Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
«MX# '■ I ummmumnmn 1 ÚJSÁG . KOMMUNISTA LAP. <•• •. s • • ■ '. ' . . .••••.. •■• . nwnwMiua» «^aw*^»et^/»»u> ^ &uíiapcsL V*» ügysi^^ídíá j?. wám jj? T V .. - / . kn. 10 ííE4r; \. A Vörös Újság első szá mának fejléce (Reprodukció) Szemelvények a Vörös Újságból Eleinte hetenként kétszer — Szívesen írtak a pártonkívüliek is ■ Színes, harcos, magyaros forma 1918. december 7-én kiáltották először a budapesti újságárusok: ,-,Itt a Vörös Újság!” A később csak röviden „Vörös”-nek becézett kommunista lap, a KMP központi lapja, óriási népszerűségre tett szert; Kezdetben hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg. Az első számot primitív- nyomdagépeken mindössze 10 000 példányban nyomták ki. Ezt néhány órán belül elkapkodták és második kiadást kellett megjelentetni. Később példányszáma 40 000-re emelkedett, négy oldalon, rendkívül népszerűén magyarázva a nap eseményeit. A Vörös Újság első számában „Osztályharcot!” címmel jelent meg vezércikk. Ebből idézzük az alábbiakat, amely röviden összegezi a kommunista programot: Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmus nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvéi is az emberiségnek. A Vörös Újság viszonylag rövid idő alatt alakította ki sajátos arculatát. Kialakultak állandó rovatai, mint „A Forradalom útján”. „A Harmadik Internacioná- ié”. a ..Kormány és a proletariátus”, „Kié a föld?”, „Szemle”, „Hírek”, • „Pártügyek”. Az idők folyamán más rovatcímekkel is kiegészült, így „Ellenforradalom” és „A tőke osztályharca” címűek- kel. A Tanácsköztársaság kikiáltása után is új rovatok jelentkeztek, az ,,Uj termelés”, „Szakszervezeti ügyek”, majd a „Be a Vörös Hadseregbe” és „A kommunista kultúra”. Az őszirózsás forradalmat követően a rendőrség több ízben be is tiltotta a Vörös Újságot. Az 1919. februári betiltásról a Vörös Újság lerántotta a leplet és rámutatott, hogy a burzsoá-szociálde- mokrata kormányzat mit ért a sajtószabadságon: A milliomos burzsoá lapkiadók érdekében a kormány új lap kiadását nem engedi meg, és a szabad szó, a szabad gdn- dolat elvét a gyakorlatban úgy alkalmazza, hogy a forradalom után született lapok a papírközponttól papírt nem kaphatnak ... A sajtószabadság tehát rendelkezésére áll az összes háborús uszításban kitűnt és ellenforradalmat szító újságoknak... Nem jajgatunk, és nem akarunk mártírkoszorúval ékeskedni. Mi fütyülünk a törvényre. fütyülünk a papírrendeletre. Március 22-én a Tanácskoztál saság kikiáltását követő napon a Vörös U.iság ..Mindenkihez!” címmé1 Kzölte az új pórt és a forradalív kormányzótanács kiáltványát : Magyarország nroletariátusn a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat... A polgári világ teljes összeomlása, a. koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyar- ország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre . .. Magyarország Tanácsköztársasággá alakult. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a . kommunizmus előkészítésére és megvalósítására. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását ... Vasfegyelmet követel. Halállal sújt az ellenforradalom ' banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijára. Hatalmas proletár sereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja ... Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánnyal. Fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak . .. Minden munkást és földművest felszólítunk, hogy dolgozzon, termeljen, vagy álljon be a proletár hadseregbe ... Bármi várjon ránk, a szocializmus ügyének győzni kell! Rendszeresen tudósított az ország eseményeiről is. Június 3-i számában tudósításban közölte Kún Béla felszólalását az országos földműveskongresszuson. A tudósító többek között ezt idézi a beszédből: A régi idők munkásmozgalmainak az volt a jelszava, hogy a parasztot semlegesíteni kell, mert azt mondták, hogy a paraszt nem forradalmár. A parasztnak a forradalomra éppen annyi oka van, mint a városi munkásnak. Nincs semmivel sem kevesebb oka, sőt még több, mert még jobban elnyomták, kizsákmányolták. Ez a forradalom, mely a proletariátus és a földművesszegények együttes uralmát jelenti, megteremtette a proletárok, a város dolgozóinak, és a falu dolgozóinak szövetségét. Egy volt az érdeke, úgy a város, mint a falu dolgozójának, mind a kettőt kizsákmányolták, és mind a kettőt elnyomták; a városban a gyáros, a faluban a földesúr volt az elnyomó, de mindketten találkoztak a nagy bankok igazgatóságaiban. Közös volt az elnyomás. Közösen kell folytatnunk a felszabadulásért való küzdelmet, közösen kell felépítenünk a szocializmus társadalmát, ahol nem lesz kizsákmányolt, ahol nem lesz elnyomó és elnyomott... A Vörös Újságban és más kommunista lapokban szívesen írtak párton kívüli írók is. Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Krúdy vula, Móricz Zsigmond, Os- /áth Ernő. Színi Gyula, Tóth Árpáid és még sokan mások, akik állást foglaltak a Tanács- köztársaság, a KMP programja és célkitűzései mellett. A Vörös Újságra mindvégig jellemző volt az őszinte és kendőzetlen hang, megtalálta a mód. ját annak is, hogy cikkeit színes harcos, magyaros formában közölje. A Vörös Újság április 9-i száma így ír az 1919. április 7-én megtartott, első szabad és általános választásról: Magyarországon, ahol nemrégen még a baksis, a pálinka és a csendőrszurony választott, tegnap a szervezettség, a fegyelem és a meggyőződés áhítata, az első tiszta és becsületes választás csodáját produkálta. Tiszta és becsületes volt ez a választás, nem csupán azért, mert senki és semmi nem gáncsolhatta el, hogy végre a dolgozók igazi képviselete jtisson az állam vezetéséhez, de azért is, mivel csakis a pusztulásra érett kapitalista rend eltiprott rabszolgáit, az iga- zabb társadalomért küzdő proletárokat illette a szó. Amikor az imperialista csapatok megindították offenzívájukat a Tanács-Magyarország fiatal Vörös Hadserege, a felfegyverzett munkások bátran szembeszálltak a túlerővel, számos esetben megfutamítva az ellenséget. A salgótarjáni bányászok és munkáisok például egy hétig tartották a várost, míg megérkezett a Vörös Hadsereg 6. hadosztálya és szétverte a betolakodókat. A Vörös Újság május 18-i számában így ír erről: Ezek a Icatonák, akik hosszú idő óta szinte pihenés nélkül, fáradságot nem ismerve harcban álltak a Tanácsköztársaság életére törő ellenséggel szemben. olyan jelét adták a proletáröntudatnak és -fegyelemnek, amely kell, hogy a hadsereg minden katonáját áthassa. Május elején ők mentették meg Salgótarjánt; ők tették lehetővé, hogy Salgótarjánban ma már a széntermelés normális mederben folyik; ők voltak azok, akik a salgótarjáni bányászokat egy heti nehéz védőharc után sietve felváltották. .. Július második felében a hadi. helyzet rosszra fordult és Szolnoknál a Tiszán átkelt imperialista cisapatok közeledtek a főváros felé, ^valamint a belső árulás is az ellenség kezére játszott. A Vörös Újság ekkor is őszintén vázolta a helyzetet. Augusztus 1-én a tanácskormány elhatározta lemondását, a párt lapja 1848—49 nagy forradalmának emlékét idézte: Sorsdöntő órában, amikor mindenünnen ránk acsarkod- nak az egész világ vértől mocskos rablói, Petőfi emlékét idézzük, a forradalmárét aki élt és meghalit a forradalomért. \ RaMában jár a halál • . — Fél tízkor, vagyis hat perc múlva. Stewart megelégedetten vigyorgott. — Szerencséd van, Chase! Jól tudtam és tudtuk mindannyian, hány órakor van a váltás, hiszen elég régóta tanulmányozzuk a börtön rendjét. Csak azt akartam tudni, nem vezetsz-e félre bennünket. Most pedig vesd le az egyenruhádat, mégpedig gyorsan. Miközben Chase levetkőzött. Christie is levetette fe- gvencruháját. A többiek közben feszülten hallgatóztak. — Siess, — sürgette Stewart a társát. — Még három perc. Christie és Shaw levetettek cipőjüket és lábujjhegyen lementek a lépcsőn. Időközben Stewart és Anderson megkötözték az őrt, és Stewart cellájába vitték. — Itt maradsz és nem mozdulsz! — szólt rá Anderson halkan. — Ha valami baj lesz, elsősorban is te iszod meg a levét! — 22 — Lenn, a lépcső alján Stewart és Shaw leguggolt a páncélajtó mellett. Bármely pillanatban megnyílhat, Stewart a bunkót tartotta a kezében, amit röviddel azelőtt az őrtől elvett. Egyelőre ez az egyetlen fegyverük. De tudták, hogy az őrhelyiségben lőfegyvert találnak. Végtelenül lassan teltek a másodpercek. Végre, pontosan fél tízkor kívül valaki kulcsot dugott a zárba. Shaw felegyenesedett, de Stewart leintette. A következő pillanatban nyílt az ajtó és belépett Lewis Philips őrmester. ( — Hé, John — szólt fel az őrhelyre. — Gyere le, Pruitt levált. Ebben a pillanatban lesújtott rá Stewart bunkója. Az őrmester hangtalanul levágódott. Közben Shaw három ugrásnak is beillő lépéssel Pruitt mellett termett, s egy jól irányzott ütéssel őt is leterítette. Shaw rátérdelt a mellére, Stewárt valósággal letépte az őrmester derékszíjáról a pisztolytokot, kivette belőle a fegyvert és rájuk szegezte. — Egy pisszenést se halljak, különben elsül ez a játékszer! Szétterpesztett lábakkal állt a két leterített őr fölött, közben a néger magához vette a falon függő puskát. A két fegyenc bizonytalanul nézelődött a rácsokkal körülvett őrhelyen. Eddig még soha fegyenc nem volt ott fenn. Az őrhely közepén egy szék állt, rajta párna, előtte egyszerű asztalka. A hamutartóban még égett egy félig szívott cigaretta. Miközben a két fegyenc vizsgálódó szeme végigjárta a helyiséget, Philips őrmester magához tért. Lassan, centiméterről centiméterre a fal felé kúszott. Ott van a riasztószerkezet gombja... Már-már elérte a célját, de az utolsó pillanatban Stewart kezébe lépett. — 23 — — A hőst akarod megjátszani? — szólt rá. Ha ellenkezel. az életeddel fizetsz! — Sózzak le egyet a disznónak? — kérdezte a néger. — Nem! — utasította vissza Stewart a leghatározottabban. A néger már ugyanabban a pillanatban megfeledkezett bosszújáról. Megpillantotta a hamutartóban égő cigarettát. Odakapott és mohón vastag ajka közé dugta: — Nyolc év óta az első cigaretta! Lenn, a hálóteremben mozgolódás kezdődött. — Mi történt? — kiáltott fel valaki. — Miért nem oltják el a lámpát? — Csend! — szólt le Stewart a mozgolódó fegyencek- nek. — Figyeljetek rám, fiúk! Itt Yank Stewart beszél. Mellettem van Christie, Softy Anderson és Willie Shaw, kitörtünk a börtönből. Néhány másodpercnyi meghökkenés után kitört az öröm a fegyencekből, Stewart szükségesnek tartotta, hogy újra lekiáltson közéjük. — Csend! Mihelyt elcsendesedett a terem, halkan, meggyőző hangon így szólt: — Ivy Bluff hatalmunkban van. De még nem egészen. És most maradjatok csöndben, különben a külső őrök gyanút fognak. Két óra múlva mindannyian elhagyhatjátok a börtönt, megértettétek? — Megőrültetek! — kiáltott fel valaki a teremből. — Ez kész öngyilkosság. Én nem tartok veletek, Yank Én... Nem mondhatta tovább. Néhányan rárontottak, párnát nyomtak az arcára és elhallgattatták. Egy-két perccel később már mindannyian ágyukban feküdtek, mint máskor is, ebben az időben. — 24 — (K. S.)
