Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

«MX# '■ I ummmumnmn 1 ÚJSÁG . KOMMUNISTA LAP. <•• •. s • • ■ '. ' . . .••••.. •■• . ­nwnwMiua» «^aw*^»et^/»»u> ^ &uíiapcsL V*» ügysi^^ídíá j?. wám jj? T V .. - / . kn. 10 ííE4r; \. A Vörös Újság első szá mának fejléce (Reprodukció) Szemelvények a Vörös Újságból Eleinte hetenként kétszer — Szívesen írtak a pártonkívüliek is ■ Színes, harcos, magyaros forma 1918. december 7-én kiáltották először a budapesti újságárusok: ,-,Itt a Vörös Újság!” A később csak röviden „Vörös”-nek becé­zett kommunista lap, a KMP köz­ponti lapja, óriási népszerűségre tett szert; Kezdetben hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg. Az első számot primitív- nyomdagépeken mindössze 10 000 példányban nyomták ki. Ezt né­hány órán belül elkapkodták és második kiadást kellett megje­lentetni. Később példányszáma 40 000-re emelkedett, négy olda­lon, rendkívül népszerűén ma­gyarázva a nap eseményeit. A Vörös Újság első számában „Osztályharcot!” címmel jelent meg vezércikk. Ebből idézzük az alábbiakat, amely röviden össze­gezi a kommunista programot: Az egyetlen kiút a szocializ­mus. A szocializmus nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételé­vel visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvéi is az emberiségnek. A Vörös Újság viszonylag rö­vid idő alatt alakította ki sajátos arculatát. Kialakultak állandó ro­vatai, mint „A Forradalom út­ján”. „A Harmadik Internacioná- ié”. a ..Kormány és a proletariá­tus”, „Kié a föld?”, „Szemle”, „Hírek”, • „Pártügyek”. Az idők folyamán más rovatcímekkel is kiegészült, így „Ellenforradalom” és „A tőke osztályharca” címűek- kel. A Tanácsköztársaság kikiál­tása után is új rovatok jelentkez­tek, az ,,Uj termelés”, „Szakszer­vezeti ügyek”, majd a „Be a Vö­rös Hadseregbe” és „A kommu­nista kultúra”. Az őszirózsás forradalmat kö­vetően a rendőrség több ízben be is tiltotta a Vörös Újságot. Az 1919. februári betiltásról a Vörös Újság lerántotta a leplet és rámu­tatott, hogy a burzsoá-szociálde- mokrata kormányzat mit ért a sajtószabadságon: A milliomos burzsoá lapki­adók érdekében a kormány új lap kiadását nem engedi meg, és a szabad szó, a szabad gdn- dolat elvét a gyakorlatban úgy alkalmazza, hogy a forradalom után született lapok a papír­központtól papírt nem kaphat­nak ... A sajtószabadság tehát rendelkezésére áll az összes há­borús uszításban kitűnt és el­lenforradalmat szító újságok­nak... Nem jajgatunk, és nem akarunk mártírkoszorúval ékeskedni. Mi fütyülünk a tör­vényre. fütyülünk a papírren­deletre. Március 22-én a Tanácskoztál saság kikiáltását követő napon a Vörös U.iság ..Mindenkihez!” címmé1 Kzölte az új pórt és a forradalív kormányzótanács ki­áltványát : Magyarország nroletariátusn a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat... A polgári világ teljes összeomlá­sa, a. koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyar- ország munkásságát és paraszt­ságát erre a döntő lépésre . .. Magyarország Tanácsköztársa­sággá alakult. A forradalmi kormányzótanács haladéktala­nul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a . kommunizmus előkészítésére és megvalósítására. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szociali­zálását ... Vasfegyelmet köve­tel. Halállal sújt az ellenfor­radalom ' banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijára. Hatalmas proletár sereget szer­vez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvény­re juttatja ... Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánnyal. Fegy­veres szövetséget ajánl Orosz­ország proletárjainak . .. Min­den munkást és földművest fel­szólítunk, hogy dolgozzon, ter­meljen, vagy álljon be a pro­letár hadseregbe ... Bármi vár­jon ránk, a szocializmus ügyé­nek győzni kell! Rendszeresen tudósított az or­szág eseményeiről is. Június 3-i számában tudósításban közölte Kún Béla felszólalását az orszá­gos földműveskongresszuson. A tudósító többek között ezt idézi a beszédből: A régi idők munkásmozgal­mainak az volt a jelszava, hogy a parasztot semlegesíteni kell, mert azt mondták, hogy a pa­raszt nem forradalmár. A pa­rasztnak a forradalomra éppen annyi oka van, mint a városi munkásnak. Nincs semmivel sem kevesebb oka, sőt még több, mert még jobban elnyom­ták, kizsákmányolták. Ez a for­radalom, mely a proletariátus és a földművesszegények együttes uralmát jelenti, meg­teremtette a proletárok, a vá­ros dolgozóinak, és a falu dol­gozóinak szövetségét. Egy volt az érdeke, úgy a város, mint a falu dolgozójának, mind a ket­tőt kizsákmányolták, és mind a kettőt elnyomták; a város­ban a gyáros, a faluban a föl­desúr volt az elnyomó, de mindketten találkoztak a nagy bankok igazgatóságaiban. Közös volt az elnyomás. Közösen kell folytatnunk a felszabadulásért való küzdelmet, közösen kell felépítenünk a szocializmus társadalmát, ahol nem lesz ki­zsákmányolt, ahol nem lesz el­nyomó és elnyomott... A Vörös Újságban és más kom­munista lapokban szívesen írtak párton kívüli írók is. Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Krúdy vula, Móricz Zsigmond, Os- /áth Ernő. Színi Gyula, Tóth Árpáid és még sokan mások, akik állást foglaltak a Tanács- köztársaság, a KMP programja és célkitűzései mellett. A Vörös Újságra mindvégig jellemző volt az őszinte és ken­dőzetlen hang, megtalálta a mód. ját annak is, hogy cikkeit színes harcos, magyaros formában kö­zölje. A Vörös Újság április 9-i száma így ír az 1919. április 7-én megtartott, első szabad és ál­talános választásról: Magyarországon, ahol nemré­gen még a baksis, a pálinka és a csendőrszurony választott, tegnap a szervezettség, a fe­gyelem és a meggyőződés áhí­tata, az első tiszta és becsüle­tes választás csodáját produ­kálta. Tiszta és becsületes volt ez a választás, nem csupán azért, mert senki és semmi nem gáncsolhatta el, hogy vég­re a dolgozók igazi képviselete jtisson az állam vezetéséhez, de azért is, mivel csakis a pusz­tulásra érett kapitalista rend eltiprott rabszolgáit, az iga- zabb társadalomért küzdő pro­letárokat illette a szó. Amikor az imperialista csapa­tok megindították offenzívájukat a Tanács-Magyarország fiatal Vörös Hadserege, a felfegyver­zett munkások bátran szembe­szálltak a túlerővel, számos eset­ben megfutamítva az ellenséget. A salgótarjáni bányászok és munkáisok például egy hétig tar­tották a várost, míg megérkezett a Vörös Hadsereg 6. hadosztálya és szétverte a betolakodókat. A Vörös Újság május 18-i számá­ban így ír erről: Ezek a Icatonák, akik hosszú idő óta szinte pihenés nélkül, fáradságot nem ismerve harc­ban álltak a Tanácsköztársaság életére törő ellenséggel szem­ben. olyan jelét adták a pro­letáröntudatnak és -fegyelem­nek, amely kell, hogy a had­sereg minden katonáját át­hassa. Május elején ők men­tették meg Salgótarjánt; ők tették lehetővé, hogy Salgótar­jánban ma már a széntermelés normális mederben folyik; ők voltak azok, akik a salgótar­jáni bányászokat egy heti ne­héz védőharc után sietve fel­váltották. .. Július második felében a hadi. helyzet rosszra fordult és Szol­noknál a Tiszán átkelt imperia­lista cisapatok közeledtek a fő­város felé, ^valamint a belső áru­lás is az ellenség kezére játszott. A Vörös Újság ekkor is őszin­tén vázolta a helyzetet. Augusztus 1-én a tanácskor­mány elhatározta lemondását, a párt lapja 1848—49 nagy forra­dalmának emlékét idézte: Sorsdöntő órában, amikor mindenünnen ránk acsarkod- nak az egész világ vértől mocs­kos rablói, Petőfi emlékét idézzük, a forradalmárét aki élt és meghalit a forradalo­mért. \ RaMában jár a halál • . — Fél tízkor, vagyis hat perc múlva. Stewart megelégedetten vigyorgott. — Szerencséd van, Chase! Jól tudtam és tudtuk mind­annyian, hány órakor van a váltás, hiszen elég régóta ta­nulmányozzuk a börtön rendjét. Csak azt akartam tudni, nem vezetsz-e félre bennünket. Most pedig vesd le az egyenruhádat, mégpedig gyorsan. Miközben Chase levetkőzött. Christie is levetette fe- gvencruháját. A többiek közben feszülten hallgatóztak. — Siess, — sürgette Stewart a társát. — Még három perc. Christie és Shaw levetettek cipőjüket és lábujjhegyen lementek a lépcsőn. Időközben Stewart és Anderson meg­kötözték az őrt, és Stewart cellájába vitték. — Itt maradsz és nem mozdulsz! — szólt rá Anderson halkan. — Ha valami baj lesz, elsősorban is te iszod meg a levét! — 22 — Lenn, a lépcső alján Stewart és Shaw leguggolt a páncélajtó mellett. Bármely pillanatban megnyílhat, Ste­wart a bunkót tartotta a kezében, amit röviddel azelőtt az őrtől elvett. Egyelőre ez az egyetlen fegyverük. De tudták, hogy az őrhelyiségben lőfegyvert találnak. Végtelenül lassan teltek a másodpercek. Végre, pontosan fél tízkor kívül valaki kulcsot dugott a zárba. Shaw felegyenesedett, de Stewart leintette. A kö­vetkező pillanatban nyílt az ajtó és belépett Lewis Philips őrmester. ( — Hé, John — szólt fel az őrhelyre. — Gyere le, Pruitt levált. Ebben a pillanatban lesújtott rá Stewart bunkója. Az őrmester hangtalanul levágódott. Közben Shaw három ugrásnak is beillő lépéssel Pruitt mellett termett, s egy jól irányzott ütéssel őt is leterítette. Shaw rátérdelt a mellére, Stewárt valósággal letépte az őrmester derékszíjáról a pisztolytokot, kivette belőle a fegyvert és rájuk szegezte. — Egy pisszenést se halljak, különben elsül ez a játék­szer! Szétterpesztett lábakkal állt a két leterített őr fölött, közben a néger magához vette a falon függő puskát. A két fegyenc bizonytalanul nézelődött a rácsokkal körülvett őrhelyen. Eddig még soha fegyenc nem volt ott fenn. Az őrhely közepén egy szék állt, rajta párna, előtte egyszerű asztalka. A hamutartóban még égett egy félig szívott cigaretta. Miközben a két fegyenc vizsgálódó szeme végigjárta a helyiséget, Philips őrmester magához tért. Lassan, centi­méterről centiméterre a fal felé kúszott. Ott van a riasztó­szerkezet gombja... Már-már elérte a célját, de az utolsó pillanatban Stewart kezébe lépett. — 23 — — A hőst akarod megjátszani? — szólt rá. Ha ellen­kezel. az életeddel fizetsz! — Sózzak le egyet a disznónak? — kérdezte a néger. — Nem! — utasította vissza Stewart a leghatározot­tabban. A néger már ugyanabban a pillanatban megfeledkezett bosszújáról. Megpillantotta a hamutartóban égő cigarettát. Odakapott és mohón vastag ajka közé dugta: — Nyolc év óta az első cigaretta! Lenn, a hálóteremben mozgolódás kezdődött. — Mi történt? — kiáltott fel valaki. — Miért nem oltják el a lámpát? — Csend! — szólt le Stewart a mozgolódó fegyencek- nek. — Figyeljetek rám, fiúk! Itt Yank Stewart beszél. Mellettem van Christie, Softy Anderson és Willie Shaw, kitörtünk a börtönből. Néhány másodpercnyi meghökkenés után kitört az öröm a fegyencekből, Stewart szükségesnek tartotta, hogy újra lekiáltson közéjük. — Csend! Mihelyt elcsendesedett a terem, halkan, meggyőző hangon így szólt: — Ivy Bluff hatalmunkban van. De még nem egészen. És most maradjatok csöndben, különben a külső őrök gyanút fognak. Két óra múlva mindannyian elhagyhatjátok a börtönt, megértettétek? — Megőrültetek! — kiáltott fel valaki a teremből. — Ez kész öngyilkosság. Én nem tartok veletek, Yank Én... Nem mondhatta tovább. Néhányan rárontottak, párnát nyomtak az arcára és elhallgattatták. Egy-két perccel később már mindannyian ágyukban feküdtek, mint máskor is, ebben az időben. — 24 — (K. S.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom