Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

Éjszakai rakéták A szovjet fegyveres erők operatív-taktikai rakétái magas fokú mozgékonyságuk, kivédhe- tetlenségük révén döntő csapást mérhetnek az ellenségre, a legnagyobb támogatást nyújthat­ják a harcban o harckocsizó és motoros­lövész csapatoknak. Félelmetes fegyver ez. A rakétacsapatok legnagyobb ereje azonban az mberekben rejlik, akik a rakétákat irányít­ják. Az éjszakai komplex gyakorlat lényege: kitartó küzdelem a másodpercekért, a kezelö- -legénység versengése a harci tevékenység idő­normáinak lerövidítésére. Magas fokú harci fel- készültség, gyorsaság és a rakétaberendezések sérhetetlensége — a rakétások lelkiismeretes munkájának ez a legnagyobb eredménye. Jelzőrakéták megvilágítják a gyakorlat színhelyét. (Fotó: APN) Budapest hívja a világot Hogyan dolgozik a Magyar Posta Interközpontja? Hogy milyen messze van ide Becs, Berlin, Varsó, vagy Pá­rizs? Telefonon mindössze 10 másodpercig tart, amíg áthidal­juk a sok száz vagy ezer kilo­méteres távolságokat. A vezérlő­pulton tíz nyomógomb. A keze­lőnők boszorkányos ügyességgel ütik le a billentyűket,’hogy nyo­mában valaki sok ezer kilomé­terre angolul, oroszul, vagy franciául jelentkezzen. Halló, itt V arsó, itt meg Párizs beszél! A Magyar Posta Helyközi Táv­beszélő Igazgatóság Nemzetközi Osztályán vagyunk. Az idegen nyelven valóságos Bábelében csodálatra méltó biztonsággal iga­zodnak el a kezelőnők. XVlár hét rszággal — Lengyelország, Cseh­szlovákia, Ausztria,. NSZK és NDK, Szovjetunió és Franciaor­szág — létesült félautomata te­lefonösszeköttetés. Igaz, ma már ilyesmin egyre kevésbé csodál­kozunk, hisz a világ másik vé­géről, Mexikóból, műhold segít­ségével másodpercek tört része alatt a televíziókép is elérke­zett hozzánk, mégis, a laikus számára változatlanul imponáló, hogy pillanatok alatt a kis fekete fülhallgatóba sok ezer kilomé­terről jövő hang szólal meg. Ma­gam is kipróbáltam. A falon tabla áll, a felsorolt országok nevei mellett lámpák jelzik a =zabad vonalakat. A számkódot lepötyögtettem a gombokon, s a gondolkodó gépezet munkáját kis villogó lámpák jelezték, miként jön létre a kapcsolat. Becsből zenét hallgattam. Berlin másod­percek alatt jelentkezett, s be­mondta az időjárásjelentést, és Varsóban a pontos időt'S mind­ezt Ügy, hogy a hívott ország Interközpontja mit sem tudott a beszélgetésről, hiszen a kezelőnők helyett a gépek kapcsoltak. Eb­be a nagyszerű hálózatba rövi­desen bekapcsolódd' Jugoszlávia. Románia. Svájc és Olaszország. A kábelvezetékek a magyar ha­tárig már elkészO’tek. Sajnos, egyelőre a forgalom nagy részét még úgynevezett manuális,, kézi kapcsolású vona­lakon bonyolítják le. A „drót” mindkét végén kezelő ül, és elő- ször’ egyfhás'áal közlik a kívánt számot és csak azután helyből tudják kapcsolni a keresett elő­fizető állomását. — Jelenleg a világ 164 külön­böző földrajzi helyével állunk telefonösszeköttetésben — mond­ja a nemzetközi osztály vezetője. — Megállapodások szerinti vona­lakon jutunk el a tengerentúl­ra, a nemzetközi centrumok se­gítségével. Óhajtja talán ellen­őrizni ? Kapcsolhatjuk a Fidzsi vagy a Hawaii szigeteket ha valaki a Csendes-óceán Nyu- gat-Szamóa szigetcsoportján lévő kedves rokonaival akar érintkez­ni, annak sincs semmi akadálya. Csak azt ne felejtse el, hogy lehetőleg éjfél körűire kérje a hívást, mert akkor ott éppen dél van — teszi hozzá tréfásan. Vaskos könyvek, jegyzetek őr­zik az időeltolódásokat, a hívási lehetőségeket, a fizetés módjait, a díjszabásokat. Szekrénysorok gyomrában sok tucat idegen nyelvű telefonkönyv, sok esetben itt keresik ki a távoli országban lévő hívott fél telefonszámát. — Hová és milyen fajta be­szélgetés a legdrágább és melyik a legolcsóbb? — Talán sokan nem tudják, hogy a díjazás tekintetében tizen­hétféle beszélgetés bonyolítható le. Az egyszerű hívástól kezdve az R-beszélget.ésen át, ahol a hí­vott fél fizeti a számlát, az elő­zetes. vágj' pontos időre való hí­vásig. Kívánságra lehetőség van arra, is hogy egy bizonyos meg­határozott helyre megfelelő nyel­vű tolmácsot is biztosítsanak a telefontársaságok. A legdrágább eeyszerű beszélgetés bárom percig Bolíviával: 585,40 Ft, utána min­den perc 195,20 Ft. Rövid szá­molás után ez azt jelenti, hogy o tv 13 perces . eszmecsere” ára 2537 forint 40 fillér. A leg­. olcsóbb viszont az ausztriai be­szélgetés, három perc mindösz- sze 28 forint — mondja. —' Sok telefonáló „aggódik”, hogy hosszabb időért számlált a posta, mint a valóságos beszélge­tés. — Ez annál is inkább elkép tel­hetetlen, mivel automata óra bé­lyegzi az időt és a bontás pilla­natában ugyanez a szerkezet automatikusan azonnal leállítja. Tehát a számlázás nem a kezelő figyelmétől függ. — Milyen irányban bonyolódik le a legnagyobb forgalom? — Első helyen a szocialista or­szágok állnak. Bár több vona­lunk lenne Berlinbe, vagy Var­sóba. Lényegesen lerövidülne a várakozási idő, s kevesebben bosszankodnának. Sajnos ez nem­csak a Magyar Postán múlik. Na­gyon sok a hívás Ausztriába, Franciaországba és az NSZK-ba. De jelentős, és állandó a tenge­rentúli forgalmunk is. A kezelőpultok mellett közben másodpercenként hívják és kapcsolják a világ számos vá­rosát a kezelőnők. A kedves, vagy olykor idegesebb hang egy-egv embert takar, amiről mi telefoná­lók gyakran megfeledkezünk. Mindenki úgy érzi, hogy a saját hívása a legfontosabb, ezért tü­relmetlen. Az Interközpontban viszont mindent megtesznek, hogy a lehetőségekhez mérten a legrövidebb időn belül kapcsol­janak. Átlagban kettő, vagy ennél több nyelven beszélnek, orosz, francia, német, de sokan beszél- nek lengyelül, románul, vagy szerbül. S így nem csoda, hogy egyforma kedvesen köszönnek jó éjszakát angolul, good night, len­gyelül: Dobra noc, vagy néme tül: Gute nacht... Philips és Pruitt sápadtan ültek a falhoz támaszkodva. Philips bunkó okozta fejsebe még mindig vérzett. Hátra­nyúlt a nyakába, hogy letörölje a gallérja mögé folyt vért, közben megkérdezte Stewartot: — Hol van Chase? Megöltétek? — Haja szála sem görbült Bezártuk az egyik cellába. Nektek sem történik bajotok, ha engedelmeskedtek. Sza­vamat adom. — Add fel a harcot, Stewart. Még ha ki is juttok innen, nem értek messzire... Stewart megragadta az ingénél fogva, és alaposan megrázta. — Tartsd meg magadnak a prédikációdat. Most miénk a hatalom. Vetkőzzetek le! A két fegyőr ellenkezés nélkül teljesítette a parancsot. Anderson és Stewart elébük dobták fegyencruhájukat, s felvették a fegyőri egyenruhát. — És mi lesz velem? — kérdezte a néger. — 25 — — Részedre is találunk egyenruhát, légy nyugodt — válaszolta Stewart, majd Philips-hez fordult. — Hol van a főbejárat kulcsa? — Azzal bizony nem szolgálhatok. — Mit jelentsen ez? — Ilyen a házirend, ha nem tudnád. Óvintézkedés fe- gyenclázadás esetére, hogy senki se hagyhassa el a bör­tönt. Még mi, őrök sem tudunk innen kijutni, amíg valaki kívülről nem nyitja ki a páncélkaput Stewart megragadta a hajánál fogva. — Kinél van hát a páncélkapu kulcsa? Rajta, ki vele, mert baj lesz! — Meadows, az igazgató tartja magánál. — És kinek van még kulcsa? — Ki ma az ügyletes? — Jeff Shupe. — Van-e telefonja otthon? — Természetesen. — Honnan lehet felhívni? — Az irodából. — Rendben van. Készüljetek el az átöltözéssel és ve­zessetek le az irodába. Christie és Anderson az őrhelyiségben maradt, hogy gondoskodjanak a hálótermek rendjéről és nyugalmáról. Stewart és Shaw pedig lement a két fegyencruhába öltö­zött őrrel a börtönirodába. ~ » -1° tudod, hogy nekünk már nincs mit várnunk az eleitől. Szamunkra egészen mindegy, hogy itt, a börtön- íalak között lassan kiszenvedünk, vagy villamos székbe ül- tetnek Philips őrmester és Pruitt fegyőr meggyilkolása miatt. Tisztában vagytok ezzel? Mind a két fegyőr némán bólintott. — Te, Philips, most felhívod Shupe-t, azt mondod neki, hogy váratlanul megbetegedtem, és segítségre van szüksé­— 26 — gém — folytatta Stewart. — Felszólítod, hogy jöjjön ide és hozzon magával gyógyszert. De jól vigyázz, úgy kell be­szélned vele, hogy meggyőzzed, hogy higgyen neked. És tu­dod-e, hogy miért? Azért, mert ha Shupe nincs itt fél órán belül, sajátkezűleg röpítek egy-egy golyót a szemetek közé. Philips a vékonyán érezte Stewart fegyverének a csövét, miközben tárcsázott. — Halló Jeff? Te vagy az? Itt Lewis... Köszönöm jól... Nem, egyáltalán nem vagyok izgatott, csak kissé re­kedt a hangom, mert megfáztam. Figyelj rám, Jeff... Igen, már bevettem ... Jeff, feltétlenül... Köszönöm, ő jól van, délután Danville-be ment kocsin, egy barátnőjét meglátogat­ni ... Nem hiszem, hogy ismered a barátnőjét, hiszen úgy­szólván én sem ismerem. De engedd meg, hogy végre a tárgyra térjek, amiért felhívtalak... Nem. nincs semmi baj, de rögtön ide kell jönnöd... Hozzad magaddal a gyógy­szeres ládikót... Dehogy, nem miattam, az a kis rekedtség majd csak elmúlik... Stewart hirtelen megbetegedett... Igen, Yank Stewart... Persze, jómagam is azt kívánom neki, mégsem szerein««, hogy éppen akkor patkoljon el, amikor én vagyok szolgálatban ... Természetesen nem volna kár érte, de gondolj csak arra, mennyi bajom lenne vele: jelentést írni, százféle űrlapot kitölteni... Nem holnap reggel, hanem ipost, rögtön, hallod-e! Meddig tart a tévé­műsor? ... Hová gondolsz! Annyi ideig nem várhatok! Ha közben elpatkol, te leszel az oka, Jeff, kizárólag csak te. Nem leszek hajlandó tartani a hátamat. Sajnálom, de akkor kénytelen leszek erről jelentést írni. Stewart a kagyló elé tartotta tenyerét: — Ha Shupe nem ér ide fél tizenegyre, akkor jaj nektek. — Szabad egy pillanatra leülnöm, Miszter Stewart? — kérdezte Philips. — Rosszul érzem magam. — Nem — válaszolta Stewart gonoszul nevetve. — Tőlünk évekig nem kérdezte senki, hogyan érezzük ma­gunkat. — 27 — Regös István

Next

/
Oldalképek
Tartalom