat? Vagy csak úgy szokásból teszi? Az uralkodó politikai pártok emberei azt állítják, hogy a pa­raszt a „bűnös várost” éppen úgy utálja, mint az „erkölcsöket romboló” kultúrát. Mert a pa­raszt őszerintük legfőképpen a ha­gyományok őre, a konzervatíviz­Motorkerékpárjának és kerékpárjának téli nagyjavítását most végeztesse el a szekszárdi „Garay János" Mg. Tsz. motorkerékpár- és kerékpárszerviz és javítóműhelyében. Csaba u. 11. Tel.: 12-733 (37) tnus sziklája, a „tiszta* hazafias erkölcsök” védelmezője, a nemzeti eszme letéteményese és a vallásos élet sziklaoszlopa. Érdekei, élet­fölfogása, tradíciói szembeállítják őt a várossal, a nyugalom állandó fölforgatójával és a paraszti mun­ka kizsákmányolójával. A falusi embernek az esztendők hosszú során át azt tanították, hogy a város: a mocsár. Aki egyszer oda­kerül, menthetetlenül belevész. Ennek a mocsárnak a mérges gő­ze megfertőzni a falu tiszta leve­gőjét és fennkölt erkölcsét. A vá­rosokban főzik óriási katlanokban a forradalom mérgét, amellyel megitatják a „nemzeti ;társadal- mat”. Ezeket a hamis képzeteket azon­ban vagy tudat alá szorította, cagy egészen megölte a modem fejlődés szédületes irama, amely betört a faluba is, és bekergette a városokba a falu nincstelenjeit és kisföldű zselléreit gyári napszá­mosnak, vagy ipari munkásnak. A falu egyre több kötelékkel kap­csolódott a városhoz, és minél in­kább szaporodtak ezek a kötelé­kek, annál inkább homályosult el a várossal szemben érzett ellen­szenv. De álljunk meg csak egy pilla­natra! A falu elkezdett gondolkod­ni és észrevette, hogy a város is kétféle, meg a falu is. Kétféle em­ber lakja az egyiket is, meg a má­sikat is. Emitt is, amott is vannak nincstelenek és vannak birtoko­sok. Emitt is, amott is élesebb az ellentét a két különböző réteg kö­zött. A falu észrevette, hogy neki nem a várossal van elintézni valója, hanem a nagybirtokkal. A városi proletár már régen tu­datában van annak, hogy neki semmi ellentéte nincsen a vá­rosba özönlő, földjét vesztett vagy nincstelen, éhes, falusi pro­letárral, aki ön tudatlanságának következtében jelentkezik csak bérletörő mivoltában, és nem azért, mert ellensége a városi szegény embernek. A falu nincstelenjei vagy kis­földű parasztjai és a városi ipari proletártömegek között tehát nincsen ellentét. Ezt különben már az októberi forradalom is deklarálta. Csak későbben, az ellenforradalom idején szították föl újra a faluban az ősi ösztö­nöket nem sok sikerrel és még annál is kevesebb időre. Pró­bálták azóta is melegíteni a látszólagos ellentéteket, a vá­rosellenes programhajlamossá­gokat, de hiába. Az osztálytudat vagy most még talán csak az osztályérdekek halovány sejtel­mei áttörnek a mesterségesen vont falakon, amelyekkel a fa­lut a várostól el akarják rekesz- teni, és a falu és a város prole­tárjai egyre inkább egymásra találnak. Mi tehát a teendő? Több jogot, több szabadságot, több befolyást az állam, a váro­sok és a községek kormányzatá­ban. Miért? Azért, hogy a falu népe sorsának irányítója lehes­sen. Nem fél ettől a városi pro­letár? Hiszen folyamatosan azt prédikálják, hogy a város és a falu között ellentét van. Nem, a város dolgozó népe nem fél a falu népétől, attól, hogy a falu népének befolyása erősödni fog a politikában. Ellenkezően! A városi proletár kívánja, hogy ez a befolyás erősödjék, mert szol­gaságának láncain ennek a be­folyásnak az erősödése fog la­zítani. Mit akarhat a falu pro­letárja, kisföldű embere? Em­berséges életet. Ezt akarja a városi proletár is. Melyik út vezet ehhez a célhoz? A demok­rácia útja Ezt az utat akarja járni a városi proletár, akarhat-e más úton járni a falu dolgozó népe? Aligha! A városi proletárok pedig csak a falusi dolgozók segítségével szedhetik ráncba a „racionali­záló” kapitalizmust. Csak a falu népének segítségével szerezhe­tik vissza az egész nép, tehát a város és a falu boldogulása szá­mára azt a termelési többletet, amelyet a jobb és tökéletesebb gépek produkálnák. Rövidebb munkaidőt, magasabb munkabért, jó szociálpolitikát, egészséges, olcsó lakást csak a falusi és vá­rosi munkásnép együttes erőfe­szítése érhet el. A falu: a föld. A város: a gép. A föld terem. A gép termel. Ma föld a nagy- birtokosoknak terem, s a nép a nagytőkéseknek termel. A föld­re dolgozó emberek verejtéke csorog, a gépre munkásvér ta­pad. A föld és az ember, a gép és az ember együtt: az élet. Ma még ez az élet a másoké. De ha a föld megmunkálója és a gép kiszolgálója a város és a falu összefog, az élet mindenkié lesz. FIGYELEM! FIGYELEM! Építőipari gépeket és alkatrészeit forgalomba hozza: ÉM. ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLL. BP. XX. MARX K. U. 251. TEL: 180—015 BK. 100 LIT. SLEKTROMOS 1,1 KW BK. 275 LIT. tLEKTROMOS 4,5 KW DIESELES 4,5 LE. GYÁRT3A: HK. 200 LIT. ELEKTROMOS 4 KW VMT. VASIPARI ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT, PÁPA BELOIANNISZ ü. 17. TEL: 121—50 |30] Philips a falhoz támaszkodott, inkább nekidőlt. Stewart rágyújtott s a mennyezet felé fújta a füstöt. Abban a pil­lanatban kopogtatott valaki, Stewart az ajtóra szegezte a puskát és megkérdezte: — Ki az? ‘ Christie lépett be. — Csak látni akartam, rendben van-e minden. — Igen, egyelőre rendben. Shupe útban van ide a pán­célkapu kulcsával. És mi a helyzet a hálótermekben? — Teljes a nyugalom. A fiúk visszafeküdtek a helyükre és úgy tesznek, mintha aludnának. — Helyes. Most menj vissza és várj ott Andersonnal együtt, míg felmegyünk értetek. Christie távozása után Stewart elindította az asztali ventillátort, de az nem sokat segített. Csak még jobban felkavarta a verejtékszagú, füstös levegőt. — 28 — Néhány perccel később pislogni kezdett a mennyezet­lámpa, majd egészen kialudt. A ventillátor zümmögése is megszűnt. A két fegyenc menten talpon volt. — Mi történt? — kiáltoztak. ~ Rövidzárlat! — válaszolta a sötétből egy hang. Phi­lips hangja. — Disznóság, éppen most! — átkozódott Stewart — Ne moccanjatok, különben lövök. Csak két cigaretta parazsa izzott a sötétben, és a kar­óra számai világítottak. goda"lma!s!nenUl UlíÜnk 3 sötétben? ~ kérdezte a néger ag­.. ftewart abb? az irányba fordult, ahol Pruitt cigarettá­jának parazsa világított. Az egész börtönben rövidzárlat van? — kérdezte külö7 btÄ " VálaSZ‘ - AZ -odahelyiségeknek — Hol? hi, ~ ^ f°lyosón, egy fali szekrénykében. Ugyanott pót- biztositekok is vannak készenlétben. P ~ ~ ,WUli®> te itt' maradsz, s vigyázol rájuk — utasította karral az aRóh^ St atadta. neki a fegyvert. Ö előrenyújtott kánál az ajtóhoz tapogatózott, és eltűnt a sötét folyjon. SSSiSA.““lw“*'■» át azhagvánallf rfa«tó ,Gondolat£oszlányok cikáztak alatf a?£' lnaazí?szerkezet gombja... az íróasztal lapja rÍndbe-jöngmtódenmeternyÍre t61e' - feg-v gombnyomás tetneifel?:.h°gy * taí á?.“Xaggyá^lép­— ag­io. a kormány biztosan kártérítést fizet Peggynek, s élete végéig ellátja ... Előrehajolt s lassan, centiméterről centiméterre előre nyújtotta a karját. Úgy látszik, Shaw nem vette észre a mozdulatait. A sötétben jól látta a néger fehér szemgolyóját. Amennyire csak tőle tellett, előrehajolt s keze egyre közelebb került az íróasztalhoz. Már elérte az asztal lapját, alája nyúlt, a csengőgomb után tapogatózott. Itt kell lennie... egy kissé balra... Végre elérte a gombot, s egyre fokozódó rosszulléttel küzdve, mutatóujjával megnyomta. Semmi! Még egyszer megnyomta, amennyire csak erejéből tel­lett. Semmi... a riasztószirénák nem bőgtek fel. Akkor hirtelen eszébe jutott a némaság oka és hiszté­rikus nevetésbe tört ki: persze, hiszen rövidzárlat van! — Mit röhögsz olyan ostobán? — szólt rá Shaw. Philips hátradőlt, a falhoz támaszkodott, és egyre csak kacagott. Vörös tűzkariká k táncoltak a szeme előtt, azután elvesztette eszméletét és teljes hosszában a néger lába elé vágódott. Még padlót sem ért, és kigyulladt a villany. Shaw értetlenül nézett a padlóra és a puskatussal meg­bökte az őrmester oldalát. — Holtan összeesett — magyarázna a visszatérő Ste- wartnak. Stewart többször egymás után megbökte lábával az esz­méletlen Philipst. — Cipeld fel és fektesd valamelyik cellába, de zárd rá az ajtót. Itt csak útban van. Tíz perccel később megérkezett Shupe őrmester. Gya­nútlanul belépett az irodába, s abban a pillanatban majd ki­ejtette kezéből a gyógyszeres ládikót: egy ráirányított puska­csővel nézett szembe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom